2.rész - Őrült rajongók támadása

Sziasztok! :D

És íme itt is a folytatás! 

Remélem tetszeni fog, itt már több szó lesz a rajongókról, mint a címből kiderül, de természetesen a folytatásban is ott lesz mindenki, mivel ez az évad lényege! ;D

És engem azért érdekel, hogy ki ismer magára, szóval aki meglátja magát (vagyis a nevét..xd) az jelezzen vissza nekem, hogy egyenlőre mennyire elégedett karakterével.. :$ köszönöm. :)
És.... megfogadtam a tanácsokat, szereztem egy bétát...:$ úgyhogy ez a fejezet már az ő kezei közül került ki. ;)

Ehhez a fejezethez pedig nagyon jó olvasást!

Pusz: Anna Love ♥

 

-Szabina!-hallottam valahonnét egy hangot a távolból.-Szabina!-a pár másodperces hatás szünet után visszatértem a valóságba.-Köztünk vagy?-rázta előttem a kezét Nina.
-Igen, bocsi...-hunytam le a szemem egy pillanatra.-Csak elkalandoztam.
A lány legyintett, és a helyére ment. Körbenéztem, és mindenki elhallgatott, ahogy a cseh lány megállt a tábla előtt.
-Rendben, akkor tisztázzuk mégegyszer!-bökött az esernyőjével a táblára. (azért az esernyőjével, mert nem talált olyan pálcát, amit a filmekben használnak ilyenkor).-Nézzük mindenki itt van-e már. Barbi és Becky?
-Majd bepótoljuk.-mondta az előbbi.-Vagyis egyszer eljön velünk tanulni.
-Remek!-pipálta ki a nevüket.-Chelsea?
-Megvolt, majd még véletlenül összefutunk.-biccentett az olasz lány.-Kicsit ziláltnak tűnt, és nagyon igyekezett.
-Sietett a plázába...-mutatott az egyik spanyol lány felé.
-Jövő héten megyek vissza a pénzért, és odaadom az unokatesómnak, hogy tegye a kasszába. Fel sem fog tűnni senkinek!
-Leticia, hívtad már?-fordult a norvég lányhoz Nina.
-Igen, holnap délután megyek!-hangzott a felelet.
-Amanda?
-Bemutatkoztam, majd átjönnek.-mondta a francia képviselő.-Sophie is a helyén van, beszéltem vele!
-És ti csajok?-nézett a táncosokra, Sarah pedig feltartotta hüvelykujját.
-És fontos!-szólt a mellette ülő Avery.-Érdekesnek találta, hogy egy tetováló szalonban dolgozok!
-Vettem!-írt még fel valamit a lapjaira ezeket vezetőnk. Igen, hiszen Nina alapította meg ezt az egészet.
Az őrült rajongók támadása programba még augusztus elején jelentkeztem, és bevettek, mint a magyarok képviselője. A lényeg, hogy Ericet megpróbáljuk visszacsalni a színpadra, és mind a 18-an beépülünk az életébe...
-Oké, akik eddig még nem voltak.-nézett fel Nina.-Lucy! A hirdetést dobd be a postaládájukba. Aztán telefonálnak majd!
-Rendben!-bólintott a spanyol tanárt alakító rajongónk.
-Becksie és Stella.-nézett az említettekre.-Tudjátok a dolgotokat, ha gitározni menne előbb, elküldöd zenét tanulni, ha pedig fordítva akkor fordítva! Oké?-bírom ezt a lányt. Olyan magabiztosan áll a dolgokhoz, és hihetetlen, hogy képes volt ezt az egészet megszervezni, rengeteg munkája lehet benne!
-Lora, a virágot elviszed nekik, leteszed az ajtó elé, és rajta hagyod a névjegyed meg a titkos üzenetet!-a német lányzó meg bólogatott.-Melody, tudod a dolgod?
-Igen és csak szólok, hogy Wandát bejelentették fotózásra, szóval így még eggyel előrébb járunk!-magyarázta argentín fotósunk.
-Victoria, Sophie el fogja tűntetni a szerszámokat, szóval Eric gyakori látogatód lesz a makett miatt!-a válasz egy "oké" volt.-Cher, mivel az akadémiások odajárnak ebédelni, gyakran látod majd Wandát, tedd, amit tenned kell!-a pincérlány helyeselt.-Szabina?
-Indulok is!-csaptam össze füzetecskémet, és felálltam.
Otthagytam a lányokat a hotelben. Kivettünk néhány szobát, és itt lakunk, kivétel a román lány, aki ugye Ericéknél lakik, hiszen a feladata, hogy eljátsza az "elveszett lányt". Ami annyit takar: beadja Wandának, hogy a szülei itthagyták Svédországban, nélküle mentek haza Romániába, és nem tudja mit tegyen, így amilyen jószívű lett a popsztárunk barátnője, befogadta.
És jöhet az én feladatom. Kicsit félek, hogy Eric elutasít majd, de nem szabad erre gondolnom, mert akkor biztosan úgy lesz, és kiestem ebből az egészből. Pedig fontos vagyok, hiszen szinte én tölteném a legtöbb időt Erickel.
Az a jó ebben a helyben, hogy minden annyira közel van, szóval nem kell sokat sétálnom ahhoz, hogy odaérjek Erickék házához. Ami hatalmas volt, főleg számomra, mivel egy elég kis ország, elég pici falujában lakom, és szerintem ez az épület volt akkora, mint maga a település! Megálltam az ajtót előtt, aminek jobb oldalán felfedeztem a csengőt. Sóhajtottam egy nagyot, és ráhelyeztem a kezemet, majd elhatározott mozdulattal megnyomtam.
Kint is lehetett hallani, ahogy szól, pár pillanat múlva pedig kinyílt az ajtó. Eric felvont szemöldökkel meredt rám, és érdeklődve nézegette a kezemben lévő jegyzetfüzetecskét. Élőben még helyesebb, még édesebb volt, mint azt valaha elképzeltem. Láttam, hogy mozog a szája, vagyis mond valamit, de én még mindig a csicsergő madarakat hallottam a fülemben.
-Tessék?-zökkentem ki gondolataimból.
-Segíthetek?-ismételte meg kérdését, közben lazán az ajtófélfának támaszkodva mért fel.
-Igen...-bólintottam bizonytalanul.-Katona Szabina vagyok!-nyújtottam a kezemet, mire ő is, és kezet ráztunk, majd beletörölte az övét a nadrágjába, hiszen az idegességtől iszonyatosan izzadt a tenyerem. Már szólásra nyitottam volna a számat, de megelőzött:
-Te nem svéd vagy...-rázta a fejét.
-Nem.-mondtam.-Magyarországról származom.-feleltem, Ericnek meg elkerekedett a szeme. Mielőtt újra félbeszakított volna, folytattam mondandómat.
-Szóval... Én egy magyar írónő vagyok, és rengeteg helyen olvastam, hogy sok rajongódat érdekelné egy életrajzi könyv.-magyaráztam. Nem tűnt valami biztatónak tekintete, szóval folytattam: -Tudok róla, hogy visszavonultál, de nem tudom se az okát, se semmit! Például itt bővebben kifejthetnéd ezt! Csak azért lenne rád szükségem, hogy pár személyes dolgot is beleírhassak, amit esetleg mások nem úgy gondolnak, mint ahogy van, szóval érted! Meg természetesen a beleegyezésed miatt is jöttem, hiszen csak nem kezdek neki egy könyvnek, ami az életedről szól, ha nincsenek biztos információim vagy engedélyem!
Röviden összefoglalva ennyi lenne az, amiért jöttem. Vagyis ez a fedőszöveg lenne, az elsődleges célom, hogy Eric közelébe kerüljek, mint ahogy mindenki másnak.
Az az igazság; hiába ez mindannyiunk célja, hogy Populart újra színpadra csaljuk, mindenki, aki szerencsésen bejutott ebbe a programba, azért pedálozik, hogy közelebb kerüljön a sráchoz. Én is természetesen, mint minden velem egykorú lány, bele vagyok zúgva a nagy Eric Saade-ba... hiszen ki nincs? De eszem ágában sincs a barátságon kívül más kapcsolatot ápolni Vele. Megelégszem azzal is, ha érezhetem közelségét, hogy tudja, én is a világon vagyok! Számomra ez a legnagyobb megtiszteltetés! És hihetetlen szerencsésnek nevezhetem magam, mert mi csak 18-an vagyunk, de Ericnek több millió rajongója van a földön, és én is csak egy vagyok a sok közül. Aki itt áll szembe imádottjával és miközben folyamatosan engem néz, érdeklődve csattogtatja rágóját, lazán nekidőlve az ajtófélfának.
Küzdöttem a talpon maradással, igyekeztem nem elájulni a látványától, bármennyire is volt ellenállhatatlan. Nyeltem egyet hatalmasat, és megigazgattam a lapokat, amik a kezemben voltak.
-Eric!-hallottam egy hangot bentről, de tulajdonosát még nem láttam, annak ellenére tudtam kitől származik.
A srác halványan elmosolyodott, és kissé lehajtotta a fejét. Szívem a torkomban dobogott, ahogy megjelent mellette a saadeisták Tudodki!-je. Wanda Love...
Összeszorítottam ajkaimat, és megborzongtam. Nem gondoltam volna, hogy lesz egyszer valaki, akit ennyire, de ennyire fogok utálni! Elhiszem, ha Eric azt mondja, nem miatta vonult vissza, de megvan a saját véleményem, miszerint ez a lány ki akarja magának sajátítani a popsztárt. És ez nekem nagyon nem tetszik!
-Szia!-intett át barátja válla felett Wanda, én meg mosolyogva visszaintettem.
-Tudod mit, öhm... Sza...-szólalt meg végre a srác, de a nevemet nem tudta kimondani, amit nem is csodálok.
-Szabina!-segítettem ki.
-Szabina.-biccentett, közben pedig háta mögött barátnője kezéért nyúlt, valószínűleg mindezt észrevétlenül próbálta csinálni, de nem jött neki össze.-Gyere be! És beszéljük meg bent!-invitált be.
Kabum, pff. - ez következett volna, ha nem uralkodok magamon. Vihettek is volna a kórházba, mert szerintem elég nagyot estem volna a betonra. Megremegett a lábam, ahogy utánuk indultam. Eric becsukta utánam az ajtót, majd követtem őt. A folyosóból balra nyílt a nappali, jobbra pedig volt egy másik helyiség.
-Pszt!-majdnem felsikítottam, annyira megijedtem, ahogy ez az ajtó résnyire kinyílt és egy nagy kék szempárt láttam csak.-Minden oké?-kérdezte az illető, mire megnyugodtam, és bólintottam. Sophie a frászt hozza rám!
Fejemet rázva léptem be a nappaliba, ami akkora volt, mint a mi házunk! Elképesztő! Középen a bejárathoz közelebb egy kanapé, két oldalán egy-egy asztalka, ezzel szemben egy óriási tévé. Attól jobbra egy kandalló. Szóval azért tűnt ilyen nagynak, mert csak ennyi bútor van benne... De minek ekkor hely? Úristen! Nem akarom tudni!
-Szabina!-szólt Eric, mire odakaptam a fejem. Már mindketten a kanapén ültek, Popular pedig féloldalasan nézett rám.-Itt senki nem harap!-mosolyodott el.-Vagyis... az a lány, aki itt van igen.-vakarta meg zavartan fejét, közben az alkarját nézte, amin egy harapás nyom volt. Úristen Sophie!
Félénken lépkedtem oda hozzájuk, majd levetődtem az ülőgarnitúrára. Láttam, hogy Eric Wanda nyakát átkarolva figyel engem, közben a lány barátja vállára hajtott fejjel álmosan néz ki a fejéből. Ahogy néztem őt, a popsztár is észrevette mit nézek, és felé fordult.
-Menj fel aludni! Holnap fáradt leszel, és nem akarom, hogy táncórán aludj be!-két kezével a lány vállát fogta, aki csak óvatosan biccentett egyet, majd kapott egy búcsúcsókot. Nekem pedig görberándult a gyomrom. Undorító!
Végül Wanda otthagyott minket, Eric meg fogta magát, és az egyik asztalt a kanapé elé húzta, amire ráült. Értem! Hogy meg legyen a szemkontaktus! Tehát én nem dőlhetek neki, nem ölelhetem át, hurrá!
-Szóval.-ejtette ölébe két kezét.-Érdekes, amit mondtál, és ha belegondolok, igazad is van valamilyen szinten. Kell az értelmes magyarázat, mindenre! Úgyhogy arra gondoltam, mi lenne ha holnap elmennék, és beülnénk valahova beszélgetni? Mit szólsz?
Oh, csak mi ketten? Felcsillant a szemem, és természtesen nagyban bólogatni kezdtem. Ez még jobb lesz, mint gondoltam!
-Rendben, öhm... tudod hol van a csokis kávéház?-kérdezte, mire felszaladt a szemöldököm.-A Chocolate&Coffee House kisegítésképpen...-nevette el magát.
-Ja, persze, persze!-csaptam a fejemre. Hogyne tudnám? Nina ott dolgozik...
-Akkor holnap kettőkor?-állt fel, aztán felém nyújtotta kezét, hogy felsegítsen. Milyen udvarias!
-Rendben!-húzott fel.
-Ne haragudj, de muszáj lefeküdnöm, mert holnap nekem suli van, biztos hallottál róla...-mosolyodott el, kivillantva fehér fogait, velem pedig megfordult a világ.
-Persze, feküdj csak le, nem is zavarok! Nem akarom, hogy miattam aludj el!-legyintettem.-Akkor holnap.-léptünk ki a folyosóra.
-Szia...-kacsintott egyet, és elindult a másik irányba. Tényleg fáradt lehet, ha itthagyott egy idegent a házában! Jó, mondjuk nem is akarok kutakodni meg semmi, csak beszélnem kell....
-Sophie, basszus!-kaptam a szívemhez, ahogy a lány hirtelen megjelent a konyhaajtóban.
-Psszt!-tartotta ujját szája elé(,) és (miközben) körbenézett, hogy nincs-e itt senki, majd berántott magához.
-Bocsi, nem akartalak megijeszteni!-szabadkozott.
-Pedig sikerült!-lihegtem.-Mi a helyzet?
-Totálisan bevált a Wandás dolog!-lelkesedett.-Itt lakhatok, amíg "meg nem találják a szüleimet"...-formált idézőjelet ujjaiból.-És ha jól hallottam mentek Ninához.
-Igen.-biccentettem.-De Leticia például holnap jön, és a két zenész lány is akcióba lép, meg szerintem Eric nem fog tudni ellenállni egy spanyol oktatónak, akivel "összefut" majd.-mosolyogtam.
-Akkor add le a drótot, hogy itt minden rendben!-nyomott a kezembe egy drót darabot Sophie, én meg zsebre tettem. Le adom a drótot...
-Akkor sok sikert!-csaptam bele a tenyerébe.
-Neked is!-álltunk fel, majd óvatosan kilestünk az ajtón. Üres volt a folyosó. A lány kiengedett, majd visszasurrant, én meg indultam vissza a hotelbe, ezen a szép őszi éjszakán...