2012. szeptember 2., vasárnap

1.rész - Jelek

Szép jó estét mindenkinek! :D
Csak nekem van este... az az igazság, hogy nem bírtam várni és tudom, hogy mindenki alszik (valószínűleg) de én szokásomhoz híven éjjel szeretek fejezetet publikálni. :D
Úgyhogy én az éjjeli bagoly itt és most belevágok a régóta várt 4.évadba!
Nem is húzom az időt, ez a fejezet mondjuk még annyira nem lett izgalmas, felvázoltam a jelenlegi helyzetet, de a másodikban megismerkedünk egy kicsikét a rajongókkal... ;D
Aki magára ismer, kérem jelezzen! xd
Nagyon jó olvasást! 
Pusz: Anna Love ♥
u.i.: bevezettem valamit, aminek szerintem ti örülni fogtok.. :D a "Következő rész" oldal menü alatt találjátok! ;D


-Ügyes legyél!-csókolt meg hosszasan Eric, közben a kormánykerékre rakta bal alkarját, úgy hajolt oda hozzám.
-Én az leszek.-mosolyodtam el.-Te meg vágódj be a tanároknál!
-Te meg vágódj be a diákoknál!-nevetett fel édesen, amiért még egy puszit érdemelt.
Kiszálltam a kocsiból és órámra néztem. A popsztárnak, illetve az expopsztárnak mennie kell. Intett egy utolsót, majd elhajtott.
Még meg kell szoknom, hogy nem nevezhetem így. Mert már nem az. Eldobta karrierét, csak miattam! Mert szeret engem és nem akar elveszteni. Új életet kezdünk: ő ma kezdi a főiskolát, az Építészeti Főiskolát. Hiszen fiatalkorában építészmérnök szeretett volna lenni, és most, hogy vége szakadt énekesi karriere, valami újba vág. Ahogy én is...
Megálltam a hatalmas épület előtt és sóhajtottam egyet: Stockholmi Táncakadémia. Ez állt nagy, nyomtatott betűkkel a kapuján. Megigazítottam válltáskámat, majd úgy döntöttem bemegyek. Kicsit ideges voltam, görcsölt a gyomrom az izgatottságtól. Odabent az órási aula, mindenhol szekrények, padok és ajtók. A másik végén pedig egy hölgy nyomkodta számítógépét. Odasétáltam hozzá, mire felnézett. Egyből fel is pattant és mosolyogva köszöntött.
-Szia, te biztos Wanda vagy!-rázott kezet velem.-Én Viveka Låndel vagyok! De nyugodtan hívhatsz Vivnek!
-Szia Viv! Örülök, hogy megismerhetlek!
-Keresd meg a vezetőt, az emeleten tart órát. 10-es terem.-mondta a lány.
Bólintottam egyet és felmentem az első emeletre. Szinte minden teremből hallottam valamilyen zenét és hangokat. Megálltam az ajtó előtt, ahol szintén valami zene ment, és amikor elhalkult, bekopogtam és lenyomtam a kilincset.
Velem egyidős fiúk és lányok kérdő pillantásaval találtam magamat szembe, a tükör előtt pedig egy idősebb nő állt.
-Oh, te vagy Wanda, ugye?-indult meg felém, mire biccentettem. Kezet rázott velem és bemutatkozott. Hanna Larssonnak hívják, ő a vezetője és alapítőja az akadémiának.
-Még 5 percig órát tartok. Érdekel téged, milyen egy break dance óra?-kérdezte.
-Persze!-csillant fel a szemem és mondta, hogy foglaljak helyet a tükör előtt. Ledobtam a táskámat és a hátamat neki támasztottam a falnak.
-Akkor utoljára a táncot és aztán lazítunk!-lépett a sarokban lévő keverőpulthoz. És elindította a számot.
Swagger Jagger
Addigra a többiek beálltak a kezdéshez. Érdekes volt, hiszen azt mondta Hanna, hogy break dance óra, de a fiúk és a lányok egymást átkarolva különféle pózokba álltak be és amint elindult a szám, a lassabb részén csak váltogatták ezeket a pózokat, majd amikor begyorsult, ketten elém ugrottak, amitől kicsit megijedtem. Ha jól sejtem ez egy haladó csoport, hiszen nagyon durva mozdulataik voltak, én csak ámultam és bámultam. El sem tudom képzelni, hogy ezeket hogyan tanítják be nekik. Első órám anyagát már egy hete kitaláltam, de ezeket után kicsit elbizonytalanodtam, végül rájöttem, hogy ez más műfaj, más szinten járnak, szóval megnyugodtam.
Egy lassabb számra nyújtottak, amit nagy zeneismeretem ellenére sem ismertem. Megfigyeltem, hogy Hanna és tanítványai nagyon jó kapcsolatban vannak, puszi, pacsi mindenkinek? Jó lenne, ha egyszer én is ilyen kapcsolatba kerülnék a tanítványaimmal.
Mikor márcsak ketten voltunk a teremben, a lány elült mellém.
-Hogy tetszett?-húzta fel mosolyogva a térdét.
-Egyszerűen elképesztő volt!-lelkesedtem.-Eszméletlen!
-Miért pont a jazz?-kérdezte.
-Valahogy jobban kiteljesedem benne. Ha lassan táncol, ki kell töltened a zenét és az szerintem sokkal szebb.-feleltem, hiszen készültem. Bár én sem tudom, miért tértem át erre a fajta táncra, hiszen mindig is a hip-hop híve voltam.
-Egyszer beugrassz hozzám is?-nevetett.
-Természetesen!-bólintottam.
Hanna felállt és felém nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen.
-Ötre volt meghirdetve az órád. Azt hiszem 14 jelentkező volt, ami nem is rossz kezdésnek.-veregette meg a vállam, ezzel kizökkentett a sokkból, hogy nekem órát kell tartanom tizennégy embernek.
Fél öt van, még 30 percem van megnyugodni. Remek.
-A 8-as teremben lesztek a létszám miatt, az valamivel kisebb, mint ez.-mondta, közben szedelődzködni kezdett.
-Nyugodj meg Wanda!-simította meg bátorítóan a hátamat.-Minden rendben lesz!
-Oké.-suttogtam és követtem, hogy megmutassa hol leszünk. Nem volt messze innen, két teremmel arrébb mentünk és a terem ugyanúgy volt berendezve, mint a másik, csak kisebb volt. Megálltam a tükör előtt és megnéztem magam. Kicsit le voltam sápadva, a pulcsim csak lógott rajtam, kapaszkodtam a táskámba, mintha félnék valamitől. Én vagyok ideges? Felléptem az eurovízión, Eric koncertjén, én Wanda Love vagyok, az istenért!
Kihúztam magamat és vettem egy nagy levegőt. Menni fog!
-Sok sikert!-kacsintott búcsúzólag Hanna.-És aztán kérem a beszámolót!
-Rendben!-mosolyogtam és otthagyott.
Kivettem táskámból a lemezt, amin a dalok vannak és odaléptem a keverőpultoz és beraktam a lejátszóba. Halkabbra vettem, majd elindítottam a számot és mégegyszer gondolatban eltáncoltam a koreográfiát. Még volt kb 10 percem, de már megérkeztek a lelkes táncosok. Éppen a földön köröztem a karjaimmal, mikor beléptek. Felnéztem és mosolyogva kikapcsoltam a zenét.
-Sziasztok!-mentem oda hozzájuk.-Wanda vagyok, én leszek a tanárotok.
-Szia!-köszönt az egyik.-Sarah Montgomery. Ő pedig a barátnőm, Avery.-mutatott a mellette álló lányra.
-Avery?-néztem rá.-Szép neved van! Honnan származol?
-Görög vagyok, de egy ideje itt élek. Egy tetováló szalonban dolgozom.-magyarázta.
Mosolyogva bólogattam, érdekes volt, amit mondott. Tetováló szalon...
Egyre többen jöttem befelé, számolgattam őket, tizenhárman voltak, így úgy döntöttem kezdhetünk.
-Rendben van!-tapsoltam kettőt.-Akkor helyezkedjetek el úgyhogy mindenki elférjen és egy rövid bemelegítés után van egy rövid koreigráfiát hoztam..
Amíg mindenki beállt, elindítottam a zenét.
Sky Falls Down
Természetesen az egyik kedvenc számomra kezdük az órát. Láttam, hogy pár embernek felcsillant a szeme, miután meghallották az első ütemeket. Közben magamban énekeltem, ahogy mutattam a mozdulatokat. Jó volt úgy kezdeni az első órát, hogy Eric is velem van. Mármint ő énekel...
-Ismeritek ezt a számot, ugye?-indítottam el mai óránk anyagát, mire kivétel nélkül bólogatni kezdtek. Azért választottam ezt, mert ismert szám és sokan szeretik.
Rolling In The Deep
-Úgy kezdünk, hogy kilépünk bal lábbal, az ellentétes karral pedig lábunk irányába nyúlunk, közben meg egy kicsit dőljetek is hátra.-mutattam az első lépést és mindenki leutánozta a mozdulatomat. És így tanítottam meg nekik az egészet. Egész ügyesek voltak, ahhoz képest, hogy nem valami egyszerű.
A végén a változatosság kedvéért Ericre nyújtottunk.
Without You I'm Nothing
Hamar eltelt ez a másfél óra, de én személy szerint nagyon élveztem. De ahogy láttam, mindenki élvezte. Csacsogva távoztak egy csomóan, én pedig boldog voltam.
-Wanda, ez eszméletlen jó volt!-jött oda lelkesen Sarah, nyomában görög barátnője.
-Ennek nagyon örülök csajok!-mosolyogtam.-Jöttök még?
-Természtesen!-bólogatott Avery.-Te szereted Ericet?-kérdezte, de kérdésére elpirultam.
-Igen.-feleltem, de ők ezt nem érthetik. Ekkor a táskámban, szintén Eric kezdett el énekelni. Felkaptam a telefonom:
-Szia Eric!-köszöntem vidáman, majd a két lányra néztem, akik halkan felnevettek. Oh, basszus!
-Szia édes!-hallottam barátom hangját.-Hogy sikerült?
-Nagyon jól!-feleltem.-Neked? Bevettek?
-Be ám!-mondta.-Kaptunk is feladatot! Az álomház megtervezése. Úgyhogy majd kéne a segítséged.-folyamatosan vigyorogtam, ahogy Erickel beszéltem. Annyira szeretem őt!
-Akkor nem sokára jössz haza?-kérdeztem.
-Még beugrom a plázába és utána igen! Kell pár cucc a papír-írószerből. De ígérem, sietek! És nagyon szeretlek!
-Én is téged. Szia!
-Szia!-és lerakta.
Zsebembe csúsztattam a mobilt, Sarah és Avery kérdőn nézett rám. Most mit mondjak? A francba!
-Wanda Love-hoz van szerencsénk?-vonta fel szemöldökét az előbbi, mire bólintottam.
-Te vagy a világ legnagyobb mázlistája!-hitetlenkedett a másik.
-Csajok, majd még beszélünk, csak sietnem kell haza!-mondtam zavartan, mert most nem volt kedvem erről beszélni. Főleg nem idegeneknek.
A lányok megértettek és elbúcsúztak. Mikor végül egyedül maradtam, kicsit jobban éreztem magam és elhatároztam, hogy mostantól nem Ericre melegítünk. Felkaptam táskámat és elindultam haza.
-Wanda!-kiabált valaki hátam mögül, ahogy kiléptem a teremből. Hanna sietett felém és fújtatva állt meg előttem.-Rengetegen jelezték, hogy jönnének a következő órára is, szóval gratulálok!
-Köszönöm.-sóhajtottam.
-Minden rendben?-fürkészte az arcomat.
-Persze, csak hazamegyek és kitalálom a következő óra anyagát.-mondtam, a nő pedig helyeslően bólogatott. Egyre jobban megy ez a hazudozás.
Végül otthagytam Hannat és inkább hazamentem...

/Eric/

-Szia!-raktam le a mobilomat és belegyömöszöltem táskámba a vonalzóimat. Rendben lement ez az egy óra, de holnaptól reggelente korán kell kelnem, szóval ha bevásároltam, aludni fogok...
-Szia!-állt meg előttem valaki, mire felnéztem. Két lány nézett rám mosolyogva.
-Öhm... sziasztok!-köszöntem.-Ti?
-Egy osztályba járunk!-világosított fel az egyik.
-Oh, persze!-legyintettem.-Eric vagyok!
-Becky Smith.-mondta az egyik.-Ő Barbi Payne.-mutatott a másikra.-Nincs kedved eljönni velünk? Tudod megbeszélni az ötleteket meg hasonlók!
-Bocsi csajok, de sietnem kell haza!-kaptam fel a hátizsákom.-De egyszer bepótoljuk!-veregettem hátba Barbit, aki érintésem után majdnem összeesett a boldogságtól.
-Szia!-köszönt, én pedig meglógtam. Rajongók, azt hiszem. Hurrá...
Még mindig őket néztem, úgy haladtam előre a folyosón. Nem is én lettem volna, ha nem borítok fel valakit. A sarkon belerohantam valakibe.
-Jézusom, ne haragudj!-segítettem fel a szőke lánykát, aki az ütközés miatt minden papírját elejtette.
-Semmi gond.-legyintett és elkezdte összeszedni a lapjait. Én meg úriember módjára segítettem neki.
-Te is idejársz?-kérdeztem.-Mert elég fiatal vagy még!-néztem őt.
-Nem, én csak segítek az igazgatónak.-dadogta.-Chelsea vagyok!-nyújtotta felém a kezét.
-Eric...-ráztunk kezet és kezébe nyomtam a papírokat.-Ne haragudj, tényleg!
-Tényleg semmi baj, jól vagyok!-állt fel.
-Akkor jó.-suttogtam.-Hát, szia!-intettem.
-Szia!-köszönt zavartan és továbbmentem, kicsit óvatosabban.
Beültem a kocsimba és a kormánynak támasztottam a fejem. Oké, azt hiszem kicsit fáradt vagyok. Bármennyire szerettem volna hazamenni, muszáj bemennem a plázába a cuccokért, szóval gyorsan letudom és húzok is haza. Beindítottam a motort és úgy próbáltam kitolatni, hogy senkit nem ütök el.
Mivel nem voltam messze, hamar a bevásárlóközponthoz értem. Céltudatosan előre. Felszaladtam az emeletre, de mikor megláttam a sort elszörnyedtem. Hülye suliszezon!
Sóhajtottam egy nagyot, közben pedig folyamatosan lihegtem. Eric, lassíts egy cseppet! Nekitámaszkodtam a falnak és lehajtottam a fejem. Nyugi...
-Eric!-hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül, mire rögtön megfordultam.
-Alex?-néztem egykori táncosomra, aki a vállamra támaszkodva csapott a tenyerembe.-Te mit keresel itt?
-OnePiece...-biccentett fejével az egyik bolt felé.-Új szállítmány. Bejössz?
-Oké.-vontam meg vállam.
Durva, hogy már két hónapja nem láttuk egymást. Amikor bejelentettem, hogy visszavonulok, az arénában néma csend lett. Ahogy végignéztem a tömegen, mindenki arcáról le tudtam olvasni a döbbenetet. Aztán Wandára néztem, akinek összegyűltek a könnyek a szemében és a nyakamba borult.
-Ne tedd!-suttogta, én meg végigsimítottam hátát.
-Sajnálom.-mondtam a mikfronba és barátnőmet ölre fogva vittem le őt a színpadról, ahol az összes fény megszűnt. Se Tomas, se Alex, se Edin, Kevin, Rim vagy Marie nem volt már ott. Elmentek...
Egyedül Molly és Danny álltak a színfalak mögött. A srác értetlenül nézett rám, barátnője meg sírva borult a nyakába. És Wanda nem eresztett. Csak sírt és folyamatosan azt suttogta, hogy Miattam...
Összeráztam magam, ezt szeretném elfelejteni. Hetekbe telt, mire lenyugodott. És én annyira sajnálom. Táncosam pedig fokozta ezt: elmesélte, hogy bezárták tánciskolájukat. Hiszen már nem Eric Saade háttértáncosa, így nem akarnak többet odajárni...
-Ehhez mit szólsz?-vett le egy ruhadarabot Alex.
-Jól néz ki.-bólogattam.
-Próbáld fel!-nyújtotta felém.
-De nincs nálam pénz, csak ami a sulihoz kell cucc!-ráztam a fejem.
-Csak vedd fel!-dobta felém és a fejemen landolt.
Unottan forgattam a szemeimet és megindultam a próbafülke felé. Nyomomban a táncoslábúval. Mindig is nehezen bújtam bele ebbe a ruhába, így eltartott egy ideig most is.
-Na?-hallottam Alex hangját, majd elhúztam a függönyt és a kinti tükörhöz mentem.
-Egész jó, majd lehet megveszem!-gyönyörködtem magamban.
-Add ki a ruhát, ha levetted, addig visszaviszem!-mondta a srác, én meg bólintottam és visszamentem öltözni. Nem bírtam megállni, hogy ne csodáljam meg magamat a tükörben.
-Hm... Ki ez a jóképű srác?-kérdeztem magamat nevetve, közben kiadtam a ruhát a volt táncosomnak. Na jó, elég volt a hülyéskedésből. A székről felvettem a pólóma... Hol a pólóm? Odanéztem, ahová a ruháimat tettem. De egy sem volt ott...
-Alex, hol a ruhám?-csúszott egy oktávval magasabbra a hangom, de választ nem kaptam.-Alex?-néztem ki, de láttam, ahogy a srác éppen kimegy a boltból.
-Basszus...-kerekedett el a szemem.
Nem, nem, nem! Ilyen nincs. A mobilom is a zsebemben volt.
-Segíthetek?-szólt valaki kintről, mire kidugtam a fejem. Egy lány állt odakint és bolti egyenruhát hordott.
-Tudnál?-kérdeztem.-A haverom szerint vicces, ha elviszi a ruháimat!
Erre kinevetett. Na kössz...
-Hozok neked egyet!-biccentett és kicsit megnyugodtam.
Pár pillanat múlva egy sötétkék színű OnePiece ruhát nyújtott be nekem. Gyorsan felkaptam és kiléptem a fülkéből.
-Örökhála!-ráztam a fejem. A lányzó zavartan elmosolyodott.
-Roxane.-nyújtotta a kezét.-Te pedig ha jól sejtem...-piszkálta az állát.
-Igen jól!-forgattam a szemeim. Még egy rajongó, hurrá!-Az a helyzet Roxi.-vakartam meg a fejemet.-Hogy nincs nálam pénz a ruhára.
-Semmi gond, figyelj! Gyere vissza egy hét múlva és kifizeted nekem!-mondta.-Akkor leszek bent legközelebb.
-Oké, ez jó!-bólintottam.-Köszi Roxi.-mosolyodtam el.
-Semmiség!-legyintett a lány.-Na, menj csak haza nyugodtan és találkozunk egy hét múlva!
Intettem egy utolsót és még elszaladtam a cuccokat beszerezni. Amíg szerencsétlenkedtem a sor is lement, szóval elég hamar végeztem. Vége lehetne már ennek a napnak!
Útközben még a leendő kertészünk is megtalált, hogy holnap jönne. Oké...
Amikor megálltam a házunk előtt, meglepetten néztem a szomszédház felé, ahol éppen egy hatalmas furgonból pakoltak ki. Odasétáltam és a kerítésnél egy vidám lány jelent meg.
-Szia!-köszönt.-Amanda vagyok, most költözök a szomszédotokba!
-Szia, üdv itt!-támaszkodtam neki a kapunak.-Majd átmegyünk a barátnőmmel, bemutatom neked, oké?
-Rendben, most úgyis rendezkedek, szóval...-nevetgélt, majd intett egyet és elment. Oké, ez fura volt...
Már csak az járt a fejemben, hogy mindjárt átölelhetem a drága barátnőmet. Ám mégsem őt öleltem meg először:
-Eriic!!-borult valaki a nyakamba, akit csak nagy szemekkel néztem. Mögötte Wanda nyúzottan támasztotta a falat.
-Ez ki?-tátogtam.
-Bár tudnám...-olvastam le a szájáról, a lány meg még a szuszt is ki akarta belőlem nyomni. Mi folyik itt?

3 megjegyzés:

  1. Szia :)

    Rendben,mielőtt bármit is leírnék ide,előre leszögezem,hogy sajnálom. Csak jót szeretnék,és segíteni neked.
    Első sorban: Ez meg mi volt? :O Ne haragudj,de valamiért....nem tetszett ez a fejezet.... Nem hozzád,se nem az új évadhoz nem volt méltó. Én tényleg nem tudom...de nem jött át,többet vártam :/ Tényleg ne haragudj rám,csak próbálok őszinte lenni.
    Második sorban: Te kurva gyorsan szerezzél egy bétát légyszíves. Sok a szóismétlésed,az "és" szó is... nem leszünk jóban,ha ezekre nem figyelsz.. Röviden ennyi lennék,remélem nem haragítottalak magamra,de ezt muszáj volt közölnöm veled,mert csak azt szeretném ha jobb lennél :))) <3

    ölel,Vanity Destiny

    VálaszTörlés
  2. Szia :D
    Hát nekem meg nagyon tetszett :D Én jókat mosolyogtam végig :P És megtaláltam magamat is :)) Hirtelen jó sok idegen van körülöttük... húú de nagyon sok galiba lesz... Alex ezt jól megcsinálta :P De azért valljuk be Eric megérdemelte XDD És húú mennyi ember, kicsit belezavarodtam ki kicsoda, de biztos kell pár rész amíg majd ez letisztul és megszokom a neveket meg ki kihez tartozik honnan jött hol fog felbukkanni stb..:D
    Tetszett hogy Wanda Ericre melegített be :P
    Na és a vége... XDDD Az nagyon tetszett :P Ki az? :O Melyik rajongó? Hmmm.. várom a kövit :P
    (ui.: azzal hogy kéne egy Béta én is egyet értek, de nekem ettől független nagyon nagyon tetszett :D )
    Puszi Jenni

    VálaszTörlés
  3. Sziaaa :)
    Hát én a tetszik kommenthez csatlakozom :D Ráadásul meg is találtam magamat :P :P :D És egészen jófejnek tűnök, na de nem ez számít XD Bár Eric közelébe ki ne .. na jó hagyjuk :P
    Tetszett a búcsúzkodás és a táncóra, amúgy imádok táncolni szóval, imádtam.
    Igen, Eric nem is ő lett volna ha borít fel valakit, és teljesen jól érzékeli rajongók vannak mindenhol legyen az iskola vagy bolt... de Alex XD mekkorát nevettem, remélem még majd többször feltűnik, és nem láttam a szereplők között Dannyt és Mollyt sem, ez picit aggaszt, remélem azért nem tűnnek el teljesen! Nagyon jó volt hogy ha csak egy-két mondta erejéig is de Eric visszagondolt, hogy mi volt akkor amikor bejelentette ezt az egészet...
    Igenmég én is a szereplők leírása/képei és nevei között kapkodtam a fejem, meg kell még szokni melyik névhez melyik arc párosul, de jó lesz ez én érzem :)
    Hmmm, ki lehet az a végén és az a "bárcsak tudnám" haha :P
    várom a kövit :P
    Pusziii Roxiii

    VálaszTörlés