2012. szeptember 9., vasárnap

3.rész - Újabb felbukkanások

Sziasztok!
Na, szóval... fu, kicsit szenvedtünk ezzel a fejezettel, de végül egész jó lett. :) Legalább is azt hiszem. :D
Úgyhogy... elárulom nektek, hogy a következő résszel beindulnak az események, nem is kicsit.
4.rész - Bajban
Igyekszem a folytatással és köszönöm a két kommentet, azért örülök, hogy írtatok. :))
Ehhez pedig jó olvasást!
Pusz: Anna Love ♥


-Jó reggelt álomszuszék!-erre a lágy hangra ébredtem. Álmosan kinyitottam a szemem, és szembe találtam magam Wanda mosolygós arcával. Kezét végighúzta mellkasomon, én pedig kisepertem arcából a haját.
-Neked is jó reggelt!-csókoltam meg hosszasan, fél karommal átölelve őt.-Mennyi az idő?
-Fél hét.-felelte.-Tudod, neked suli van...
-El is felejtettem milyen rossz volt korán kelni.-nyújtózkodtam egy nagyot.-Nincs kedvem.-fejeltem le a párnámat.
Hallottam, ahogy Wanda halkan felnevet, és éreztem ahogy beletúr a hajamba. Oldalra fordítottam a fejemet, és kifújtam a hajamat a szememből.
-Nincs kedved bejönni?-kérdeztem.-Unatkozom órán.-nyújtottam ki a nyelvem.
-Miért? Szeretnéd, ha ketten unatkoznánk?-ült fel Wanda, mire megráztam a fejemet.-Úgy örülök, hogy megszabadultam a sulitól! Én vagyok az élő példa rá, hogy nem kell bármiféle iskolai végzettség ahhoz, hogy legyél valaki! Hiszen nézz rám! Voltam már hírhedt csínytevő, a kínai elnök rokona, és Getter Jaani az észt énekesnő!
-A legeslegtökéletesebb barátnő!-fojtottam belé a szót egy csókkal.
-Hát igen...-suttogta, mire mindketten elnevettük magunkat.
Nagy nehezen megváltam másik lelkitársamtól, kedves ágy barátomtól, és öltözködni kezdtem, hiszen már így is késésben vagyok! Éppen lehúztam a pólómat, amikor barátnőm megjelent az ajtóban, egy bögrével a kezében, nyuszis mamuszában.
-Hát te?-pislogtam nagyokat.
-Hát én?-kérdezte, és beleivott a poharába.-Tökre ráérek, csak 3-ra megyek be!
-Ez annyira nem fair!-nyávogtam, miközben kivettem a kezéből az innivalót, majd belekortyoltam.-Mióta iszol te kávét?-nyeltem le a löttyöt.
-Majdnem 18 vagyok, hadd csináljam már azt, amit akarok!-mondta, és irigyen vissza vette az italt.-Te meg nyomás suliba!
-Majdnem 23 éves vagyok, én is azt csinálok, amit akarok!-feleltem.
-Jó, ott a pont!-ölelt meg. Eric vs Wanda 1-0.
Még elmagyaráztam neki, hogy a kertész nem sokára jön, úgy hogy figyeljen majd rá. Nem bízom az újoncokban, de a régi kertészünk már 69 éves volt, szóval nem sokáig húzta volna tovább nálunk. De ez a Leticia nevű lány, kedvesnek tűnt, szóval felvettük.
-Ma már csak este találkozunk.-harapott alsó ajkába Wanda, mikor már az ajtóban álltam. Éppen a kocsi kulcsomat kerestem, de ekkor felnéztem. Igen, mire hazaérek, neki már az akadémián kell lennie és elég későn fog hazaérni.
-Mit szeretnél kárpótlásul?-vontam fel a szemöldököm. Odabújt hozzám, miközben a hajammal kezdett játszadozni, majd beletúrt, kezét pedig egészen a nyakamig csúsztatta, aztán átkarolt. Kapott egy búcsúcsókot, ám de nem eresztett el.
-Nana! Most nem érek rá! Ne legyél rossz kislány, eresszd apucit munkába!-mondtam kacéran.
-Jól van apuci...-biggyesztette le száját, de nem engedett el, ezért felnevettem. Elkaptam még egy utolsó csók erejére, aztán már tényleg elindultam. Így is vagy 20 perces késésben vagyok!
Egyébként a napom fénypontja ez az egyötöd óra volt, hiszen szétuntam az agyamat órákon, a padomat firkálgattam, meg hallgattam, ahogy a többiek diskurálnak. A két lány, akivel tegnap is összefutottam, természetesen ma is bepróbálkozott, de mondtam nekik, hogy programom van. Ezúttal tényleg! Az utolsó órám háromnegyed kettőkor fejeződik be, a ceruzámmal doboltam az asztalon, közben folyamatosan az óra másodperc mutatóját szuggeráltam, hogy haladjon már gyorsabban.
-Rendben, akkor házi feladat!-csapta össze két tenyerét a tanár, én meg lefejeltem a padot.-Hogy valami érdekes legyen így elsőre, szeretném, ha megterveznétek az álomházat!-mondta, amire felnéztem.-Először csak a terveket kérném, mondjuk a jövő hétre, később pedig a makettot kell elkészíteni, és ekkor; sóhaj, sóhaj, örömtánc, sóhaj, megkönnyebülés hangjai: megszólalt a csengő.
Gondosan felírtam magamnak ezt az álomház dolgot, hiszen ez érdekesen hangzik... nagyon érdekesen! Beszélgetek erről Wandával, mert nekem már az álomház, ahol ő van, de abba nem sok fantázia és gyakorlat van, szóval...
Pakolásztam a szekrényemben, és az órámat látván, sietnem kell. Odakint bepattantam az autóba, és még útközben felhívtam Wandát. Második csengésre vette fel:
-Saade rezidencia!-szólt bele az úrhölgy.
-Viccesek vagyunk ma!-nevettem el magamat, és megálltam a lámpánál.-Na, mi újság?
-Napozgatok.-felelte.-Leticia meg most fejezte be a befejezte a medence takarítását, és virágokat ültet.-magyarázta, mire felszaladt a szemöldököm. A dudálás szakította félbe nagy csodálkozásom(, és a gázra léptem.
-Nekünk nincs is medencénk!
-Most már van!-itt röhögtem el magam.-Nem, csak a felfújható medencét raktam ki, de így nem ugyanolyan a parton sütkérezős dolog, mint a filmekben. Mindegy, szóval aranyos ez a lány, tök jól elbeszélgettünk. Megbeszéltem Sophieval, hogy itt marad ezzel a lánnyal. Amúgy tudtad, hogy norvég? Idejött, hablatyolt nekem valamit, én pedig hívtam Mollyt, vajon mit mondhat, aki szintén nem értette, így derült ki, hogy nem svéd! Amúgy meghívtam Mollyékat holnap vacsorára!
-Ez most sok információ volt.-állítottam le a motort, mert megérkeztem a kávézóhoz.-Szóval Dannyék holnap jönnek.
-Igen.-felelt a barátnőm.-Öhm... figyi, leteszem, mert azt hiszem a lány belefulladt a medencébe.
-Rendben van.-fojtottam el a nevetést.-Vigyázz magadra, szeretlek!
-Én is!-tette le a készüléket.
Zsebembe csúsztattam a mobilt, mikor kopogtak az ablakon. Egy pillantra összerezzentem, mert megijedtem, de csak Szabina volt az, aki mosolyogva integetett. Kiszálltam a járműből, a lány pedig mint tegnap, most is jegyzet füzetét szorongatva ácsorgott, és engem nézett.
-Még mindig nem harapok!-ráztam a fejem nevetve, mire zavartan vakarta meg a fejét.-Na jó...-tártam szét a karjaimat.-Gyere ide!
-Tessék?-pislogott nagyokat.
-Gyere ide!-álltam meg előtte, mire félénken előrébb lépett, én meg megfogtam a kezét, és megöleltem. Kicsit váratlanul érte nagy kedvességem, el is ejtette a noteszét, de én nem eresztettem.-Elhiszed már, hogy nem foglak megenni?-kerestem tekintetét.
-Még egy kicsit!-fúrta belém arcát, mire felnevettem. Ha valaki nem tud feloldódni a társaságomban, tessék kiröhögni, de megölelem! Mert ilyenkor átérzi az egész helyzetet, a közelségemet. Leginkább a rajongóim voltak oda ezért a szokásomért, a rutinosabbak mindig töketlenkének mutatták magukat, csak hogy kapjanak egy ölelést.
-Na, ki ölelgetted magad?-kérdeztem.
-Jól van!-eresztett el.-Csak kicsit beleéltem magam.
Ennyi volt, most már nem fél. Bár rég nem ölelgettek ilyen sokáig idegenek. Le kéne erről szoknom, mert a végén a hajléktalanok is jönnek majd ölelésért...
-Oké, értem miért csináltad.-nevetett.-Köszi.-mosolygott.-Most már menjünk be!
Sóhajtottam egyet, miközben elindultunk befelé. Már törzsvendég vagyok ezen a helyen, isteni a forró csokoládé!
Egy barna hajú lány rögtön elénk szaladt. Soha nem láttam eddig itt, új lenne?
-Sziasztok!-üdvözölt minket kedvesen.-Eric Saade? Gyertek velem, már hallottam rólad!
Tényleg meséltek neki rólam, hiszen egyből az asztalunkhoz vezetett. A sarokban egy két személyes asztalka volt, hogy Wandával órákig beszélgettünk itt az éjszakába nyúlóan. Szép emlékek.
-Neked egy forró csoki, és neked mit szabad?-fordult Szabina felé.
-Nekem is azt.-biccentett zavartan a lány, a felszolgáló pedig el is szaladt. Mindketten érdekesen néztünk utána.
-Ez fura volt.-mondta az íróm.
-Hozzászokik az ember ha már sokadjára jönnek így ide.-mondtam.-Én nagyon szeretem a rajongóimat, csak néha elviselhetetlen ez az egész felfordulás. Amint látom, szintén egy más nemzetiségű hölgyeménnyel van dolgunk, hiszen angolul beszélt. A kiejtése alapján szlovák vagy cseh.
-Honnan tudsz te ilyeneket?-nézett rám nagy szemekkel.
-Megérzés.-feleltem.-Vannak ilyen érdekes dolgaim. Oké, szerintem az utóbbi, szóval fogadjunk! Szerinted milyen nemzetiségű?
-Passz...-vonta meg a vállát.-Ha tényleg az, amit mondassz, fizetem a forrócsokidat!
-Hm. Ingyen pia.-nevettem fel, mire kinyújtotta a nyelvét.
Egyébként a felszolgálónk rekord gyorsasággal, pontosan másfél perc alatt jelent meg újra asztalunknál, és letette rá a két poharat, amikben gőzölgött a forró lötty.
-Szabad megkérdeznem...-könyököltem le érdeklődve.-Hogy honnan származik a kisasszony?
-Csehországból jöttem.-felelt vigyorogva, én meg Szabina felé fordultam, akinek a feje az asztalon koppant.-Egyébként Nina vagyok!-nyújtotta felém kezét a lányzó, mit sem törődve a velem szemben ülő vendéggel.
-Örülök, hogy megismerhetlek!-csókoltam kezet neki, és azt hiszem ezek után a fellegekben repkedett. Majd el is szállt közülünk...
-Jól van.-szólalt meg Szabina.-Tanulság, soha ne fogadj egy rutinos expopsztárral ilyenben.-kijelentésén elnevettem magam.
-Mi szeretnél még tudni?-mosolyodtam el.
-Csak... beszélgessünk! Akkor egy csomó mindent megtudok rólad, mint most is ezt!-magyarázta.-Olyan gyakran jöttek külföldi rajongók is a koncertjeidre, hogy már tudod ki honnan származhat?
-Vagy csak szimplán okos vagyok, és megnéztem a névtáblácskája mellett, hogy cseh?-vontam fel a szemöldököm.
-Most csak szivatsz!-rázta hitetlenül a fejét.
-Csak jó az ingyen forrócsoki!-emeltem fel a bögrét, és beleittam. Ezzel a mozdulattal pedig a nyelvemet is leégett, a poharat meg eldobtam.
-Finom?-hangjában éreztem egy kis kárörvendést...
Szimpatikus nekem ez a lány. Bár eleve furcsállom, hogy pont egy magyar jött el hozzám, utazott több ezer kilométert, azért, hogy írhasson rólam egy könyvet. Nagyon elszánt, az egyszer biztos! De végülis örülnöm kéne, hogy van valaki, aki szívesen olvasna könyvet az életemről... és van, aki megírja.
Egyébként nagyon jól éreztem magam, rengeteget meséltem magamról, de ő is! Megtudtam, hogy annak ellenére, hogy 15 éves, két könyve is megjelent, és a saját országában eléggé ismert írónő. El is hozta nekem az egyiket, amibe beleolvashattam. Szép volt, jó volt. Csak egy kukkot sem értettem belőle. Ezek után megpróbálkozott a fordítással, így nagy nehezen két oldalt megértettem. Hamar fel is adtuk, megállapodtunk benne, hogy majd az életrajzi könyvet elolvasom rendesen is.
-Akkor most egy pár személyesebb kérdés jöhet?-forgatta ujjai közt a ceruzát a lány, én meg elgondolkodtam pár pillanatra, végül rábólintottam. Remélhetőleg nem bánom meg.-Hol ismerted meg Wandát?
-Hát...-kezdtem volna máris a mesélésbe, hiszen nagyon izgalmas kettőnk története, de a nyelvembe haraptam. Adjam ki ország-világnak, hogy Wandát fiúként ismertem meg személyesen? Hogy mik történtek valójában? Jaj...-Az az igazság, hogy senkit sem érdekelne, mert elég unalmas.
-Eric.-nézett mélyen a szemembe Szabina.-Szerinted a megszállott tiniket nem érdeklik az ilyenek?
-De hát nem valami érdekes...-nyeltem egy nagyot. A hazudozás nem nagyon megy.
-Akkor találj ki valami érdekeset, nehogy azt gondolják, hogy csak szembe jött veled az utcán, és már tudtátok is, hogy ti együtt lesztek életetek végéig! Erőltesd meg egy kicsit a fantáziád!
Némán ültem, miközben kattogott az agyam. Mondjam el az igazat? Amiről talán csak azt gondolnák, hogy kamu, hiszen ilyen nincs! De az a helyzet, hogy van, akármilyen lehetetlennek is tűnik. Mit mondjak? Hogy én mentettem meg a kastélyból, amit egy sárkány őriz? Még ez is hihetőbb, mint a másik...
-Na jó.-sóhajtottam.-Wandával még... 2 éve futottam össze a Globen arénában. Szó szerint összefutottunk, belém szaladt. Én meg segítettem neki, mert eszméletét vesztette. Ez volt a nagy első találkozás.-mosolyodtam el. Végülis csak azt hagytam ki, hogy egy fiú volt, aki belém rohant, de mindegy.-És megkerestem utána. Párszor voltunk együtt bulizni, és megszerettem őt.
-De ekkor még Mollyval jártál...-világosított fel.
-Oh, basszus.-csaptam a homlokomra. Ezt el is felejtettem, a francba!-Az a helyzet, hogy...-vakartam meg a fejem.-Hogy Mollyval... már nem jártunk egyideje.
-Értem.-bólogatott.-Azóta tart a nagy szerelem? Tökéletes az élet?
-Igen...-nyeltem egy nagyot, közben sorra eszembe jutottak egyre rosszabb és rosszabb dolgok. René, a fellépésem, a kórház, mikor Wanda elveszett és majdnem belehaltam a magányba... Kikészítenek ezek a kérdések!
-Ez nem úgy hangzott.-húzta el a száját a lány.
-Kérlek ne feszegessük ezt a témát!-temettem arcomba tenyeremet.-Vannak az életemnek olyan részei, amikre nem szeretek visszaemlékezni, oké?
Éreztem, hogy Szabina megfogja a kezem. Felnéztem, és megértően elmosolyodott.
-Hagyjuk a Wanda témát?-kérdezte, mire bólintottam egy aprót.-Akkor...-lapozott bele noteszébe.-Mesélsz egy kicsit az Időutazás próbáiról? Mit éreztél akkor?
-Arról igen...-sóhajtottam, és megdörzsöltem a szemem.-Igazából éjszakába nyúlóan, órákig próbáltunk minden nap. Mert ugye, akkor volt az eurovízió, szóval egy kicsit át kellett szerveznünk mindent, amiért ugyanabba az arénába lett tervezve, mint ahol a koncert lett volna. Végülis én elképesztően jól éreztem magam. Ne tudd meg, órákig fogalmaztam utolsó monológom, hogy tökéletes legyen. De nem tűnt annak...-sóhajtottam, amire beugrott egy kép...

-Eric, ne tedd! Kérlek, ne!-alig értettem Wanda szavait, úgy sírt. Végigsimítottam hátán, éreztem, ahogy egész testében remeg... a sírástól.-Csináld vissza, nem akarom!-kapaszkodott erősen a nyakamba.
-Nem lehet...-suttogtam.-Ennek így kellett történnie.-mondtam, közben a velem szemben álló párt néztem. Molly arcán patakokban folytak a könnyek, barátja kezét szorítva állt, és meredten bámult maga elé. Danny csak az engem átölelő lányt fürkészte. Lesütöttem a szememet, és eltoltam magamtól Wandát, aki vörös szemeit rám emelte.
-Szeretlek...-suttogtam, közben egy apró csókot lehelltem ajkaira.-És számomra te vagy az egyetlen a világon. Soha nem akarlak elveszteni!-két kezemmel vállait fogtam, miközben és próbáltam remegését elfojtani.-Fel kell adni dolgokat olyanokért, amik számunkra nagyon fontosak. Bármennyire is szeretem a rajongóimat, a színpadot, téged mindennel jobban szeretlek és soha... de soha nem akarlak téged elveszíteni vagy kellemetlen helyzetbe hozni téged, ha esetleg egy másik énekesnővel készítek dalt, vagy felhívok egy rajongót a színpadra, aki mondjuk egy ártatlan puszit az interneten csókként kezd el emlegetni. Nem vágyom az ilyen pletykákra, hogy megcsalom a barátnőmet. Nemcsak neked, magamnak is jót akarok, érted? Wanda, gondolj bele, miket éltünk túl, és mindvégig erősek maradtunk. De félek, hogy bármi történhet, ezért jobb biztosnak lenni. Ez az oka annak, hogy így határoztam. Miután elmentél, rájöttem, milyen könnyen elveszíthetlek. De... nem akarlak, mert te vagy az, akit még az életemnél is jobban szeretek! Odaadnám bárkinek! Csak hadd maradjak veled!
-Ne mondj ilyeneket...-rázta a fejét könnyes szemmel.-Nem akarom, hogy miattam dobd el az életed, a fényes karriered! Ez nem rólam szól, hanem rólad!
-Rólunk szól...-feleltem.-Én pedig egyedül veled érzem teljesnek a világot!
Szorosan átöleltem, ő meg a pulcsimba fúrta arcát. Erősen szorította a derekam, mintha csak kapaszkodott volna valamibe, illetve valakibe... aki megvédi.

-Eric?-zökkentett ki Szabina a gondolataimból.-Minden rendben?
-Persze, csak elgondolkodtam.-feleltem egy sóhaj kíséretben.-Tudod, valami nem stimmel. Mintha megváltozott volna valami...
A lány nem felelt, csak csendben várta, hogy folytassam. De nem volt mit mondanom. Hiszen fogalmam sincs mi folyik itt. Folyamatosan az az érzésem van, hogy valaki szövetkezne ellenem. De lehet, paranoiás vagyok, rengetegszer előfordult már.
-Hazamegyünk?-néztem az íróra, aki éppen valamit firkált a füzetébe.-Eléggé elfáradtam már.
-Rendben.-csukta össze a noteszt, és intett Ninának. A másik lány rögtön hozta is a számlát, és nagyon rendes volt, mert megkérdezte baj van-e, magd felajánlotta, hogy ő nagyon szívesen segít, ha bármi gondom van. Most nem vettem igénybe ajánlatát, de egyszer lehet eljövök egyet lelkizni.
Szabina odakint elköszönt tőlem, majd elsietett a sötétedő utcán, én pedig beültem az autóba. Hat óra van, hamarosan Wanda is hazaér, úgyhogy ideje indulni. Nem zavarom, hiszen ez az első hete, ilyenkor tovább marad. Gyorsan hazamentem, ahol Sophie és Leticia, a kertészünk fogadott. Beszélgettek az udvaron, amikor leállítottam a motort.
-Szia Eric!-integetett a nálunk lakó lány.
-Szia Sophie!-léptem közelebb.-És Leticia Moore, ha jól tudom.-fordultam a másik felé, aki boldogan pattant fel.
-Örülök, hogy megismerhetlek!-mosolyodott el.-A lényeg, hogy végeztem az előkerttel ma, jövő héten megyek hátra, és ott dolgozok. Utána csak havonta 2-szer kell jönnöm.
-Köszönöm, szép munka.-néztem végig a ház előtti részt, ami tényleg igényesen, szépen volt megcsinálva.-Ne haragudjatok, de muszáj lefeküdnöm. Jó éjszakát!-intettem egy utolsót és otthagytam őket.
Meg sem fürdödtem, úgy dőltem az ágyba. Fáradt vagyok, hosszú napom volt. Szívesen megvárnám Wandát, de leragad a szemem, így márcsak holnap tudunk beszélni sajnos. Lehunytam a szemem, de újra felpillantottam. Hirtelen felindulásból elővettem egy lapot meg egy lapot és ráfirkantottam valamit, arra viszont már nem emlékszem mit, mert leraktam az éjjeli szekrényre, és már aludtam is...

/Wanda/

Fél tizenegy. Néma csend, én meg hullafáradt vagyok. Gyorsan tusoltam le, hiszen egész nap táncoltam, muszáj. Beléptem a szobánkba, ahol Eric oldalára fordulva aludt, jobb kezét az én térfelemre helyezve. Elmosolyodtam, és óvatosan leültem, majd észrevettem, hogy valamit szorongat a kezében. Kivettem belőle a lapocskát, amin kósza betűi álltak. Nagyon fáradt lehetett, mert a végét még el is húzta, de az egyik legszebb szavakat írta nekem a papírra és nagyon boldogan feküdtem végig az ágyon. Pár pillanat múlva már az igazak álmát aludtam, kezemben egy fecnivel, amin egy szívecske volt és az állt benne: örökké szeretni foglak... ♥

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése