2.rész - A csíny

Hát sziasztok!

Azt kell mondanom, hogy megérte azért hajnalban megírni az 1. részt...

Már kaptam jó pár kommentet és nagyon örülök nekik!

Most próbálok majd több részt hozni, mert beneveztem egy pályázatra...

A történetben egyébként Eric is főszereplő, csak még Wanda nem tart ott, hogy megismerje, szóval kb a 4. fejezetben kerül majd bele...

Továbbra is jó olvasást, remélem ez a fejezet is elnyeri majd a tetszéseteket! :)

Puszi: Anna Love ♥

Ez itt a drága korményzónk autója előtte és utána... Először nagyon jó poénnak indult, de a végeredmény katasztrofális lett.

– Tökéletes! - Emeltem fel a vázlataimat. Mindent kitaláltam, ez lesz a legnagyobb dolog, amit valaha csináltam!

A suliba beérve összehívtam a srácokat, hogy elmeséljem nekik.

– Wow! - Vette ki a kezemből King a lapokat. - Ez állati!

– Hát nem is tudom, szerinted ez kivitelezhető? - Kérdezte Danny kételkedően.

– Persze! Minden ki van találva! - Mondtam. - Az a jövő heti tárgyalás pont nekünk lett kitalálva! Amíg a kormányzó bent van, addig szépen húzunk egy benzincsíkot az autójától jó messzire, amit majd meggyújtunk és akkor pápá Lexus!

Végignéztem a társaságon. Egyedül Tom nem lelkesedett annyira:

– Wanda, figyelj! Ez már túlzás, nem gondolod?

– Jaj, már Tom olyan ünneprontó vagy! - Verte hátba Lou és ekkor kezdődött az a szokásos 'fiús' lökdösődés, amit kissé fiús létemre sem birok elviselni. Tommal kicsit arrébb vonultunk.

– Nyugi már Tom! - Kezdtem. - Ha lebukunk, úgyis rám fogják ez egészet, nekem meg már mindegy! Maximum nem fél év szobafogságot, hanem 3 évet kapok és aztán?

– Hát jó, ha te így állsz hozzá! - Vonta meg a vállát, majd elindult vissza. Legalábbis azt gondoltam, de a csapattól 5 méterre ott állt Tudod ki!, aki én csak így nevezek. Alexandra Smith, a suli legnagyobb "plázacicája". Ki nem állhatom és remélem ez kölcsönös, ám amikor Tom egyenesen hozzáment és egy rövid csókkal köszöntötte, azt hittem menten elsüllyedek. Alexa ezt megláthatta rajtam, ugyanis az arcán sunyi mosollyal odalépett hozzám.

– Hát szervusz Wandácskám! – Ölelt meg jó szorosan.

– Ne csinálj úgy, mintha puszipajtások lennénk! - Mondtam kissé dühösen. - Tom mégis mi ez?

– Hát, az úgy volt, hogy... - Kezdte a barátom, de Ms. Cicababa félbeszakította.

– Tom odajött hozzám és azt mondta, hogy vágyik egy olyan társra, akivel megértik egymást és boldogok lehetnének, és hát itt vagyok én! - Nevetgélt Alexa.

Döbbenten néztem Tomra.

– Ez igaz? - Kérdeztem, mire a srác félénken bólintott. - És én? Mi megértjük egymást és... és... - De itt megakadtam. A torkomat a sírás fojtogatta, hiába próbáltam visszatartani, egy könnycsepp mégis végigfutott az arcomon. Tom, amivel már 3 éve legjobb barátok vagyunk, nem engem választ, hanem ezt a kis szőke libát, aki már ősidők óta ellenségem.

– Figyelj Wanda, én kedvellek meg minden, de ez az utolsó, amit kitaláltál, már mindennek a teteje, szeretném, ha egy kicsit mással is tudnák foglalkozni! - Próbált nyugtatni Tom, de már késő volt. A szememben most teljesen lejáratta magát elég volt!

Hang nélkül visszamentem a fiúkhoz és kitéptem a kezükből a lapot, majd elindultam az iskola kapuja felé.

– Wanda, állj már meg! - Kapta el a kezem Danny. - Mi történt?

– Kérdezd az árulót! - Küszködtem a könnyeimmel. - Most azonnal megcsináljuk!

– Héhéhé! - Állított meg King. - De semmi sincs kész! Kellenek a cuccok, meg az sem biztos, hogy ott van a kocsija!

– A benzint kiszívom apám kocsijából és szerzek egy öngyújtót, mi kell még? - Soroltam, de nem tudtak belém kötni, így követtek.

– Benzin? - Kérdeztem, miközben a kormányzó kukái mögött bujkáltunk.

– Itt van! - Emelte fel a kancsót Lou.

– Öngyújtó?

– Megvan! - Súgta Danny.

– King, készen állsz? - Néztem a barátomra, aki mosolyogva bólintott.

A terv készen van. King becsönget a kormányzóhoz és bekéredzkedik WC-re, aztán rosszul lesz és addig lefoglalja őt és mi végre hajtjuk a tervet, majd amíg a kormányzó gyönyörködik a kocsijába, ő a hátsó ajtón kiszökik...

És kezdődhet!

– Jó napot! - Köszönt King a kormányzónak, az utánozhatatlan nyávogós hangján. - Kizártam magam otthonról, és ki kéne mennem a mosdóba, de sehol sem engednek be.

– Oh, hát persze, gyere csak! - Hallottuk utoljára a hangjukat, majd bezáródott az ajtó.

– Most! - Súgtam a fiúknak.

Még utoljára körbenéztem és aztán elkezdtük. Danny őrt állt, Louval pedig kiöntöttük a benzint.

– Jaj! Nem érzem magam jól! Jaj! - Hallottuk King hangját, ami annyira vicces volt, hogy megálltunk röhögni egy sort.

– Jön valaki! - Rohant le a lépcsőről Danny.

A benzin csíkot jó messzire elhúztuk és aztán elbújtunk. Az ajtóban a kormányzó fia állt meg és akkor megtörtént a baj... Elővette egy doboz cigarettát és meg akarta gyújtani. Amint az első szívás után lepöckölte a hamut, a kormányzó autója felrobbant....

Na ezt hívják lebukásnak. A hangra persze az egész utca kirohant. Mindenki csodálkozva nézett Bobra (ő a kormányzó fia).

– Na, milyen volt? - Jelent meg a hátunk mögött King.

– Szép! - Adtam egy ötöst neki. - Az a szép, hogy Bob el is végezte helyettünk a feladatot!

– Szép mi? - Hallottunk egy ismeretlen női hangot a hátunk mögül, mire döbbenten megfordultunk.

A kormányzó felesége állt mögöttünk karba tett kézzel.

– Szerintetek, rájött? - Kérdezte halkan Lou.

– Lou, te olyan ostoba vagy! Szerinted? - Verte fejbe Danny. - Látod Wanda, Kingnek igaza volt, ez a terv még nem volt készen!-a kijelentése után szomorúan lehajtottam a fejem. Igaza volt.

A nő odaráncigált minket a kormányzó elé és addig kellett ott várunk, amíg a szüleink értünk nem jöttek...