1.rész - És még el sem kezdődött a történet...

Sziasztok!

Íme az első blogbejegyzésem...

Ezzel szeretném bemutatni Wandát és a környezetét.

És csak előtte annyit szeretnék mondani, hogy előre nem ítéljétek el a lányt, később minden megváltozik...

Ha tetszik, akkor kommentáljatok lécci, mert csak úgy érdemes írni!

Jó olvasást! :)

Anna Love ♥

U.i.: Wanda szavait a rajongók kérem ne vegyék komolyan, ezt most itt az elején közlöm!

Mikor ránézel erre a képre egy teljesen átlagos, aranyos kislányt látsz rajta.

Pedig Wanda egy cseppet sem ilyen!

Ez a lány egy igazi vadóc. A természete és csínytevései miatt nemcsak az összes amerikai gimiből, de még más helyekről is kitiltják. Szülei hiába próbálják megnevelni Wandát semmi sem ösztönzi a javulásra... De mikor már nem folytathatja az állandó semmittevést és unatkozást, máshogy próbálnak neki iskolát keresni. Ekkor születik meg Mark Love, akit kiváló magatartása és kitűnő tanulmányi eredményei miatt felvesznek Stockholm egyik legjobb gimnáziumába. Szigorú szabályok szerinti éli életét, amit sokáig be is tart, de mikor egyszer lazulásként elmegy Svédország legnagyobb zenei fesztiváljára, megismeri azt a valakit, akitől először tudja meg mi is az a szerelem...

– Szép volt Wanda! - Adott egy ötöst Tom.

– Ez semmiség volt! - Mondtam büszkén.

Ha jól számoltam az osztályfőnökünk 1 óra alatt ér haza, és a poloskák 5 perccel érkezése előtt kelnek ki. Kicsit azért sajnálom Mr.Devon-t, vele még soha nem babráltam ki. Azt hiszem ő volt az utolsó a tanári karból, beleértve az igazgatót is. (Elvittem a drágalátos kutyusát a sintértelepre, ezért otthon félévet kaptam!) A barátaim pedig 100%-san mellettem állnak mindenbe. Tom, Danny, Lou és persze King (akit egyébként Kevinnek hívnak, csak szereti, ha így becézzük.) A suliban már félnek tőlünk a kis gólyák, de mindig van valaki, akit szívatni lehet és érzem, hogy ez kicsit beteges, de én ettől jól érzem magam...

Otthon a szüleim karba tett kézzel vártak a nappaliban.

– Mi a pálya? - Kérdeztem lazán és eldobtam magam a fotelba.

– Mi az, hogy mi a pálya? - Próbálta utánozni apám a flegma stílusom, ami mellesleg nagyon rosszul állt neki. - A magatartásod elfogadhatatlan!

– Kislányom! - Szólt kedvesen az én drága, tündéri édesanyukám, aki folyton próbál jó útra téríteni, de eddig még soha nem járt sikerrel. - Szeretnénk, ha kicsit változtatnál a magaviseleteden, hidd el, az mindenkinek jót tenne.

– Az osztályfőnököd hívott... - Tért át a témára apa. - Érdekelné, hogy van-e valami közöd az autójában talált állatokhoz?

– Az attól függ... - Tápászkodtam fel. - Mert a tanár urat nem én tettem a kocsiba!

Apám az orrnyergét dörzsölte, anyámban pedig most törtem össze valamit... Még soha nem kiabált vele, ezért lepett meg:

– Azonnal húzzál fel a szobádba! 2 hónap szobafogság!

Rendben, a 2 hónap a félévhez képest semmi...

Miközben a szobámba igyekeztem, benéztem az öcsém szobájába. Matt, szokása szerint a kupi közepén felváltva nyomkodta a Play Station 3-at és a laptopot. Mikor észrevette, hogy én is ott vagyok, rögtön felpattant és a kezembe nyomta a gépét.

– Már fent vagy a neten! - Közölte nevetve, én pedig elolvastam a "Vadóc lány újra lecsap!" című bejegyzést Kalifornia egyik legnagyobb hírközlő oldalán. - Gratulálok! - Pacsizott le velem, miután végeztem a cikk olvasásával. - Mennyit kaptál?

– Csak 2 hónapot! - Vontam meg a vállam, aztán átmentem a szobámba, hogy elkezdjem élvezni a szobafogságot. Sajnos anya gyorsabb volt és elvitt minden elektromos szerkezetet a szobámból.

Általában ilyenkor át kellene gondolnom, hogy mit tettem és ezzel kinek okoztam szenvedést és bla-bla-bla., de most nem volt kedvem, ezért elővettem a magazinjaimat és csendben kiröhögtem, a szinte már szánalmas tinisztárokat, akikkel teletömték az újságot.

Sajnos kevés igazi tehetséget tesznek ezekbe a szennylapokba, de én azokat is hasznos célra fordítom. Vagy 20 bajszos Justin Bieber, 7 kancsal Alkonyat szereplő és még több összefirkált Disney sztárocska posztere lógott a "szégyen falamon".

De a másikon, amit a "tehetségek falának" nevezek, szerepel az összes Nicki Minaj, Pitbull illetve Enrique Iglesias képen kívül egy csomó más híresség is. Amit a legnagyobb becsben tartok, az az A4-es papírokból összerakott hatalmas Shannon Woodward poszterem volt, mellette az aláírásával és a közös fotónkkal. Ezzel a hihetetlen tehetséges színésznővel, már volt szerencsém találkozni Natesville-ben.

Miután meguntam a magazinokat, gondoltam ki kéne találni valami újat. Az a jó a szobafogságban, hogy ilyenkor jön meg az ihlet! Szóval el kezdtem gondolkodni életem egyik legnagyobb csínyén...