Sziasztok! :)
Most egy kicsit érdekesebb fejezettel érkeztem, ami remélem tetszeni fog.
Jó olvasást! :)
Jó olvasást! :)
Pusz: Anna Love ♥
- Nem, nem fogsz kifesteni, értetted? - hadonásztam, mert folyamatosan a béna alapozóival meg szemfestékeivel kergetett.
- De már olyan sokszor voltál kisminkelve! Én pedig még soha nem próbáltam! - mondta.
- Éppen ezért nem rajtam fogod! - ellenkeztem. - Amúgy a fellépéseken is utáltam, hogy mindent az arcomra kentek! Egyszer konkrétan valami ablaktisztítót fújtak rám, amitől egész koncert alatt csillogott a fejem!
Barátnőm feladta, ezen viszont olyan jót nevetett, hogy még rám is borult.
Nem vicceltem! Még a legelső turnémon összecserélhették a cuccaimat egy takarítóbrigádéval, vagy mit tudom én. Nagyon gusztustalan volt, fúj!
A csengő hangjára kaptuk fel a fejünket. Mivel Wanda rajtam ült, neki kellett ajtót nyitnia. Így megúsztam a mázolást.
- Szia! - hallottam, ahogy a vendéget köszönti. Kilestem a kanapé támlája felett. - Jó jelmez... - bólogatott.
- Köszi! - hallottam Danny hangját, aztán bejöttek a nappaliba.
- Helló! - ráztam kezet egy csontvázzal. Erre egész egyszerűen rájöttem, hiszen a srác fekete ruhájára csontok voltak ragasztva papírból. Szerintem nem sokat foglalkozott a jelmezzel. Bár előbb is közölhettem volna velük, hogy ma nemhalloween buliba megyünk.
Danny engem méregetett. Azt hiszem, azt próbálta kitalálni, én minek öltöztem...
- Egy diliházból szökött őrült, akit útközben megtéptek a farkasok. - világosítottam fel, mire elröhögte magát. Nem értem ezen mi olyan vicces.
- És Wanda minek öltözik? - érdeklődött a srác, mert közben a lány eltűnt valahol az emeleten.
- Nem tudom. - vontam meg a vállam. - De siethetne, mert elkésünk. - kopogtattam meg a karórámat.
Amíg barátnőm készülődött, bementem a dolgozószobámba a maradék cuccomért. Kivettem a fiókból a lemezt, meg egy fülhallgatót. A fülembe helyeztem az apró tartozékot, majd megnyomtam a hívógombot.
- Kész vagytok? - mindenféle köszönés, puszi, pacsi nélkül jött a kérdés.
- Mindjárt. - feleltem. - Találkozzunk az erkélyen, rendben?
- Vettem, vége! - jelentette ki, és a vonal megszakadt.
A nadrágomba csúsztattam mindent, aztán elindultam kifelé.
- Szent Saade! - hátráltam meg hirtelen két lépést. Emiatt átestem a mögöttem lévő kis széken, így a földön landoltam.
Wanda és Danny jól kinevetett.
- Ez nagyon nem volt vicces! - ültem fel. - Tudod, hogy mennyire félek ettől a csajtól! - mutattam barátnőmre, aki volt olyan kedves, hogy beöltözött a leges-legijesztőbb alaknak, akit valaha láttam. - Frászt kapok tőle, főleg amióta egyszer valaki megtámadott a tengerben! Pontosan így nézett ki! Megdobált iszappal... - húztam össze a szemeimet, mire Wanda kisöpörte arcából a haját.
- Mi? Az te voltál? - nézett rám döbbenten.
Nagy pislogások közepette futtattam végig az agyamon azt a jelenetet. A hosszú fekete hajú lány, aki rákokat kapott a fürdőruhájába....
- Basszus! - szólaltunk meg tök egyszerre.
- Rákot raktál a gatyámba! - csaptam a fejemre.
- Ne haragudj, a csínytevő korszakomat éltem! - szabadkozott. - Te meg visszaadtad!
- Utána jól megdobáltál, Evelin! - hangsúlyoztam a nevet.
- E.K.S., jobb nevet nem is találhattál volna ki. - fojtotta vissza nevetést Wanda.
Ciki, ha három éve együtt vagy a barátnőddel, amikor derül ki, hogy találkoztatok már régebben? Ez mégis hogy lehet? Hogy nem ismertük fel egymást?
- Most mi van? - törte meg a hirtelen beállt csendet Danny, aki értetlenül kapkodta kettőnk közt tekintetét.
- A drága Eric Khaled Saade fél Samara Morgantól, mert jó pár éve egy titokzatos alak a tengerben megtámadta, és pontosan ugyanúgy nézett ki, mint a lány. - magyarázta Wanda a vállamra támaszkodva.
- Igen, egyébként ő volt az a valaki. - biccentettem fejemmel barátnőm felé. - Előtte pedig rákot rakott a gatyámba. Ne kérdezd, miért én voltam az áldozat...
- Csak szexi pasikat kerestem a strandon. - vigyorgott a lány. – Találtam is. - túrt bele a hajamba.
Elmosolyodtam kijelentésén. Kicsit haragudtam rá, de minden haragom elszállt. Tudja, mit kell mondani, ahhoz, hogy kiengeszteljen.
- Ha befejeztétek a Szívek szállodája jelentét, elindulhatnátok, mert el fogtok késni! - mondta unott hangon a fülemre Sam.
- Na, menjünk! - csaptam össze a tenyeremet. Még beletelt jó 10 percbe, mire lejutottunk az autómhoz. Az egyetlen autómhoz, mert a másikat tönkrevágta a titokzatos valaki. Nagyon dühös vagyok! Wandának azt hazudtam, hogy szerelőnél van. Ez mondjuk igaz is, csak mivel az egész kocsit rendbe kell hozniuk, szóval jó sokáig lesz ott.
- Örülök, hogy magaddal viszel. - bújt hozzám barátnőm, miközben próbáltam bekötni magam. Danny is beszállt, így röpke 20 perc után sikerült elindulnunk.
- Már miért ne hoztalak volna? - adtam egy puszit fejére. - Ha már a romantikus vacsorának lőttek.
- Most szívesebben megyek farsangra, mint vacsizok. - vonta meg vállát.
Ez kedves volt. Én mondjuk, egyáltalán nem örülök ennek. Folyton azon kattog az agyam, hogy minek kell ez a demo annak a valakinek. Mi köze van Majához és Peterhez? Talán este már okosabbak leszünk.
Amikor leállítottam a motort, csipogni kezdett az órám. Fél nyolc. 30 percünk van a találkozóig. Addig meg kell keresnem Samet, és valahogy Wandát meg Dannyt leráznom.
- Hű... - ámuldozott barátnőm. - Azt hittem, hogy a mi házunk nagy. - mondta, mire felnéztem az épületre.
A miénk ehhez képest egy rongyos viskó. Ez egy palota! Te jó ég, mibe keveredtem...
A bejárathoz mentünk, ahol két férfi ácsorgott.
- Neve? - kérdezte unottan.
- Eric Saade. - nyeltem egy nagyot. Nem is kerestek meg a listán, csak beengedtek minket. Legalább tudom, hogy már várnak rám...
Elképesztő ez a hely! Megállapíthatom, hogy tévedtem a tini bulit illetően. Rengeteg idős embert láttam, de vannak fiatalabbak, olyan Wanda korabeliek.
- Jézus! - bújtam barátnőm háta mögé.
- Eric... - nézett rám értetlenül. - Ez egy lufi bohóc!
- Egy nagyon ijesztő lufi bohóc! - közöltem.
A piros orra meg a fura kalapja. Gonoszak, mind gonosz, átok rájuk!
Kikerültük őket. Wanda nem értette mi bajom van velük, de inkább nem magyarázkodom, mert hülyének tartana.
A nagyteremben mindenki táncolt. Egész halloween hangulata volt az egésznek, ahhoz képest, hogy ez nem az. Néhány ember pedig az asztaloknál beszélgetett, sütizgetett.
- Az egy csoki szökőkút? - csillant fel Danny szeme, és rögtön letámadta az említett tárgyat.
Mi csak néztük, ahogy félrelöki az embereket, hogy odaférjen.
- Elintézem! - sóhajtott Wanda, aztán a srác után ment.
Itt az én időm. Meg kell keresnem az erkélyt, Sam már biztosan vár.
Felmentem az egyik lépcsőn, olyan ügyes voltam, hogy az emeleten egyből bele is ütköztem egy múmiába.
- Elnézést! - kértem bocsánatot.
- Most ne sajnálkozz, menjünk! - mondta az emberke a WC papír köteg mögül, aki azt hiszem Sam lehetett. Bólintottam, majd követtem. Egy kihalt folyósón sétáltunk végig, aminek a végén egy üvegajtó volt. Megtaláltuk az erkélyt. Éppen készültem ugrálni egy sort örömömben, mikor leütöttek, és minden elsötétült...
- Kelj már fel! - ütött vállba valaki, mire kinyitottam a szemem.
Egy szobában voltunk, székekhez kötözve. Nagyon megszorították a kötelet rajtam, mert vágta a nyakam. Sam hasonlóan ücsörgött mellettem, miközben a kínlódásomat figyelte.
- Nem fog sikerülni... - hallottunk egy ismeretlen hangot.
Mindketten felnéztünk. Egy álarcos hercegnő állt előttünk, két oldalán egy-egy beöltözött valakivel. Hosszú szőke haja lazán omlott vállára, kék ruhájához illő maszk takarta arcát.
- Ki vagy te? - kérdezte bajtársam.
- Személyem nem fontos. - felelte bájosan. - A lemezt akarom! - nyújtotta ki a kezét.
Nem tudom, mikor esik le neki, hogy a székhez kötözve nem tudom odaadni.
- Oldozzatok el, és megkapod! - közöltem. Erre a két testőr gyilkos pillantása volt a válasz, de a lány is belátta, hogy tényleg el kéne engednie. Pár pillanat alatt szabad voltam.
- A lemezt! - lépett elém a királylány.
Unottan kivettem a zsebemből, majd a kezébe nyomtam. Miközben csillogó szemekkel nézte szerzeményét, az embereire parancsolt, hogy fogjanak le. Ez mind olyan gyorsan történt, hogy nem volt időm reagálni.
Eközben a lány egy magnóba helyezte a CD-t, aztán elindította. Végig az arcát fürkésztem, próbáltam rájönni, minek is kell ez neki. Meghallgattuk a számot. Ez már egy másik verzió volt, mint amit Wandától kaptam, kicsit átírtam tegnap, összességében jónak éreztem.
- Tetszik... - szólalt meg végül. - Kifejezetten tetszik.
- Akkor elárulod, miért is kell ez neked? - kérdeztem.
- Srácok, tegyétek le. - mondta két testőrének, akik odalöktek hozzá.
Sokkal alacsonyabb volt nálam, így kényszerzubbonyom nyakánál kapott el.
- Úgy táncolsz, ahogy én mondom, különben nem leszünk jóban... - sziszegte, amitől kicsit megijedtem. - Mindig tudni fogom, mit csinálsz, ne merj átverni!
- De ki vagy? - tettem a kérdést.
- Személyen még mindig nem fontos. - közölte. - Kapsz két napot. Addigra írj nekem egy másik számot!
- Micsoda? - kerekedett el a szemem.
- Jól hallottad, Eric! - bólintott. - Írj nekem egy számot! Különben Mollyt soha többé nem látjátok!
- Mit műveltél vele? - kérdeztem dühösen. Senki ne merje bántani a barátaimat!
- Kérdezd meg tőle te! - felelte, aztán az egyik embere a fülemhez tartott egy mobilt.
Hirtelen nem tudtam mit mondjak. A fülemben éreztem, ahogy a szívem dobog, így alig hallottam valamit.
- Eric, kérlek segíts! - Molly hangja ijedt és rekedt volt.
- Hol vagy?
- Nem tudom... - válaszolt. - Ne, kérem ne! - ezeket a szavak már nem nekem szánta, egy sikítás után pedig megszakadt a vonal.
- Mit műveltél vele? - ordítottam rá a lányra.
- Velem te neki kiabálj, Eric Saade! - rázta a fejét. - Csak tedd, amit mondok.
Hatalmasat sóhajtottam. Ki lehet ez a törpe, aki irányítani akar? Egyet biztosan állítok, hogy nem Maja! Ez tuti! De mindent a kezében tart, hiába gondolkodom, sehogy sem tudok belekötni. Bólintottam, mire elégedetten elmosolyodott.
- Holnapután találkozzunk az állatkertben. Hozd el nekem a számot... - húzta végig ujját ajkaimon. - Értetted?
Nyeltem egy nagyot, majd bólintottam.
- Akkor ott találkozunk. - suttogta fülembe, aztán ellökött magától. A falhoz csapódtam, és bevertem a fejemet. Lassan falnak támasztott háttal csúsztam le a földre. Eközben elhagyták a szobát.
Hiába töröm a fejem, nem jövök rá miért kell ez neki. Sam szinte ugyanezen gondolkodott, miközben kioldoztam. Ő profi, de mégse tudja a választ. Nem tudunk mást tenni, engedelmeskedünk neki, meglátjuk mi lesz.
Leültem a padlóra, a srác pedig mellém, mellé pedig Danny. Hogy mi???
- Úristen! - néztem barátomra.
- Nem, én Danny vagyok, de azért köszi. - legyintett.
Összenéztem Sammel, aki szintén meglepődött azon, hogy itt van. Te jó ég, akkor most...
- Mennyit hallottál? - kérdeztem.
- Mindent. - felelt. - Igazából a mosdót kerestem, de ide tévedtem.
- Figyelj! Kérlek, ne mondd el Wandának, hogy visszatértem! - fordultam felé. - Nem szeretné, ha izgulna...
- Nem fogom elmondani. - rázta meg fejét, mire felsóhajtottam. - Csak egy valamit kérek!
- Bármit! - vágtam rá gondolkodás nélkül, viszont erre a válaszra nem számítottam:
- Be akarok szállni!
- Mi? - reagáltunk egyszerre Sammel, aki szerintem még jobban ledöbbent, mint én.
- Tudod, hogy ez milyen veszélyes! - mondta. - Az életeddel játszol! Ez nem vicc, Danny!
- Egyszer ki kell próbálni... - vonta meg vállát. - Nekem is van szerepem ebben az egészben, végül is az én barátnőmet rabolták el. Különben is, én vagyok itt a legidősebb!
Na, ebbe semelyikünk sem tudott belekötni. Sam 26, én 23, Danny pedig 28. Sokkal több tapasztalata van, mint bármelyikünknek. Én sem tudtam, hogy jó kém vagyok, amíg ki nem próbáltam. Nincs mit vesztenünk.
- Sam? - néztem a srácra.
- Még egy képzés? - sápadt le. - Felejtsd el, képezd ki te!
- Nekem dalt kell írnom. - forgattam unottan a szemeimet. Nem hittem volna, hogy ezt valaha megunom az írást.
Bajtársam felsóhajtott, végül bólintott.
Szerintem jó döntés volt, Danny még a segítségünkre lehet, és megértem, hogy meg akarja menteni a barátnőjét. Én is csak azért vágtam bele régen, mert Wandát védelmeztem.
- Na jó, összeszedem Wandát. - álltam fel. - Neki állok a dalnak, addig ti tegyétek a dolgotokat, még beszélünk. - mondtam, aztán ott hagytam őket.
Miután befejezte, a hatalmas ováció után mosolyogva öleltem át.
- Gyere táncoskám, otthon vár a romantikus vacsi. - suttogtam a fülébe.
- Máris megyünk? - csodálkozott, mire bólintottam. - És Danny?
Basszus...
- Összevesztünk. - hazudtam. Utálom, sőt gyűlölöm a hazugságokat. - De nem szeretném részletezni, jó? Csak menjünk!
Wanda kicsit elszomorodva biccentett. Kapott egy puszit a fejére, majd hazamentünk. Nekem elég volt ebből a napból. Barátnőm is visszautasította a vacsorát, amint beléptünk a házba, felment aludni.
Remélem nem bántottam meg. Szerettem volna utánamenni, és megkérdezni mi a baj, de akkor nagy valószínűséggel ott ragadtam volna. Muszáj nekiállnom a számnak, két napom van...
Bementem a dolgozószobámba, kényelmesen elhelyezkedtem, majd elővettem a noteszemet. Máskor órákig agyaltam a dal címeken. Általában a szöveget írom meg előbb, csak utána adok neki címet. Most viszont csak annyit írtam fel: Miss Unknown. A szavak pedig maguktól jöttek...
Nekem tetszett, nagyon is tetszett :D :D
VálaszTörlés"Miss Unknown." annyira imádom :DD