29.rész - Imagine /évadzáró/

Sziasztok! :D

Elérkezett ez a pillanat is...

A 3.évad utolsó fejezete.

Remélem nem szeditek le a fejemet a vége miatt és amiatt, hogy mindenre csak szeptember környékén derül fény. :D

És nagyon remélem, hogy tetszeni fog, nem gondolom, hogy valami elképesztően szuper fejezetet írtam, de döntsétek el ti! ;)
Jó olvasást!

Pusz: Anna Love ♥

u.i.: 2012.06.27. Romeo ~ The What's Up! Story - Prológus :)))

-Örülök, hogy ennyien eljöttetek erre a nagy eseményre, fontos pontja ez karrieremnek!-mondta Eric mosolyogva rajongóinak, akik minden egyes szó után sikítozni kezdtek. Zengett az aréna, a közönség már elemében volt, pedig nem is történt semmi... csak az a hazug disznó felment a színpadra! Dühös vagyok, nem kicsit Ericre. Fogalmam sincs miért hazudott nekem, de nagyon rosszul esik. Mellettem álló menedzsere is eléggé tanácstalan volt, valószínűleg ő sem értette az egészet.
-Ez a koncert nem véletlenül kapta az Időutazás nevet.-szólt a popsztár.-Szóval kezdjük a legelején!
Alex és Edin betoltak a színpad közepére egy... fotelt? Közben Taya egy könyvet adott Popular kezébe, a másik táncoslány, Marie pedig amint Eric leült, orrára biggyesztett egy olvasószemüveget és szájába rakott egy pipát. Nevetve néztem, ahogy a barátom kinyitja a könyvet és unottan lapozgat benne és értetlen fejet vág. Harmadik táncosa, Kevin beszaladt és megfordította a fejjel lefelé tartott könyvet, mire Eric köszönésképpen bólintott. A közönség csak nevetett, be kell vallani ez tényleg vicces...
-Na!-csapta fel valahol a könyvecskét a popsztár, majd felvonta a szemöldökét.-Egy pillanat!-lapozgatta.-Valami nem stimmel, mert... hé emberek! Nem a Sleepless-el kezdünk?-nézett körbe, mire a mellettem álló táncosok röhögni kezdtek. Először nem értettem min nevetnek, de aztán a fotelben ülő Eric a nyakába kapott egy adag vizet és megszólalt a Huvudvätare zenéje... Én sem bírtam tovább nevetés nélkül, ahogy a közönség sem. Tényleg igaz, hogy nem ez az első száma, de tetszett, hogy így nyitottak. Még szórakoztatott is, ahogy Eric a színpadon táncol, közben pedig kap a nyakába rendesen. Megérdemli...

-Jag är en huvudvätare!-énekelte az utolsó sort és még ráadásként kapott egy adag vizet a nyakába. Ami még nagyon jó volt, hogy közben a videóklip ment a háttérben, így duplán élveztem, hogy Ericen vizes póló van...
-Figyeljetek!-rázta meg magát a srác.-Mi lenne, ha inkább a Manboy lenne a következő? Ha már úgyis vizes vagyok...-nevetett, és több ezer tinilány igent kiáltott, szóval a következő szám az egyik Melodifestivalenes dala volt:

-Köszönöm!-hajolt meg vigyorogva.-Most szeretném, ha egy kicsit... tudjátok, szeretnék átöltözni. Nem olyan jó érzés vizes ruhában táncikálni, szóval hogy addig se unatkozzatok! A színpadra szólítom az idei eurovízió nyertesét, Molly Sandént!-kiabált a mikrofonba és a másik oldalon barátnőm lépett ki a színpadra.
-Sziasztok!-mosolygott a lány, nekem pedig földig esett az állam. Mit keres itt? Miért nem mondta? Miket tartogat még ez az este?-Úgy gondoltam... énekelek nektek egy új dalt, ha már.. meglettem hívva erre a nagyszerűen eseményre.-mosolygott Ericre, aki bólintott egyet és le is ment. A másik irányba... hogy véletlenül se kelljen beszélnie velem. Közben elindították Molly számát, még én sem hallottam, annyira új: Unchained.

Nekem személy szerint nagyon tetszett és annak is nagyon örülök, hogy az én oldalamon jött le. Egyből nyakába ugrottam...
-Ez nagyon jó volt!-mosolyogtam.
-Köszi, úgy örülök, hogy most itt vagyok!-sóhajtott.
-Mi a baj?-kérdeztem, miközben eleresztettem, de csak a fejét rázta, szeme pedig megtelt könnyekkel.
Tomas lépett mellé és megsimogatta fejét, úgyhogy abbahagyta a sírást. Eric próbált elsunnyogni mellettünk, de elkaptam öltönyéken nyakát.
-Eric, mi folyik itt?-kérdeztem, de kimászott szorításomból.
-Wanda, ezt ne most beszéljük meg, mert várnak!-adott egy puszit az arcomra és meg sem várta, hogy reagáljak vissza is ment a közönség elé. Megbeszéljük... én pont az a típus vagyok, aki képes várni! Jól tudja Eric is, ezzel csak húzza az idegeimet.
-Nem tudom ti hogy vagytok vele...-vakarta meg a fejét Popular.-De én nem vagyok fáradt... sőt álmos sem. Olyan... álmatlan vagyok.-sóhajtott, mire minden lány sikítozni kezdett és a nagy kivetítőn megjelent Eric, ahogy táncol és a Sleepless zenéje a háttérben:

Akármennyire is tetszett a koncert... dühös voltam, de nagyon! Örülnél. ha egyedül énekelhetnéd el az Imagine-t, ugye Eric? Felvettem derekamra kötött pulcsimat és összehúztam.
-Hová mész?-kérdezte Tom.
-El...-feleltem egyszerűen és elindultam.
-Van egy olyan jó szokásom, hogy a Break Of Dawn című dalomnál felhívok egy lány magam mellé a színpadra.-hallottam még barátom hangját.-És ez most sem lesz másképp!
Gondolom a következő lehetett a kép: minden lány tolongani kezd, hogy "engem, engem hívj fel Eric", de ő csak sétálgat a színpadon, mintha nagyon gondolkodna...
-Wanda Love, kérlek fáradj fel a színpadra!-megtorpantam a kijárat előtt.-Wanda Love-ot kérem, hogy jelentkezzen a színpadon ácsorgó fiatal embernél!-hallottam.
Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem mikor jelent meg mellettem Alex és Edin, csak felkaptak és vittek is vissza. Reagálni sem volt időm, mert csak felvittek és belöktek. A reflektorfény kiégette a szemem, a sok értetlen és egyben gyilkos tekintet elég zavaró volt, de aztán elindult a szám és Eric mellém lépett.

Ahogy énekelt... könnyes lett a szemem. Nem a többieknek, csak nekem szólt ez a dal.
-My hand were cold and dry... your cheeks were red... we promised that we love forever, that's what we said... that's what we said.-mosolyodott el, majd közelebb hajolt hozzám, és adott egy puszit a számra. Én pedig visszacsókoltam, ezzel több ezer tinilányt magamra haragítva...
-Hölgyeim és uraim!-emelte fel karomat a magasba.-Wanda Love!-mutatott be, mintha nem ismernének. De most azt hiszem mindegyik le fog tiltani facebookon...
-Kérlek maradj!-suttogta a fülembe és valamit a kezembe nyomott.-Majd csak kint nézd meg!-kacsintott, így nem is néztem rá arra, amit a kezembe nyomott. Le is mentem, majd érdeklődve néztem a maszkra, amit odaadott. És elindult a Masquerade... Tudtam mit kell tennem:

Ki ne emlékezne arra az estére, amikor az első csók elcsattant köztünk? Én mondjuk nem emlékeztem rá, de ez mellékes... Hatalmas tapsot kaptunk szerintem nem tudták, hogy én vagyok az a lány, akit a végén megcsókol.
-Haladunk időben...-fújta ki a levegőt Eric.-Az egyik számomhoz készült videóklip a legeslegelső turném legszebb jeleneteiből lett összevágva. És most akármennyire is ez a lényege a dalnak... én nem leszek vizes, ha megbocsájtjátok nekem.-nevetett a popsztár.-It's Gonna Rain!

-Na, már majdnem az album felénél vagyunk!-csapta össze a kezét, majd kicsit elhúzta a száját.-Aztán még van kettő. Kicsit elfáradtam már...-fogta a homlokát.-De szerintem Jól leszek, a Radioactive után...-mosolygott. Láttam rajta, hogy az a kicsi nem olyan kicsi. Én elfáradtam, pedig egyetlen egyszer voltam a színpadon.

Egyből le is nyomta a két számot, csak hogy haladjunk is egy kicsit....

-Na, akkor menjünk tovább. Csak előtte kell még egy kis löket, hogy elmondjam miért van szükségünk divatra...-mosolygott. Igen, látszik, hogy már fárad, próbálja gyorsítani a dolgot, szóval most egybe három szám: Upgrade, Say It és a Why Do We Need Fashion?!

Azt hiszem meg kell állapítani, hogy Alex és Kevin nem normális, de tényleg! Egyszerűen ez a felszerelés és te jó isten! Még Eric sem bírta ki röhögés nélkül, annak ellenére, hogy szerintem nem először látta ezt. Így hogy most számolgatni kezdtem, arra jutottam, hogy már csak egyetlen szám van hátra...
-A Masquerade album utolsó dal...-tette csípőre a kezét Eric és elgondolkodva nézett végig a tömegen.-Egy lassú szám végre.-vette le a mikrofont az állványról és helyet foglalt egy kis széken, közvetlen két gitáros srác mellett. A fiúk játszani kezdtek és a popsztár elénekelte az It's Like That With You-t.

-Köszönöm szépen a figyelmet!-mosolyodott el a szám végén.-Most szusszanok egyet, addig pedig átadom másnak a színpadot, hogy szórakoztasson titeket!-kacsintott egyet, majd intett és lejött... az én oldalamon.
-Milyen volt?-tárta szét a karjait.
-Egy barom vagy...-közöltem, mire kitágultak a pupillái, de elmosolyodtam.-Az én barmom...-öleltem meg.
-Hello, sziasztook!-kiabált egy ismerős hang a mikrofonba, odakint a színpadon, én meg odakaptam a fejem és azt hiszem itt a következő meglepetés. Mellettem megjelent Molly is, aki most már nagyon boldog volt, úgy nézte a színpadon álló srácot.
Dannyt is hasonló lelkesedéssel fogták a lányok, mint a barátomat, de ez a srác most nem egyedül jött...
-Elhoztam nektek Lazee barátomat is, akivel bemutatjuk új számunkat, ha már ennyi új dal van ezen a koncerten.-nevetett. Gyakorlatilag három új dal, de az mindegy... ezt inkább megtartottam magamnak. A színpadra egy számomra ismeretlen néger pasi ment fel és bepózolt Danny mellé. A két srác csak ott állt és bevonul mögéjük pár lány, én meg csak néztem mennyi táncos van itt. Aztán elindult a zene:

Egyébként Mollyval egész jól eltáncoltunk ott a színfalak mögött, nagyon fülbemászó a dal...
Shake that ass up and down - ez járt most a fejembe. Ezek után pedig már hárman néztük a koncertet a színpad mellől. Nem tudom mit tartogat még Eric a tarsolyában, én eddig is nagyon jól elszórakoztam.
-Hölgyeim és uraim!-szólt egy hang, minek hallatára megremegett a lábam. Nemtudomki illetve Tudomki szólt a mikrofonba azon az ijesztő mély hangon. Marha vicces volt...-A színpadon az elképesztő, a nagyszerű, a csodálatos, a fantasztikus, a szexi, a király...
-Elég legyen már!-kiabált Eric a háttérből, mire mindenki elnevette magát és a mély hangú illető befejezte:
-Eric Saade.. pff.-mondta unottan.

-Igen, ezzel a dallal lettem harmadik az eurovízión, nagy tapsot nekem!-kiabált Eric, mire a csajok üdvrivalgásba kezdtek.-A következő dal pedig...-kezdte, de elhallgatott, mert valaki megállt mögötte. Néztem az emberkét, egyáltalán nem is volt ismerős, de majdnem sokkot kaptam, mikor egy pisztolyt emelt a barátom fejéhez. Eric kicsit bekancsalított, majd magához húzta a mikrofont:
-Killed By A Cop...-mondta és elindult a szám.

-Eddig olyan egyedül voltam a színpadon...-ült le a földre a popsztár és szomorúan lengette fejét.-Most már szeretnék valakivel együtt énekelni!-jelentette ki.

-Ezt megoldjuk haver!-hallottam J-Son hangját, a tömegben pedig újra sikítozni kezdtek a csajok.

So put your hearts in the air...-jelent meg a színpadon a rapper, és egyszerre minden néző keze a magasba került és szívecskét formálva belőlük, ritmusra ugráltak.

-Még szerintem találkozunk ma, ugye?-kérdezte Eric J-Sont és rátámaszkodott a vállára. A srác csak bólintott, majd félre lépett, Popular meg felborult.

-Marha vicces...-nyújtotta ki a nyelvét, majd feltápászkodott.-Nem tudod te kivel állsz szemben!-kiabált utána.-Én a diplomámat a nagy betűs POP-ból kaptam!-rohant utána és amint lelépett a színpadról, a kivetítők világítani kezdtek és a dobos játszani kezdett...

Gyors volt ez az átöltözés Erickel. Reggelente bezzeg órákig noszogatom, hogy vegyen már fel egy rendes ruhát, de mindig alsónadrágban, póló nélkül randalírozik a házban...

-Lassítsunk egy picit.-sóhajtott Eric, majd leült az egy székre.-Még rengeteg időnk van...-mosolygott és magához vette az állványt és zene nélkül kezdett énekelni:

I feel the love from your heart is hitting me... I wanna stay to be yours for eternity... Don't let the feelings go away so rapidly... The clocks will never surround us... - majd feltápászkodott és a nagy tapsvihar közepet állt be a színpad közepére, ahol megjelent egy hatalmas óra a kivetítőn...

Annak ellenére, hogy lassítani akart... még egy kis táncrevüt is belecsempészett a számba. Ebből látszik mennyire hiperaktív a drága. Amikor végéhez közeledett a szám és eltűnt a színpadról, mindenki sikítani kezdett. Mosolyogva néztem, ahogy a popsztár előre rohan hátulról és felrohan újra.

-Elnézést...-igazgatta meg a mikrofonját.-Féletlenül leeresztettek.-lihegte.-Fu, akkor most.. Egy kicsit hülye leszek, ha nem bántjátok, mert annyira boldog vagyok, hogy ilyen sokan vagytok itt és én is élvezem ezt az egészet. És remélem ti is!-kacsintott egyet és jöhetett a Stupid With You:

Különösen tetszett az a gitárszóló az elején. Ha jól számolom 5 szám és a Vol.2.. és miénk a színpad.

Eric leült a színpad lépcsőjére, majd a plafont kezdte pásztázni.

-A szerelem...-sóhajtott, én meg nevetve temettem arcomat a tenyerembe.-Tudjátok mi az? A nagy-nagy szerelem...-mosolygott. Big Love...

-Van, amit még mindig szeretek.-mondta.-És ez a Still Lovin' It!

3 szám van hátra ebből az albumból. A koncert pedig már bő 2 órája tart. És hol van még a vége? Már Eric is próbálta siettetni következő pihenőjét, ezért egybe nyomta a maradékot:

-Amikor egyedül vagyok, csak én és a rádióm, azt visszhangozza, hogy van valaki új...-mondta mosolyogva.

-Hát, remélem örültök, túl vagyunk a felén.-mondta.-Most ha nem gond tartanék egy kicsikét hosszabb pihenőt, azalatt 2 számot fogtok hallani. Először is... egyveleg, két kedves barátomtól. Molly Sandéntől és Danny Saucedotól!-kiabált egy utolsót a mikrofonba. A lány meg a srác felállt a színpadra és kezdték műsorukat...

...amit én nem nézhettem végig...

-Wanda, gyere!-fogta meg a kezem barátom és rángatott a színfalak mögül. Arra számítottam, hogy végre elmondja mi ez az egész, de nem kicsit lepődtem meg, mikor becipelt az öltözőjébe és kezembe nyomott egy ismerős ruha darabot.

-Nem, nem, nem.... Eric ezt ne...-ráztam a fejem.

-Kérlek szépen Wanda!-nézett rám esetlenül, olyan szemekkel, amiknek egyszerűen nem lehet ellenállni. Próbáltam állni tekintetét, de nem tudtam. Elvettem tőle a ruhát és bezárkóztam a mosdóba.

A dalszövegre sem emlékszem, pláne nem a táncra! Egy évvel ezelőtt volt, csak egy karaoke, semmi más és ezt én nem tudom megcsinálni! Felvettem a színes darabot és amint kiléptem egy emberke megrohamozott, elkezdte kifesteni a szemem.

-Eric, ez mit csinál?-kérdeztem meglepetten, de közben nem mozdultam, mert féltem, hogy kiszúrja a szemem.

-Sminket...-felelt a popsztár valahonnan a sminkes háta mögül, aztán ivott egy kicsit a löttyéből, amit szerintem két házzal arrébb is hallottak, mert a szívszál miatt szörcsögött. Amint az ember végzett odaléptem Popularhoz és csípőre tett kézzel, felvont szemöldökkel néztem, ahogy az asztalon fekszik, törölközővel letakart szemekkel és kezében egy dobozos innivalóval.

-Nem készülnöd kéne?-érdeklődtem.

-Pszt! Relaxálok!-suttogta, mire lerántottam szeméről a törcsit.

-Ne relaxálj, mondd már el végre mi van!

-Wanda, most még... nem lehet!-ült fel.-Majd megtudod, ígérem! De emiatt ne haragudj rám légyszíves! Jó?-simogatta meg arcomra, mire unottan forgattam a szemeim és felrántottam, hogy menjünk. Még elkísért a színpadhoz, ahol Molly éppen a Maroon 5 slágerét énekelte, majd ott is hagyott, hogy átöltözzön.

-Akkor most, még van egy kis időnk, szóval a színpadon Wanda Love és a Rockefeller Street!-konferált fel Danny, és míg lejöttek, sok sikert kívántak, én pedig beültem a helyemre. Egyedül lépek fel, lehet kifújolnak, mert én vagy Eric Saade barátnője, úgyhogy most igazán megtudom mit is gondolnak rólam...

És én olyan biztos voltam abban, hogy kifújolnak... de aztán nagyon meglepődtem... Mert óriási tapsvihar tört ki, körbenéztem, hátha csak Eric jött fel a színpadra, de nem. Nekem szólt a taps, csak és kizárólag nekem és ez annyira jó érzés volt...

-Köszönöm szépen!-ujjongtam a mikrofonba.-Akkor most köszöntsétek a színpadon azt a népszerű férfiút, aki forróbb a tűznél! Eric Saade!!!-kiabáltam, mire mindenki tapsolni kezdett, én pedig indultam is lefelé, mert megszólalt a zene és a másik oldalon megjelent Eric és pár táncosa, hogy előadják a Hotter Than Fire-t. Akkor lepődtem meg a legjobban, mikor a színpadon megjelent az amerikai rappernő, Dev is és együtt énekelték el a dalt...

-Köszönöm szépen Dev a közre működést!-mosolygott a popsztár, a rapper pedig elhagyta a színpadot.-Folytassuk...-csapta össze a kezét Eric.-Sokan kérdezik mi járt a fejemben, mikor a következő dalt írtam és... ezt most sem mondanám el nektek, higgyen mindenki, amit akar, túl sok kiskorú van itt ahhoz, hogy ezt nyilvánosságra hozzam.-tudom melyik számra gondol és én tudom mi járt a fejében mikor az Explosive Love-ot írta... én...

Még mikor nem voltunk együtt, akkor. Kicsit durva, hogy ezt rátette a lemezre, legalábbis szerintem. Bár a színpadra örülök, hogy nem vitte fel amiről igazából szól, csak elénekelte...

-A robbanó szerelem után pedig szakadjon le az ég!-mondta, majd beállt helyére és jöhetett a Sky Falls Down:

Ez az egyik kedvencem, nagyon szépen vitték színpadra, egyszerűen lenyűgözött....

-Sokat nevettek azon, amikor a sok óra próba után csak úgy lefeküdtem a földre és menedzserem azzal jött oda, hogy: "Eric, ez nem a Crashed On The Dancefloor, kelj fel!"-utánozta Tomot, amin mindenki nevetni kezdett.-Tomas, ezt a számot neked ajánlom!-vigyorgott pimaszul, mire mellettem álló menedzsere csak rosszallóan rázta fejét.

Véleményt erről nem szeretnék mondani, csak a koreográfus kötném fel valahová.

-Mozgassuk meg egy kicsit az ujjainkat!-kacsintott Eric... Ezzel felkonferálva a Fingerprintset:

-Erőteljesen közeledünk a vége felé...-sóhajtott Eric.-Most következzen a Feel Alive, hogy lassítsunk egy kicsit.-mondta.

Egyébként ez is nagy kedvencem lett.... Főleg a világítós mikrofon miatt.

És ekkor kicsit meglepődtem, mert Eric elővette a csörgő telefonját a színpadon (!). Érdeklődve nézte a képernyőt  és a mikrofonért nyúlt.

-A szerelem hív...-mosolygott.

-Mielőtt elvinnélek titeket egy körre a hátsóülésemen, nézzük hogy álltok a tudományokkal...-kacsintott: Rocket Science.

-Így a végén menjünk egy kört, pattanjatok be a hátsóülésre!-mondta. Már tényleg látszott, hogy sietteti ezt az egészet... De miért?

-És most pedig...-mondta, majd odasétált a kihelyezett zongorához és leült a zongorista mellé.-Ezzel a dallal szeretném megköszönni, hogy vagytok nekem, mert tudjátok! Without You I'm Nothing!-mosolygott.

Amikor meghajolt, mindenki őrült módon tapsol és csak tapsolt, percekig. Büszke voltam Ericre, megcsinálta... Bár egy szám még hátra van, de kimondom: elképesztő ez a srác, amit itt csinált, az valami hihetetlen. Mintha befejezte volna, indult el a színfalak felé, egyenesen hozzám, de ezt a többiek nem tudhatták...

-Mielőtt elmennétek!-szólt a mikrofonba.-Lenne még itt valami. Wanda, felfáradnál kérlek a színpadra?-kérdezte, mire bólintottam és odasétáltam hozzá. És elindult az Imagine...

A rajongó meglepődtek, hogy van új szám, de refrént a végre már velünk együtt énekelték, amit iszonyatosan nagyon öröm volt látni. Könnyek folytak végig arcomon, úgy hajoltam meg a végén, Eric pedig jó erősen magához szorított, megkockáztatom azt mondani, ő is megkönnyezte ezt. Közben a lányok csak tapsoltak és tapsoltak, majd mikor Eric eleresztett egy hatalmasat sóhajtott.

-Köszönöm szépen Wanda, hogy elénekelted velem ezt a csodás dalt...-mosolygott és láttam, ahogy szemében összegyűlnek a könnyek. Letörölte azokat és ismét rajongó felé fordult.-És nektek is köszönöm azt, hogy eljöttetek és vagytok nekem! Remélem élveztétek, nagyon-nagyon sokat dolgoztam azért, hogy mindez megvalósítható legyen, szóval remélem ez elég, hogy pótoljam azt a kimaradt fél évet. Mint látjátok nem loptam a napot! Az Imagine is megszületett, mint ahogy ez az egész 3-3,5 órás koncert. Azt hiszem elmondhatom, hogy nekem vannak a leges-legnagyszerűbb rajongóim. Ez a fél-egy év azért maradt ki, mert életem nagyban megváltozott. Tudjátok... szerelmes lettem.-nézett rám, mire azt hiszem elpirultam.-És nektek fogalmatok sincs, hogy mennyi próbát kellett kiállnunk szerelmünkért. Úgy éreztem, így több szabadidőre van szükségem, most hogy végre nincs akadálya annak, hogy együtt lehessünk...-és már ekkor nem stimmelt valami... túlságosan is megnyílt, túl sokat beszél... te jó ég!-ezért döntöttem úgy... hogy a mai napon... visszavonulok...