2012. június 10., vasárnap

27.rész - Időutazás /part 3/

Sziasztok! :D
Szóval... most már majdnem tudtok mindent. Egyetlen dolog kivételével. :)
Hát most is egy jó hosszú fejezetet hoztam (most ez a leghosszabb! :D) és muszáj több részre szednem, szóval a következő az Időutazás /part 4/ lesz... aztán az évadzáró, az Imagine.
És utána egy kis közvélemény-kutatást fogok végezni, ami majd kikerül nem sokára... :)
Jó olvasást!
Pusz: Anna Love ♥
u.i.: Érdekességként: ez a videoklip pár napja jelent meg... ;D


Unottan kapcsoltam ki a tévét és félre dobtam a távirányítót. Semmi érdekes nincs, amit lehetne nézni.
Wanda egy bögrét nyújtott felém, majd a sajátjával együtt leült mellém a kanapéra és a vállamra hajtotta fejét.
-Elmeséled még egyszer?-emelte rám mosolygós tekintetét, mire természetesen bólintottam.
Már legalább tízszer elmondtam neki az egész történetet, onnantól kezdve, hogy elhagytam Észtországot és hazajöttem Stockholmba...

Miután leszálltam a gépről, nem számítottam rá, hogy egyből ismerősökkel futok össze. Éppen a csomagomat vártam, a futószalagot figyelve kissé elmeredtem. Ezért is ijedtem meg, mikor valaki hátulról hátba vert.
-Mizu Saade?-szánta köszönésnek az ijesztést haverom, J-Son.
-Basszus...-rázkódtam össze, majd miután rájöttem mi van, sóhajtottam egyet.-Hát te? Mi járatban erre felé?-érdeklődtem.
-Jöttem a barátosnődért.-vonta meg a vállát, mire elkerekedett a szemem. Látva rajtam a döbbenetet, kijavította magát.-Mármint Dev-ért... Mert tudod csak úgy igazi a koncert, ha minden előadó ott van... Fu, ez annyira Tom szöveg.-nevette el magát.
Kicsit gyors volt nekem most ez, nem csak azért, mert hadart, de én még nem is voltam itt lelkiekbe: valahol éppen Tallinn és London között egy repülőgépen ül a lelkem másik része... Most, hogy visszatértem, kezdhetek felkészülni az Időutazásra, ami a legnagyobb koncertem lesz.
-Eric?-hallottam egy másik ismerős hangját a hátam mögül, és megfordultam.
-Szia Dev!-öleltem át a rapper lányt.-Örülök, hogy itt vagy!-mosolyogtam.
A lány feltolta fejére a napszemüveget vigyorogva bólintott, közben fejét ide-oda kapkodta, hiszen még nem járt Svédországban. Tényleg jó hogy itt van, ő is meg J-Son is, velük lesz teljes a csapat. Egyedül érkeztem, de végül hárman távoztunk. Azt ajánlottam haveromnak, hogy vigye el Dev-et magához, náluk most hatalmas a kupi, a ház egy csatatér! Semmit nem pakoltam össze, mielőtt elmentem és mióta Wanda és már Molly is elment, nem igazán erőltettem meg magam, ami a takarítást illeti. Úgy döntöttem még mielőtt belevágok a munkába, jó lenne rendet rakni.
Bekapcsoltam magamnak egy kis zenét, hátha attól jobban megy majd, de zenével és zene nélkül is ugyanolyan rossz a koszos ruhákat összeszedni a földről. Karácsonyra egy szennyes kosarat kérünk!
Éppen a konyhában mosogattam, de eldobtam az egyik tányért, mikor valaki megszólított:
-Hello Eric!-köszönt, én meg ijedten fordultam meg. Ma mindenkinek meg kell rémítenie?
-Hello... Sam!-üdvözöltem én is.-Mi járatban erre?
-Szép a kötényed!-nézett a szépséges darabra, amit magamra kaptam, hogy ne legyek vizes. Egy aranyos kis rózsaszín virágos kötény...
-Kösz.-vakartam meg zavartan a fejem.
Itt beállt a néma csend, az én agyamban meg csak úgy cikáztak a gondolatok: először is... hogy a fenébe jött be? Másodszor pedig nem úton kéne lennie Londonba? Ki vigyáz így Wandára?
-És azért jöttél, hogy megdicsérd a köpenyem?-érdeklődtem, közben pedig levettem magamról a ruhadarabot és az egyik székre dobtam és le is vágódtam rá, mert ez a srác csak akkor bukkan fel, ha valami fontosat akar mondani...
Követte a példámat és leült velem szembe. Egy kis hallgatás után végül megszólalt:
-Tudod, most egy elég idióta kérdést fogok neked feltenni, amire egyből tudom mit fogsz válaszolni... de jó gondold végig, mert lenne számodra egy nagyon-nagyon fontos feladatom...-erre csak bólintottam.-Szereted Wandát annyira, hogy bármikor képes lennél megvédeni, akkor is, ha életveszélybe kerültök mindketten?
-Hallgatlak...-feleltem.
-Arról lenne szó, hogy már majdnem mindent kiderítettem az üggyel kapcsolatban. De egyre többet vagyok távol a bandától, szóval feltűnne nekik, ha egyre többet lennék távol, ahogy egyre közeledik az időpont, amikor le akarnak csapni a barátnődre... Ezért lenne szükségem valakire, aki a távollétemben vigyáz Wandára. Tudom, hogy próbálnod kell itt Svédországban.-mondta, mielőtt megszólalhattam volna, hiszen tényleg szólásra nyitottam a számat.-Éppen ezért fogom elintézni, hogy itt legyen az eurovízió!
-Mi?-kerekedett el a szemem.-És azt mégis hogy?
-Nem szép dolog...-húzta el a száját.-De idehozom őket. Elvállalod?-kérdezte végül.
Igazából ezen a kérdésen nem is kell sokat gondolkodnom, szinte rögtön rávágtam, hogy persze! Vannak dolgok, amikre rögtön rávágom az igent. Például ha Wandáról van szó... mint most.
-Egy valamire akarlak megkérni még...-szólalt meg Sam, mikor már éppen indulni készült.-Nem szeretném, ha tudná, hogy te vigyázol rá.
-Miért nem?-vontam fel a szemöldököm.
-Ezt majd holnap elmesélem, de kérlek erről ne szólj Wandának, ha beszéltek! Világos?-mire bólintottam.-Holnap délután kettőkor...-nyomott a kezembe egy cetlit, amire egy cím volt firkantva.-Itt találkozunk!-biccentett, majd otthagyott.
Most mibe vágtam a fejszém... Próbáltam be azonosítani, merre is kéne mennem: Medevigatan 333. Őszintén fogalmam sincs hol van ez a hely.
-Várj Sam!-mentem volna utána, de elnyelte a föld.
Nagyot sóhajtottam és bezártam az ajtót. Közben még mindig a címet néztem, hátha beugrik valami, de nem is ismerős, pedig Stockholmot majdnem úgy ismerem, mint a tenyerem.
A ház már majdnem fénylett a tisztaságtól, mikor a telefonom zavart meg. Unottan néztem a képernyőjére, ahol menedzserem neve villogott.
-Mit akarsz Tomas?-kérdeztem mindenféle köszönés és egyéb nélkül.
-Szia Tom, jaj, te vagy az a legjobb menedzser a világon? Ó, Eric nem kellett volna...-sóhajtott meghatottan, de most egyáltalán nem voltam vicces kedvemben.-Eric told ide a tökéletes hátsódat, hol a fenében vagy?
-Itthon...-feleltem értetlenül.-Nem úgy volt, hogy csak holnaptól próbálunk?
-Nem, nem úgy volt...-mondta Tom.-Tudod milyen sokat szervezkedtem emiatt az egész miatt? A legkevesebb az, hogy rögtön idejössz!-csapta le a telefont.
Nem szabad felidegesítenem, mert még lefújja az egészet, amit meg marhára nem akarok! Így azonnal szedelőzködtem, elővettem a melegítőmet meg fehér pólóimat és begyömöszöltem őket egy sporttáskába. Azt bevágtam a kocsim hátsó ülésére és indultam is a Globen felé. Mivel ott lesz a koncert... Eddig összesen kétszer léptem fel a Globen-ben, akkor is a Melodifestivalen miatt, de most hogy csak az enyém több, mint 3 órán át a színpad... Fárasztó lesz, de meg kell csinálnom!

-Kelj fel popsztár!-dobta a hasamra a mikrofont Tomas.
-Ezt most muszáj volt?-lihegtem, majd fáradtan felültem.
-Ne lazsálj, mert még lemondhatom a koncertet!-fenyegetőzött, mire egyből felpattantam.
Nem szeretném, ha lemondaná. Nagyon nem! Odaslattyogtam a táncosaimhoz, akik szintén ugyanilyen nyúzottak voltak, mint én. Persze Tom könnyen beszél, nem ő próbál már 9 órája folyamatosan. Amikor idejöttem, ez délután négy óra volt, most hajnali egy van. Két hét múlva koncert, de még olyan régi dalok koreográfiáját is fel kell elevenítenünk, újrapróbálnunk, mint a Why Do We Need Fashion?! meg az I'll Be Alright. És olyanoknak, mint a Huvudvätare még ki is kell találnunk a koreográfiáját. Fredrik a koreográfusunk is hasonlóan lefáradt, mint mi és még csak most végeztünk a Masquerade album háromnegyedével.
-Rendben, akkor még egyszer utoljára a Radioactive-t és mára befejeztük!-tapsolt kettőt koreográfusunk, mi pedig beálltunk a helyünkre és elindították a zenét. Igazából ez az egyik legeslegegyszerűbb tánc az összes közül, de most annyira fáradt voltam, hogy a végén szinte összeestem.
-Eric, a Crashed On The Dancefloor csak a Vol.2-n van!-mondta be Tom a mikrofonba, mivel lejönni is lusta volt.
-Tudod mit!-ültem fel dühösen, de szembe találtam magam szigorú tekintetével, úgyhogy inkább befogtam. Csak szó nélkül felálltam és elindultam kifelé, ezzel jelezve, hogy mára végeztem.
-Hisztis popsztár...-hallottam még hangját odakintről, mert hogy mindenki jól hallja, a mikrofonba mondta bele.
Távozásom tényleg kicsit hisztisre sikerült, de annyira fáradt voltam, hogy egyszerűen már a lábamon is alig álltam meg. Beültem az autómba és hátradöntöttem a fejem, majd lehunytam a szemem. Már erőm sem volt kinyitni, kedvem sem volt vezeti, szóval úgy döntöttem itt töltöm az éjszakát...

-Jó reggelt álomszuszék!-keltem kopogtatásra. Nyúzottan nyitottam ki a szemem és az ablakon keresztül Samet láttam meg.
-Hogy fogsz kettőre odaérni, ha fél egykor még húzod a lóbőrt?-kérdezte, mire az órámra néztem. Valóban annyi volt az idő. Álmosan töröltem meg a szemem: majdnem 12 órát aludtam, de még mindig hulla vagyok.
-Csússz arrébb!-nyitott be a srác, én meg átkecmeregtem az anyósülésre. Sam beindította a kocsit és kihajtott a parkolóból. Becsuktam a szemem és próbáltam ébren maradni, de néha kicsit elszenderedtem. Bár ilyenkor Sam kedvesen ráhajtott egy bukkanóra, szóval felébredtem.
-Mitől vagy ennyire nyúzott?-érdeklődött, vagy csak próbált ébren tartani.
-Egész éjjel próba, éjjel egykor végeztünk! Teljesen kész vagyok...-nyújtózkodtam.
-Akkor majd most felébredsz.-lassított be, majd lekanyarodott valahol.
Kinyitottam a szemem és egy teljesen ismeretlen helyen voltunk. Nagy nehezen kimásztam az autóból és már-már ébredeztem, de én soha nem voltam az, aki egy perc alatt képes aktivizálódni egy ilyen téli álom után...
-Hol vagyunk?-kérdeztem, miközben pár lépéssel a srác mögött haladtam.
Aki megállt egy kis, leginkább hátsóbejáratnak nevezhető ajtónál, és kopogott két rövidet. Ez valami titkos jel lehetett, mert mint az akciófilmekben, kitárult az ajtó. Bent sötét volt...
-Menj csak.-invitált be Sam, mintha csak az otthona lenne. Miután beléptem, magunkra húzta az ajtót és csak álltunk a sötétben.
-Most mit csinálnunk?-érdeklődtem, de választ nem kaptam...-Sam?-forogtam körbe-körbe.
-Most azt csináljuk, hogy te megpróbálsz kijutni onnan.-hallottam hangját valahonnan.
-Mi?-léptem kettőt a hang irányába, de ennek következtében telibe lefejeltem valamit.
Egy sor káromkodás után, fájdalmasan nyomkodtam meg a buksimat.
-Bocsi, nem szóltam, hogy a raktárban vagy!-szólalt meg ismét Sam.
-Kössz...-sziszegtem idegesen.-És hogy menjek ki? Esetleg valami instrukciót nem adsz?
-Hármas lecke: Minden helyzetben találd fel magad, kell lennie egy útnak.-hallottam.
-És miért nem az egyes leckével kezdesz?-érdeklődtem, miközben továbbra is a sötétbe tapogatóztam.
-Mert most ezt tudod hasznosítani..-felelte.
Továbbra is vakon nyúlkáltam ide-oda, hátha találok valamit, de azonkívül, hogy átestem két dobozon és megtaláltam a padlót, más nem nagyon történt.
-Istenem Eric, ne szerencsétlenkedj már!-mondta Sam, majd hirtelen kigyúltak a fények, ezzel jól kiégetve a szemem, de neki ez nem számított. Miután valamennyire visszanyertem az éles látásom, megpillantottam Samet és még pár, számomra ismeretlen emberkét magam előtt.
-Ott az ajtó!-mutatott a kijárat felé, ami mellett gyakorlatilag háromszor mehettem el.
Kínosan elhúztam a számat, ez tényleg gáz.
-De most hol vagyunk?-kérdeztem.
-Sokat kell még tanulnia...-szólalt meg az egyik emberke.-Ajánlom, hogy most rögtön fogjatok hozzá...
-Tessék?-ráztam hitetlenül a fejem.-Mit kell tanulnom, mi van?-most már semmit sem értettem. A pasas megveregette Sam vállát, majd a másikkal együtt távoztak. Értetlenül néztem a srácra, aki végül felsóhajtva elmagyarázta a helyzetet:
-Ha szeretnéd meg védeni Wandát, van néhány alap dolog, amit tudnod kell...-magyarázta.-A lényege ennek az egész tanúvédelmi programnak egy 3 szabályból álló rendszer, amit ha betartasz gyakorlatilag mindennek helyes kell működnie. Amit már ismersz, az a harmadik: Minden helyzetben találd fel magad, kell lennie egy útnak... Ez vonatkozik arra is, mikor egy kemény fejtörést okozó gondot akarsz megoldani, de arra is, ha ki akarsz jutni egy sötét pincéből. Folytatnám a kettes, egyben legeslegfontosabb szabállyal: mindig tartsd nyitva a szemed. Ha megtanulod a figyelmedet többfelé irányítani, rengeteg helyzetben felül tudsz kerekedni esetleges támadód felett. Az első lecke pedig egy alap dolog: kell egy fegyver, ami nem kell, hogy valami kés vagy pisztoly legyen. Egy-egy helyzetben...-nyúlt a zsebébe és húzott ki belőle valamit.-Akár egy kulcs is megteszi!-nyomta a kezembe.
-És mi a fenét csináljak egy kulccsal?-vontam fel a szemöldököm, de válaszként csak megveregette a vállam és elindult.
Követtem, mert kicsit féltem, hogy esetleg bezárnak még valahová. Csak üres folyosókon mentünk, majd elértünk egy hatalmas fehér ajtóhoz.
-Mondjuk nyisd ki.-felelte kérdésemre, ami először nem esett le, de zsebembe nyúltam és a kulccsal kinyitottam az ajtót. Visszaadtam neki a kulcsot, szerintem nála nagyobb biztonságban lesz, majd szerzek magamnak másikat.
Kitárta az ajtót, az én állam meg földig esett. Beléptünk az óriási, több helyiségbe, ahol rengeteg ember mászkált, mindenhol ajtók voltak, amik szobákat takartak, de belehetett látni a mellettük lévő ablakokon. Mivel a második emeleten voltunk, beláttam mindent: az egész alsó szint négy részből állt.
-Üdv a tanúvédelmi programban...-mondta Sam, miközben az emelet szélén lévő korlátra támaszkodott. Odaléptem mellé és hasonlóan figyeltem az odalent mászkáló ember tömeget.
-Első lépés: kimenekítés.-szólalt meg.-A megmentett embereket azokba a szobákba helyezzük el, ott közöljük velük mi is történik éppen, miért vannak itt. Emlékeszem, mikor Wandát behoztam...-mosolyodott el.-Nem hitte el mi folyik itt, túl gyors volt neki minden. Még mielőtt meg tudta ki vagyok.-emelte fel a lábát és térdéig felhúzta a nadrágját.-Belém harapott.-mutatta a fognyomokat a vádlián, ami miatt mosolyra húztam a számat.-Második lépésként jött az elhelyezés. Igazából a választott helyek közül azért épp Kínára esett a választás, mert az minden eddigi lakhelyétől messze van. Amerikába semmiképpen nem akartuk elhelyezni, Európa szintén. Maradt Afrika és Ázsia. De miután a lány közölte, hogy semmiképpen nem fog kis néger lánykákkal sütit árulni az utcán, a kínai elnök rokonaként küldtük a Távol-Keletre. Harmadik lépés maga az átalakítás. Szörnyű volt, egyszerűen borzasztó, főleg mert én végeztem a piszkos munkát, ez pedig Wandának egyáltalán nem tetszett! Mégis muszáj volt, szóval túl estünk rajta, ott...-mutatott a terem egyik részére, ahol beöltözött emberek rohangáltak, beszélgettek, stb.
-És az ott mi?-böktem fejemmel a negyedik részhez, ami elkerítve volt a többitől, tető fedte tetejét.
-Odamegyünk most...-intett a srác, én meg követtem.
Benyitott a helyiségbe, én pedig meglepetten konstatáltam, hogy hova kerültem. Odabent éppen egy csoport ember különféle nem tudom, talán karate mozdulatokkal próbálta a másik ütéseit kivédni, majd földre terítette társát, aki fájdalmasan szisszent fel.
-Öhm, ez csak az utolsó feladat, nyugi...-mondta Sam.-Először meg kéne tanulnod mi is a lényege ennek az egésznek.-és ismét elindult. Egy üres terembe értünk, ahol csak mi ketten voltunk. Egyébként szekrények, meg különböző gépek foglaltak helyet a szobában. A srác odalépett az egyikhez, majd kivett belőle valamit és hozzám vágta.
-Öltözz fel, hacsak nem akarsz ebbe a ruhába...-nézett végig rajtam: lyukas melegítő naci, egy szakadt pulcsi. Leintette, hogy ne mondjon semmit, megkerestem az öltözőt és átvettem a kapott ruhákat.
-Te, biztos jót adtál nekem? Ez nem a téli felszerelés?-töröltem meg az arcom, időközben nagyon melegem kezdett lenni a hosszú fekete pólóban és fekete nadrágban meg sapkában, sálban.
-Így tudtam megoldani azt, hogy Wanda ne ismerjen fel...-felelte, majd orromra biggyesztett egy napszemcsit.-Kész...
-Ebbe bele fogok sülni!-nyávogtam.
-Ezért kell most ebbe gyakorolnod, hogy később ne legyen probléma.-vonta meg a vállát.-Akkor most hogy tudod az alapokat. Nézzük mennyire vagy formában. Üss meg!-állt be elém, de én határozottan megráztam a fejem.
-Az kizárt!
-Akkor neked fog fájni...-sóhajtott, majd hátracsavarta a kezem, ezzel térdre kényszerítve engem. Fájdalmasan szisszentem fel, de ő csak húzta tovább a karomat felfelé, hogy jobban fájjon.
-Elég, hagyd abba!-rángattam a kezem, de nem eresztett.
-Feszítsd szét a karod, akkor támadódnak nem lesz más esélye, csak ölre tud fogni vagy elenged. Próbáld meg!-magyarázta, mire nagy nehezen szét szedtem hátul a karjaimat és végül előre engedte kezeimet. Felsóhajtottam, mert ez annyira már nem fájt, de még mindig nem voltam szabad...
-Innen csak úgy tudsz kiszabadulni, ha egy pillanatra lefogod az illető kezét és lefelé fordítva kiesel a szorításból!-mondta tovább. A keresztbe rakott kezeimmel lefogtam a kezét, majd széthúzva azokat szó szerint kiestem kezei közül. Kicsit nyugodtabban álltam fel a földről, mikor hátulról valaki összekötözte a kezeimet.
-Na, most le szükséged a kulcsra!-tartotta felém az említett tárgyat a srác, én meg egy nagy sóhaj kíséretében elvettem tőle és próbáltam kiszabadulni. De a délutánom még csak ekkor kezdődött....

Ideges kopogtatásra ébredtem. Izomlázzal és rengeteg fájdalommal ültem fel az ágyamban. Fél hét. Ki az ilyenkor? Kimásztam a takaró alól és fáradtan az ajtóhoz vánszorogtam. Amint a zár kattant, Tomas dühösen viharzott be a házba.
-Ez komolyan nem hiszem el, ennyi! Fogalmam sincs mit fogunk csinálni!-járkált fel-alá.
-Mi bajod van?-dörzsöltem meg a szemem.
-Tudod mi bajom van?-lépett elém dühösen menedzserem.-Az van, hogy fújhatjuk a koncerted, Popular!-mondta, én meg egyből felébredtem.
-Mi, miért?-kérdeztem döbbenten és idegesen.
-Mert az eurovíziót itt fogják rendezni a Globen-ben esélyünk sincs gyakorolni, mert itt lesz minden versenyző az Időutazás meg két nappal a dalfesztivál után lesz!
-De a többi aréna?-érdeklődtem.-Mondjuk az Annexet?
Látszott Tomon, hogy elgondolkodik. Az első dolog, ami ilyenkor eszembe jut, hogy keresek másik helyet, nem az, hogy fújjuk le rögtön. Észlény...
-Intézkedem!-vette elő telefonját és máris elhagyta a házat.
Én is elővettem mobilomat és automatikusan tárcsáztam egy számot:
-Igen?-szólt a telefonba Sam.
-Mit műveltél?-förmedtem rá.
-Elintéztem mindent, nyugi!
-Azzal, hogy törlöd az én koncertemet?-kérdeztem, de nem válaszolt.
-Mi? Globen-ben lett volna a koncerted?
-Igen, ott!-feleltem dühösen.-De a menedzserem intézkedik... Mindent jól felforgattál!
-Bocs, nem tudtam! A lényeg, hogy Wandáék úton vagyunk Stockholmba, valószínűleg ott leszünk egy körülbelül 3 óra múlva!
-Rendben...-feleltem, majd leraktam a készüléket.
Mégis mi a fenét csinált? Átrakni az egész ESC-t egy másik városba? Ezen morfondíroztam egy ideig, de végül feladtam és végig feküdtem a kanapén. A távirányító után nyúltam és bekapcsoltam a tévét, amin a hírek mentek. Hatalmasra tágult pupillákkal olvastam el a legfrissebb hír címét és ismét elővettem a telefonom:
-Igen?-szólt bele unottan a srác.
-Te egy beteg ember vagy...-közöltem egyszerűen majd lecsaptam a kagylót és tovább néztem a Leégett az ESC aréna, költözik a dalfesztivál! nevezetű részt...

-Szép volt!-lihegte Sam, miután egy hasonló verekedést rendeztünk le, mint amit akkor láttam, mikor először beléptem ide. Pedig én még csak el sem fáradtam.
-Máris vége?-érdeklődtem vigyorogva.
-Elég volt, azt hiszem...-fújta ki a levegőt végül a srác.-Kész vagy. És éppen időben.-nézett az órájára.-Már elköszöntem Wandától, úgyhogy megyek, most már tényleg. Sok sikert!-nyújtotta felém a kezét.-Mennem kell, mert... a végén még gyanút fognak.
Bólintottam, mire még a kezembe nyomott valamit, azzal az utasítással, hogy olvassam el. Miután elhagyta a helyet, leültem az egyik padra és egy ideig néztem, ahogy az egyik gyakornok próbál a vizsgán átmenni, majd felbontottam a papírborítékot.
Eric Saade - hivatásos ügynök, vizsgán: kiválóan megfelelt, állásba helyezhető: igen.
Elmosolyodtam ennek láttán, majd fél oldalas regényt kezdtem olvasni, amit még a srác utoljára rám hagyott:
"Eric! Sok sikert a feladathoz, remélem sikerrel járunk! Wandára nagyon vigyázz, te kezedbe van az élete... De tényleg nagyon jó vagy, ezt hidd el! És tudom, hogy nagyon szereted őt és bármit megteszel annak érdekében, hogy megvédd. Ezen a telefonszámon elérsz, de csak nagyon fontos ügyekben keress, egyébként én fogok üzenni. És amit még nem tudsz... van egy besúgójuk, aki valószínűleg Stockholmban tartózkodik. Nagyon vigyázz vele, kérlek! Valószínűleg a lecsapásra a döntő környékén fog sor kerülni, így Wandának muszáj bejutnia, hiszen akkor ez a leszámolás nem tud bekövetkezni, kamerákkal van körbevéve minden, feltűnést meg szerintem nem akarnak kelteni. Ha megérkeztem üzenek. Most pedig menj a Globen-be, személyed maradjon mindenki számára titok és kerüld, hogy bárki is téged tartson gyanúsnak. Lehetőleg Wandát olyan távolságból tartsd szem előtt, hogy ő se vegyen észre. De ha mégis, kérlek ne mondd meg ki vagy, ez nagyon fontos! És vigyázz rá! Sam."
Összehajtottam a lapot és zsebre tettem. Fejemre húztam a sapkát, feltettem a szemüveget, a számig felhúztam garbóm nyakát, így indultam ki a kocsimhoz. Útközben eszembe jutott, ha megállok az autóval a parkolóban, rögtön lebukok, szóval gyalog, a tűző napon indultam el az aréna felé. Ezalatt Tomas háromszor keresett, de se kedvem, se erőm nem volt elővenni a telefont. Valami viszont eszembe ötlött... Ez a besúgó dolog. Igazából ha arra gondolok ki lehet, egyértelműen Maja jut eszembe. Hogy miért is? Egy: mindenhova követi Wandát, mióta a tanúvédelmi programban van. Kettő: nem hiszem, hogy ez rajtam kívül látta-e valaki, de ha visszaidézem azt a tekintetet, mikor webkamerán keresztül beszéltünk, egyszerűen a szeméből kiolvasható volt, hogy csak rosszat akar a barátnőmnek. Már akkor le akarta buktatni és ahogy beszélt vele... Én ezen tényekre alapozom az egészet, de most lesz időm őt is megfigyelni. Amikor a Globenhez értem, megláttam Mollyt, Maját (szőkén) és Wandát. A középső mindkét kedvetlen lány boldogan rángatta a volt barátnőm kocsija felé. Közelebb mentem, de nem hallottam mit magyarázott a lány, de mindhárman beültek az autóba. Ne, és pont most nincs kocsim! A francba! Ekkor megláttam, hogy még valaki indulni készül, a lány éppen készült beülni az autójába, mikor elkaptam:
-Hé, várj kérle...-akartam mondani, de mikor rám nézett a lány, kicsit meglepődtem. Ugyanis Maja volt az....
-Igen, titokzatos idegen.-nézett rám furán.
-Te Maja vagy? Már mint Maja, aki Wanda barátnője?-kérdeztem.
-Jaj, nem!-legyintett.-Az ikertesója vagyok, Maja... Jó nagy hülyeség volt ugyanazt a nevet adni nekünk, de mindegy, szóval igen, miben segíthetek?
-Utánuk tudnál vinni, lehetőleg hogy ne lássanak meg?-kérdeztem, mire elmosolyodott és biccentett, hogy üljek be. Egy sor hálálkodás után bepattantam mellé, ő pedig a lányok után vitt. Nem nagyon beszélgettünk, nem is kérdeztt, az én agyam folyton azon járt, hogy Majának van egy ikertestvére. Kicsit meglepődtem.. na jó, nem kicsit, de az mindegy!
A lányok megálltak az egyik legnagyobb sétálóutcánál és kiszálltak. A lány szintén és elköszöntem tőle, meg természetesen a fuvart is megköszöntem. Ő az egyik irányba, én a másikba. Követtem a csajokat, csak egy utcával arrébbról. Mikor már nem láttam őket, átszaladtam az ő részükre, de hirtelen megtorpantam, mert a padon megpillantottam Wandát és Mollyt. Óvatosan közelítettem feléjük és amint olyan helyre értem, ahonnét hallottam őket, megálltam és hallgatóztam:
-...már biztos! Szóval próbáld meg jól érezni magad, mondjuk ma este! Ha már buli lesz!-nevetett Wanda.
Molly pedig egyetértően bólintott.
-Nem anya, minden rendben van!-hallottam egy ismerős hangot a hátuk mögülről.-Ideértem! Szerencsére, nem hiszem el, hogy nem vártak meg! Csak úgy otthagytak Londonban! Na, mindegy! Megkeresem a többieket, aztán végre gyakorlok! Én is szeretlek, szia!-majd Maja (már mint az ikertesó) lehuppant melléjük.
-Jaj, ne haragudj!-tolta fel fejére a napszemcsit, a barátnőm és a volt barátnőm csak értetlenül néztek.-Oh, ti is az eurovízión vesztek részt?-kérdezte.-Én Maja Keuc vagyok! És Szlovéniát fogom képviselni!-mondta büszkén.-Ti pedig... Getter Jaani az észtektől és Molly Sandén, hazai pályán. Ugye?-kérdezte.
Mindketten megilletődve bólintottak. Ezek után pedig megérkezett a másik Maja, aki döbbenetében a kávéját is eldobta.
-Te mit keresel itt?-kérdezte lemerevedve testvérét.
-Hogy én?-vonta fel a szemöldökét.-Én részt veszek az eurovízión! Te mit keresel itt, húgi?
-Húgi?-kapta fel a fejét Wanda és Molly, mire a két Maja rájuk nézett.
Maja, aki szőke parókában volt, unottan forgatta a szemét és nővére felé mutatott.
-Maja Keuc...-majd rájuk.-Getter Jaani és Molly Sandén. Csajok, a nővérem Maja...-húzta a száját.
-Ikrek vagytok?-kérdezte barátnőm, mire egyszerre bólintottak. Félelmetesen egyszerre...
-Te mit keresel itt?-érdeklődött az idősebbik testvér.
-Dolgom van!-fonta össze a karját a kisebbik.
A két lány csak össze-vissza kapkodta fejét.
-Amíg megemésztitek a helyzetet, beszélnem kell a testvéremmel!-mondta a fiatalabbik Maja és karom ragadta testvérét.
-MI VAN?-reagált először Molly, Wanda pedig felnevetett, majd egy kis gondolkodás után témát váltott.
-Mit veszel fel az este?
Ezek után a lány áradozni kezdett a barátnőmnek, én meg elmosolyodtam, mert ismerem már annyira, hogy ezek a dolgok hidegen hagyják. Egy idő után végül felálltak, hogy indulnak. De mi a fenét csináljak? Nincsen kocsim... Rohanni kezdtem visszafelé, úgy döntöttem kockáztatok, befekszem a csomagtartóba. Elég ügyes lehettem, mert nem vettek észre. Bár fogalmam sincs merre mentünk, de nem sokkal később Molly leállította a motort.

-Miért hoztál ide?-kérdezte barátnőm.
-Csak gondoltam beszélhetnél Erickel!-hallottam Molly hangját, mire kicsit összerezzentem. Mert én most nem vagyok otthon. Csak Alexék, akik valószínűleg húzzák a lóbőrt, mert alig alszunk a napokban, már én is nagyon fáradt vagyok, 25 órája nem aludtam!
-Nem...-felelte Wanda, mire kicsit megkönnyebbültem.
-De miért?
-Tudod, nem is biztos, hogy itthon van! Biztos próbál!-mondta.
-Ott a kocsija!-szólt Molly. Basszus...
-Akkor alszik! Tudod, rengeteget dolgozik a rajongóiért! Nem szeretném megzavarni semmiben!-magyarázkodott a lány.
-Most csak viccelsz velem, ugye?-nyitotta ki ajtaját Molly és ezek szerint kiszállt az autóból. Itt volt az ideje a távozásnak. Résnyire kinyitottam a csomagtartót, majd kigurultam onnan. A kerítéshez szaladtam, és elbújtam egy fa mögé.
Eközben Molly többször is csengetett és harmadjára nyílt csak ki az ajtó:
-Alex!-állt volna fel Wanda, de beverte a fejét az alacsony autóba.
-Sziasztok!-nézett döbbenten az álomszuszék.-Ti mit csináltok erre?
Molly barátnőmre nézett, akitől magyarázatot várt.
-Te mit csinálsz itt?-kérdezte.
-Most mindenki itt alszik Ericnél, aki fogalmam sincs hova tűnt már vagy 2 órája elment... De nagyon kéne próbálnunk! És addig úgy gondoltuk alszunk, mert mostanában elég keveset pihentünk. Fárasztó ez a felkészülés az összes dalból!-ásított a táncos.
-Mondtam, hogy nincs itthon!-fordult barátnőm Molly felé.-Mindegy!-legyintett Alexnek.-Bocsi, hogy felkeltett titeket!-mutatott volt barátnőmre.-Jó próbálást, szia!
-Sziasztok!-köszönt el a srác és visszament a házba.
Mindketten visszaültek a kocsiba, de mivel Wanda ablaka le volt húzva mindent hallottam:
-Mondtam, hogy nincs itt!-mondta.
-Akkor megkeressük!-indította be az autót Molly és már csak ennyit hallottam:-Én tudom hol lesz..
Elhúztam a számat, tudtam hova viszi Wandát. Amint eltűntek a szemem elől, rohantam az ajtóhoz és verni kezdtem (bár kopogásnak szántam).
Alex álmosan jött ki, de felébredt, amint meglátott hiszen nem számított egy fekete ruhás alakra.
-Segíthetek?-dörzsölte a szemét.
-Én vagy Alex, Eric!-mondtam.-Add ide a kocsim kulcsát!
-Hol hagytad a másikat?-érdeklődött, miközben bement a slusszkulcsokért.
-Nem lényeges!-legyintettem, majd gyorsan elköszöntem és otthagytam.
A garázsban álló autó mellett megpillantottam egy gitárt és egyből eszembe jutott mit kéne csinálnom. Visszarohantam a táncosomért, hogy vigyen el. (Nem lelkesedett valamiért...) De elvitt... Útközben ledobtam magamról a meleg göncöket és felvettem valami kényelmesebbet. A mólóhoz mentünk. Az egy ilyen törzshely számomra, ott szoktam dalokat írni. Gyorsabban odaértünk, mert a lányok még beszélgettek valamiről. A móló végre rohantam a gitárt a kezembe vettem és játszani kezdtem valamit... Eszembe ötlött egy dal. Felcsaptam a noteszemet és a tetejére felírtam a címét, Imagine.
Hallottam ahogy a lány közelednek, de nem fordultam meg, hanem énekelni kezdtem ami eszembe jutott:
Evertime we touchin', everytime we kissin', you're the one I imagine, you're the one I imagine...
Ezeket leírtam a füzetkébe és folytattam:
She doesn't know that I'm still thinking of you, Any day I'd run a thousand miles in his shoes, No matter how I try, I can't get you out of my mind, my mind.
Letettem a hangszert és fáradtan hátradőltem. Ennyi telt most tőlem. Képzeld el... elképzelem az Időutazást.
-Masquerade, aztán Vol 1 és Vol 2. Zárásként meg az Imagine, Wandával... Tökéletes kell, hogy legyen!-beszéltem magamhoz, de tudtam, hogy ezt a lányok is hallják.
-Most gyere!-suttogta Molly, és azt hiszem elhagyták a helyszínt.
Ezek után felültem és sóhajtottam egyet. Fárasztó lesz, de megoldom...

Sok mindenre számítottam, csak arra nem, hogy már rögtön az első napomon lebukok. Gyakorlatilag csak a dolgomat tettem, követtem Wandát. A vécébe...
Megláthatott a tükörben vagy nem tudom, mert éppen ki akartam lesni a fal mögül, mikor összeütköztünk.
-Basszus!-kaptam a szám elé a kezem. Hogy biztos ne bukjak le, még egy hangátalakítót is csórtam a tanúvédelmisektől, így olyan mély hangot varázsoltam magamnak, amilyet csak tudtam. De ilyet nemcsak magamnak szereztem be... Ismerem már annyira barátnőmet, hogy tudom mit fog csinálni...
-Te!-mutatott rám.-Te követsz engem!
-Csend legyen!-fogtam be a száját.-Vágod, hogy mi van egyáltalán! Jobban kéne vigyáznod magadra!
Erre belém harapott, szóval elengedtem.
-Vágom mi van!-utánozta dörmögő hangom.-Azt viszont nem vágom, hogy te ki vagy! Bemutatkoznál kérlek!
-Nem!-feleltem bunkón, amit azt hiszem nem kellett volna...
-Ez nem kérés volt...-mosolygott unottan.-Mondd meg a neved!
-Az én mondatom meg egy kijelentés volt, szóval nem fogom megmondani!-ráztam a fejem.-Különben is engem ne kritizáljon senki!
-Látom az egoddal nincs probléma!
-Pimasz...-mondtam, mert ezalatt eszembe jutott egy jó kis álca: a bunkó srác, akinek hamar megenyhül a szíve, szóval folytattam.
-Miért ilyen mély a hangod?-nevetett, hogy már a könnyei is folytak.
-Azért, hogy megegyelek Piroska...-vigyorodtam el saját viccemen, de ő csak unottan forgatta a szemét.
-Beszélnem kell Sammel!-jelentette ki.
-Arról szó sem lehet!-intettem le.
-És mással szabad beszélnem?-kérdezte.
-Attól függ...
-A barátommal szeretnék beszélni!-erre bólintottam, hát rendben...
Előkapta a telefont, mire kivettem a kezéből.
-Hé!
-Hogy hívják a barátod?-kérdeztem, mert mintha nem tudnám. Egyébként biztos volna benne, hogy Samet fogja felhívni.
-Eric...-felelt.
-Tessék!-nyomtam a kezembe a mobilt, ami már kicsörgött.
-Halló?-szólt bele Eric...
Én meg elmosolyodtam.
Wanda jól elcsevegett "Erickel". Aki természetesen nem én voltam, ugyanis csatlósaim, nevükön nevezve Alex és Edin is kaptak egy hangátalakítót, ami természetesen az én hangomra lett tervezve. Éljen a modern technika! Miután lerakta és zsebre tette volna, kivettem kezéből.
-Mit csinálsz?-kérdezte meglepődötten.
-Nem szeretném, ha ezt használnád...-mondtam.-Ha már lebuktam, legalább tisztázzuk a helyzetet! Én vagyok a főnök, te pedig azt teszed, amit mondok! Így tudlak csak megvédeni!
-Sam soha nem volt ilyen szigorú!-közölte.
-De én nem Sam vagyok, ő most nincs itt, szóval én parancsolok!-mondtam és otthagytam...

7 megjegyzés:

  1. Szia :D
    Akkor most úgy írom hogy mindenképpen világos legyek! :D I-MÁD-TAM! o_o Tudom mondtam már de úgy érzem hogy nekem ez tetszett a legjobban :D Minden fejezetet örömmel olvasok de ez meg a chat-es olyan lelkesedést váltott ki belőlem :D Nagyon tetszett :D
    Olyan jó volt Eric szemszögéből olvasni, és milyen kis cseles XD
    De eltudtam képzelni ahogy hisztisen kivonul,majd az autóban alszik :D
    Azt viszont közel sem tudtam elképzelni hogy takarít..na meg a rózsaszín köpeny XD Hatalmas vagy :D
    Ő tudta hogy Maya volt.. okos srác :) És mint említettem nagyon cseles..hangtorzító/utánzó...a móló.. csomagtartó XD találékony (vagyis Te vagy találékony)
    Bocsánat a rövid és fejezethez nem méltó komihoz,de év vége van :/ de remélem az hogy a KEDVENCEM mindent pótol!
    Imádtam a részt várom a következőt!
    Puszi Jenni

    VálaszTörlés
  2. Sziaa drága Anna Love! :)

    Én megpróbálok neked egy hosszú,sokat mondó kommentet kreálni. ;) Kezdjük a legelején:
    ühüm..nekem szörnyen tetszik a NYC Taxi dal, ahogy a klip is! Te szoktattál rá, te vagy a hibás hogy rákattantam :P haha.
    J-son nagyon jó pofa :) Reménykedem abban, hogy még megjelenik majd a történetben.. bár kétségeim vannak ez iránt. Tetszett mikor Eric kijelentette, hogy egy szennyes kosarat kér karácsonyra...tökfej :) Aztán jött a Sam :O Kicsit megijedtem tőle xd De az vicces volt,mikor megjegyezte: "Szép a kötényed" :D aranyos kis virágos rózsaszín kötény :D Tényleg nem volt szép dolog Sam-től - és most már tudjuk is, hogy ő gyújtotta fel az Arénát- hogy svédbe viszi az Eurovíziót... Rendben, hiszen máshogy nem tudta volna megoldani..de akkor is :O Aztán megjelent Tom, a menedzser is, akit szintén nagyon jó fejnek tituláltam :D És az a csípős megjegyzés: "de most annyira fáradt voltam, hogy a végén szinte összeestem.
    -Eric, a Crashed On The Dancefloor csak a Vol.2-n van!" - Aucs, ez fájt :D
    Tényleg...a....kocsiban aludt?:O Nem normális,idióta tökfej :D Érdekes volt számomra a kiképzés... Ijesztő,izgalmas és wow volt egyszerre :D Tetszett nagyon :) És igen, túl sok akció filmet nézel amúgy :O
    Eric követte Wandát..enyhe-benye :D és persze észrevette azt is, hogy Maja furcsa egy személy... majd rájött arra, hogy ő volt minden bajnak okozója.. okos srác..nagyon! :);) Különös tekintettel ki kell emelnem azt a részt, mikor Eric a mólón volt, és írta az *Imagine*-t :) szörnyen tetszett...elképzeltem ahogy ott ül, játszik a gitáron és énekli ezt a dalt*-* Aztán Mr.Popular/Mr.Nemtudomki majdnem lebukott... már az első alkalommal, de ügyes fiú volt azért ;D És mint kiderült, két segítője volt..névre szólóan Alex és Edin..hát sose gondoltam volna :D Ez megnevetett és tetszett nagyon! :) Röviden ennyi lettem volna... Remélem elég hosszúra sikeredett a kommentem :) Semmi negatív kritika...hiszen nagyon-nagyon(jobb szót nem tudok mondani rá) fantasztikus,szuper volt a fejezeted! :) Sok ilyet szeretnék még olvasni ;) Siess a következő fejezettel :) <3

    Ölel,Vanity

    VálaszTörlés
  3. Sziaaa :)
    Hát ez nekem nagyon tetszett :D Jó sokat röhögtem :P Megpróbálok egy összeszedett komit kreálni9 és valami hosszút, ha már Te is ilyen hosszú fejezettel tiszteltél/örvendeztettél meg minket! :D
    Rögtön az elejébe beleszerettem mikor Wanda megkérte Ericet hogy mesélje el megyeszerte *-* ez annyira cuki :D
    És mikor Eric belekezdett...faltam a sorokat és csak fogytak de nem lett végük és örültem hogy még mindig van tovább, aztán egyszer csak nem lett, de majd jön a következő ;)
    Behaltam mikor Eric takarított XD egyszerűen elképzelhetetlennek tartom hogy Mr.Popular rózsaszín kötényben mosogat és egy szennyes kosárért rimánkodik XD
    Tom..komolyan vicces volt de egyben haragudtam is rá, az én popsztáromat ne fárassza így ki! ;) És gondolkodhatna is mielőtt pánikot kelt :P Eric annyira hihetetlenül édes lehetett ahogyan elaludt a kocsiban *-* Sam meg felekltette..-.-" de várta a munka ;) Amit annyira jól bemutattál, valahogy totál így képzelnék el egy ilyet, mint a Hercegnő védelmi programban :D Az átalakítás amikor megtudják mi történik ... ééés a legizgibb ;) a kiképzés :P Eric biztos irtó szexi volt ahogy karatézott ;) De azért a raktár jelenet nem volt semmi ;) És csomagtartó?? Eric ez most komoly? XD <3 De azért ahogyan a mólóra "varázsolta" azt a kis hangulatot Wandának azért az igazán úriemberhez méltó volt :D Imádom ezt a pasast :P
    Igen Eric volt az egyedüli akinek volt szeme Mayához... hát szomorú :(
    És amikor lebukott és felvette a bunkó stílust..és ahogyan megoldotta hogy "egyszerre két helyen legyen" zseniális :D Azt hiszem már említettem hogy imádom :D
    Szuperszónikus rész lett, wááá imádtam :D Minden mondatát :P
    Várom a következőt, aztán az évadzárót aztán a ROMEO *-* :D Jajj de türelmetlennek érzem már magam :) AZ ELSŐ MOLLYésERIC TÖRI LESZ ÉS TE FOGOD ÍRNI <3 kedvenc írom és valószínű kedvenc törim, ezt így megelőlegezem :D
    Várok minden következőt :D
    és kevésbé sikerült értelmesre mint terveztem, de a lényeget remélem nem hagytam ki XD
    Pusziii Roxiii

    VálaszTörlés
  4. Szia (:
    Egyszerűen csodás volt! Gondolkodtam rajta, hogy az előző izgalmas fejezet után vajon van e értelme még írni, hogy tudod e a hatást vagy a hangulatot fokozni.... hát örömmel tudatom szerintem sikerült (:
    Mikor elkezdtem olvasni azon tűnődtem, hogy mi fog ebből kisülni, de ahogyan haladtam már nem gondolkodtam hanem láttam "lelki szemeim" előtt a leírtakat! Ahogyan bemutattad a tanúvédelmi programot, és az arra fenntartott épületet ámultam bámultam :O Nagyon tetszett (:
    De előtte az sem volt semmi ahogy Eric takarított... (: És ahogy kimerült a próbán, igazán megsajnáltam, és valahogy a valóságban is így képzelnék el egy felkészülést, egy ilyen nagyszabású eseményre! Édes volt ahogyan elaludt az autójában (:
    Annyira hiányoltam már az évad vége felé Ericet, és ez hogy most az Ő szemszögéből olvashattam az eseményeket...teljesen elvarázsolt! (: de komolyan nagyon tetszett! Ahogyan elmesélte a mólót,a mosdós jelenet is nagyon tetszett!
    Kicsit meghökkentem hogy Sam gyújtotta fel az arénát, Dannynek bármi komoly baja eshetett volna! Ez elég felelőtlen tett volt tőle!
    Egyik szemem sír, a másik pedig nevet! Sír, mert 2 rész és vége az évadnak, de a másik nem is nevet hanem már egyenesen vigyorog, hiszen annyi várakozás után végre olvashatok egy olyan történetet ahol a példaképem lesz a főhősnő (: Alig várom!
    (: Melody

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Ég a pofám hogy csak most írok, de legalább most nem késtem le a komment írásról ;) Nálam már ez is haladás!
    Szóval az ISTENKIRÁLYFANTASZTIKUS természetesn ezt a részt is megilleti..sőt van egy új szóalkotásom amit szintén megérdemelne de úgy döntöttem hogy azt a Romeos-nál fogom bevetni :D Na jó azt hiszem gondok vannak velem XD
    Rátérek a lényegre :D Szuperálisan fantasztikusan király volt! Imádtam.. :D Elképzeltem ahogyan ülnek a kanapén 1-1 bögre a kezükben és Eric mesél Wandának mint a filmekben, közben visszaemlékezik és újra átéli.. wááá ez nagyon jó ötlet volt :D Tök jó volt Eric nézetéből olvasni, hogy Ő hogy élte megy ezt az időszakot..húú nagyon tetszett :D
    Hát amit Eric művelt Xd az extra vicces :D Sőt még annál is viccesebb :P Már alapból abszurd dolog hogy Eric Saade takarítson, ráadásul rózsaszín virágos köpenyben XD Na meg amikor a raktárban nem találta az ajtót és még a csomagtartó is :D a Rész végén már annyira nevettem :D Nem tudom mitől pörögtem fel ennyire bocsánat nem tudom mennyi értelme lett ennek de remélem valamit azért kihámozol belőle ;)
    Puszil Vivien :D :D

    VálaszTörlés
  6. Sziaa!!
    Hát ahogy vészesen közeleg az iskola vége úgy ismét ide értem én is ! Remélem már itt is ragadok :D
    Szerintem ez lett az eddigi legjobb fejezeted, vagyis nekem ez tetszett a legjobban, pedig azért említsük meg az előző sem volt semmi..tudod mit arra jutottam hogy egyenrangúak, az hihetetlenül izgalmas volt ez meg hihetetlenül érdekes... Poénokban és vicces jelentekben sem szűkölködtünk és az utolsó rejtélyre is fény derült! Nekem nagyon tetszett! Mindig azt hiszem hogy nem lehet már fokozni amit írsz de valahogy mindig tudod... ez képtelenség :D
    Már annyira emlegetik a következő történetet hogy én is olyan izgatott lettem :D Nagyon várom hogy olvashassam, biztosan az is legalább ilyen jó lesz mint ez :D
    Várom a PART4-et :D
    Puszi
    ßißi voltam!

    VálaszTörlés
  7. @Jenni: nagyon örülök, hogy így tetszett! :)) hiányoltátok Ericet, szóval most bőven kaptok belőle. :D próbáltam vicces lenni, szerintem nagyon sikerült, de örülök, hogy jót nevettél. :D igyekszem a folytatással! :*

    @Vanity: amilyen ügyes vagyok Dannyre is rászoktattalak! :P :D
    J-Son még kap szerepet, bár annyira nem lesz életbe vágó, Sam pedig igen... :/ de ez van. :D Tomasnak viszont lesz még szerepe ez biztos! :D és nem tehetek róla... az akciófilmek annyira jók! ^^ :D
    fantasztikusszuper volt? :') köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy így tetszett! :D és nagyon igyekszem! ;)

    @Roxiii: azta, köszi a jó hosszú kommentet. :D
    úgy látszik mégis vicces volt, hogy Eric takarított. :D örülök, hogy mindenkinek tetszett! :))
    Tomnak még lesz szerepe! ;) Eric százezer százalék, hogy nagyon-nagyon szexi volt, mikor karatézott! :D igen, kicsit támaszkodtam a hercegnő védelmi programra, mert amúgy fogalmam sem lett volna, hogyan írjam meg... :$ :D
    Még kaptok rá bizonyítékot, hogy Eric honnan tudott Majáról, szóval. :)
    Szuperszónikus? :') köszi.. :D
    és...és...
    kedvenc író? meg történet? :')) nagyon köszönöm, hogy ezt mondod, könnyeket csalt a szemembe. :')
    köszönöm szépen, igyekszem nagyon a folytással meg a Romeoval is, hogy nagyon jó legyen! :*

    @Melody: hát azt hiszem ezt már nem lehet fokozni, de azért igyekszem, nagyon köszi! :D
    Eric eléggé megszenved ezért a koncertért, de majd mindent megértetek, lesz egy bumm még úgy az évad végére, szóval... :D
    Nagyon igyekszem a Romeot jól megírni, hogy nektek is tetszen majd! :))) igyekszem! :*

    @Vivien: semmi gond, nagyon örülök, hogy írtál! :)
    várom azt a szóalkotást és megpróbálok ahhoz méltót írni! :D
    kihámoztam belőle, hogy jót nevettél és nagyon tetszett. én pedig nagyon köszönöm! :)))))

    @ßißi: tényleg a legjobb? hát ez elég hihetetlen számomra, de nagyon köszi! :D
    azt hogy az utolsó rejtélyre is fényderült, ne siessük el, mert ezt a következő fejezetben szerintem visszavonod. :DD
    igyekszem a folytatással és a Romeoval is!! :*

    VálaszTörlés