23.rész - Elődöntők /part 1/

Sziasztok!

Tényleg nagyon-nagyon bocsi a késésért, csak valahogy ez most nem jött össze...
Úgy döntöttem ketté szedem ezt a részt is, majd valahogy megoldom a következőket, ez a fejezet valami iszonyatosan hosszú lett volna, ha nem szedem szét! 11 oldal csak ez a part 1!
Szóval így lett... Remélem tetszeni fog ez a rész is és most már akkor biztos, hogy az évad 28 részes lesz! :D
Aztán pedig júniustól olvashatjátok a Romeo-t, amit a nyárra terveztem meg talán szeptemberre. És aztán érkezik a 4.évad a Crazy fans' attack! :D Aki még nem tette meg, jelentkezzen szereplőnek! :)
http://www.kerdoivem.hu/kerdoiv/539004531/
És most szólok, hogy amint ezt az évadot befejeztem, szeretnék egy egyeztetést azokkal, akik jelentkeztek, mert vannak egyforma dolgok... Ki fogom írni, hogy kik vannak és szeretném, ha a szereplők odaírnák, hogy minden oké, mert akitől nem kapok visszajelzést, azt sajnálom, de kiveszem! :/
És fontos még, hogy szavazzatok az ESC indulóira, még mindig holtverseny van az első kettő közt, utánuk pedig nagy különbséggel a többiek! Szerdáig lehet szavazni, akkor fog érkezni a part 2 és utána pedig már a döntő és mindent megtudtok! ;D

Jó olvasást! :)
Pusz: Anna Love ♥

-Szia, bejöhetek?-kopogtatott be Nemtudomki barátságosan.

-Mit akarsz?-dünnyögtem és beletemettem a párnámba arcomat. Se kedvem, se erőm nem volt diskurálni ezzel a bunkóval, elég volt, hogy tegnap jól beszólt nekem, most miért jött? Unatkozik és szeretné egy kicsit még jobban megkeseríteni az életem?

-Figyelj, sajnálom a tegnapit! Hallottam mennyire öntörvényű vagy, csak nem akarom, hogy bajod essen, érted?-jött oda hozzám és leült az ágyamra. Felemeltem a fejem és értetlenül néztem rá.

-Öntörvényű? Szeretnél még valamit?-kérdeztem.-Mert előveszek egy újabb csomag zsebkendőt!-álltam fel, magam mögött hagyva.

-Ez miért volt sértés?-hitetlenkedett.-Tudod egyáltalán mit jelent?-lépett mögém, miközben a szekrényben kotorásztam.

-Tudom!-csaptam be az ajtaját.-Ha valaki konok vagy makacs, nem fogadja el senki tanácsát, megy a maga feje után... De én nem vagyok az!
-Ha te mondod!-szabadkozott.
Most, hogy végre szemtől szemben álltunk jobban szemügyre tudtam venni. Lazábbra vette a figurát, hosszú csőnadrágban, fekete ingben volt. Kezén kesztyű, fején fekete baseball sapka, szemét napszemüveg takarta. Egyetlen furcsa dolog az volt, hogy szája és nyaka nem látszott a sáltól, amit viselt... májusban!
-Nincs így meleged?-érdeklődtem.
-Nincs, miért lenne így nyár közelében... hát persze, hogy melegem van!-mondta kicsit ingerülten.
-Vedd csak le...
-Nem, mert senki nem ismerhet fel!-felelt.
-Akkor neg gyulladj fel!-leültem a kanapéra, ő pedig rosszallóan rázta a fejét.
-Szeretném, ha holnap este tudnánk beszélni, csak mi ketten! Nagyon fontos lenne!
-De...-húztam el a számat.-Tudod 2 nap múlva egész Európa fogja látni a produkciómat, és gyakorolnom kéne!-világosítottam fel.
-Ha nem leszel ott, magaddal szúrsz ki!-mondta, majd az ajtó felé vette az irányt és még egy pillanatra visszafordult.-Holnap este kilenckor a tetőn!-és otthagyott...

-Basszus, én nagyon félek!-remegett Molly, mikor megállt a színpad felé vezető ajtó előtt.
-Nyugi, jó leszel!-biztatásom elég béna volt, de több nem telt tőlem.  Izgultam érte, Majáért... és a Blue-ért is.
Egy rendező jelent meg előttünk, aki bátorítóan elmosolyodott és barátnőmet a színpad felé invitálta. Még utoljára megveregettem a vállát, ő meg egy nagy sóhaj kíséretében az ember után indult. Pár percig még ott álltam, hátha kirohan, mert meglátta a tömeget, de nem így lett, mert helyette valaki más jelent meg:
-Getter!-hallottam hátam mögül egy ismerős hangot, mire megfordultam.
-Danny!-szaladtam a srác elé, aki őrült tempóban futott felém. Szorosan megölelt, nekem pedig megtelt könnyekkel a szemem.
-Jól vagy?-toltam el magam, hogy jobban szemügyre vegyem, ő meg bólintott.-Gyere, még eléred Mollyt!
Szerencsénkre a szám még nem kezdődött el, a lány idegesen figyelte a színpadon rendezkedő embereket, amíg Európa a reklámblokkot nézte.
Danny óvatosan mögé lépett és letakarta a szemét. Molly egy halk sikoly kíséretében rádőlt barátjára és mindketten elestek.
-Na, ezt nem így képzeltem el!-vakarta meg zavartan a fejét a srác, és felsegítette barátnőjét, aki bár nagyon mosolygott, sziszegve fogta a csuklóját.
-Jól vagy?-kérdeztem.
-Persze, persze!-legyintett...volna:-Aú!-fogta meg az említett testrészét, majd elhúzta a száját.-Na jó, nem.
-Jaj, bocsi, bocsi! Ne haragudj!-kért bocsánatot aggódva Danny, kicsit megijedt a történtek után. De a lány csak megrázta a fejét és megpuszilta.
-Semmi gond, biztos csak beütöttem!-vonta meg a vállát.-De mennem kell, aj!-nézett a színpad felé.-Drukkoljatok!!-majd felrohant, végre mosolyogva, hogy megmutassa Európának, mint tud!
A tapsból ítélve pedig nemcsak nekem tetszett jobban, így hogy magabiztosan és boldogan állt a színpadon. Azt tartom legvalószínűbbnek, hogy Danny jelenléte adta meg neki azt, ami eddig hiányzott a produkciójából. A végén, mikor lejött, kicsattanó örömmel ugrott barátja nyakába.
-Szia Danny!-köszönt neki, most már rendesen is, egy csókkal, amit már mindketten régóta hiányolhattak.
Kicsit szomorúan, de én is mosolyogtam, mert eszembe jutott én mikor kaptam ilyet utoljára...
-Fáj még a csuklód?-érdeklődtem, de Molly csak a fejét rázta, így azt hiszem mindketten megkönnyebbültünk.
A színfalak pedig boldogan hagytuk el, a szerelmes pár egymás szavába vágva mesélte egymásnak az eddig történt dolgokat. Természetesen én is kíváncsi lettem volna, mi van Dannyvel, hogy van és stb. De ebből én most kimaradtam...
-Hé Getter!-szólt utánam valaki. Megfordultam és Leevel találtam szembe magam.-Nincs kedved megnézni minket? Tudod, jó közelről?-kérdezte.
-Igazából...-kezdtem, de aztán ránéztem a két egyre távolodó alakra, aki továbbra is beszélgettek, és végül bólintottam:-Van!
A srác felém nyújtott a kezét, én meg követtem a 4 fiút. Így a színfalak mögül néztem végig az All Rise-t, ami most valamiért sokkal jobban tetszett, mint egyébként szokott...
-Jók voltatok!-mosolyogtam, mikor lejöttek.
Mindenkitől kaptam egy kedves "kösz"-t, Lee pedig mosolyogva kacsintott egyet. Egyre kevésbé hiszem, hogy ő tette. Hiába győződtem már meg róla pár napja...
-Megvárod velünk az eredményhirdetést?-kérdezte Anthony.
-Igazából, meg kéne keresnem Mollyékat..-feleltem, és közben körbe kémleltem, hátha meglátom őket, de ezt nem tartottam valószínűnek.-Tudjátok mit!-adtam be a derekam.-Megvárom!
Én tényleg nagyon szeretem Mollyt is, meg Dannyt is, csak az az egy gondom van, hogy mikor ketten vannak, valamiért én mindig egyedül maradok. Ezért döntöttem úgy, hogy a srácokkal maradok, legalább nem érzem magam magányosnak és talán még újabb barátokra is lelek bennük...

-Akkor most te mesélj valamit magadról!-bökte meg a vállam Ducan.-Mi már olyan sokat mondtunk magunkról!
Csak letelepedtünk beszélgetni... Amiben a srácnak igaza volt, hogy eddig csak ők beszéltek, én csak helyeseltem meg bólogattam, de úgy igazán nem tudattam velük semmit. Mit is mondjon magáról egy észt énekesnő, aki volt már a kínai elnök rokona, Eric Saade barátnője és az amerikai vadóc is? Rengeteget mondhatna, ha nem lenne tagja a tanúvédelmi programnak, ezért döntöttem a hallgatás mellett...
-Mit meséljen nektek egy kis senki országából származó lány?-tártam szét a karjaimat, mire valaki hátulról eltakarta a szemem.
-Például ezt!-hallottam Lee elkomorodott hangját.
Kijelentésére a szemem előtt lévő kezekhez kaptam. Szívverésem felgyorsult, úgy tapogattam tovább az illető karját.
-Nem...-telt meg könnyekkel a szemem, mire ismét világossá vált előttem minden. A Blue tagjainak arcára kiült a döbbenet, egyetlen kivétellel... aki bosszús tekintettel figyelte a mögöttem álló srácot. Akinek a nyakába borultam, amint megfordultam. A popsztár szorosan megölelt és megsimogatta a hátam.
-Úristen!-sóhajtottam és megtöröltem a szemeim.-Te mit csinálsz itt?-szorítottam magamhoz olyan erősen, hogy szegény majdnem megfulladt.
-Hoztam neked valamit!-tolt el magától, majd kivett valamit a zsebéből. Egy összehajtott papírt adott a kezembe, amit érdeklődve nyitottam ki. Eric kusza betűi és pár rajza volt a lapon, amit akkor firkált, mikor nem volt ihlete... De egyből szemet szúrt ez a sor: "you're the one i imagine"
-Az új dalod!-néztem a srácra, mire csak a fejét rázta és a papír tetejére bökött.
-A mi dalunk!-kacsintott és ekkor olvastam el a legfelső sort: Wanda Love ft Eric Saade - Imagine
-Úristen!-kaptam szám elé kezemet, örömkönnyekkel a szememben.-Köszönöm!-öleltem át újra a barátomat, ezt a szép pillanatot pedig egy hangos köhintés zavarta meg. Mindketten a többiek felé kaptuk fejünket, Lee karba tett kézzel, felvont szemöldökkel nézett minket.
-Hallgatunk!-mondta.
-Szóval srácok, ő Eric Saade, ha nem ismernétek!-mutattam be a srácot.
-Ismerjük!-forgatta unottan a szemét, mire a mellettem guggoló Ericnek is nagyra nyíltak a szemei. Nem hiszem, hogy azon, hogy ismerik, hanem Lee stílusán.
-Már bocsánat, de mi?-kérdezte Popular.
-Lee, ezt most rögtön fejezd be!-szóltam az angol fiúra.
-Mi köze van egy kis senki országából származó lánynak a nagy Eric Saade-hoz?-háborodott fel.
-Ha szeretnéd tudni, igenis van közöm Getterhez, nem úgy mint mondjuk neked!-állt fel dühösen a barátom.-Ha egy rossz szavad is volt hozzá, én esküszöm...-szorította ökölbe a kezét.
-Ki vagy te, hogy ennyire véded, talán a pasija?-röhögött a szemébe Lee, és ekkor láttam, hogy a popsztár agya elborul. Felvette tündéri mosolyát és felém fordult.
-Ne...-suttogtam, a fejemet kapkodva, hogy lát-e minket valaki. Igen nagy közönségünk lett időközben, köztük Molly és Danny döbbent arcával is találkoztam.
Viszont mikor visszafordultam összeütköztem Eric ajkaival, fel sem tudtam szólalni, úgy fojtotta belém a szót. Bár nem láttam Lee arcát, tudtam, hogy éppen ebben a pillanatban robban fel. A barátomat nem érdekelte a sok ember, a tanúvédelmi program és jelenleg engem sem. Itt van, eljött hozzám... Ez a csók volt az, amit annyira hiányoltam.
-Hé!-hallottam egy ismerős és jellegzetes hangot, ami hallatán automatikusan elhúzódtam Erictől és elhúztam a számat.
-Ebből balhé lesz!-sziszegtem, majd a hang irányába fordultam. Amire, illetve akire számítottam, mögöttem állt. Lesütöttem a szemem és ismét a popsztárra néztem.
-Ki ez?-olvastam le a szájáról.
-Aki egyszer a sírba visz...-suttogtam.-Szia Eric!-intettem, mert sejtettem mi fog következni: Nemtudomki a karomnál fogva megragadott és áttört a körülöttünk álló tömegen. Még visszanéztem, ahol barátom döbbent arccal térdelt a földön, mögötte pedig már csak 3 angol srác...
Az öltözőmhöz mentünk, ahová az idegen csak egyszerűen belökött és már nyúlt is az ajtóért, gondolom azzal a céllal, hogy becsapja, ezzel is kicsit idegességét levezetve, de az ajtó nem csapódott, így döbbenten kaptuk oda a fejünket.
-Getter, beszélnünk kell!-lépett be lihegve Popular, amire szerettem volna reagálni, de nem kaptam rá esélyt...
-Majd én!-emelte fel a kezét Nemtudomki és a kicsit megszeppent Ericet hasonló módon vitte ki a szobából, mint ahogy engem ide ráncigált.
Fülemet az ajtóra tapasztottam, tudom, hogy illetlen dolog hallgatózni, de most különösképpen nem érdekelt.
-Te meg ki vagy?-hallottam a barátom hangját kintről.
-Neked ahhoz semmi közöd!-mondta védelmezőm.-De szeretném, ha egy ideig kerülnéd Wandát!
-Oké, jó...-szólt Eric.-Ide figyelj! Én már több, mint fél éve szenvedek Wanda nélkül és tudod milyen szar érzés? Te el sem tudod képzelni! Majdnem tönkrementem, mert egyszerűen nem bírtam elviselni, és most végre lenne esélyünk beszélni és megjelensz te, mégis mi a fenét képzelsz?
Némi hatás szünet után, ijedten kaptam el a fülem az ajtótól, mert valaki teljes erejéből ráütött.
-Ne hallgatózz!-kiabált be Nemtudomki.
Fogalmam sincs ki ez a srác, de nekem most már nagyon kezd elegem lenni belőle. Bocsánatot kér, aztán megint lealáz? Beéget mindenki előtt, nemcsak engem, de Ericet is, aki csak szeretett volna kedves lenni a barátnőjéhez, hogy meglátogatja, meg minden, erre elküldené?
A következő pillanatban kinyílt az ajtó és benézett rajta az emlegetett szamár.
-Gyere!-biccentett a fejével.
-Hol van Popular?-kérdeztem összefont karokkal a szoba közepén állva, egy tapodtat sem mozdultam.
-Elment...-felelte, majd míg nagyon döbbenetemben a lábam is földbe gyökerezett, Nemtudomki ismét kirángatott magával...

-Akkor most elérkeztünk a nap legfontosabb pillanatához!-mondta Gina, az egyik műsorvezető.-Kinyitjuk a virtuális borítékokat!
Kijelentését ezrek tapsa kísérte, majd amint mindenki elcsendesedett, megjelent a kijelzőn az első boríték. Akármennyire is voltam most dühös, döbbent és szomorú, az izgalom eluralkodott rajtam.
-Aki biztosan részt vesz, a 4 nap múlva rendezendő döntőn az...-szuggerálta a monitor Gina, amin ekkor megjelent zászlja.
-Ez még csak az első, csak az első!-nyugtatta magát Maja, aki ikertesójáért izgult. A második elődöntő résztvevői, barátnőm és Danny együtt néztük a számunkra elhelyezett tévét.
-A második ország, amelyik biztosan ott lesz...-szólalt meg ismét a műsorvezető és megjelent a zászló:-Spanyolország!
A képernyőn ekkor megjelent Molly, aki erősen összeszorította a szemét és hallgatta a továbbjutók neveit.
-A harmadik... Ukrajna!-tapsvihar tört ki az angolok melletti fülkében, ahol Mika Newton boldogságában éppen az egyik ott lévő emberke nyakába ugrott.
-Negyedikként továbbjut...-nézett Gina a kivetítőre.-Szlovénia!
-Ez az, igen!-borult nyakamba barátnőm, mikor kimondták nővérének országát. Ahhoz képest, hogy viselkedett vele első találkozásukkor, most igazán jó testvér volt...
-Ötödik Magyarország!-a magyarokat képviselő tesók boldogan ugráltak és puszikat küldtek Európának.
-Hatodik a Blue... Anglia!
A fiúk nagyon ordítással fejezték ki örömüket, de a négy srácból csak három örült igazán...
-Hetedik továbbjutó, Írország!
-Je!!!-kiabálták egyszerre a Jedward testvérek, továbbjutásukat pedig két szaltóval koronázták meg.
-Nyolcadik, Ciprus!-mosolyogva, könnyes szemmel fogata a hírt Ivi Adamou.
Molly kicsit alábbhagyott lelkesedéssel bámult maga elé, mellettem meg barátja, a képernyőre meredve.
-Kilencedik, Horvátország!
-Ő lesz a tizedik!-mondtam Dannynek.-Eric is tizedikként jutott be, úgy hogy ő volt az első!
A srác sóhajtva bólintott és újra a tévére meredt.
-Az utolsó továbbjutónk...-nézett komolyan a műsorvezető, majd kicsit ledöbbent, mint ahogy mindenki azt hiszem, amikor meglátta a kinyitott borítékot.
-Németország?-kérdezte értetlenül.
-Micsoda??-állt fel a kettővel mellettem ülő Lena.-Én nem is vagyok elődöntős!-hitetlenkedett és felállt, hogy megkeresse a számlálókat.
-Ennek én is utánajárok!-mondtam és követtem a német lányt. Hamar utol értem, éppen a másik műsorvezetővel beszélt, odaléptem és már csak a végét hallottam annak, amit mondott:
-Megszámolni a szavazatokat!
-Micsoda?-kérdeztem.
-Elromlottak a gépek és egyesével kell megszámolni a szavazatokat!-ismételte el Lena, amit az előbb hallott.
Kicsit ledöbbentem, és ekkor sétált el mellettem az elszontyolodott Molly.
-Molly, Molly!-szaladtam utána, miután feleszméltem.-Mi történt?
-Elromlottak a gépek és amíg számolják a szavazatokat, kijöttem...-felelte.-De minek is visszamenni? Úgyse jutok be...
-Beszélsz hülyeségeket!-ráztam a fejem.-Eric is tizedikként jutott be, közben pedig első volt, ő kapta a legtöbb szavazatot!
-De én nem Eric vagyok...-felelte Molly szomorúan, én meg megveregettem a vállát. Ekkor felszisszent és karja után nyúlt.
-Minden oké?-kérdeztem, mire megrázta a fejét.-Gyere, elviszlek az orvoshoz!-ragadtam meg másik karját és megkerestük az ügyeletes orvost, aki mindig itt tartózkodik, az esetben, ha valakinek valami baja lenne. És most lett is...
-Hát kisasszony!-emelte a fény felé a röntgen képet.-Eltört a csuklója!
-Tessék?-kérdeztük egyszerre kétségbeesetten.
-Igen.-felelt és bekapcsolt egy kivetítőt, amire ráhelyezte a leletet.-Ott!-mutatott egy pontra.-Ha jobban megnézik, látni fogják, hogy egy kis darab lepattant a csontból, ezért ez egy elég veszélyes eset, hiszen ha rosszul forr össze a csont, újra el kell törni a helyre rakás érdekében...
-Azt hiszem elájulok!-támasztottam neki a hátam kicsit megszédülve a falnak e hallatán.
-Szóval ne nagyon mozgassa meg bántsa, most pedig kap egy sínt, négy hét alatt össze is forr!-magyarázott tovább.
-Még jó, hogy nem jutok tovább!-sóhajtott fel barátnőm, mikor kinyílt a rendelő ajtaja és Danny dugta be a fejét rajta.
-Jó hír!-mosolygott.-Bent vagy!
-Rossz hír....-néztem Mollyra.-Bent vagy...-mire a lány fogta magát és végigfeküdt az asztalon, majd dühében és szomorúságában a fejét verte a kemény fába...