2012. május 4., péntek

21.rész - Időutazás /part 2/

Sziasztok! :D
Szóval, most jön egy... gyakorlatilag fordulat a történetben.
Az előző részben már olvashattátok, gondolom nem is értettétek mi az, mert még nem is kellett.
De most megértetek mindent és remélem tetszeni fog! :)
Jó hosszú fejezetet kreáltam megint, szóval... :D
Jó olvasást!
Pussz: Anna Love ♥




/Wanda/

-Nem...-közöltem egyszerűen.-Ezt most rögtön felejtsd el! Senkit nem fogunk szétszedni! Értve vagyok?
Lee összehúzta a szemét és dühösen megrázta a fejét.
-Kössz szépen!-állt fel és megindult az ajtó felé, de mielőtt ki ment volna, megtorpant.-És tudd meg...-fordult vissza.-Én nem vagyok játékszer, hogy játssz az érzéseimmel, se te, se Molly.
És kitárta az ajtót, aminek következtében Danny esett be a terembe. Az angol srác mérgesen elvonult, én pedig aggódva szaladtam a földön fekvő fiúhoz.
-Jól vagy?-kérdeztem, mire a fejét fogva bólintott.-Molly hol van?-néztem ki, de már mindenki szétoszlott.
-Fogalmam sincs...-sóhajtott.-De azt hiszem nem tetszett neki, amit mondtam.-hajtotta le zavartan a fejét.
Unottan forgattam a szemeimet, nem akartam rákérdezni, hogy mit mondott, tuti, hogy valami nagy hülyeséget, de győzött a kíváncsiságom.
-Abból, amit mondtam neki, azt vette le, hogy szerintem nem alkalmas gyerek nevelésre...-tárta szét a karját, mire értetlenül megráztam a fejem.
-Valaki árulja már el, hogy milyen gyerekről van szó!-fakadtam ki.-Mindenki valamilyen gyerekről beszél!
-Molly terhes volt, de nem vállalta a babát és Lee emiatt rúgta ki!-vázolta fel a helyzetet röviden Danny.
Felszaladt a szemöldököm. Hogy mi? És erről mindenki tudott, csak én nem?
-És azt mondtam neki, hogy ha majd készen áll rá, tudnia kell, hogy én örökre vele maradok, és nemcsak a gyerek miatt! Ezen miért akadt fent?-tárta szét a karjait.
-Fogalmam sincs...-ráztam meg a fejem. Mert tényleg nem értettem. Danny ezzel azt akarta mondani, hogy ő vele maradna örökre. Röviden ennyit.
Nem teljesen értem Mollyt, mi lett vele? Elhatároztam, hogy beszélek vele, ez így nem stimmel. Szó nélkül ott hagytam Danny-t, hogy megkeressem barátnőmet, de helyette valaki másba botlottam.
-Elnézést...-intettem és gyorsan tovább siettem.
-Már meg sem ismersz?-kiabált utánam egy ismerős hang, én pedig megtorpantam. Döbbenten megfordultam és egy napszemüveges, szőke hajú lány mosolyogva ölelt meg. Bár először nem esett le ki az, de miután levette a szemcsit, egyből megvilágosodtam.
-Úristen!-borultam a nyakába, örömkönnyekkel küszködve.-Te mit keresel itt?-toltam el magamtól boldogan.
-Nem megmondtam, hogy visszajövök?-nevetett Maja.-Hova a nagy sietség?-kérdezte.
-Beszélnem kell Mollyval...-mondtam.-Kérlek, tudom, hogy most jöttél, de... szeretném, ha beszélnél egy sráccal.
-Oh, és helyes?-csillant fel a szeme.-Mert akkor természetesen benne vagyok! De tudod mit, a barátnőm vagy, ha bűn ronda, akkor is beszélek vele!-mondta kedvesen, nekem meg elkerekedtek a szemeim. Micsoda? A lány látva értetlen arckifejezésem, az ajkába harapott.
-Ja, semmi, semmi! Ki lenne az?-kérdezte.
-Lee Ryan, kérlek mondd, hogy a barátnőm vagy és kérd meg arra, hogy ne csináljon semmi butaságot, oké?
Maja kacsintott egyet és boldogan elugrált mellőlem.
Ha már a furaságnál tartunk, akkor ez még furább volt, mint Molly. De most ez nem fontos! Az utam egyből a lány öltözőjéhez vezetett.
A kopogtatásra nem kaptam választ. Közel 10 perc után pedig meguntam és benyitottam. Az öltöző belülről pontosan ugyanolyan volt, mint az enyém, így tudtam merre keressem a lányt. Nem nehéz eltévedni, volt egy mosdó, egy nagy szoba, meg egy ruhatár. Ismerve barátnőmet, lenyomtam a ruhatár kilincsét, az ajtó meg persze zárva volt.
-Molly!-kopogtattam.
-Hagyjál!-szólt ki, de hangja elcsuklott... Sírt.
-Légyszi, gyere ki! Ezt meg kell beszélnetek! Csak egy félreértés volt!-püföltem tovább az ajtót, de a lány nem reagált. Ilyenkor van az, hogy legszívesebben berúgnám az ajtót, de inkább nem tettem. Csak okos módszerrel kinyitottam. Fogalmam sincs már melyik mesében láttam, de akkor úgy szerezték meg a kulcsot, hogy bedugtak egy papírlapot az ajtó alatt és egy hurkapálcával kilökték a zárból a kulcsot, ami a papíron landolt, szóval miután kihúztam, a zárba helyeztem és kinyitottam.
-Hogy jöttél be?-találtam magam szemben Molly könnyes arcával, amin elkenődött az összes smink. Elhúztam a számat és csak legyintettem. Megfogtam a lány kezét és a mosdóba ráncigáltam, ahonnét addig nem engedtem ki, amíg meg nem mosakodik. Ez beletelt pár percbe, mire újra megnyugodott.
Végül leültünk a földre a nagy szobában, mint a régi szép időkben... Azzal a különbséggel, hogy most nem engem kellett vigasztalni.
-Tudod...-simítottam meg a vállát, miközben továbbra is tenyérbe temetett arccal hallgatott.-Soha nem voltam jó abban, hogy megvigasztaljam az embereket. De most megpróbálok beszélni a legjobb barátnőm fejével...-mosolyodtam el.
-A legjobb barátnőd?-kapta fel a fejét.
-Az vagy, nem?-kérdeztem, mire ő is elmosolyodott. Jó volt látni, hogy ennek most örül. Legalább ez felvidította.
Így kell elkezdeni egy beszélgetést... Molly elmondta, hogy kicsit túlreagálta Danny kijelentését, de most eléggé kiakadt azon, hogy Lee is itt van. Az ő szájából is hallottam végre ezt az egész gyerek sztorit. Azt is elmesélte, hogy Eric mit mondott rá. Bár amikor ezt megbeszélték a popsztár sem volt abban az állapotában, hogy ezt rendesen megértse.
-Akkor kibékültök?
-Gyere!-állt fel a lány és megindult az ajtó felé. De amikor kinyitott, Danny esett be rajta... megint.
-Nem hallgatóztam!-tette fel ártatlanul a kezét.
És most muszáj volt elmosolyodnom látványukon: Molly lefeküdt a földre, barátjával szembe. Mosolyogva könyökölt a padlón. Egy ideig csak nézte az értetlenül hason fekvő barátját, majd közelebb kúszott hozzá és óvatosan megcsókolta. Ez számomra azt jelentett: szent a béke!
Hátráltam két lépést, célom az volt, hogy kijussak a szobából, egyedül akart őket hagyni. De amikor bezártam kívülről az ajtót, beleütköztem valakibe.
-Beszélnünk kell!-mondta Lee, amikor végre felé fordultam...

Most

-Kérem kössék be öveiket, hamarosan landolunk Stockholmban!-mondta be a pilóta, én pedig követtem utasítását. A srác lehuppant mellém és ő is becsatolta magát.
-Elhiszed végre, hogy nem én voltam?-kérdezte.
-Akkor ki lett volna?-fontam össze karjaimat.
-De Getter, hidd már el, hogy nem én voltam!-magyarázkodott Lee, de nem hittem neki.-Figyelj! Szerinted szabotálnám a versenyt? Mégis miért tenném?
-Csak mert szeretted volna Dannyt elintézni!-feleltem.-De engem is majdnem sikerült! Nem hittem volna, hogy ilyenre képes vagy! Ezzel mindent elrontottál! Most pedig Stockholmba kell utaznunk, ahová egyébként be se tehetném a lábamat, de nincs más választásom, mert nem fogják megváltoztatni csak miattam a helyszínt és visszalépni sem akarok, mert akkor meg egy egész országgal szúrnék ki!
-Getter, mikor hiszed már el végre, hogy nem én voltam!-fordított szembe saját magával, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Hihetetlen, hogy barátként tudtam rád tekinteni...-ráztam meg a fejem, és kicsatoltam az övem, hogy átüljek máshová.
Tudom, hogy ezt már nem lett volna szabad, de két sorral előrébb mentem, Mollyhoz, aki az üvegnek támasztotta a fejét és úgy bámult ki az ablakon. Látszott rajta, hogy nagyon szomorú, amit nem is csodálok... mert most egyedül van.
-Szia.-köszöntem halkan, mire szomorúan felém fordította fejét.-Leülhetek?-kérdeztem.
-Nyugodtan.-felelt, majd visszafordult.
Lehajtottam a fejem és elgondolkoztam.
Igazából tudom milyen lehet most neki. Volt már hasonló érzésem: láttam mi történt a barátommal, de nem tudtam segíteni. Ő is így volt két napja. Annak ellenére, hogy én voltam az egyetlen, aki a srácon kívül komolyan megsérülhetett volna, szerencsésen megúsztam egy kisebb hólyaggal az alkaromon, de Danny nem volt ilyen szerencsés. Míg mi éppen Svédországba utaztunk, ahová az egész eurovíziót átköltöztették, Molly barátja az egyik londoni kórházban feküdt, majdnem halálos... égési sérülésekkel...

Két napja

-We ain't nothing but hundreds of fun fun...-énekeltem az utolsó sorokat a dalból, majd koreográfiának megfelelően elhagytam a színpadot.
A produkciót a teremben lévők tapsviharral illették, ami igazából elég gyér volt, hiszen alig tartózkodott valaki a teremben. Mindenki lement a színpadról, én pedig helyet foglaltam az egyik széken a hatalmas arénában.
-Nagyon jók voltatok!-jött oda hozzám tapsolva Maja.
-Köszi...-intettem csak fáradtan és hátra döntöttem a fejem.
A színpadon álló Blue neki kezdett a próbának, a hangszórókból megszólalt az All Rise introja, a srácok pedig a színpadon tették a dolgukat. Lee mosolyogva pózolt a kameráknak, én pedig sóhajtottam egy nagyot.
-Mi a baj?-kérdezte barátnőm.
-Semmi, csak...-kezdtem.-Tudod, jó srác meg minden, de nem érti meg, hogy felesleges magát produkálnia. Most nézd meg!-álltam fel és kicsit lejjebb sétáltam, hogy a srác mindenképpen lásson. Amikor felém kapta tekintetét, mosolyogva intettem, és ezek után Lee hanyatt esett a mögötte lévő dobozban, amin ültek.
Én pedig visszafordultam és széttártam a karomat, barátnőmnek ezzel jelezve, hogy erről beszéltem. Értetlenül slattyogtam vissza a helyemre.
-Megmondtam neki, hogy hagyjon békén, de nem érti meg! Már téged is megkértelek, Mollyt is, ami igen nagy szám! Megkockáztatom, hogy az IQ-szintje nem valami magas. Azt hiszem az utolsó ember, akit ráküldök... az Danny lesz!-jelentettem ki és lepattantam, hogy megkeressem a srácot.
Nem kellett sokáig keresgélnem, meg is találtam Molly öltözőjében. Éppen barátnője karúszóit próbálták felhúzni a lány karjára. Illedelmesen bekopogtam, mire mindketten odakapták a fejüket.
-Danny, beszélhetnénk?-kérdeztem.
A srác természetesen bólintott, Molly pedig mondta, hogy úgy is mennie kell próbálni, szóval kettesben hagyott minket. A falnak támaszkodva várta, hogy belefogjak mondandómba.
-Figyelj, megszeretnélek kérni arra, hogy...
-Hogy beszéljek Lee fejével?-fejezte be a mondatom.-Molly mesélte mi a helyzet.
-Csak tudod, a múltkor odajött hozzám, hogy beszélni akar velem! És akkor össze-vissza hadovált mindenfélét az érzésekről meg minden, és arra akart kilyukadni, hogy...
-Hogy bejössz neki!-fejezte be megint a mondatom.-Gondolatolvasó is vagyok!-vigyorgott.
Nevetve megráztam a fejem. Kezd kicsit elegem lenni ebből az elsőlátásraszerelem dologból. Nem mondom, hogy régen nem fogadtam volna el Lee-t... De most teljesen más. Nekem ott van Eric! Akit én nem fogok azért otthagyni, mert felbukkant egy régi kedvenc sztárom.
Erickel pedig nagyon keveset beszéltünk annak ellenére, hogy megígértük: minden nap telefonálunk. Ebből viszont nem sok lett, hiszen ő gőzerővel próbál az Időutazás koncertre, én pedig az eurovízióra.
-Beszélek vele...-mondta Danny kedvesen és megsimította a vállam, majd kiment, gondolom, hogy megkeresse a srácot.
Én meg az előbbi gondolataim után, úgy döntöttem, felhívom Mr.Populart. Már a második csengésre felvette, lihegve szólt a telefonba.
-Halló?
-Jól vagy Eric?-érdeklődtem.
-Persze, persze!-zilált még mindig.-Mi újság?
-Biztos jól vagy?-kérdeztem aggódva.
-Persze! Csak rohantam a telefonért, és éppen próbáltunk meg minden...-magyarázta.-De most szünetet tartunk, szóval rád érek.-mondta, és tudtam, hogy elmosolyodott.
-Hogy álltok?
-Mi nagyon jól. Most végeztünk a Vol 1 próbáival, éppen a Populart nyomtuk le.-mondta vidáman.-És veled mizu? Hogy meg a koreográfia?
-Azzal minden oké!-feleltem.
-Miért, mással gond van?-kérdezte némi hatásszünet után.
-Nem, nincs, dehogy! Honnan veszed ezt a hülyeséget?-nevettem.
-Wanda...-szólt.-Engem nem tudsz átverni! Kérlek mondd el! Minden rendben?
Túlságosan is jól ismer...
-Igazából nincs, de Danny itt van! Megkértem, hogy intézkedjen, szóval utána már biztos minden oké lesz!-nyugtattam meg.
És ekkor nagyon megijedtem. A mellettem lévő tűzjelző megszólalt.
-Mi ez?-alig hallottam Eric hangját, olyan hangosan szirénázott a berendezés.
-Biztos csak tűzriadó próba!-legyintettem.-Figyelj megyek, mert ha nem leszek kint, jól le leszek szidva!-mondtam.
-Siess, nehogy bent égj!-nevetett a popsztár, majd egy szeretlek-kel elköszönt tőlem és leraktam a telefont. Kimentem a folyosóra, ahová amint kiléptem valaki belém szaladt. Lee volt.
-Te meg hova rohansz?-kérdeztem nevetve.
-Gyere, gyorsan!-kapta el a kezem és maga után ráncigált.
-Várj már!-rántottam ki a kezem.-Mi történt?
-Tűz van, gyere!
A szemem elkerekedett. Először azt hittem rosszul hallok, de kiderült, hogy nem.
-Danny hol van?-kérdeztem.
-Arra!-mutatott visszafelé a srác, ahonnét füst felhők gomolyogtak.
-Ott hagytad?-kaptam oda a tekintetem.-Te nem vagy normális!-indultam meg amerre mutatott, de rögtön elkapott.
-Most visszamész, te is bent maradsz! Gyere velem!-mondta.
-Nem!-közöltem artikulálva, ellentmondást nem tűrő hangon. A srác meglepődött reakciómon, majd faképnél hagytam és elindultam visszafelé. Közben egyre nagyobb lett a füst és aztán megláttam egy lángoló ajtót, és megdermedtem. Tényleg tűz van....
-Segítség!-hallottam egy tompa hangot nem messziről, ami csak is Dannyé lehetett.
Többet nem ismételte meg a kiabálást, de mikor közelebb mentem, én kiáltottam el magam:
-Danny!
-Wanda!-hallottam a hangját magam mellől, a fal másik túloldaláról.
Kopogtattam kettőt a minket elválasztó falon, mire válasza két kopogtatás volt. Megtaláltam...
-Nem tudsz kijönni?-kiabáltam be.
-Nem! Itt gyullad ki a tűz! Lee meg persze elfutott!-mondta dühösen, közben pedig valamivel verte a kijáratot.
Nem volt időm ezen marcangolódni. Mert leesett miért akart olyan gyorsan lelépni Lee... Segítenem kellett Dannyn. Ám mégis túl sokat gondolkoztam, mert a tűz lassan engem is bekerített. Fekete füst szállt mindenfelé körülöttem.
-Van egy kis gond.-húztam el a számat.
-Itt meg nagy gond! Áu!-kiabált ki a srác.-Wanda, csinálj valamit, kérlek!
De nem tudtam mozdulni, a lángok egyre közelebb voltak hozzám. Közelemben csak egy szék volt, amit kihelyeztek. Fogtam és teljes erőmből a falhoz vágtam, ami szerencsémre olyan vékony volt, hogy egyből átszakadt. Ekkor megláttam odabent Danny alakját, a földre kuporodva.
-Danny!-szóltam, de még csak fel sem emelte a fejét.
-Ne nézz ide!-kérte, arcát takarva mászott ki a nagy résen, amit csináltam.
-Állj már fel!-fogtam meg a kezét és felrántottam, majd egy nagy sikoly keretében én estem a földre, így a tűz megégette az alkarom.
-Áu...-kaptam oda.
A sírógörcs kerülgetett. Nemcsak a fájdalom miatt... Hanem amiatt, hogy megláttam Danny arcát. Az egész egyre jobban feldagadt, láthatóan majdnem bent égett. Haja egyik fel már meg sem volt, de ő mégis segített felkelni nekem.
-Danny, Wanda!-hallottunk egy ismerős hangot.
-Molly, segíts!-kiabáltam, mert barátja már a száját sem tudta kinyitni.
-Erre jöjjenek!-kiabált oda valakinek, a következő pillanatban pedig mindketten a nyakunkba kaptuk a hideg vizet. Ezek szerint a tűzoltóknak...
Miután újra felnéztünk, Molly is hatalmasat sikított... Nem én voltam az egyetlen, aki így reagált.
-Danny!!!-rohant a barátjához, aki még mindig sebeivel küszködött.-Úristen!-kapta szája elé a kezét.-Hol vannak a mentők?!
Ki sem ejtett a száján, mikor pár fehér ruhás emberke megjelent, egy hordággyal. Óvatosan ráfektették a srácot és már el is hagyták a helyszínt. Én időközben kaptam egy nedves törölközőt, amit a karomra tekertek, hogy enyhítse a fájdalmat.
Ekkor jelent meg a sarkon másik barátnőm is, aki aggódva rohant oda hozzánk.
-Jól van mindenki?-kérdezte.
Molly csak lehajtotta a fejét, én pedig megráztam a fejem. Ketten támogattuk ki a lányt, aki ebben a pillanatban azt hiszem annyira összetört, mint még soha...

-Csend legyen!-csapkodott a hölgy odakint, amikor kiléptünk a szénné égett épületből. Visszanéztem az arénára, ahol egy negyed órája még próbáltunk. És ekkor érkezett meg még valaki.
-Úristen!-jött oda hozzám Sam, és megölelt.-Te jó ég! Azt hittem odabent égtél! És majdnem... te jó ég...-sóhajtott.
-Nyugi! Jól vagyok, ezt leszámítva!-emeltem le sziszegve karomról a törcsit, az alkarom pedig hatalmasra dagadt, az egész hólyagos lett.
-Jézusom...-mondta Sam, és nagy macsó létére, ha Maja nem kapja el, elájult volna.
-Ez semmi...-feleltem, és fejemet a szirénázva elhaladó mentő felé kaptam.
Molly leült a fűbe és a távolodó autó alakját bámulta, még akkor is mikor már nem volt ott. Nagyot sóhajtottam és leültem mellé. Időközben mindenki más körénk gyűlt és a hölgy megállt mellettünk.
-Rendben! Most rendeztem le mindent!-szólalt meg.-Az eurovíziót itt nem tarthatjuk meg!-rázta a fejét.-Ezért a tavalyi második helyezett országban, azaz Svédországban tartjuk az idei dalfesztivált!
-Tessék?-kaptuk egyre fel a fejünket Sammel, majd egymásra döbbenten néztünk egymásra.
Nem, nem tarthatják ott! Engem ott elkapnak és megölnek! Nem, nem és nem!
-Ezt nem lehet!-jelentett ki védelmezőm határozottan.-Getter nem mehet Svédországba!
-Sajnálom! De vagy jön a lány Stockholmba! Vagy idén az észtek nem versenyeznek a fesztiválon!-mondta a nő még határozottabban mint Sam.
Mindenki rám nézett.... Mert ez én döntésem: az életem... vagy a verseny...

Stockholm, Svédország: két nappal később

Lerántottam a csomagom a futószalagról és odasétáltam Samhez, aki mostantól mellettem lesz a nap 24 órájában.
-Biztos minden rendben lesz?-kérdeztem aggódva.
-Igyekszem mindent megtenni...-sóhajtott, majd kivette a kezemből a bőröndöt és elindultunk a csapat után, hogy még ma megkezdhessük a próbákat a Globen arénában...

10 megjegyzés:

  1. Hello!
    Hát én ezt nem hiszem el!Biztos vagyok benne hogy az a sunyi Lee gyújtotta fel a termet!100%.Azt akarta hogy Danny meghaljon...az a szemét!Szegény Molly!Mikor végre kibékültek és minden szép és jó volt,megint jön Lee.Istenem de elegem van belöle.Mind1.Nagyon jóóó és hosszú fejezetet irtál nekünk.Várom a frisst!Pusss:Meli :)

    VálaszTörlés
  2. @meli: nem szeretnék elárulni semmit... :D mert ha most mondanék valamit a kommentedre, rögtön elárulnám magam és az nem lenne jó. :D de nagyon örülök, hogy tetszett! ;*

    VálaszTörlés
  3. OMG ez a tüzes rész nagyon kemény volt :O Azt hittem h Danny bent fog égni...de szerencsére nem. Azért kiváncsi vok h ki csinálta ....Hamar kövit :D

    VálaszTörlés
  4. Jeeszus atya úr isten :O ez..ez..ez borzalmas.. annyira megijedtem hogy Wanda nem tudta kihozni Dannyt :( És szegény Molly miken kell keresztül mennie :( Remélem Danny meggyógyul mihamarabb.. de az a békülés az nagyon édes volt ;)
    Pont Svédország? Ezt nem hiszem el..nem gondoltam volna hogy így kerül vissza a történet Svédországba.. de most ugye nincs baj Eric meg Wanda között.. csak a próbák miatt vannak keveset együtt.. ugye? Nincs szükség még több galibára.. lesz elég ha azok az őrültek rájönnek hogy Getter az Wanda :/ És Istenem szegény Molly :( Most van a legnagyobb szüksége Ericre és a legjobb! barátnőjére :) ez volt a kedvenc jelentem:D
    Jó rész volt nagyon :D
    összegezve Leet gyűlölöm Dannyt sajnálom Wandát és Mollyt imádom és sajnálom :( a részt pedig iszonyatosan imádtam :D
    Tetszett a hosszúsága is ;)
    Puszi Jenni

    VálaszTörlés
  5. @CoverGirl: majd kiderül,ezt megígérem,körülbelül olyan 3 fejezet múlva vagy inkább 2. :) és sietek! :D

    @Jenni: Dannyvel minden oké lesz,ezt megígérem! ;)
    mondtam, hogy lesznek olyan fordulatok,amikre nem számítasz,lásd hogy így kerülnek megint Svédországba. :) Nem,nem szó sincs róla,hogy Wanda meg Eric között lenne valami gond! csak elfoglaltak... hát igen,nem kis galiba lesz. :D
    Molly mellett meg persze ott lesz Wanda... de... hát Ericről majd megtudtok mindent a következő fejezetben. :)
    gondoltam,hogy Lee lesz René vagyis inkább már As utódja... de szerintem jó srác,majd megértitek! ;)
    És persze igyekszem! azzal is,hogy ugyanilyen hosszú fejezetet írjak! ;*

    VálaszTörlés
  6. Szia :)
    Az előző részhez nem írtam mert csak értetlenkedtem volna azt meg nem akartam... most már minden sokkal világosabb bár még mindig rengeteg az elvarratlan szál...
    Dannyt nagyon sajnálom, de ami a legjobban foglalkoztat az az hogy ki tette és miért? ez az egyik a másik pedig hogy Wanda ezt komolyan gondolja? ezzel az életét kockáztatja és mindazt az időt dobja a semmibe amit eddig külön kellett töltenie Erictől.. :O Nagyon felelőtlen Sam is hogy ezt engedi... valamiért azt érzem hogy itt még lesz nagyon komoly probléma, nem csak Wandával de ezt a "merényletet" nézve Mollyval is lesznek bajok...
    Mire utaltál azzal hogy Wanda Molly mellett lesz de Ericet meglátjuk? Ugye nem kell csalódnom benne és nem fog ellene fordulni :O
    Nagyon várom hogy tisztázódjon végre minden :)
    puszil Vivien

    Ja és a Romeo-s történet kezdése kb mikorra várható? Úgy értem az lesz előbb vagy a 4. évad vagy esetleg párhuzamosan? :D Úgy szeretnék tőled sok sok történetet olvasni :D Kíváncsi vagyok hogy oldod meg a Romeos és az őrült rajongós történetet is :D VÁROM ;)

    VálaszTörlés
  7. @Vivien: igen,még mindig nem értesz mindent... :) lesznek komoly problémák,de mindent megoldok,ígérem! nem, nem! arról szó sincs, hogy Eric ellene fordulna! :D csak majd vele is lesz valami,mert tudod most készül a koncertre, meg minden,kicsit elhanyagoltam szegényt! de ígérem,hogy azért ő róla is olvashattok még az évadban. ;)
    úgy terveztem,hogy a Romeos történet lesz a nyáron olvasható és olyan szeptemberben,októberben elkezdem a 4.évadot. és utána meg még kitalálom... ;D és igyekszem! :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ISTENKIRÁLYFANTASZTIKUS :D
      Nagyon várom már :D Nyár *-*
      Vivien

      Törlés
  8. Szia(:
    Most találtam rá a blogodra és nagyon tetszik :) Elképesztő, hogy milyen fantáziád van és ezt nekünk teljesen át is tudod adni :D Az egész történetre igaz hogy nem sablonos és sohasem lehet tudni mi fog a következőkben történni, ezért mindig fent tudod tartani az érdeklődést az új fejezetek iránt :) Megmondom őszintén elkezdtem keresgélni és egy kedves ismerősöm -aki Neked is olvasód- ajánlott néhány blogot, többek között a Tiédet is(: Nem tudtam leállni...csak olvastam olvastam olvastam és nem érdekelt az sem hogy lassan kifolyik a szemem, de elértem odáig hogy kerestem a következőt, de rájöttem hogy nincs, úgyhogy nagyon várom :D
    Nagyon tetszik Wanda karaktere mivel szerintem hihetetlenül összetett személyiség... örök hálám hogy Molly jó szerepben tündököl és azért is hogy nem a szokásos "megcsaltál mert részeg voltál én meg megtudtam és akkor most szakítunk" dologgal próbálod bonyolítani a történetet, hanem egyedi vagy :D
    Olvastam időközben azt is hogy hamarosan új történettel örvendeztetsz meg minket és ennek nagyon örülök :D :D Pláne hogy tudtommal az első olyan történet lesz ami Ericről és Mollyról fog szólni :D Kíváncsian várom és biztosítalak hogy annak is olvasója leszek mint ahogy a továbbiakban ennek is :D
    További sok sikert és ilyen egyedi és jó ötleteket! (:
    (: Melody

    VálaszTörlés
  9. Melody: Hát szia... :D nagyon-nagyon örülök,hogy egy újabb olvasóra akadtam személyedben. nagyon köszönöm azt a sok szép dolgot,amit leírtál a blogomról és rólam,nagyon örülök,hogy szerinted egyedi a történt. :D és köszönöm,hogy olvasóm leszel a továbbiakban is. :D köszönöm! :*

    VálaszTörlés