2012. február 8., szerda

3.rész - Szenvedés

Sziasztok!
A fejezet címe pedig sejteti mi lesz ebben a részben, remélem azért tetszeni fog ez a rövid részecske (:/), mert eddig ez az évad nagyon lapos... :/ De igyekszem! ;)
Jó olvasást!
Puszi: Anna Love 



-Wanda!-néztem körbe, de senkit sem láttam. Csak álltam ott az ajtóban, miközben aggodalom fogott el. Hallom a hangját, most is hallom! De sehol nincs... Halucinálok: folyamatosan hallom, ahogy szólít, hiába néztem körbe, nincs itt. Valahol a városban van és vásárol. És ellopták a mobilját. Kit akarok etetni? Nincs rendben semmi! Valaki elkapta, elrabolta! És én mit csinálok? Itt állok az ajtóban és várom, hogy megjelenjen a sarkon, pedig ez nagyon valószínűtlen. Mit tegyek? Utána tudnék menni, de soha nem érném utól ilyen lábakkal. Még mindig nem vagyok képes felfogni, hogy mit tett Wanda. Megbocsátottam neki, hiszen megmagyarázta miért volt ez az egész: René tehet róla. Ha nincs az amerikai út, a hülye koncert és René. Amióta a francia srác belépett az életünkbe, a barátnőm teljesen megváltozott. Nem olyan boldog, már nem olyan az életkedve, mint korábban. Iszonyatosan szégyelli magát az egész miatt, már ezerszer megmondtam neki, hogy nem haragszom, mégsem boldog.
Meg kell találnom! Tudnia kell, hogy rám bármikor számíthat, akkoris ha ilyen állapotban vagyok. Felvettem a kabátom és kiléptem a hidegbe. Törött lábammal ültem a kocsiba, veszélyes így vezetni, de semmi sem érdekelt. Csak meg akartam találni a barátnőmet! Belehalnék, ha megtudnám: bármi baja esett. Óvatosan nyomtam le a gázpedált a törött lábammal. Lassan, de bizonságosan próbáltam gurulni az autóval. Ám szerencsétlen vagyok: kihajtottam a főútra, miközben mellém tolatott egy másik kocsi. A benne ülő szőke srác biccentett, hogy mehetek. Nagy nehezen vettem erőt magamon, hiszen egy lány ült mellette. Nagyon hasonlított Wandára, éppen aludt. Csak hosszú fekete haját láttam, és barátnőm jellegzetes haját bárhol felismerem. Most viszont tudtam, hogy ez nem lehet ő, mert ő valahol Stockholm utcáin van, egyedül... Amint ezek eszembejutottak, rögtön vezetés képtelenné váltam. Gyorsan legyintettem az autósnak, hogy ő menjen. Megköszönte és elhajtott. Lehajtottam a fejem, majd a tenyerembe temettem arcom. Hogy lehetünk ennyire szerencsétlenek? Boldognak kellene, hogy legyünk, de Wandával nem egyszerű az életünk. Rengeteg dolog jön közbe, kapcsolatunk egyáltalán nem nyugodt. Szeretném, ha végre együtt lehetnénk. Könnyeimet visszafojtottam és ismét felnéztem. De a dudaszó, az erős fény és az autó, ami vészesen közelített egy pillanat alatt sötétségbe borított mindent...

-Ezt komolyan nem hiszem el!-engedtem le a telefont a fülem mellől.-Nem veszi fel!
-Hát akkor erről ennyit!-mondta Sam, mikor az utolsó csomagomat is feldobta a repülőre.-Majd később megint megpróbálod!
Nagyot sóhajtottam és zsebre raktam a telefont. Eric sosincs kikapcsolva, szokatlan, hogy nem vette fel, ráadásul most, hogy így szó nélkül eltűntem, azt gondoltam, érdekli majd, hol vagyok...
Sam összecsapta a kezét, ezzel jelezve, hogy elkészült. Ekkor rám nézett, kivette a mobilt a kezemből, kiszedte belőle a kártyát és jó messzire elhajította.
-Tudod mit?-néztem rá furán.-Már meg sem kérdezem, ezt miért tetted...
A srác bólintott és a gép felé invitált. Szomorúan, lehajtott fejjel ballagtam védelmezőm előtt a gépbe. Lehuppantam az egyik ülésre, felhúztam a lábam és ráhajtottam a fejem. Nem bírtam tovább, elsírtam magam. Patakokban folytak a könnyeim, végig az arcomon. Valaki (aki kizárásos alapon Sam lehetett) megtörölte az arcom, én pedig féloldalasan ránéztem. Halványan elmosolyodott és szólásra nyitotta a száját:
-Ne sírj...-súgta.-Megígérem minden rendben lesz!
-Már hogy lenne minden rendben?-kérdeztem sírva.-Semmi sincs rendben! Reggel még boldogan indultam vásárolni, aztán egyik pillanatról a másikra egy bűnbanda kezei közé kerültem, akik simán kinyírtak volna, ha te nem vagy! Közben otthon a Eric halálra aggódhatja magát, és mostmár én is, mert nem reagál a hívásomra, ami pedig tőle szokatlan! El kell őt érnem, ha nem tudok beszélni vele, beleőrülök a tudatlanságba!
-Ha elmondom mi van Erickel, megígéred, hogy nem akadsz ki, nem vágsz le egy újabb hisztit?-kérdezte Sam, én pedig döbbenten néztem rá. Honnan tud ilyen dolgokat? Ez a tanúvédelmi program ilyen kémbanda vagy nem tudom mi! Alig láthatóan, de bólintottam. A srác lehunyta a szemét és hatalmasat sóhajtott.
-Eric kórházban van...-mondta halkan.
Először azt hittem rosszul értem, de mint kiderült nem. Csak ültem a széken és bámultam magam elé. Közel álltam az ájuláshoz, ám kibírtam. A sokkból viszont nem tudott senki felébreszteni. Nem kérdeztem Sam-et, egyből magyarázkodni kezdett:
-Autóbalesetet szenvedett. Amikor hoztalak magammal, láttam, ahogy kihajt az utcátokból. Előre engedett, nem nézett ki valami jól. Aztán mikor elindultam, hallottam egy nagy koccanást, a visszapillantó tükörből meg láttam a balesetet. Oldalról hajtottak belé. Amikor még nem keltél fel, érdeklődtem a kórháznál. Akkor tért magához: agyrázkódása volt. Semmi komoly nem volt, szerencsésen megúszta...
Küszködtem, hogy ne ájuljak el. Nem nyugtatott meg a tudat, hogy semmi baja, csak arra tudtam gondolni: engem keresett. Hamarabb kellett volna beszélnem vele, megmondani neki, hogy rendben vagyok és ne aggódjon! Tenyerembe temettem az arcom. Megígértem, hogy nem fogok hisztizni, de nem bírtam a könnyeimmel. Pár csepp folyt végig az arcomon, én pedig felálltam és elindultam kifelé.
-Hé!-ragadta meg a karom Sam.-Hova mész?
-Vissza, Erichez!-törtem ki a szorításából, de mivel képezve van, egy egyszerű mozdulattal körbefogott és nem eresztett.
-Wanda! Eric jól lesz! Megígértem, hogy beszélhetsz is vele, nem?-kérdezte nyugodtan.
-De nem beszéltem! Mert kórházban van és ott a helyem!-feleltem sírva.-Ő a keresésemre indult, én meg még csak meg sem látogatom, miután balesetet szenvedett! Ez így nem fair!
A pilóta bezárta az ajtót, leszállni már nem volt esélyem, Sam pedig végre eleresztett. A motor beindult és a gép lassan megindult. Szemtől szemben álltam a sráccal. Ő nyugodt volt, én viszont nagyon dühös! Ökölbe szorított kézzel vártam, hogy mi lesz. Sam elmosolyodott és leült az ülésre. Rátette a kezét az én székemre, ezzel jelezve, hogy üljek le. Nagyot sóhajtottam és lehuppantam mellé.
-Figyelj...-fordult felém komoly arccal.-Tudom, hogy ez nehéz. Én is átestem már egy ilyenen. Visszagondolni sem szeretek rá, szörnyű volt! De mikor beilleszkedtem az új helyre, minden rendbe jött! Lettem barátaim, megszerettek. És utána már fájt, hogy mikor végre biztonságban voltam újra, ezektől a barátaimtól is elszakítottak. Visszakerültem a régi közösségbe és az ottani barátaim pedig nagyon hiányoztak! Ha nem is szoksz bele az új környezetbe, akkor még jobb lesz majd visszatérni! Hidd el, Eric megértene... Ez most a te érdeked! Amint szereznek bizonyítékot a banda ellen, hazamehetsz a barátodhoz. Újra Wanda lehetsz, de addig még várnod kell. Ha pedig elárulod magad, annak súlyos következményei lehetnek! Akkor talán nem is láthatod többet a popsztárt! Megértetted, amit mondtam?
Lehunytam a szemem és bólintottam. Szó nélkül a másik oldalamra fordultam. Miközben álomba sírtam magam, azon gondolkodtam: lesz-e értelme az életnek Eric nélkül...

6 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon jó lett!
    Szegények. Ugye Ericnek nincs komolyabb baja és hamar rendbe jön?
    Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra!
    Várom a következő fejezetet!
    Üdv
    Zoey

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Nagyon jóra sikerült,és remélem hamar véget ér ez az újabb rémálom,és végre NYUGODTAN élhetnek tovább,minden megszakítás nélkül!! :)
    Nem éppen mondható a kapcsolatuk unalmasnak vagy nyugodtnak! :D
    Remélem Eric hamar rendbe jön,és Wanda visszamehet hozzá...és végre Happy End! :)
    Kíváncsi vagyok mi lesz a következő fejezetben! :D
    Puszi:Viki

    VálaszTörlés
  3. Szia! :)
    Komolyan úgy emlékeztem, mintha írtam volna már komit... mindegy, lehet kezd nálam kialakulni a demencia. xD
    Szóval... Istene, annyira sajnálom Ericet, hogy nem kap semmilyen jelet arról, hogy hol is lehet Wanda. :'(
    Na, és a baleset... nincs még elég baja szegénynek? Áááh, Eric épülj fel ihamarabb, és valahogy találd meg Wandát. :D
    Sam, nem bírlak még most sem. xD Lehet azért nem szimpi nekem, mert nem engedte telefonközelbe Wandát... ha kedves lesz és szeretni való, na akkor kedvelni fogom. :P
    Kérlek, siess a következő résszel, komolyan mondom, már kezdek egyre türelmetlenebb lenni. :D Amúgy sem vagyok egy türelmes típus, nem hiszek abban az elvben, hogy a türelem rózsát terem. :P
    Naaaagyon várom már a következő részt!! *.*
    Siess!! :D
    Csóók <33
    Sziszaa

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm csajok! :)
    @Zoey: Ericnek nem lesz semmi baja... legalábbis remélem! :D
    @Viki: Mindig Happy End van, nem? :D
    @Sziszaa: nem kell türelmetlennek lenned, igyekszem a fejezetekkel, most hogy végre van időm! ;)

    VálaszTörlés
  5. Sziiiaaaa :D
    Drága Anna Love. Hát, nem is tudom hogy mondjam. Ez a rész, egyáltalán nem lett olynan mint az eddigi részek. Sokkal... hogy is szokták mondani? Ja igen.
    EGY MILLIÁRDSZOR JOBB LEEEEEEEEETT.
    Remélem nem ijesztettelek meg :') :D Nem direkt volt :D:DD *najóde* *nemis* xD
    Uh hát Eriiiiic. :( Komolyan muszéj ezt cisnáélnod? Legalább az 1, rész lehetett volna olyan együtt levős, boldog... de így voltz SZUPEEEEEEEEEEEER
    Áhw NEM KELLENEK WANDÁNAK ÚJ BARÁTOOOOK!
    Embeeeer
    Mi avn ha beleszeret másba? Vagy valaki más nyomorék rányomul? Mi lesz Erickel,
    NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE
    *jólvagyok*
    Wihiiii RÉÉÉÉSZ
    mondom áá feljövök már ide, és mi van itt? RÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉSZ
    :D
    nagyon jó lett!
    Siess a résszel

    puszi: Legjobb olvasód (annak nyílvánítottam ki amgamat9

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, ez tényleg olyan Becksie-re sikerült... :D
      Tényleg ennyire jól lett? Mert én nagyon nem éreztem annak... :/
      De hát örülök!
      Kalandos az életük, mindig van valami, éppen azért izgi!
      Nem mondok el semmit 'Jia' leendő barátairól, majd szépen sorában! :D
      és ha azt mondod, a legjobb olvasóm vagy, akkor az vagy... :)♥

      Törlés