2012. január 1., vasárnap

24.rész - Egy új kezdet

Sziasztok!
Hát igen, új év és egy új kezdet...
Hát nagyon-nagyon köszönöm az utolsó tavalyi részhez a kommenteket, úristen!
2012 van! Még nem tudom mit tartogat, azt tudom, hogy felvételi, ballagás, búcsúzkodás meg minden lesz.
Volt egy új évi fogadalmam, miszerint valóra váltom az álmaim.
Már el is kezdtem... :)
Ehhez a fejezethez nagyon jó olvasást!
Nem lett egy nagyon izgalmas rész, de azért remélem tetszik majd! :)
Puszi: Anna Love ♥


Hirtelen kirázott a hideg, valami kaparta a torkomat és köhögnöm kellett. Ez azért volt rossz ötlet, mert egyet köhintettem, de testem minden porcikája beleremegett.
-Au...-sziszegtem, majd kinyitottam a szemem.
Egy ismeretlen szobában ébredtem, körül sem néztem, kisebb sokkot kaptam azáltal, hogy megláttam majdnem teljesen begipszelt végtagjaimat és erős fájdalmat éreztem a mellkasomban. Hogy kerültem ide, és mégis miért?
-Eric?-hallottam egy hangot magam mellől. Óvatosan odafordítottam a fejem, ahol egy fekete hajú, világoskék szemű lány állt. Mosolyogva nézett engem, láttam, hogy megtelik könnyekkel a szeme.
-Ki vagy?-kérdeztem, mire azt hiszem összeomlott benne valami. A szája elé kapta a kezét és rázni kezdte a fejét, úgy sopánkodott.
-Nem... Ez nem lehet igaz!-kiabálta, majd kirohant az ajtó elé.-Nővér!!!
Értetlenül néztem rá, egyrészt nem tudtam kicsoda, másrészt, minek kiabált? Az ajtóban megjelent egy fehér köpenyes alak, gondolom ő volt az orvos és mellette az asszisztense. A lány sírva magyarázkodni kezdett:
-Nem tudja ki vagyok! Nem ismer fel!
Hitetlenül meredtem magam elé. Ismernem kellene? De ki ez a gyönyörűség? És hol van Molly? Azt hittem, ha már egyszer kórházba kerülök, a barátnőm az ágyam mellett fogja várni, hogy felébredjek...
A doki leült mellém az ágyra és fürkészni kezdte a tekintetem.
-Hogy hívnak?-kérdezte.
-Eric Saade...-feleltem értetlenül.
-És tudod mi vagy te?-folytatta az értelmetlen kérdések feltevését.
-Tudom, egy svéd popsztár!
-Emlékszel, mit csináltál 2011. május 14-én?
-Persze, felléptem az Eurovíziós Dalfesztiválon!
-Mikor találkoztatok?-fordult a lány felé.
-A Melodifestivalenen még év elején...-felelte könnyes szemmel, majd rám nézett.-Nem emlékszel rám?
Bármennyire is törtem a fejem, sehogy sem emlékszem rá. Mármint valahonnan ismerős, de nem hiszem, hogy találkoztunk. Néztem szépséges azurkék szemeit, amik teljesen elvarázsoltak. Ha valaha találkoztam már ezzel a lánnyal, akkor eddig miért nem vette észre ezeket a szép szemeket?
-Rövid távú amnézia...-szólalt meg hirtelen az orvos.-Emlékszik rá, hogy kicsoda és mit csinál, de téged már nem ismer. Próbáld meg feleleveníteni benne az emlékeket, mást nem tehetünk, csak emlékezni fog rád...
Értetlenül néztem az embereket, majd végül rákérdeztem.
-Molly hol van?
A lány lehajtotta a fejét és ismét elsírta magát. A doktor úr és a nővérke pedig szépen, lassan kisomfordáltak a szobából, így ismét ketten maradtunk. Vett egy mély lélegzetet és leült az ágyam szélére.
-Eric...-kezdte.-Te és Molly szakítottatok...
Köpni-nyelni nem tudtam, nemcsak a fájdalom miatt, mert ez a hír sokkolt. Döbbenten pislogtam és el sem tudtam képzelni, hogy mi lehetett szakításunk oka.
-De miért?
-Már nem szerettétek egymást. Molly elköltözött Svédországból az új barátjával...-felelte.
-Akkor én most egyedülálló vagyok?-érdeklődtem, de a lány megrázta a fejét.
-Eric...-sóhajtott.-Én vagyok a barátnőd!
Percekig nem pislogtam. Csak néztem a lányt és gondolkodtam: Honnan ismerem? Ha tényleg a barátnőm, akkor oké, de én ismerem őt máshonnan is...
-Hogy hívnak?-érdeklődtem.
-Wanda Love vagyok...-válaszolta szomorúan.
Tátva maradt a szám. Wanda Love. Wanda Love, az amerikai vadóc a barátnőm? Akit évek óta imádok, egyszerűen csodálok? Miután újra kaptam levegőt, azt hiszem megértettem mindent: az a lány a barátnőm, akinek életét évek óta figyelemmel kísérem és azt kívánom egyszer csak egy napot hadd tölthessek el vele?
Éppen szólásra nyitottam a számat, mikor bejött az orvos.
-Wanda, szeretnétek hazamenni?-kérdezte.-Hátha ott több sikerrel jársz.
Nagy meglepetésemre a lány megrázta a fejét.
-Jobb neki itt...-törölte le a könnyeit és felállt.
-Várj!-szóltam utána, mielőtt kiment volna. Érdeklődve fordult meg.-Vigyél haza...-mondtam.
Elmosolyodott. Azt hiszem, örül neki, hogy szeretnék hazamenni. Egy ilyen lehetőséget ki nem hagyok!
Óvatosan felültettek és tolószékbe ültettek. Minden egyes mozdulat kínszenvedést és fájdalmat jelentett. Mivel Wandának még nincs kocsija, gyalog indultunk el haza. Abban sem vagyok biztos, hogy ugyanott lakunk! Nem is nagyon ismerem ezt a környéket. Érdeklődve nézegettem az utcákat, az embereket, az sem zavart, hogy néhányan sikítozni kezdtek a téren, hogy "Úristen, Eric Saade!", Wanda ügyet sem vetett rájuk, úgy tolt egyenesen hazáig.
Megnyugodtam, hogy ugyanabban a házban lakunk, ahol eddig Mollyval. Miután bevitt a nappaliba, leültetett a kanapéra és egy nagy sóhaj kíséretében lehuppant mellém. Láttam rajta, hogy ideges, azt hiszem nem akarta, hogy eljöjjek vele. Talán jobb lett volna neki nélkülem.
-Mi történt velem?-kérdeztem hirtelen.
Wanda lehunyta a szemét és lenyelt egy nagyot, majd felém fordult.
-Figyelj Eric, tudom, hogy nem tudod ki vagyok! De tudnod kell, hogy nagyon szerettél és én is téged! Soha nem akartalak bántani ez az egész rosszul sült el és megígéred, hogy nem hagysz itt, ha bevallom mi történt?
-Hát persze, hogy nem hagylak itt...-feleltem értetlenül.-Mondjuk elég nehéz lenne tolószékben elmenni valahová, úgy hogy nincs kezem amivel hajtsak, de mindegy...-legyintettem mosolyogva, mire a lány elnevette magát.
-Akkor jó... Hát figyelj...-kezdte.-Rám nem emlékszel, viszont szerintem René Belyzelre igen, ugye nem tévedek?-kérdezte, én pedig megráztam a fejem: máig is emlékszem arra a srácra.-Szóval ő még nyár végén Stockholmba került és véletlenül összefutottam vele. Nem történt semmi, csak betörtem az orrát, de az tényleg nem direkt volt!-ezen muszáj volt elmosolyodnom.-És ezek után azt hittem elválnak útjaink, de tévedtem. Mika barátnőm lakásába költözött és ott ismét találkoztunk. Ott megutáltam őt valamiért, nem annyira lényeges. És akkor volt egy beszélgetésünk, amiben elmondtad, hogy ki is ő és meséltél a versenyről meg minden. Én leszűrtem, hogy a srác nem tud veszíteni, ezért meg akartam tanítani rá. Ekkor volt több veszekedésünk, de ezek megoldódtak. És akkor elmentél 1 hétre Amerikába koncertezni meg Devhez, akinek megszületett a gyereke. Ekkor René kitalálta, hogy csináljuk meg a világ legnagyobb csínyét. Én nem tudtam, hogy egy hátsó szándék vezérli és belementem. A terv: a világ legnagyobb fesztiválát nálunk rendezték és mi tönkretettük volna. És gyakorlatilag semmi szerepem nem volt benne, a srác mindent elintézett. Azt mondtad nekem, ha hazajössz lesz egy meglepetésed. Azt hiszem az akart lenni, hogy hamarabb hazajössz és fellépsz, de René ezt tudta és éppen ezért rádőlt a színpad. Más már nem volt rajta, csak te...-itt elsírta magát.-Eric, nem tudod mennyire sajnálom! Próbáltam megakadályozni, de már nem lehetett, hiába tettem bármit is....
Kicsit megdöbbentett. Értem már miért mondta, hogy nem hagyjam itt. Ez tényleg borzasztó. Az összezúzott kezemmel megsimogattam a haját. Annyira sajnálom szegényt.
-Figyelj!-emeltem fel a fejét és könnyes kék szemeibe néztem.-Kezdjük újra. Rendben?
Megvártam, amíg felszárítja könnyeit és bólintott. Mosolyogva megöleltem.
-Köszönöm!-súgta, majd felállt és elindult a konyha felé, de még mielőtt elment volna, óvatosan megpuszilta a számat.
Hallottam, ahogy távolodik, de visszfojtott lélegzettel a kanapén maradtam. Meredten bámultam magam elé és az esemény, akár egy film, leperegtek a szemem előtt. Mark Love, a varázslat, Molly, a vacsora, a zuhanás, a kórház, René, a park, Amerika, a színpad és az utolsó pillanat, amikor a lány könnyes szemmel segített ki a romok közül...
-Wanda!-kiáltottam utána és minden fájdalmamat legyőzve lábra álltam és elésiettem. Aggódó tekintettel nézte, ahogy odatámolygok hozzá. Megálltam előtte és megcsókoltam. Percekig nem engedtem el, nem hagytam, hogy elengedjen. Hiába akarta megszakítani, nem hagytam. Hirtelen elengedtem és ő döbbenten nézett rám.
-Tudom ki vagy...-súgtam.-Wanda Love, a barátnőm, a mindenem, akit a világon mindenkinél jobban szeretek!-ki se mondtam az utolsót szót, ajkaink újra csókban forrtak össze.
Wanda elhúzódott és mosolyogva nézett a szemembe. Elmosolyodtam, nem érdekelt mi köze volt Wandának ehhez az egészhez.
-Annyira sajnálom, tényleg!-mondta.-Esküszöm, ki fogom csinálni Renét!-dühöngött.
-Azt hiszem ebben segíthetek...-kacsintottam a lányra és szerintem mindketten ugyanarra gondoltunk...

12 megjegyzés:

  1. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ööö oké nyugi.
    Hát úristen hallod ez a rész. ez hát... IIIIMÁDOM
    nagyon nagyon jó.
    komoly úgy féltem h mi lesz jajjj de áá BÉKE.
    wíííí *--*
    Nyugi Eric nem kell félned, itt vagyok én is, és úgy elintézem Renét, hogy azt is megbánja, hogy világra jött :@ Najó ennyire nem vagyok morbid xD Ááá nem tudok ilyen drasztikust írni mert olyan bolodg vagyoook :D
    Sooooook sikert kívánok az álmod megvalósításához!!!! Remélem sikerülni fog <3
    És én vagyok 2012ben a LEGELSŐ komizód :D hááá büszke vagyok magamra :D
    Jajj olyan jó, hogy felvetted. UUuh azt hittem hogy Eric majd azt hiszi, hogy Wanda csak átveri őt, és azt hiszi h ő szedte szét őket Molyval. jajjj de féltem de eszébe jutott meg hitt neki és olyan aranyoooooos <3
    okééé nyugi van.
    Amúgy nem akarod a "béna" gombot levenni? zavaró :S És pár jó minősítő jelzőt odatenni xD
    Hűűűűha.
    VÁROM a részt <3
    Puszii
    Becksie

    VálaszTörlés
  2. Sziia ! ♥ :D

    Úristen, Úristen, Úristeen!

    Ez nagyon jóó lett :D:D:D
    Egyszerűen imádom :D
    Ha láttad volna az arcom olvasás közben, majd miközben ezt írtam :D
    Annyira jó lett *-* De tényleg! Nem is tudom mit mondhatnék rá :D Szuper lett :D

    Annyira örülök, hogy minden rendbe jött :D És remélem René hülyeségeinek tényleg vége lesz :D

    Megőrültem :'D

    Nagyon nagyon várom a következő részt :D

    millióó puszi: Dorotheaa ♥

    VálaszTörlés
  3. U.i: Gondoltam rá, hogy mikor elkezdem írni a komit elsőnek bevágok egy hozzászólást, hogy én vagyok az első(mert akkor még nem volt egy hozzászólás sem), de inkább írtam és írtam, míg végül megelőztek :P

    VálaszTörlés
  4. Szia! :)

    Jézusom, nagyon megijesztettél :OO De boldog vagyok, hogy Eric emlékszik. :)) És az utolsó mondat: igeeen... kikészítik Renét *-* Náágyon örülök én ennek :$
    Nem tudok többet mondani: Imádtam :$
    Siess a kövivel!

    Vanity

    VálaszTörlés
  5. Szia! :D

    Hűű hát... Egészen az újrakezdős részig, feszülten faltam a sorokat, de amikor olvastam hogy "-Tudom ki vagy...-súgtam.-Wanda Love, a barátnőm, a mindenem, akit a világon mindenkinél jobban szeretek!-ki se mondtam az utolsót szót, ajkaink újra csókban forrtak össze." elmosolyodtam, majd az utolsó sorokat olvasva már vigyorogtam. :DD
    Háhááá Renének befellegzett ijáijáóóó!!! :DDD Szívesen segítenék Ericéknek, csak hát nem tudok. :( Na meg még a tervet sem tudom szóval... Várj! Kitalálom! Elkapják Renét, és elviszik egy eldugott helyre ahol kikötözik egy oszlophoz és... És odaviszik Justint hogy énekeljen Renének. Szegény René, előre sajnálom.. :| Wandának meg Ericnek majd kifejlesztek egy szuperbiztos füldugaszt, hogy ne hallják Justin nyávogós hangját! ;DD

    Vagy ha nem kapják el Renét, akkor majd a "Verjük szét Renét!" klub kapja el, és akkor jaj neki!
    Szóval René vigyázz, mert nyomodban a "Verjük szét Renét!" klub! ;)

    A fejezet mint mindig tök jó lett! :)
    Várom a kövit!
    Puszi: Vivi

    VálaszTörlés
  6. @Becksie: Gratulálok! Az első komment idén! :D
    Örülök, hogy boldog lettél a fejezettől! Köszi, az álmaimat igyekszem valóra váltani. ;)
    Aranyos... aww :)
    Szedjem le? :D köszi :) Hozom a kövi, amint tudom!

    @Dorothea: Jézusom! Nagyon köszi! :) Ennek annyira örülök! :) Hozom amint tudom!
    Neked is puszi! :*

    @Vanity: hát nagyon-nagyon köszi wow... Örülök, hogy tetszett! És az utolsó mondat... ;) Sietek, hozom, amint tudom!

    @Vivi: Na jó... Nem bírtam ki nevetés nélkül! :'D Ez nagyon tetszik! Nem rossz! :'D Az a rész nagyon szép lett... :')
    Nem mondom el sikerül-e elkapni Renét, majd kiderül! ;)
    Nagyon örülök, hogy tetszett! És a kövit amint csak tudom! :*

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Nagyon nagyon jó lett!
    Amnézia?! Áááááááááá... Szerencsére már emlékszik!
    "-Tudom ki vagy...-súgtam.-Wanda Love, a barátnőm, a mindenem, akit a világon mindenkinél jobban szeretek!" Ez szörnyen aranyos volt!
    Olyan jó, hogy minden rendben van köztük! :D
    Kíváncsi vagyok mire gondoltak! De az biztos, hogy René nagyon nagyon nagyon rosszul jár! :P
    Várom a következő fejezetet!
    Üdv
    Zoey

    VálaszTörlés
  8. Sziia!!! :)
    Wááá, imádlak! :D Megijedtem, hogy Eric nem fog emlékezni, de megnyugodtam a végére. :)
    Annyira de annyira örülök, hogy nem haragudott meg Wandára, mert ő tényleg nem tehetett a balesetéről, csak annyi volt a szerepe, hogy tudta. Hát René én még mindig utállak, jobban, mint kellene. x'D
    Kár, hogy nem lehetek a történet részese, esküszöm, hogy Renét egyedül tépném meg.
    Szóval...huhh.. relaxálás kell nekem. :D
    Nagyon várom, hogy megleckéztessék azt az öntelt kis b**it, aztán meg vigyék börtönbe.
    Oké, kiadtam a dühömet, visszatérve, annyira jó lett a fejezet!! *.* Nem tudok várni... egyszerűen csak olvasni akarom, egyfolytában, megállás nélkül. :P
    Nagyon siess kérlek a következő résszel!! :)
    Sok csóók <33
    Sziszaa

    VálaszTörlés
  9. Szia!
    Vááááááááááá,de örülök,hogy Eric mégis emlékszik Wanda-ra!!!!!!!!! :DDDD okéé mindjárt lehiggadok,nyugi... :P csak teljesen a fejezet hatása alatt vagyok még! :D
    Nagyon megijesztettél,hogy először Eric nem emlékezett Rá,csak Molly-ra... ne csinálj ilyet többet,mert a mentő fog elvinni szív zavarok miatt!!! :P
    Na végree,elintézik René-t,remélem ÖRÖKRE... ;D
    ohhh, Eric és Wanda,nagyon szívesen segítek Nektek bármiben,ami René vesztét okozza... :P
    További sok ilyen szuper fejezetet kívánok ebben az évben is!! :)
    ui.: Boldog Új Évet és Sok Sikert Kívánok a felvételidhez!! :)
    Puszi:Viki

    VálaszTörlés
  10. @Zoey: Huha, köszi :) Nagyon-nagyon örülök, hogy tetszett! Hát igen... Nem kétség: René rosszul fog járni! :D Hozom a következőt, amint tudom! :)

    @Sziszaa: Oh, köszi szépen! :D Relaxélj egy kicsit, ha arra van szükséged, de sajnos nem fogják megtépni Renét, más lesz a büntetése. :) Nem mondok el semmit, majd meglátod! ;) Én is annyira szeretnék folyamatosan írni, de két okból nem lehet: 1.) Vannak kötelességeim, amiknek eleget kell tennem. 2.) Hamar végeznék és az nem lenne annyira jó... :/ Hamarosan az évad végére érek és a 3.évadnak csak az alaptörténete van kitalálva, azzal nem sokra megyek. :/ De azért sietek megígérem! :) Puszi neked is! :*

    @Viki: Hát ilyen hatást is ki tudok váltani az emberekből, wow! :D Azért azt nem szeretném, ha elvinne a mentő! :/
    Nem árulom el mi lesz! Majd később kiderül! :D
    Köszi, neked is BUÉK és köszi, a felvételivel megigyekszem! :/

    VálaszTörlés
  11. Nem is tudom, mit mondjak! Most találtam rá a történetedre, és egész délután nem tudtam elmozdulni a gép elől - ez a történet valósággal ideszegezett a székhez!
    Csodálatosan írsz, és hűűha... nem is tudom mit mondhatok még :)
    Hát szégyen, nem szégyen (a kicsi lelkem mostanság nagyon érzékeny :D) megkönnyeztem ezt a részt, nem sokszor fordult még velem ilyen elő...
    Renét meg ki kell készíteni és kész csak így tovább :)
    Csak így tovább! ;)

    VálaszTörlés