10.rész - Összetörve a táncparketten...

Hello!

Most nem nagyon kaptam kommenteket, de tudom, hogy mindenki elfoglalt, szóval megértem.
És most én is hamar hoztam a következőt...
Ez most kicsit hosszabb lett, de az soha nem baj! :D
Remélem elnyeri a tetszéseteket!
Puszi: Anna Love ♥

Legszívesebben megfojtottam volna magam. Nem bírtam tartani a számat, én nem ilyen vagyok! Mindig mindent megtartok magamnak, de most valamiért nem sikerült. Amikor tegnap bevillant Molly képe, azt hittem ez csak valami rossz álom. De nem az volt... Ez viszont az. Wanda itthagyott, egyszerűen fogta magát és elment. Talán örökre...

-Megnyugodtál végre?-kérdezte unottan Heni. Nem csodálom, hogy ilyen volt, tisztára úgy viselkedtem, mint egy óvodás, akitől elvették a játékát. Vettem egy mély lélegzetet és bólintottam.

-Rendben, először is!-kezdte Henriett.-Nincs semmi baj, Wanda elment... De lehet, hogy visszajön!

-Lehet!-hangsúlyoztam azt a szót, amitől a legjobban féltem. LEHET, hogy visszajön, de LEHET, hogy nem...

René exbarátnője az orrnyergét dörzsölte, és morcosan nézett rám. Már megint kezdem. Próbáltam higgadtan állni a dolgokhoz. Minden oké lesz, ez csak egy hullámvölgy a kapcsolatunkban, előfordul az ilyen.
Az órám csipogni kezdett. Riadtan eszméltem fel, már is fél három?
-Nekem táncpróbára kell mennem!-pattantam fel olyan hirtelen, hogy megszédültem. Sietősen felöltöztem, teljesen elfeledkeztem a próbáról! Idegesen kerestem a kocsikulcsom, de sehol nem találtam...
-Itt van!-rázta meg Heni a kulcsokat.
-Jaj, örök hála!-mondtam és értük nyúltam, Heni viszont nem adta oda. Hiába próbáltam elvenni tőle, nem hagyta.
-Elkések! Add már ide!-fogtam le a kezét.
-Ilyen állapotban inkább ne vezess!-mondta.
-Na ne szórakozz velem!-rázgattam a kezét, mire eldobta a kulcsot, ami a lefolyóba esett.
Lefejeltem a pultot. Idegesen ökölbe szorítottam a kezem és Henire néztem.
-Hupsz!-mosolygott. Nem mondom meg legszívesebben mit csináltam volna vele, de mivel így is késésben voltam, gyalog indultam el.

Amíg mentem így is háromszor majdnem elestem a saját lábamban, jó hogy nem vezettem, mert lehet, hogy a kórházban kötök ki. Botladozva haladtam végig a forró úttesten, mikor valaki hátulról elkapta a vállam. Hátranézve láttam, hogy Henriett lihegve áll meg mögöttem.
-Várj már meg!-fújtatott.
Az órámra néztem: 2.45. Már mindegy, akkor is elkések, ha innentől rohanok. Megvontam a vállam és segített Heninek, aki teljesen kifulladt, pedig alig kellett futnia. Csendben sétáltunk egymás mellett a kihalt úton, mikor egy ismerős dallam szólalt meg a lány zsebében. Érdeklődve néztem rá, ugyanis a Popular volt a csengőhangja. Mosolyogva széttárta a karját, aztán felvette:
-Tessék?
Figyeltem az arckifejezését, de csak a döbbenetet tudtam róla leolvasni.
-Nem csináltam semmit!-mondta értetlenül a telefonálónak.
-Ki az?-tátogtam, mikor rám nézett.
-Várj egy picit!-szólt a mobiljába és befogta a beszélőkéjét.-Megvan Wanda!
Megkönnyebülten sóhajtottam.
-Hol?-kérdeztem, mire nem felelt, csak elhúzta a száját. Ez nem jelentett jót... Amint megértettem, a tenyerembe temettem az arcom. Nem hiszem el, hogy képes volt Renéhez menni! Pont hozzá?
Heni csendben és aggódva figyelt engem, mire dühösen felnéztem és kikaptam a kezéből a telefont.
-René Belyzel!-szóltam bele idegesen.-Ha valamit művelsz a barátnőmmel, akkor...
De nem tudtam befejezni, mert a srác durván beszólt nekem:
-Csak a VOLT barátnőddel, te pancser!-közölte, és direkt kiemelte a volt szócskát, majd letette.
Kiejtettem a kezemből a készüléket és üres tekintettel bámultam magam elé. René szavai megrémítettek. Az nem is érdekelt, hogy pancsernek titulált, de mi az, hogy VOLT barátnőm? Sejtem, miért mondta ezt, viszont akkor biztosan kinyírom! Dühösen és szomorúan fordultam sarkon és elindultam visszafelé.
-Hova mész?.kiabált utánam Henriett.
-Szerinted mégis hova?-tártam szét dühösen a karom.-Elhozom Wandát René közeléből, mielőtt átállítja a saját oldalára!
-Nem Eric!-állított meg a lány.-Elmegyünk a táncpróbára és punktum! Hidd el, Wandával minden rendben lesz!
-Ezt meg honnan veszed?-vontam fel a szemöldököm, a felismerés pedig úgy csapott belém, mint egy villám.-Te még mindig szereted Renét!
Heni döbbenten bámult rám, majd heves tiltakozásba kezdett.
-Nem, nem, nem! Ilyet még csak ne is feltételezz!
Éreztem, hogy nem mondd igazat, de hagytam. Ha ő bízik a srácban, akkor én is. Gondterhelten fordultam meg, majd továbbmentünk...


-Öt, hat, öt, hat, hét és!-számolt be Eric, majd Alex, Edin, Kevin és Jennifer társaságában megkezdték a próbát.
A terem egyik sarkából figyeltem őket, közben pedig gondolkoztam a popsztár állításán. Szeretem Renét? Tényleg szeretem? Köztünk az alku az volt, hogy segítek neki Wanda és Popular szétválasztásában. Ha csak azért vagyok a segédje, mert szeretem és ezek után azt várom, hogy visszafogadjon, akkor én teljesen nem vagyok normális! Annyira nem vagyok hülye, hogy nem jöjjek rá, mit akar! Ha a pár szétmegy, ő összejön a vadóc lánnyal és az nekem miért jó? Ott lenne Eric...
De hiába képzelem el magam a popsztárral, egyszerűen nem érzem magam hozzávalónak. Mi teljesen mások vagyunk, de Wandával ők a tökéletes pár! Különben is túlságosan is megszerettem őket ahhoz, hogy én szakítsam el őket egymástól.
Nem igaz!-vágta a földhöz Mr.Popular a mikrofonként használt flakonját és fáradtan a parkettre esett.
Szenvedett... Láttam rajta, hogy nem bírja. Sokadjára kezdik újra a Crashed On The Dancefloor koreográfiáját, de valamiért meg egyszer sem tudták végigtáncolni. Odasétáltam a sráchoz és felsegítettem.
-Jól vagy?-kérdeztem aggódva.
-Persze!-mondta unottan, majd belerúgott a palackjába.
-Hát igen... Látszik, hogy halál nyugodt vagy!-közöltem, hiszen mindenki látta, hogy nincs rendben a srác. Megrázta a fejét és visszaállt.
-Hé!-szólt hozzám Alex, az egyik táncosa.-Mi van vele?
-Nő-ügy!-súgtam oda neki.-Kicsit hisztis!
Mindketten Ericre néztünk. Idegesen mászkált fel-alá, közben pár tánclépést is csinált, de mindig elrontotta. Attól féltem, hogy bármelyik pillanatban felrobbanhat.
-Rendben, kezdjük!-tapsolt kettőt, mire mindenki beállt.
Kicsit meglepődtek, mikor a várt zene helyett a Popular szólalt meg, de az én zsebemből. Azonnal felkaptam a mobilom, meg sem néztem ki keres.
-Henriett! Azonnal ide kell jönnöd!-hadarta ijedten René. Nem értettem mi baja lehet.
-Mi történt?-érdeklődtem.
-Wanda elájult és nem tudok vele mit csinálni!
Döbbenten hallgattam tovább a srácot:
-Gyere gyorsan! De Ericnek ne merj szólni!
Egy szót sem szóltam, csak lecsaptam a telefont és lélek szakadva rohanni kezdtem...