9.rész - Ki az áruló?

Sziasztok! :)

Most annyira boldog vagyok!

Túl vagyok a 6,000-en! 1 hónap és 9 nap után! :')

Köszi szépen, tényleg nagyon örülök!

Nem is húzom az idő, kezdjük Wandával! A következő rész pedig Ericről fog szólni...
Ez sem lett egy hosszú fejezet és lehet, hogy utálni fogtok, amiért itt hagyom abba. :D
És szerintem meg fogjátok érteni a rész lényegét, majd a következőben kicsit jobban összeáll a kép, viszont már sejthettek valamit!
De azért remélem tetszeni fog! ;)
Puszi: Anna Love ♥

A könnyeim már patakokban folytak, mikor bekopogtam az egyetlen valaki ajtaján, akinek most elmondhatom minden gondom. René a harmadik már szinte dörömbölésre nyitott ajtót. Azonnal a nyakába borultam, ő pedig csendben tűrte, ahogy összekönnyezem a pólóját. Mikor már legalább 10 perc csak ott álltunk, a francia srác eltolt magától és mélyen belenézett a szemembe. Nem hiszem, hogy soha mindent ki tudott olvasni belőle, a könnycseppektől a tekintetem egyszerűen semmilyen volt. Átkarolta a vállam és betámogatott.
-Menj ki, mosakodj meg!-mutatott a mosdó felé, én pedig szót fogadtam és bementem a fürdőbe.
Megálltam a tükör előtt és belenéztem. A lány, akit láttam vörösre sírt szemekkel, csuromvizes hajjal, álmos fejjel bámult vissza rám.
Nem hittem volna, hogy Eric még mindig Mollyra gondol... Ez teljesen kiborított. Tegnap este olyan boldogok voltunk, ahogy ott játszottunk a jégkockákkal, újra gyereknek éreztem magam és ahogy észrevettem Eric is. Reggel pedig fáradtak voltunk, késő estig játszadoztunk, de mindvégig idegesített, hogy nem mondja el, mi jutott eszébe. Amikor viszont kimondta, legszívesebben ott helyben elástam volna magam. Erősködött: nem fontos, már nem érdekes, de én akkor is tudni akartam. Kíváncsiságom vezetett bajba, talán már el is felejtette volna, ha nem piszkálom vele. Nem tudom milyen felindulásból jöttem Renéhez, úgy éreztem ő most az egyetlen, aki megérthet. Mostanában kicsit közelebb kerültünk egymáshoz, sok mindenről szoktunk beszélgetni az együtt töltött órák alatt.
Hideg vízzel megmostam az arcom és egy kicsit leültem a kád szélére. Sóhajtottam egy nagyot, majd halk kopogásra lettem figyelmes. René óvatosan belesett, és mikor meglátta, hogy kissé megnyugodtam, bezárta az ajtót és leült mellém. Pár percig figyelt, ahogy csendben elmorzsolom az utolsó könnyeimet, majd végül rákérdezett:
-Mi történt?
A válasz csak úgy kitört belőlem, mindent elsírtam újdonsült barátomnak: hogy tegnap mit csináltunk Erickel és hogy volt valami, amit nem mondott el nekem, de most már meg is értem miért. Én viszont tovább faggattam, így jól összevesztünk és otthagytam. Sokáig gondolkodtam azon, hogy végleg vagy csak átmenetileg jöttem el tőle, de nem tudtam dönteni. Szeretem Ericet, sőt nagyon szeretem, de ezzel, hogy Mollyt még mindig nem tudta elengedni, most eléggé megbántott.
Renét türelmesen várta, amíg abbahagyom a sírást, majd mosolyogva letörölte arcomról a könnycseppeket és magához húzott. Megsimogatta a hajam és azt súgta a fülembe:
-Nyugi! Semmi baj...
Hallgattam rá. Semmi baj... Valahogy megoldjuk! Ennél rosszabb dolgokat is átéltünk már, ezen is túl leszünk.
-Köszönöm, jó barát vagy!-bólintottam óvatosan, majd felálltam és kimentem a fürdőből. Szedelőzködni kezdtem, mire René meglepetten jött oda hozzám.
-Hova mész?-kérdezte.
-Vissza Erichez!-feleltem értetlenül.-Most mondtad, hogy semmi baj nincs, ezért gondoltam: Oké, akkor megfogadom a tanácsod...
-Milyen tanácsot?-értetlenkedett a srác.
-Nem azt akartad mondani ezzel, hogy semmi baj, bocsássak meg neki?
-Már hogy ne lenne baj!-tárta szét a karját.-Eric veled jár, de közben a volt barátnőjére gondol! Wanda, a fiúk nem olyanok, mint ahogy gondolod! Könnyen továbblépnek, itt egy csaj, hopp, jön a másik! Vannak kivételek, de nézd meg Ericet! Otthagyta miattad Mollyt, aztán most szakítana veled, az exéért! Lehet, hogy aztán megint meggondolja magát és visszajön hozzád. Akkor újra megszakad egy szív...
-Várj, ezt most tisztázzuk!-tartottam fel a kezem.-Eric és Molly nem miattam szakítottak!
-Dehogynem!-mondta René.-Csak te nem tudsz róla...
Ez lesokkolt: miattam? De Molly megmondta, hogy nem és össze is jött valaki mással, ezt nem értem! Nagyon jóban voltunk, ilyet csak elmondott volna nekem. Eric pedig... Most dühös voltam rá! Nagyon dühös, hogy lehet ilyen?
Ismét a sírás fojtogatta a torkom, túl sok megrázkódtatás ért a mai napon. Azonnal a szívemhez kaptam, volt már egyszer ilyen érzésem... Fájt, nagyon fájt. Térdre ereszkedtem és az ölembe hajtottam a fejem.
-Wanda, jól vagy?-kérdezte René kétségbeesetten.-Wanda!!!! Mi van veled?
Utolsó szavait viszont már nem hallottam, mert mindent elborított a sötétség...