Sziasztok!
Most végre elérkeztünk, ahhoz a részhez, amiben már a popsztárocskánk is szerepelni fog... :)
Az előző fejezetből ki lehet találni, hogy hol lesz ez a találkozás. ;)
Köszönöm a komikat!
Egy kérdés! Ha csinálnék a facebook oldalt, akkor lennének lájkok? :D
Akkor nem is húzom tovább, élvezzétek csak a fejezetet!
Pusz: Anna Love ♥
Ez a kép magárért beszél... De vajon Wanda tudja már ki a tulajdonosa ennek a két szépségnek?
Annyira izgultam. Még soha nem voltam ilyen fesztiválon. Mika szépen kiöltözött, de nekem nem volt mit felvennem, mert a bőröndömet kinyitva csak farmereket és bőfazonú pulcsikat találtam...
-Mika!!!-kiabáltam ki a szobámból.-Nincs egy göncöm se!
A lány félkész állapotban jött be a szobámba, de mivel semmit nem találtunk.
-Akkor a B terv!-csettintett Mika, majd előkapta telefonját.
10 perc múlva egy menő ingben és hosszú nadrágban álltam előtte.
-Jó lesz!-mosolygott.-Ezért jó, hogy a tulajdonos fia beteg lett és kölcsön tudta adni ezeket a ruhákat...
Nekem is tetszett a szerelésem. Még megigazítottam a parókámat és a sapimat, majd amint Mika elkészült, elindultuk.
A srácok a hatalmas aréna előtt vártak ránk. Kicsit jobban ki voltak öltözve, mint én, de nem igazán érdekelt. Miután átjutottunk a tömegen, egy nagy terembe léptünk, ahol már nagyon feszült volt a hangulat.
Mika megmutatta a neten, hogy milyen egy ilyen fesztivál. Ez itt már a döntő. A legjobb 10 közül választják ki az egy szerencsést, aki mehet az Eurovíziós Dalfesztiválra.
Megnéztem a 10 indulót, nem voltak annyira nagy számok, de hát lesz, ami lesz! Még volt 20 perc kezdésig, szóval elmentem felfedezni a terepet. A többieknek nem volt kedve velem jönni, így gyedül indultam el.
Pár percig mentem egy üres folyósón, de aztán hirtelen vége lett az útnak, így visszafordultam. Csak nem tudom merről jöttem.... Ajaj! Az órámra néztem 13 perc és kezdődik, addig csak kikerülök innen!
Lépteket hallottam valamerről, szóval arra vettem az irányt és az egyik saron összeütköztem valakivel és a földre estem. Nagyon bevertem a fejem és aztán hirtelen elvesztettem az éles látásomat.
-Úristen! Jól vagy?-kérdezte aggódva az a valaki, akivel összementünk.
Mivel nem láttam rendesen, nem tudtam megállapítani, hogy ki az. De még mielőtt elájultam, utoljára kinyitottam a szemem és csak két aggódó gesztenyebarna tekintetet láttam, amely teljesen elvarázsolt. Próbáltam ébren maradni, de nem birtam tovább, és a karjaiba vesztettem el az eszméletemet...
Hirtelen ébredtem fel. Nem tudom, hova kerültem, de körbenézve egy öltözőnek tűnt. Talán az Övé? Furcsa, hogy így nevezek valakit, akit még soha nem láttam, de az amikor belenéztem a szemébe... Egy olyan érzés fogott el, amit még soha nem éreztem. De ki lehet ez? Most már értem, hogy azokba a nyálas szappanoperákban miért mondják mindig, hogy ez 'szerelem első látásra'. Én Wanda Love, aki életében még nem volt szerelmes, első látásra belehabarodtam valakiben?
Óvatosan felálltam, mert a lábam még megingott egy kicsit és odamentem az ajtóhoz. Kinyitottam és újra a folyósó labirintusba kerültem. Aztán az ajtó mellett megláttam egy papírt, amire ez volt írva: Eric Saade & Molly Sandén
Hát ezek vagy nevek, vagy az öltözőket szokták elnevezni... Ott álltam már pár perce, mikor valaki megszólított svédül. Odafordultam és egy mosolygós, hosszú barna hajú lányt láttam, aki talán 1-2 évvel lehetett nálam idősebb.
-Bocsánat, nem értek svédül!-mondtam angolul.
-Jaj, ezt nem tudtam!-nevetett.-Bocsánat! Ki vagy te?
-Öööö, Mark Love...-nyújtottam a kezem.
-Molly Sandén...-köszönt.
-Tiéd ez az öltöző?-mutattam az ajtóra.
Molly bólintott, majd hozzátette:
-És Ericé!
Eric... Ő lenne a barna szemű lovag?
-Hogy kerültél ide?-kérdezte.
-Nem tudom... Azt hiszem eltévedtem.-feleltem.
-Gyere!-fogta meg a kezem. Érintése olyan meleg volt, hogy teljesen lefagyhatott az én hideg ujjaimtól. Kicsit megborzongott, de végül elindultunk.
Elértünk egy nagy ajtóhoz.
-Figyelj!-fordult meg.-Neked most itt jobbra kell menned, én meg megyek vissza a színpadra, mert már mindjárt mi jövünk...
-Te is versenyző vagy?-érdeklődtem.
-Dehogyis!-nevetett.-Műsorvezető vagyok.
Éppen elkezdődött az egyik produkció, mikor beléptem. Valami Danny Saucedo volt a színpadon és énekelt. Visszamentem a helyemre, ahol Mika és a srácok megkönnyebülten sóhajtottak, mikor leültem.
-Hol voltál?-kérdezte Omar.
-Nem tudom...-ráztam meg a fejem.
-Ez már a 6. produkció, lemaradtál majdnem a feléről!-súgta Jason.
-Jól van na!-mondtam, majd előrefordultam. Most miért kell ilyennek lenni?
Mika megbökött, amire felfigyeltem.
-Most tényleg hol voltál?
-Majd elmesé...-de itt megakadtam, mert vége lett a produkciónak és meghallottam a hangját...
Azonnal a színpadra néztem Molly és Ő a színpadon álltak. Nem voltam benne biztos, hogy tényleg ő az vagy nem, mert napszemüvegben volt. De aztán feltolta a szemüvegét és ott voltak...
-Gratulálok Danny!-mondta.-Idén talán megnyered a versenyt, mert már nem indultam... Most pedig ki is jön Molly?
-A 7. versenyzőnk, Robyn következik!-lelkesedett a lány, majd mikor lementek a színpadról, elkezdődött az újabb produkció...
-Pszt!-szólt Ulrik.-Ugye milyen jó csaj?
Visszanéztem a színpad aljához, ahol Molly és Eric beszélgetett és a fiút nézve feleltem:
-Nagyon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése