Hello!
Túl sokat ígérgetek itt, hogy Eric mikor kerül bele a történetbe, de a következőben már biztos benne lesz!
De örülök neki, hogy tetszenek ezek a részek is... :)
Most kiderül mi történik Wandával, vagyis Markkal Svédországban és aztán már minden dolog megy magától....
És volt egy olyan komment Dalmától, hogy milyen gyorsan írok. Hát most nagyon rákaptam, és most muszáj írnom egy pályázat miatt, mert még nem elég. Remélem örültök, hogy ennyit írok. :)
Amúgy pedig köszönöm, a már 3 rendszeres olvasót, a több, mint 100 látogatást és a kommenteket!
Ismételten jó olvasást kívánok... :D
-Kérem kössék be az öveiket, hamarosan leszállunk Stockholmban!
Ezek a szavak mentettek meg! Angelát végre a helyére hívták, így végre magam maradhattam...
Tetszett ez a hely, nagyon szép! Kicsit kezdtem örülni neki, hogy idejöhettem. A gépet szépen letette a pilóta, én pedig az elsők között rohantam ki a gépből. Szabadnak éreztem magam.
A csomagomat felszedve, Mikát kerestem. Nem volt nehéz megtalálni, hiszen egy hatalmas Love felirattal ácsorgott a bejáratnál. Mikor megálltam előtte, nagyon meglepettnek tűnt.
-Hát biztos nem ismertelek volna fel, ha nem küld anyukád egy képet rólad...-nevetett.-Szép munka!
-Köszi!-mosolyogtam. Nagyon birom Mikát, ő mindig nagyon jó fej velem, csak sajnos keveset találkozunk.
Megöleltem és aztán elindultunk. Odakint tényleg nagyon hideg volt... Csak egy rövid ujjú, meg egy pulcsi volt rajtam, de azért ennyire rosszra nem számítottam. Nem is csodálkoztam volna, ha el kezd esni a hó... Márciusban...
-És milyen volt az út?-érdeklődött Mika.
-Ne is kérdezed!-sóhajtottam.-Egy kislány folyamatosan bámult, a végén meg beszóltam neki és erre az apja megfenyegetett!
-Látom hoztad a formádat!-bólogatott elismerően a lány.
-Hova megyünk? Máris a suliba?-kérdeztem.
-Igen, mert biztos megkaptad a szabály könyvet, ugye?-bólintottam.-Kaptam egy hosszabb változatot!-emelt fel az enyémhez képest vastag füzetet, ami legalább 40 oldallal hosszabb volt, mint amit én kaptam.
-Huh...-mást nem tudtam mondani.
-Igen, most el kell vinnem az igazgatóhoz és van egy meglepetésem, de csak ha felvesznek!-mondta Mika és ettől a kijelentésétől nagyon feldobódtam.
-Mi az, mi az?-kérdezgettem.
-Majd kiderült!-kacsintott.
A taxi megállt egy nagy réz színű épület előtt, aminek a kapujára ez volt írva: Globala Gymnasiet
-Globál gimi... én csak így hívom.-mondta Mika, miközben kiszálltunk.
Nagyon kívácsi voltam, milyen meglepetésől beszélt Mika, de ezek után már nagyon akartam, hogy felvegyenek.
Ahogy bementünk a suliba, teljesen oda lettem érte... Az egész annyira szép és nagy. Nagyon más, mint a Californiai sulim volt, de ez ezerszer jobban tetszett! A hosszú folyósók kiplakátolva, az aula az évszaknak megfelelően kidíszítve, minden gyerek olyan lazának tűnik, itt még a végzősök is szóbaállnak a kicsikkel, amíg nálunk a 11-esek örülnek, ha szóba áll velük egy végzős! Ez azért durva...
Mika kérdezett valamit a portástól és aztán elindultunk. A folyósó kettévált és mi elindultunk ez elsőn, ahol Mika bekopogott a második ajtón.
Egy fiatal, szerintem kb annyi idős lány, mint én kinyitotta az ajtót és beengedett minket. Az ajtóval szemben egy kicsit kövér szemüveges ember ült. Gondolom ő az igazgató.
-Jó napot!-köszönt Mika és megbökött.
-Jó napot!-köszöntem én is, majd levettem a sapimat, mert anya mindig mondogatta, hogy 'illetlen dolog sapkát hordani egy épületben'.
Az ember felállt és odajött hozzám. Közelről kicsit ijesztő volt, ezért hátráltam is egy lépést.
-Mark Lovehoz van szerencsém?-kérdezte, miközben feltolta az orrán a szemüvegét.
-Igen!-nyújtottam a kezem, miután kezet fogtunk, leültetett.
-Nagyon tetszett a bemutatkozás, amit írtál!-mondta, én pedig döbbenten néztem. Milyen bemutatkozás?
-Ennek örülök...-feleltem, de elharapatam a mondat végét.
Elém dobott valami vastag füzetet, amire ez volt írva: Policy
-A házirend!-súgta oda Mika.
-Igen, örülnék, ha tanulmányozná! És remélem a húga nem fertőzte meg viselkedésével...
-Biztos vagyok benne, hogy nem!-feleltem.
-Akkor rendben! Maja kérlek kísérd el Markot a leendő osztályába!-dőlt hátra a széken az igazgató, mi pedig kimentünk.
-Szia Mark! Maja vagyok!-nyújtott kezet a lány.-Azt hiszem osztálytársak leszünk...
-Örülök Maja!-ráztam meg a kezét.
-Köszönjük, hogy elkísérte Markot!-mondta Mikának a lány.-Azt hiszem innen már egyedül is boldogul!
-Akkor délután jövök érted Mart!-intett Mika, majd kiment a suliból, mi pedig elmentünk a terembe.
Amint beléptem, elcsodálkoztam. A többiek csendben beszélgettek... Ez azért volt fura, mert nálunk ha szünet volt, mindig kitört a világháború.
Maja füttyentett egyet, mire mindenki odafigyelt. Vagy 15 ismeretlen ember fürkészte az arcom, mert fogalmuk sem volt róla, hogy ki lehetek.
-Ő itt Mark!-mondta Maja.-Amerikából jött, ő Wanda Love testvére, ő lesz az új osztálytársunk.
-Ez komoly?-kiabált be az egyik gyerek, mire bólintottam. Azt, már itt is híres vagyok? Maja közelebb lökött a többiekhez, mire egy csapat srác odajött hozzám.
-Cső!-adott pacsit az egyik.-Ulrik vagyok!-mutatkozott be, majd bemutatta az egész táraságot. Így esett, hogy megismertem Ulrikot, Omart és Jasont.
Nagyon rendesek voltak, kérdezgettek mindenfélét az otthonomról, Wandáról és, hogy amúgy mindenről. Egész jól összehaverkodtunk, mikor bejött a tanár órát tartani. Engem küldöm ültetett, hogy bepótoljak mindent és szinte egész nap így ment...
Mikor vége lett a tanításnak, kimentem a suli elé, de mivel Mika még nem volt ott, beszélgetni kezdtünk a srácokkal.
-Nekem már megvan a jegyem!-mutatott fel egy cetlit Omar, erre a többiek is felemeltek egy hasonló papírost. Nem értettem miről van szó, és rá akartam kérdezni, de Jason gyorsabb volt:
-Te nem jössz?-kérdezte.
-Hova?-néztem értetlenül a 3 srácra.
-Hogy-hogy hova? Hát a Melodifestivalenre! Még nem hallottál róla?-bukott ki Ulrikból.
-Nem... Mi ez valami énekes fesztivál?-talágattam a nevéből eredendően.
-Ez egy olyan fesztivál, ahol eldöntik, hogy mi megy tovább az Eurovízíóra!-magyarázta Jason.
-Aha..-bólogattam bizonytalanul, mert fogalmam sem volt róla, mit akar ezzel mondani.
-Aj! Az Eurovízió egy olyan dalfesztivál, ahol Európa országai beneveznek egy számmal a versenyre. Ezt az általában 40 versenyzőt 2 válogatón szelektálják ki és a legjobb 19 közül a döntőben kikerül a győztes.-ezek után már mindent értettem. És ez tetszett!
-Majd megkérdezem!-vontam meg a vállam.
-Kérdezd most!-mutatott a hátam mögé Omar, ahol Mika állt.
-Ezek kitalálták a gondolataimat!-mosolygott.
-Ez lett volna a meglepetés?-csodálkoztam, mire a lány bólintott.
Ez tök jó! Mika nyakába borultam és aztán elköszöntem a többiektől, majd a hazavezető úton Mikával megbeszéltük a holnap estét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése