2011. november 9., szerda

13.rész - Molly nyomában...

Sziasztok!

Hát, túl az 1,300-on...
Nagyon köszönöm, ennek annyira örülök!
Az előző fejezet kicsit furcsán végződött... Meg szomorúan... :(
De most! Az eleje már rögtön érdekes lesz, hiszen egy olyan dologgal nyitok, amit lehet, hogy kicsit majd rossznak éreztek, de a kép alatti idézettel próbálom majd ezt megmagyarázni!
Azért remélem ennek ellenére tetszeni fog a fejezet, és hát jó olvasást! :)
Anna Love ♥


"A szerelmedért bármit megteszel... BÁRMIT!"

A viszonylag sokáig tartó alvásomból Lee Ryan hangja keltett fel. Álmosan néztem az órára: 21:42. Feltápászkodtam a földről és amint megláttam ki hív, azonnal felkaptam:
-Eric?-szóltam bele óvatosan.
-Azonnal gyere le!-szólt bele köszönés nélkül, a hangja kicsit komor volt.-Itt vagyok a ház előtt.
Óvatosan kinéztem a függöny mögül. Eric az óráját bámulva támaszkodott a kocsija oldalának. Felkaptam a ruhámat és kiszaladtam a popsztárhoz. Sietősen kinyitotta nekem az ajtót, majd bepattant a volán mögé és a gázba taposott. A GPS hiába mondta, hogy túllépted a sebességhatárt, Ericet nem érdekelte... Mikor már majdnem 150-nel mentünk, a srác hirtelen fékezett és megállt egy parkolóban. Kiszállt az autóból és elindult a közeli móló felé. Nem tudtam, miért jöttünk ide, ezért szó nélkül követtem. Megállt a legvégén, és lenézett a mélybe.
-Akkor vége...-sóhajtotta, majd kiállt a móló legszélére.
Nem volt időm elképedni sem, azonnal kaptam a popsztár után és ahogy visszarántottam, mindketten felborultunk.
-Eric!-fogtam le kezét-lábát.
-Molly itthagyott!-kiabálta könnyes szemmel, miközben próbált kimászni a szorításomból.-Itthagyott, érted!?
Eric Saade, a svéd popszenzáció pedig a szemem láttára sírta el magát. Aztán felállt, így le is estem róla, majd kivett valamit a zsebéből és hozzámvágta. Érdeklődve hajtottam szét a papírlapot, majd olvasni kezdtem:
"Kedves Eric! Én most elmegyek egyidőre... Ma valaki miatt itthagylak. Kérlek ne próbálj megkeresni, én visszajövök, ha úgy gondolom... Szeretettel: Molly ♥"
-Megölöm azt a valakit!-mondta dühösen, mikor felnéztem.
Az ereimben megfagyott a vér. Ezek szerint rám nem is gondolt... Jobbnak láttam tartani a számat.
-És te képes lettél volna leugrani?-szöktek könnyek a szemembe.-Mert annyira szereted!
Eric megfordult és elindult visszafelé, de válasz nem kaptam a kérdésemre. Ez nagyon fura volt! Utánarohantam.
-Hé, popsztár!-kaptam el a kezét.-Válaszolnál?
-Volt már olyan érzésed...-kezdte. Nem tudom, mostanában mindenki csak az érzéseiről tud beszélni? Abból mindig csak baj van!-Hogy már nem szereted azt a valakit, akiért addig odavoltál?
A sztár teljesen ledöbbentett. Molly is pontosan ugyanezt kérdezte! Ezek szerint már az érzéseik nem olyanok, mint régen, már... nem szeretik egymást?
-Ezt nagyon nehéz megmagyarázni, főleg neked!-mondta.-De figyelj, inkább hagyjuk! Keressük meg Mollyt!-és megint elindult, de ismét utánakaptam.
-Eric!-néztem mélyen a szemébe.-Már nem szereted Mollyt?
-Nem tudom!-takarta el a szemét, mert újra sírni kezdett.-Nem tudom, érted?
-Akkor hagyjuk!-nyugdtattam meg, nem akartam ezzel bántani, csak kívácsi voltam.-Keressük meg Mollyt!
A srác bólintott, majd visszamentünk a kocsijához...

A lakásukban próbáltunk szerencsét, hátha ott találunk valami nyomot. Esetleg elvitt-e valamit, ami nélkül nem tud elmenni, pélául egy útlevél vagy ilyesmik. Már jó egy órája keresgéltünk, mikor a Blue megint el kezdett énekelni a zsebembe. Lassan megutáltatják velem azt a számot! Elővettem a Nokiám, ismeretlen hív felirat világított rajta.
-Halló?-szólt bele.
-Szia...-hallottam egy ismerős hangot, de nem tudtam megállapítani, hogy ki az.-Eric veled van?
-Igen.-néztem a popsztárra, aki éppen egy fiókot rántott ki dühösen.
-Akkor menj olyan helyre, ahol nem hall!-mondta a lány hang, majd kimentem a az udvarra, ahol nagyon átfagytam, mert Svédországban ilyenkor is a mínuszok uralkodnak.
-Te vagy az Molly?-kérdeztem meg a lehetetlent.
-Igen...-felelt a lány.-Visszamegyek Erichez!
-Kérlek Molly, siess! Szegény totálisan kiakadt, majdnem megölte magát!-vallottam be.
-Egy feltétele van!-szólt Molly, mintha meg se hallotta volna, amit mondtam.-Találkozzunk nálad, Eric nélkül!-rakta le a telefont.
Mit akarhat Molly? Remélem nem közli velem, hogy szakított Eric miatt, csak azért, hogy mi együtt lehessünk...
Berohantam és közöltem Erickel, hogy van egy tippem, hogy Molly hol lehet, de ő odajöhet, mert túl híres és felismerik. Nem volt időm jobbat kitalálni, de szerencsére a popsztár elhitte, így szabadon távozhattam. Bár be kell vallanom láttam, hogy mennyire csalódott, de Molly azt kérte, egyedül menjek. Én így is tettem. Amilyen gyorsan csak tudtam, hazarohantam. A liftet sem vártam meg, felszaladtam a 3.-ra és beléptem a koromsötét szobámba. Felkapcsoltam a villanyt, és aztán majdnem sokkot kaptam.
-Jézusom Molly! Hogy jöttél be?-mutattam értetlenül az ajtó felé, de a kanapén ülő lány csak mosolygott és kérte, hogy üljek le.
Egy poharat nyújtott felém, amiből gőzölgő epres tea illata csapta meg az orrom. Nagyon szeretem ezt a fajtát, és gondolom Molly csinált nekem is meg magának is, mert az övegasztalkámról felemelt egy másik bögrét és belekortyolt.
-Rendben, mi lenne az?-fordultam felé.-Mit tettél vagy mit kellene tennem, hogy visszamenj Erichez?
A lány mélyen a szemeimbe nézett és csak annyit mondott:
-Áruld el, miért nem lehetük együtt?...


Percekig néztem döbbenten Mollyra. Erre az egyre nem számítottam, pedig logikusnak tűnhetett volna... De ha nem megy vissza Erichez, akkor a srácot megöli az idegesség vagy éppen saját maga. Szerintem annak ellenére, hogy ő maga sincs tisztában vele, nagyon szereti ezt a lányt, az életét, a karrierét odaadná érte. És csak én állok az útjukban és az a hülye titok, amit magamnak kavartam...
-Rendben.-feleltem végül és láttam, hogy Molly szeme felcsillan.-Először is! Meg kell ígérned, hogy senkinek sem mondod el! Főleg Ericnek nem! Érted?-bólintott.-Nagyon fogsz utálni azért, amit most mondani fogok és dühös leszel magadra, hogy mégis hogy szerethettél belém!? Mert ezzel a dolog, és inkább nevezem titoknak!-vettem le a sapim.-Mert Molly.... Én nem Mark Love vagyok!-meg fogtam a parókám és egy határozott mozdulattal lehúztam a fejemről.-Hanem Wanda!
A döbbent szempár és az összetört virágos bögré bizonyította, hogy Eric barátnője megértette, amit mondani akartam neki....

4 megjegyzés:

  1. Szia!! :D
    Az elején még jó, hogy Wanda ott volt Eric mellet, mert különben nagyon sajnáltam volna a helyzetet. A köztes részek is jó voltak. :) A vége pedig... nagyon jól sikerült! Szegény Molly, talán sikerül lenyugodnia és pár nap múlva már nevet az egész helyzeten. Amit Eric-et és Wanda-t illet, hm nem tudom mit hozol ki belőle, de nagyon kíváncsi vagyok rá! :)Siess! ;)
    Puszii: adadel <3

    VálaszTörlés
  2. Hát köszi adadel...
    Mikor olvastam,hogy a köztes részek jók voltak és akkor majdnem azt hittem, hogy végére azt írod, hogy nem lett jó és wow, hát köszi :)
    Molly már a következő fejezetben lenyugszik és hát most valami érdekes dolog jön....
    A fejezet címét kitettem fentre ;)
    puszi és köszi♥

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Bocsi, hogy nem írtam de tegnap előtt találkoztam egy darázzsal és dupla akkorára dagadt a kezem. De most már tudok gépelni és ennek örömére neked írom az első komimat.(nem tom, h létezik-e ilyen szó, de most megalkottam) Na de nem regélek a bajaimról, mert úgyse érdekel senkit. :)

    Öngyilkossági kísérlet??? Ezen egy picit fent akadtam. Még jó, hogy Wanda ott volt.
    Hát, azzal meg nem tudom mit csinál Molly, hogy Mark felfeddte kilétét. Gondolom lesznek itt még bonyodalmak. Nagyon tetszett ez a fejezet is. :) Remélem tudod hozni még ma az újat.

    VálaszTörlés
  4. Sajnálom Dalma, remélem hamar jobban lesz a kezed... :)

    Igen, az elején írtam, hogy lehet, hogy ezt kicsit majd rossznak érzitek, de próbáltam magyarázni az idézettel.
    Kint az újabb fejezet, most megtudhatod! ;)
    Puszi! :*

    VálaszTörlés