2012. november 30., péntek

14.rész - Tegyünk pontot a végére. /évadzáró/ és epilógus

Sziasztok! :)
Hát kedves olvasóim, ez lenne utolsó bejegyzésem ezen a blogon.
Kicsit sajnálom, de az a helyzet, hogy itt az ideje valami újba fogni. :)
Nagyon köszönöm ezt az 1 évet és egy hónapot, a 40 ezer látogatót, a sok rendszeres olvasót.
Remélem nem lesztek rám dühösek a befejezés miatt. Mindenki gondoljon arra, akire akar. ;)
Még egyszer köszönöm nektek és jó olvasást, így utoljára!
Pusz. Anna Love ♥
u.i.: aki megtalál engem, és úgy érzi tényleg rám talált, írom nekem annyit, hogy "megvagy!", oké? :) csak kíváncsi vagyok! ;D



- Vedd fel, vedd fel, vedd fel! - mondogattam idegesen, miközben a pulcsimat és a nadrágomat egyszerre próbáltam felvenni.
- Halló? - vette fel végre a telefont.
- Wanda eltűnt! Sam, elrabolták! - közöltem.
- Mi? - hangján éreztem a döbbenetet. - Ó, hogy az a... - egy nagyon csúnya szó hagyta el a száját, amit inkább nem is ismételnék meg.
Ilyen gyorsan még soha nem öltöztem fel. Két percen belül már a kocsiban ültem, és a központ felé vettem az irányt.
Nem hiszem el! Elrabolták...
Miért csinálják ezt velem? Először a volt barátnőmet, aztán a jelenlegi barátnőmet. Mit tettem, hogy ez a csaj így rámszállt? Akar valamit tőlem. Valamit, amihez kell Wanda, Molly és még jó sok lány. Meg akar támadni? Hadsereget szervez ellenem? Nevetséges.
Ez a sok megválaszolatlan kérdés, kezd elegem lenni belőlük. Rá kell jönnünk mi folyik itt...
Leparkoltam az épület előtt, aztán a hátsó bejáraton bementem. Rég jártam itt, legutóbb mikor kiképeztek. A hely nem változott semmit, bár kis időbe telt, mire megtaláltam Sam irodáját. Fáradt vagyok, és kétségbeesett, mint a régi szép időkben.
A szobában egyedül Danny volt, aki egy laptopon pötyögött valamit. Egy cipőben járunk... Mikor beléptem csak biccentettünk egymásnak.
Hirtelen kinyílt a másik ajtó, ahonnét Sam egy rakás papírral jött ki. Ledobta őket az asztalra, majd intett, hogy menjek oda.
- Az eltűnt lányok adatai. - mondta, én pedig felvettem egy lapot.
- Lucy Forks. - olvastam fel a nevét. - "Nemzetisége spanyol, fél évig élt Svédországban. Nyelvtanárként dolgozott." Hallottam már róla! Még régebben el akartam menni hozzá, de lefoglalt az építkezés.
- Nagy Eric Saade rajongó volt... - vette ki a kezemből Sam a papírt. - Ez egy fontos tényező. Nézd meg! - rakott elém egy kupacot.
- "Stella Rosso, finn zenész. Eric Saade fan, három éve..." - suttogtam.
- Nézd tovább! - könyölt az asztalra Sam, én meg felvettem a következőt.
- "Becksie Damsell, kanadai zenetanár. Másfél éve él Svédországban, annak reményében, hogy egyszer összefut nagy kedvencével..."
- Eric Saade-val. - fejezte be mondatomat a srác. - Minden lány a rajongód, egytől egyig! - vette kezébe a köteget. - Lora Landrut, Németországból költözött ide, szintén fan. Melody Kane, argentín fotós. Saadeista vagy micsoda. Nina Black, cseh felszolgáló...
- Egy pillanat, őt ismerem is! - állítottam meg. - A kedvenc éttermemben dolgozik.
- Dolgozott! - tartotta fel mutatóujját a srác. - Ugyanis elrabolták.
- Nem lehet... - szólalt meg hirtelen Danny, mire mindketten ránéztünk. - Hogy egy elvetemült rajongóddal van dolgunk? - kérdezte. - Mert új számokat akart tőled...
Ebbe csak most gondoltam bele. Hát persze, kellettek neki dalok, új dalok, amiket én írtam! Mert visszavonultam...
- Te jó ég, hogy lehet valaki ilyen őrült. - fogta a fejét Sam. - Eric, rádszállt egy totál hibbant nőszemély. - majd rámnézett. - Köztünk vagy? - lengette előttem a kezét.
- De... akkor mi köze vannak ehhez Majának? Meg Peternek? - kérdeztem leginkább magamtól. Mert a lány nem volt a rajongóm, csak az ismerősöm, meg a bűntársam. De ezek szerint ellenem fordult. Summer pedig... tény, hogy egy szemétláda, viszont nem a rajongóm, mégcsak nem is a barátom. Jó, a barátnője rajongott értem, mondjuk már nem annyira, elfogadta a döntésemet. Én pedig még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy Szabina összejött Peterrel...
Mindhárman felkaptuk a fejünket. A szekrényen lévő fax bekapcsolt, és valamit nyomtatni kezdett. Danny felpattant, majd amint végzett a nyomtató, kivette a lapot.
- Egy újabb eltűnés. - nyelt egy nagyot.
Oda akartam menni, megnézni, de ő gyorsabb volt, és a kezembe nyomta.
- Na, ebből nagy balhé lesz. - nevetett fel Sam, én meg továbbra is hitetlenül meredtem a papírra, amin Szabina neve állt...

Mi legyen most? Mindhármunk fejében ez a kérdés járt. Néztem a két oldalamon ülő srácokat, aki hozzám hasonlóan az asztalra könyökölve gondolkodtak. Danny már a fejét verte a kemény fába, Sam csak csendesen meredt maga elé, én meg tanácstalanul rugdostam a szék lábát.
- Befejeznéd? Próbálok gondolkodni! - nézett fel rám barátom idegesen.
- Nyugodj már le Danny! - mondtam. - Meg fogjuk találni őket!
Az egyetlen, amit megtanultam még a képzés alatt, hogy nem szabad stresszelni magadat, higgadtan kell kezelni a dolgokat, ebből látszik, hogy a srác nem vizsgázott kitűnően.
- Álljatok le fiúk, mielőtt elkezdenétek! - szólalt meg Sam. - Daniel, a vitatkozással semmire nem megyünk, próbálj meg viselkedni! Meglesznek a lányok, valahogy előkerítjük őket. Csak utol kéne érnünk Miss Ismeretlent valahogy.
És vagy egy hullócsillag húzott el az épület felett, vagy egy dzsin van a szobában, aki hallotta kívánságát, mert ekkor kopogtattak. Mindhárman az ajtó felé kaptuk tekintetünket, amin egy öltönyös ember lépett be.
- Bármit akarsz Joseph, ne most! - közölte Sam idegesen.
- Jó, de Saade-nak telefonja van! Azt mondják nagyon fontos! - hebegte, mire értetlenül néztem a többiekre.
Végül úgy döntöttem beszélek azzal a valakivel. Felálltam, és követtem a pasast. A folyósón lévő telefonfülkéről lelógott a kagyló, tudtam, hogy nekem van félre téve. Odaléptem, majd fülemhez emeltem a készüléket.
- Szia Eric! - köszöntött valaki a vonal túlsó feléről, még mielőtt bármit is szólhattam volna.
- Miss Ismeretlen? - érdeklődtem.
- Eltaláltad. - felelte gúnyosan.
- Tudjuk, mit akarsz, most már legyen vége ennek az egésznek! - mondtam. - Megteszek bármit, amivel ki tudlak engesztelni.
- Idők kérdése volt, hogy rájöjjetek mi a célom. Annyira egyértelmű volt, de nem ezért telefonáltam. - jelentette ki. - Ha szeretnéd még látni a barátnődet, gyere el hozzám, és beszélhetünk.
Ez egy csapda, csakhogy engem nem fog csőbe húzni. El tudom képzelni, mik a szándékai velem, ha odamegyek. Köszönöm, én nem kérek ebből. De nem tehetek mást, hiszen Wanda és Molly is a foglya, így engedelmeskednem kell parancsának.
- Két óra múlva legyél itt! - csapta le a kagylót.
És íme a lehetőség, hogy elkapjuk. Kell egy terv.
Amint visszaértem, felvázoltam a helyzetet a srácoknak. Szorít az idő, kevesebb, mint 2 óránk van.
- Utálok gondolkodni. - fejeltem le az asztalt.
- Pedig néha használhatnád az agyad. - hallottam meg Sam hangját. Miért kötekedik velem mostanában? Mi rosszat csináltam? Nem akarom ezt a témát felhozni, mert akkor ezen kezdenénk vitázni, de nem ez a legmegfelelőbb időpont.
- Na jó, oldjuk meg ezt a problémát. - pattant fel helyéről Danny. - Eric, te találkozni fogsz vele!
- Ezt most azonnal felejtsd el! - tiltakoztam. - Van róla fogalmad mit művel majd velem Wanda előtt? Nekem van, és nem akarom!
- Dugulj már el, Eric! - szólt rám a srác, majd folytatta. - Mi pedig belopózunk. Megkeressük a lányokat, te meg elkapod!
Ez lenne az a zseniális terv? Mintha egy óvodás találta volna ki. Pár dolog nem stimmel: nem tudnak észrevétlenül bejutni, hol fogják keresni az elraboltakat, hogy vesznek rá engem, hogy annak az őrültnek a közelébe menjek?
- Nekem tetszik. - szólalt meg hirtelen Sam.
- Ne szórakozz már! - forgattam szemeimet.
- Olyan egyszerű! Nem kell túl bonyolítani, abból általában soha nem sül ki semmi jó! Ez lesz, nincs apelláta! - mondta határozottan. - Danny, te egy zseni vagy!
Eddig én voltam a zseni, és ez most kicsit rosszul esett. Nem tudok mást tenni, mostantól mindenkinek engedelmeskedem. Úgysem hagyják, hogy azt tegyek, amit akarok...

Nyeltem egy nagyot, majd megnyomtam a csengőt. A két srác eltűnt mögülem, a hátsó bejáraton próbálkoznak, amíg én elterelem a lány figyelmét.
Pár pillanat múlva nyílt is az ajtó, és egy mosolygós nénike állt meg előttem.
- Jó napot, kit keres? - érdeklődött.
Már szólásra nyitottam számat, de rájöttem, hogy nem tudom kit. Szerencsémre ekkor jelent meg Miss Ismeretlen.
- Engem, gyere be Eric! - mondta kedvesen. - Köszi nagyi! - fogta meg a kezemet, aztán elrángatott onnan.
Furán néztem rá, hiszen egyáltalán nem olyan volt, mint legutóbb. Eltűntek szőke tincsei, az elegáns ruhái, csak egy fekete hajú, laza, vidám kislánynak tűnt. Ennyire megváltoztathat valakit az álruha?
Felmentünk az emeletre, ahol rögtön az első szobába bementünk. Nagyokat pislogtam, ahogy végignéztem a falon, ami az én képeimmel volt kitapétázva. Az ágyneműjén is én voltam, a lemezeim a polcon, magazinok szanaszét, mindegyikben az én nevem szerepelt. Úristen, ez egy megszállott!
- Ki vagy te? - kérdeztem, miközben a plafont pásztáztam. (szintén tele a posztereimmel)
- Egy rajongó, akinek összetörted a szívét. - lépett elém. - Nem egyszer... - rázta fejét, mire ránéztem. - Te valószínűleg nem tudod, te egy popsztár vagy, akiért mindenki odavan, lányok milliói közül választhatsz magadnak partnert. Én mindig is arra vágytam, hogy az én nevemet mondd ki. De te mégis egy olyan valakit választottál, aki nem érdemli meg...
- Figyelj. - állítottam meg. - Először is már nem vagyok híres, visszavonultam, nem csinálom tovább. Kettő, tudom, milyen az, ha összetörik a szíved, jól tudom. És három, az én választásom volt, én őt szeretem, úgyhogy ezt meg kell értened! Sajnálom Miss Ismeretlen... - simítottam meg a vállát.
- Becky. - mondta el végre a nevét, majd lesöpörte kezemet magáról. - Nem hiszem, hogy hozzád való, miatta vonultál vissza!
Aki még egyszer ezzel jön, esküszöm puszta kézzel fojtom meg. Nem Wanda miatt hagytam abba a zenélést, ezt fogja már fel mindenki!
- Hagyjuk, jó? - masszíroztam a homlokomat. - Mit akarsz még tőle?
- Azt, hogy szenvedj, akárcsak én. - húzta össze szemeit, és elhúzott egy távirányítót zsebéből. A szoba hirtelen süllyedni kezdett, én csak néztem nagy szemekkel, mi folyik itt. Egy titkos szintre kerültünk, ahol mindenféle gépek, szerszámok voltak.
- Eric! - hallottam egy ismerős hangot, mire megfordultam.
- Wanda! - szaladtam oda barátnőmhöz, aki egy ketrecbe volt bezárva a többiekkel együtt. Megfogtam kezét, és megcsókoltam. Több ismerős arccal is találkoztam, köztük Mollyéval, Szabináéval, pár rajongóméval.
- Azt mondtam szenvedni fogsz! - ragadta meg pólóm nyakát Becky, majdnem megfulladtam, de őt ez nem nagyon zavarta. - Gyere ide, Maja!
Arra fordítottam fejemet, amerre ő is. A sötétből egykori barátom lépett ki megszeppent arccal. Lassan odajött hozzánk, az őrült pedig átlökött neki.
- Kötözd meg, nem akarom, hogy műsor alatt megszökjön. - utasította, a lány pedig engedelmeskedett. A sarokba kihelyezett székhez vitt, és ráültetett.
- Sajnálom, Eric! - csuklott el a hangja, miközben a kötéllél a kezemet odaerősítette. - Elrabolta a testvérem. Ha nem engedelmeskedek neki, megöli... - suttogta.
Ha most Sam mit lenne, mondanám, hogy megmondtam. Biztos voltam benne, hogy nem ő a rossz. Hozzám hasonló helyzetben van, ő sem tehet semmit.
- Kérlek, segíts! - mondtam. - A fiúk kint vannak, légy szíves! - célozgattam, közben folyamatosan Beckyt figyeltem, nehogy meghallja mit mondok.
- Megteszem, amit tudok. - sóhajtotta, majd otthagyott.
Rendes volt, hiszen nem szorította meg a kötelet, így simán ki tudtam húzni belőle a kezemet. De még várnom kell a megfelelő pillanatra.
- Kérsz popcornt? - ült le mellém Becky egy doboz kukoricával, mire érdeklődve néztem rá. - Ja, bocsi! - kapott a fejéhez, és a számba nyomott egy adagot, amit egyből ki is köptem. Ki akar nyírni: először megfojt, aztán megfullaszt.
Észre sem vettem, mi történt eközben.
- Mi a fenét művelsz? - kiabáltam rá, mikor megláttam Wandát... Peter mellett.
- Milyen is volt az első élményed Wanda? - kérdezte gúnyosan Becky.
- Menj te el a francba! - sziszegte barátnőm, nekem pedig leesett mi folyik itt.
Amit még Észtországban mesélt, amikor a bátyja otthagyta...
- Fejezd be, mielőtt elkezdenéd! Becky, ez túl megy minden határon! - közöltem kétségbeesetten, míg a srác fogta a barátnőmet, és bevitte egy másik szobába. - Nem, nem! Állj le, kérlek! - sírás fojtogatta a torkomat. Érzem a fájdalmat, de elég volt! Engedje ki onnét, ő nem tehet semmiről...
- Szenvedsz már? - kapott be két szemet a pattogatott kukoricából. - Várj, kinyitom az ajtót. - állt fel, mire elkerekedett a szemem. Te jó ég.
- Mi a fene? - hallottam hangját, aztán láttam, ahogy hátrálni kezd.
Itt az én időm: kiszabadítottam magam, majd odarohantam, hogy elkapjam.
- A fagyi visszanyal... - mosolyodott el Peter.
Négyen fogták rá pisztolyukat, én pedig hátulra kulcsoltam karját. Vége.
- Eressz el! - ficánkolt. - Eric, kérlek! Tudod, hogy mennyire szeretlek! Egy rajongót csak nem küldessz börtönbe!
- Késő bánat, kisasszony! - pörgett ujján a bilincset Sam, és átvette a lányt. - Majd a bíróságon megbeszélhetitek.
Becky felszisszent, majd a srác kivezette a házból, ahol már a rendőrök várták. Nem hiába jártam színjátszó szakkörbe, elmehetnék színésznek. Tökéletes volt az előadás. Dannyt és Samet nem Maja, hanem Peter engedte be, aki felkeresett minket pár órája. Ő mindvégig tudta, mire készül Becky, szóval segített nekünk, amiért elraboltam barátnőjét. Amikor bevitte Wandát, felvilágosította a tervről, majd amikor a lány mit sem sejtve odament, már négyen álltak ott a kettő helyett. A csapat munka.
Maja kiengedte a lányokat, akik megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Szabina barátjához, Molly Dannyhez szaladt, mindannyian boldogan ölelték át egymást.
- Köszönöm, köszönöm! Nem kell gratulálni, semmiség volt! - legyintett Wanda szerényen.
- Szép munka volt Love ügynök! - vágtam magam haptákba, mire elnevette magát.
- Egyszer... - ölelt át. - Szeretnék Saade ügynök lenni. - harapott ajkába.
Elmosolyodtam kijelentésén.
- Az leszel... nem sokára. - kacsintottam egyet. Erre teljesen ledöbbent.
Lehet, hogy ő viccből mondta, de én nem...

Epilógus

Tumblr_me1wdn90ot1rd6729o1_500_large


/Wanda - pár évvel később/

- Háromra kinyithatod. - hallottam Molly hangját, majd számolni kezdett, én pedig kinyitottam a szemem.
Szám elé kaptam a kezemet, amint megláttam magamat a tükörbe. Végig simítottam a fehér szoknyámon, miközben néhány könnycsepp folyt végig arcomon.
- Gyönyörű vagy! - láttam barátnőmet magam mögött.
Sóhajtottam egy nagyot. Ez a nap is elérkezett... 7 év után végre itt állhatok.
A srác nem viccelt: miután hazamentünk, minden rendbe jött. Erre vártunk három évet. Egy nap egy ismerős dallamra keltem. Álmosan felnéztem, mellettem Eric feküdt vigyorogva. Nem értettem nagy boldogságának okát, egészen addig, míg meg nem fogta a kezemet, és bele nem helyezett valamit. Egy arany gyűrűt...
Az a kérdés, hogy miért vártunk ennyit az esküvővel? Hát, éppen akkor rontottak be az ajtón, mikor ez járt a fejemben:
- Anya! Megharapta a fülemet! - panaszolta a kisfiú.
- Melody Saade! Hagyd békén a bátyádat! - szóltam a kislányra, aki ártatlanul ingatta fejét.
Szóval ők lennének: Sammy és Melody. A két hatéves gyermekünk...
- Danny hol van? Megkértem, hogy vigyázzon rátok! - ráztam a fejem hitetlenül.
- Danny bácsi azt üzeni, hogy elvonul egy üveg pezsgővel a sarokba, mert nem bírja, hogy egrecíroztatjuk. - vigyorgott a lányom.
Molly lesápadt mellettem, aztán elszaladt barátjáért. Igen, az én kölykeim, sajnos rám hasonlítanak.
- Apátok? - érdeklődtem, de mindkét kisgyerek megvonta a vállát. - Na jó, ne csináljatok semmi rosszat, oké? - vadul bólogattak, csak nem valószínű, hogy be is tartják.
Most viszont muszáj megkeresnem Ericet. Megfogtam szoknyámat, és végig szaladtam a folyósón. Bekopogtam az utolsó ajtón.
- Öhm... nem vagyok szalonképes! - szólt ki a srác.
- Engedj be, én vagyok! - mondtam, mire kattant a zár.
Lenyomtam a kilincset, aztán Eric olyan hirtelen húzott be a szobába, hogy majdnem elestem.
- Ne kezdj el röhögni! - figyelmeztetett, későn.
Elnevettem magam.
- Tiszta anyja ez a lány, esküszöm falnak megyek! - panaszkodott. - Kicserélte a samponomat viaszra vagy mit tudom én mire!
Remekül festett: a haja úgy csillogott, mintha most vaxolták volna. Azt hiszem próbálta levasalni, ezzel viszont csak rontott a helyzeten.
- Én a kalapot tudom ajánlani. - mondtam, aztán ismét nevetni kezdtem.
- Vicces. - forgatta unottan szemeit. - Oké, megoldom! Van még 10 percem, te addig keresd meg a virágokat vagy miket! - kapkodott össze-vissza.
Néztem egy darabig, ahogy rohangál fel-alá a szobában, de elég hamar meguntam. Elkaptam az öltönyének alját, és odahúztam magamhoz.
- Ha így jössz ki, én azt sem bánom. - kapott egy apró csókot, mire elmosolyodott.
Ezek után otthagytam, mert szerintem a két gyerek már szétszedte az épületet. Lementem a nagyteremhez, ahol a vendégek türelmetlenül ücsörögtek. Valahol középen tombolt Melody és Sam. Molly, Danny kint álltak, ránk vártak. Egyedül mi hiányoztunk. Nálunk semmit sem megy úgy, mint a karika csapás, ahogy ezt a bent ülők megszokhatták már.
Ilyenek vagyunk.
- Megvagy! - karolta át valaki hátulról a nyakamat.
- Mi lesz a hajaddal? - érdeklődtem, mire legyintett.
- Gyere! - nyújtotta karját.
Vállára hajtottam fejemet, és bent elindult egy régi szám. Egy nagyon-nagyon rég szám. I don't want to hurt you...
Beléptünk a terembe, ahol mindenki ránk emelte tekintetét. Végighaladtunk a széksorok között, szívem végig torkomban dobogott. Felálltam barátnőm mellé, aki bátorítóan mosolyodott.
Eric kezét fogtam, kapaszkodtam belé, mintha le akarnék esni valahonnan. Nagyon ideges vagyok, de nem tudom miért. Pedig nem kéne, szeretem őt, erre várunk már mióta, nem szabad izgulnom.
- Mivel az úrfi kérte, hogy hanyagoljuk az unalmas részeket... - nézett a pap a srácra. - Így megkérdezném: Eric Khaled Saade, akarja-e hites feleségéül az ittálló hölgyemént. - tiszta szent beszéd.
- Igen. - bólintott határozottan.
- És Wanda Love, elfogadja ezt a urat, férjéül? - fordult felém.
- Igen. - jelentettem ki határozottan.
- Akkor ha senkinek sincs ellenvetése, házastársakká... - mondta volna ki az utolsó szavakat, mikor egy ismerős hang közbe szólásra az össze kedves egybe gyűlt felkapta a fejét:
- Én tiltakozom...

6 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Szégyelem magam hogy pont most írok mikor vége van de nagyon levoltam maradva :/ Megpróbálom összegezni..:) Nagyon szeretem Eric/ Wanda párost jó volt látni ahogy évek során felnönek és hogy mennyi mindenre képesek a másik miatt :) Azt is nagyon tetszett hogy mindig volt valami izgis benne ..csak kapkodtam a fejem :D Nos azt nem tudom miért hagytad abba de ha így érzed akkor persze bele kell törödni mivel semmi jó nem sül ki abból ha erőltetted :/ Az utolsó fejezetbe sem volt hiány izgalpmból és meglepődésbol xD Meg mosolyogtam az epilógust... a két gyerek haláli :) NA és Eric xD teljesen rá vall ..a türelmetlen fajtáját xD Nagyon tetszett de azért nem volt szép a vége xD :( Jobb ha nem is gondolkozok ki lehetett az a végén :/ Mind1.. Nagyon tetszett az egész történet és tényleg teljes szívből gratulálok az egészhez :) Remélem majd olvashatunk tőled még hasonló történeteket :) Addig is sok sikert mindenhez ;) Puszillak

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Dóri!
      Nagyon köszönöm hogy írtál! :)
      A sok kedves szót is,meg mindent.
      Tudod azért hagytam abba mert már kicsit sok volt és egyszer mindennek vége szakad.
      De mint említettem,ha keresel,még megtalálsz valahol itt bloggeren,nem hagyom abba az írást! ;*

      Törlés
  2. Szia :D
    Az utóbbi időben én is elmaradtam és ezt sajnálom, de azt tudod remélem hogy mindig olvastalak :)
    Nekem továbbra is az első évad a kedvencem, de azután ez következik. Jókor váltottál, és nagyon jól sikerült.
    Ez a befejezés... hát nem is te lettél volna XD De az én happy end agyam azt mondja hogy minden rendbe lett :D
    Várom a következő szerzeményed, remélem lesz!
    Szerettem ezt a történetet nagyon fordulatok izgalmak tömege és rengeteg próbatétel, de a szerelem győz :D
    Szép korona valami szuperre :D
    Puszi Jenni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Jenni! :)
      Tudom miért maradtál le,de semmi gond,megértem. És természetesen sok sikert az érettségihez! ;)
      Köszönök minden kedves szót,most és az elmúlt időben is. :)
      Szerintem hamarosan meg fogsz találni engem,következő szerzeményem már készülőben! Akár napokon belül olvasható lesz! ;*

      Törlés
  3. Szia így utoljára is, Anna Love!

    Mielőtt elkezded a komit olvasni, indítsd el ezt a számot, hogy ne dobjam agyon a kommentem hangulatát :P ( http://www.youtube.com/watch?v=7oBU7d5oenQ )
    Emlékszel arra, hogy nem rég olvastam el előröl a történetedet. És mikor a negyedik évad utolsó fejezetéhez értem, meglepődtem. De nem vágok bele mindennek a középbe, kezdem talán a legelejéről.
    1.évad- The Madcap girl learn how to love:
    Elképesztő, hogy Wanda mennyi csínyt tett, minek következtében Svédországba került, Mark Love személyében, aki végül sok bonyodalmat okozott, főleg Eric számára. Aztán Molly, és a popsztár is beleszeretett ugyanazon személybe, csak természetesen Molly Mark-ba, Eric pedig Wandába. (Csak azért írtam le, hogy ne legyen túlságosan is félreérthető :'D) Végül, kiderült az igazság, tele volt ez az évad is izgalommal, majd jött a befejező rész, a Without You I'm nothing, ahol mondhatni, mindenki boldog volt. Ezt követte a következő évad.
    2.évad- The madcap girl, the french pretty boy and the swedish popstar:
    Őszinte kell, hogy legyek, talán ez az évad áll tőlem a legmesszebb, avagy az utolsó helyen. Nem volt rossz, inkább amolyan light-os dolog számomra. Jön a francia srác, aki mindent felkavart, rossz útra terelte a leányzót, akinek fogalma sem volt arról, mire készül a Francia -nem éppen- szívtipró. A popsztár balesetet szenved, majd kórházba kerül, "néhány" csonttöréssel :'D Nem keveset szenvedett szegény Eric. De, a végére minden helyre jött a párunk között. :) Ezt követte, a - számomra- legeslegjobb évadod.
    3.évad- Unbreakable Love:
    Ez aztán tele volt akcióval, izgalommal, és talán egy kis szerelemmel is. Hosszasan elhúzott Euróvízió, Melodifestivalen, és a legjobb, az időutazás turné, ezek alatt sok-sok ügynökösködéssel. Imádtam,ahogy Eric eljátszotta "Nem tudom kit.", ügyesen elrejtetted a gyanúnkat. Én sokáig gondolkoztam azon, hogy mégis ki az istenverte lehet ez az ember, aki Wandát próbálja megvédeni. Gratulálok! Végül jött a meghökkentő vég, amikor Eric félredobta a karrierjét, a szerelemért. Mert én akkor is így gondolom, még ha leállna velem vitatkozni, hogy nem Wanda miatt történt a dolog :P Szóval, az első helyen, mindig is a harmadik évadod fog állni, utána pedig meglepő módon az első évadod. De nem tekintek el a negyedik évadodról sem.
    4.évad- Happy Endings (1.rész- ~Crazy fans' attack~)
    Érdekes volt, bár az első része az évadnak, kevésbé fogott meg, mint gondoltam. Viszont a 2.rész- Marching In The Name Of Love, nagyon tetszett :) Talán, őt is betudnám szorítani a harmadik évadod után. Ebben is volt izgalom, bár kevesebb, de még így is tetszett. És el kell mondjam, tökéletes véget adtál az egész történetnek. Nem csaptad össze, aminek örülök! A különkiadásodra pedig nem térnék ki.
    Köszönöm azt, hogy olvashattam ezt a történetedet, és azt is köszönöm, hogy bétád lehettem a negyedik évadodnál. :) Annak pedig végképp örülök, hogy a következő történetedhez is felkértél bétának! Nagy megtisztelés.

    Ölel, Vanity

    VálaszTörlés
  4. Szia. Kb. fél éve találtam a blogodra. Végigolvastam és nagyon tetszett. Nem tudtam letenni. Volt, hogy hajnalig olvastam. Csak még egy részt, meg még egy részt.
    És most, hogy nem találtam semmi izgis blogot, gondoltam ezt mégegyszer el tudnám olvasni. Most itt vagyok és mihamarabb elkezdem előről.
    Nagyon jól írsz és a 'műved' megragadja az ember fantáziáját. Ehez csak gratulálni tudok.
    Csók, Nomi

    VálaszTörlés