11.rész - Ki lehet a cinkostárs?

Sziasztok! :)

El sem tudom mondani milyen boldog vagyok.

Köszönöm a kommenteket, meg több "tetszik" pipát kaptam, mint eddig, szóval nagyon örülök, a változás ezek szerint jót tett.
Kicsit előbb hoztam a részt, mert minek várjak ennyi... :D

A mostani rész nem valami "hűűű de izgalmas" de vannak benne fontos részek, amik később nyernek értelmet. Úgyhogy én nem is húznám tovább az időtöket, jó olvasást! :)

Pusz: Anna Love ♥

~ masquerade ~

Wanda és Danny érdeklődő pillantásokat lövelltek felém. Próbáltam higgadt maradni, szóval úgy csináltam, mintha nem történt volna semmi. Unottan rugdostam az üvegszilánkokat, miközben a Marchingot dúdolgattam.
- Eric, minden rendben? - kérdezte, most már aggódva barátnőm.
- Persze! - feleltem halál nyugodtan.
- Ez nem igaz, mert Molly eltűnt! - rázta fejét a srác kétségbeesetten. - A telefonja is ki van kapcsolva!
Láttam rajta, hogy nagyon aggódik. Muszáj tennem valamit.
- Körülnézek, hátha itt van valahol! - nyugtattam. - Olyan nagy ez a ház, hogy simán elveszik benne valaki. - magyaráztam.
Danny kicsit lehiggadt, Wanda meg kedvesen visszament vele a többiekhez. Egy pillanatra még visszanézett rám: "Este beszélnünk kell!" - tátogta, aztán ott hagytak a gondolataimmal.
Sam tudta... vagyis ő azt mondta, hogy Wanda fog eltűnni, de nem. Hová vitték Mollyt, és miért pont őt? Igen, ezért kellek én, hogy erre rájöjjek.
Úgy néz ki holnap mégis meg kell látogatnom ezt a helyet, amit felírtak nekem. Honnan tudhatta Sam, hogy ez fog történni, én pedig meggondolom magam? Túl okos ez a srác...
Tudtam, hogy volt barátnőmet itt kell keresnem, hiszen elrablója nagy valószínűséggel itt van köztünk. A bulin.
Ki lehet az? Maját nem hívtam meg, több mint egy éve nem láttam. Nem hiszem, hogy itt lenne. Csak is a társára tudok gondolni. A legutóbb is én jöttem rá, ki a besúgó, Eric gondolkozz!
Megálltam a kert végében, majd onnan mértem fel a terepet. Ki lehet az, akinek köze lehet ehhez az egészhez? Hiába nézelődtem, senkit sem tudok(tudtam) meggyanúsítani az ittlévők közül.
Barátnőm kizárva, Danny szintén, Szabina és Wanda barátai is kiesnek. J-Son, meg a régebbi zenetársaim sem rabolhatták el Molly-t. Szerintem azt sem tudják, ki ő! Nem hagy nyugodni ez az egész...
- Jaj, ne haragudj! - rohant belém valaki, aki el is ejtette azt, amit éppen cipelt.
Ekkor találkozott tekintetünk. Ökölbe szorítottam kezeimet, közben pedig a zacskót néztem, ami a földre esett.
- Abban meg mi van? - érdeklődtem visszafojtott dühvel.
- Semmi... - felelte mezei egyszerűséggel. Felkapta, majd indult volna tovább, de elkaptam kapucniját.
- Hova-hova? - vettem el tőle a szatyrot. - Várjunk csak, te hogy kerülsz ide?
- Alap dolog, hogy itt vagyok, ha már a barátnőmet meghívod. - húzta össze szemeit Peter. - Add vissza! - nyúlt a zacsiért, én viszont nem adtam oda.
- Attól még hogy Szabinát meghívtam, neked nem kötelező eljönni.
- Ezért is távozom! - emelte meg sapkáját, aztán kitépte kezemből a fekete nejlonszatyrot, majd rohanni kezdett.
- Állj meg Peter! - szaladtam utána. Futás közben vettem észre, hogy sok volt ez a két év kihagyás, mert megtettem két métert, és elfáradtam.
Ha megérzéseim nem csalnak), ő lesz az én emberem. Miért is nem jutott előbb az eszembe! Persze, hogy Peter! Amióta Wanda felmondott a tánciskolában, mindig az orrunk alá dörgöli, hogy ő nyert. Pedig senki sem nyert vagy vesztett, egyszerűen megkapta az állást, amit akart. Bosszút akar rajtam állni, amiért bezárt a tánciskolájuk. Ez lehet az oka, hogy most segít Majának! Ha egyáltalán a lány keze benne van a dologban.
Igazad van Sam, nekem tényleg vajból van a szívem, csak már 15 éves korom óta nem dőlök be semmiféle lányos bájnak...
Elmegyek holnap a találkozóra, addig pihentetem ezt a témát. Viszont Dannyt meg kéne nyugtatni. Vajon megvan még a hangátalakítóm?
Felszaladtam a szobánkba, és keresni kezdtem. Minek nekünk ennyi hülyeség? Gumicsirke, ugráló kötél, egy befőttes üveg poloska... Fúj! Ezek még Wanda csínytevős cuccai! Hol vannak az én dolgaim?
- Eric, mit keresel? - szólalt meg mögöttem valaki, amitől úgy megijedtem, hogy majdnem eldobtam az üveget. Wanda csípőre tett kezekkel nézte a nagy kupit, amit csináltam. Kihajigáltam mindent a szekrényből, az egész padlót beterítették.
- Semmit... - feleltem nyugtalanul.
- Nagyon úgy néz ki. - mondta gúnyosan. - Eric, áruld már el mi folyik itt?
Ha most azt mondom neki, hogy megőrültem, elhiszi? Az igazságot nem vallhatom be, Sam nem kérte külön, de szerintem ő is jobbnak tartaná, ha erről barátnőm nem tudna.
- Csak ideges vagyok Molly miatt... - vakartam meg zavartan a fejem.
- Nem hiszem, hogy a szekrénybe bújt. - rázta a fejét Wanda, mire elnevettem magam.
- Danny? - kérdeztem aggódva.
- Lefektettem a vendégszobában. Ja, meg elvettem a mobilját, mert folyamatosan hívogatta Mollyt, viszont hiába, ki van kapcsolva, ettől pedig én is ideges lettem. - dobta le a srác telefonját az ágyra. - Elméletileg alszik. Mást nem tud csinálni, mert rázártam az ajtót.
Sóhajtottam egy nagyot. Ha megtudná, hogy két őrült elrabolta a barátnőjét, szerintem eléggé kiakadna. Jobb is, ha erről senki nem tud!
- Észrevetted... - szólalt meg ismét Wanda. Az ágyon ült, és szomorúan pásztázta a falat.
- Hogy nem sikerül semelyik buli, amit szervezel, amióta itt vagyok? - nézett rám.
- Ne viccelj már! - tápászkodtam fel. - Csodálatosak voltak azok az esték! Az elsőn megismertelek. - fogtam meg a kezét. - A következőn összejöttünk. - simogattam meg a fejét. - Most is csináljuk valamit. - mosolyogtam, a lány pedig vette a lapot. Különleges éjszaka volt...

Az ébresztő óra csörgésére ébredtem. Le is csaptam, nehogy Wanda felkeljen. Én is visszafeküdtem, mire újra megszólalt. Álmosan néztem fel: 5 óra. - ismét lefejeltem a párnát. Erre a vekker megint rákezdett.
- Elég volt! - ültem fel dühösen, majd a papucsommal kezdtem csapkodni, amíg el nem hallgatott. Utána a fejemre húztam a takarót, és folytattam a szunyókálást.
Egy pillanat! Nekünk nincs is ébresztő óránk...
Kipattantak a szemeim. A digitális számláló átváltott 5:01-re, aztán már nem csörgött tovább.
Hallottam, ahogy Wanda mozgolódik az ágyban, jól le is rúgta az egyik vesémet, majd felkelt.
- Hány óra? - kérdezte álmosan.
- Öt... - feleltem, miközben előtúrtam a papírlapot a farmerem zsebéből. Fél hét, remek. - Feküdj vissza még, azt hiszem, körülnézek egy kicsit, hogy mi a helyzet odalent. - mondtam, de mire a végére értem vissza is aludt.
Nyomtam egy puszit a fejére, utána nagyjából összeszedtem magam. Ezért jó, ha az ember utcai ruhában alszik. Felvettem a pulcsimat, és letámolyogtam a nappaliba. Mindenki szépen csendben aludt a földön, a kanapén, a polcokon (?). Kíváncsiságból belestem a vendégszobába is, ahol Danny volt. Még ő is békésen szundikált. Jó lenne minél hamarabb megtalálni Mollyt...
Előkerestem a kocsi kulcsokat, aztán lementem a garázsba. Miután beültem, babrálni kezdtem az üléssel, meg a tükrökkel.
- Uramisten! - fordultam hátra a visszapillantó tükör megigazítása után. - Mit keresel itt?
- Nem mehetünk együtt? - kérdezte ártatlanul Sam.
- Úgy értem, mit keresel a kocsimban? - a frász jött rám, mikor megláttam, hogy itt ül.
- Rád vártam. Egész gyorsan itt voltál. 10 perc, szép idő. - nyomkodta stopperét.
Elgondolkodtam azon, hogy most álmodom-e? Elképzelhető, hogy alszom, és ez meg sem történt?
- Ha már itt vagy, vezess légy szíves, mert mindjárt elájulok a fáradtságtól. - mondtam. Sam beleegyezett, gondolom nem akarta, hogy rögtön az első fának neki menjek. Helyet cseréltünk,én pedig végig feküdtem a hátsó üléssoron, miközben a srác beindította a motort, és kitolatott a garázsból.
- Azt hiszem, tudom ki a besúgó. - közöltem félálomban. - Peter Summer. Lehet, nem ismered, de tényleg egy féreg, szóval simán kinézem belőle.
- Tudom ki ő. - felelt Sam. - Eric, én mindent tudok! - világosított fel. – Te honnan veszed?
- Összefutottam vele tegnap este, nagyon sietett valahová. Meg elvitt valamit, amit még most sem tudok micsoda. Nem akarta, hogy lássam. - meséltem.
- Nagyszerű... - szólt Sam. - Mollyt még mindig nem találjuk.
Ez nem hangzik valami jól. Fogalmam sincs, mit kéne most csinálni. Várni egy újabb nyomra? Akár be is öltözhetek lánynak, akkor talán engem rabolnak el. Ezt inkább nem vetem fel Samnek, mert még komolyan veszi.
- Amúgy hova megyünk? - dörzsöltem a szemeimet.
- Az ügynökségre akartam menni, de mint kiderül a barátunk 20 percen belül fejezi be táncóráját, szóval őt fogjuk meglátogatni. - magyarázta.
- Én nem megyek be hozzá. - ültem fel. - Ha meglátom, biztos képen törlöm.
- Uralkodj az érzéseiden, Saade! - kanyarodott be a parkolóba a srác. - Beszélünk a fejével...
- Mi lenne, ha te beszélnél a fejével, én meg szundikálnék egy kicsit? - ajánlottam fel eme csodálatos lehetőséget, amire sajnos nemleges választ kaptam. Sam kiráncigált a kocsiból. Végig fogta a kapucnimat, nehogy véletlen megszökjek.
Igaz, hogy Wanda itt dolgozott, én viszont egyszer sem voltam bent. Elkezdtem rángatni az ajtót, de az csak nem akart kinyílni.
- Eric, befelé nyílik! - lökte be lazán Sam.
- Reggel van, ne várd el tőlem, hogy ilyenkor jó felé menjek! - ráztam a fejem, aztán bementünk.
Középen rögtön kiszúrtam a recepciós pultot, ahol egy szőke lány lázasan gépelt valamit.
- Elnézést! - mentünk oda hozzá. - Peter Summert keressük. - mondtam, mire felnézett.
- Sajnos nincs bent. Tegnap kérte, hogy keressünk valakit a helyére az elkövetkezendő két hétre, mert nem lesz ideje órát tartani. Állítólag valami nagyszerű lehetőséget kapott. - felelt kicsit elszomorodva. - Így itt hagyott bennünket, azok után, hogy annyit kampányolt az órákért. Ennyi erővel Wanda Lovenak is adhattuk volna a termet... Ön Eric Saade, a barátja, ugye? Nem kérdezné meg, hogy érdekli-e?
- Nem hiszem, hogy most el tudná vállalni. - húztam el a szám, a lány meg szomorúan ingatta fejét. - Azért megemlítem neki. - mosolyodtam el bátorítóan. - Köszönjük a segítséget! - biccentettem, majd távoztunk.
- Peter felmondott. - jegyezte meg Sam. - Egyre gyanúsabb.
- Ő lesz a mi emberünk, ebben már biztos vagyok! - jelentettem ki, miközben az autó felé sétáltunk. Aztán megláttam mi történt, és majdnem kiszaladt pár csúnya szó a számon...
- Mi a franc? - kerekedett el a szemem, amint megláttam a kocsimat.
A motorháztető összezúzva, a szélvédő kitörve, az egész feltúrva.
- Valaki követ minket! - kapkodta a fejét Sam.
- Nem mondod? - kérdeztem cinikusan. - De mit csinált a kocsimmal, ne már! - fogtam a fejemet kétségbeesetten. - Most mi a fenét fogunk csinálni?
- Mondjuk elolvassuk a levelet, amit hagyott... - szedett ki a srác egy darab papírt az ablaktörlő alól, majd a kezembe nyomta.
- Akarom azt a CD-t, amit Wandától kaptál. Hozd el nekem holnap! Ha nem leszel ott vele, Mollynak annyi! - olvastam fel hangosan.
- Milyen CD? - érdeklődött Sam.
- Csak egy demo szám van rajta... - feleltem. - Wanda csinált nekem egy alapot az egyik dalszövegemhez. Minek kell ez neki?
- Nem tudom, de úgy néz ki halloween buliba megyünk! - nézett fel rám.
- Halloween buliba tavasszal? - vontam fel a szemöldököm, mire kezembe nyomta a fecnihez csatolt szórólapot.
Én inkább farsangnak nevezném, hiszen a tájékoztatóban ez állt: "A horror éjszakája - Ijesszük el a telet, öltözz félelmetesen, és nyerd meg a legrémisztőbb jelmez díját!"
- Ez érdekes lesz... - bólogattam. - Egy: ez nekem amolyan tini partinak tűnik, ami 23 évesen gáz. Kettő: hogy megyek el, ha holnapra Wandának romantikus vacsorát ígértem?
- Hozd el magaddal! - ajánlotta fel Sam.
- Megvesztél? - kérdeztem felháborodottan. - Mit akarsz, hogy őt is elrabolják?
- Szerintem melletted van a legnagyobb biztonságban! - mondta. - A helyedben egy nyomkövetőt is raknék rá, mert nem tudhatod, mikor akarják elrabolni...
- Honnan veszed, hogy el akarják egyáltalán? - kérdeztem értetlenül.
- Melyik piti bűnöző hagyná ki az áldozat barátnőjét?
Igaza van.
Tényleg magammal kéne vinnem. Nemcsak őt, azt hiszem Dannyt is elviszem. Ő vigyáz rá, amíg lerendezzük a dolgokat.
Bár tudnám, mi van abban a hülye lemezben, ami annyira kell neki...