10.rész - Az álomház

Sziasztok drága olvasóim! :)

2011.november 3. éjjel 0:51.

Egy évvel, 34 rendszeres olvasóval, majdnem 40 ezer látogatással és több mint 650 kommenttel ezelőtt nyílt meg blogom kapuja.

Ha belegondolok ez nagyon durva. Mindig is akartam egy történetet, amit én találok ki és én írok bele, amit akarok, de valahogy soha nem sikerült. Tavaly megtört az átok (hű de szépen fogalmaztam :D), és mi lett belőle. :')

Mint látjátok történt egy kis változás.

Arra jutottam, hogy az elmúlt időszakban nem igazán olvastátok a történetet (a statisztikákból láttam) meg kommenteket se nagyon kaptam, jó tudom, aki nem ér rá meg iskola, tanulás, stb. azt megértem, én is tanulok. Csak néha rossz látni, hogy van, aki nekem szokott írni, de most nem írt, más blogra viszont igen...

Szerintem ez azért volt, mert unalmas voltam az utóbbi időben. Ez a negyedik évad nem úgy sikerült mint gondoltam. De kaptam egy kis (vagyis nagyon-nagy) segítséget Vanity-tól.

Jöhetnek a kérdések:

- Marching in the name of love? ~ igen, a 4.évad második részének címe. Mint azt az évadoknál is láthatjátok...

- mi fog változni? ~ azt észrevehetitek a fejezetben is, hiszen ugrunk az időben és stílusban is. ;)

- milyen hosszú lesz ez az egész? ~ eredetileg a negyedik évadot 26 részesnek terveztem, meg utána egy ötödik évadot. Nem lesz ötödik évad, viszont egy hosszabb 4.-re számíthattok! ;)

- mi a célom a változtatással? ~ hogy visszanyerjem a figyelmeteket, mert kicsit hiányoznak a kedves szavak minden egyes fejezet után, és nemcsak akkor szeretnék visszajelzéseket kapni, mikor azzal fenyegetőzöm, hogy bezárom a blogot.
Elnézést a fejléc mérete miatt, de nem igazán sikerült beállítanom, mert egyszer kicsi, aztán nagy és... inkább feladtam. :/ :D

Nem szeretném továbbhúzni az időtöket, köszönöm ha ezt végig olvastátok, remélem ezzel elérek valamit.

Jó olvasást!

Pusz: Anna Love ♥

~ on a mission ~

/Eric - 1 évvel később/

- Levehetem? - tapogatta Wanda izgatottan a kendőt, amivel a szemét takartam el.
- Nem, még nem vagyunk ott! - feleltem titokzatosan, majd lekanyarodtam a következő utcán. Küldtem egy gyors SMS-t Mollynak, hogy mindjárt ott vagyunk.
Hogy hol? Barátnőmnek is biztos ez jár a fejében. Akármennyire szeretném, nem mondhatom el. Lassan egy éve magamban tartottam.
Hogy mit? Egy újabb kérdés...
Ma ünnepeljük a harmadik évfordulónkat, és különleges meglepetéssel készültem az én Wandámnak. Amióta kijöttem a börtönből, életem kissé nyugodtabb lett. A rajongók, az újságírók, riporterek beletörődtek visszavonulásomba, így élhetem megszokott kis életem. Emellett rengeteget tanultam, sikeresen befejeztem első évemet az egyetemen, közben dolgozni kezdtem.
Egyébként ez volt a legszebb évünk Wandával. A mai napon pedig végleg új szintre lép kapcsolatunk. Én kész vagyok ott hagyni a régi emlékeket, amik nemcsak vadóc barátnőmhöz, hanem Mollyhoz is kötődtek. Szeretnék egy helyet, ami csak a miénk...
- Nem lesel, ugye? - igazgattam meg a lány fején a kendőt, mikor kiszálltunk a kocsiból.
- Eric, úgy rám kötözted ezt a cuccot, hogy esélyem sincs! - hadonászott.
Elmosolyodtam, majd a vállánál fogva vezettem előre. Megálltunk a hatalmas épület előtt, én meg a kulcsokkal kezdtem szórakozni. Tizenhét kulcs közül pont a tizenhatodik volt az, amelyikkel bejutottunk. Ilyen az én szerencsém.
Sötét volt odabent. Bezártam az ajtót, aztán óvatosan leszedtem Wanda fejéről a kendőt.
- Hol vagyunk? - kérdezte, miközben kapálózni kezdett. Kétszer szájba vert, egyszer meg a lábamra lépett, de megbocsátok neki. A villanykapcsolóhoz nyúltam, és egy pillanat alatt fényt varázsoltam a szobába. Ezzel egy időben hangos "MEGLEPETÉS!" harsant fel, a barátnőm szinte sokkot kapott, úgy megijedt a tömegtől, akik a bejárattal szemben lévő nappaliban ácsorogtak.
- Úristen! - kapta szája elé kezét a lány.
Mindenki itt volt: Molly, Danny, az összes táncosom, Szabina, Omar, Jason, Ulrik, rengeteg régi és új barátunk.
- Boldog évfordulót! - kiabálta Molly, mire a többiek is lelkesen kívántak sok boldogságot.
Szegény Wanda nem tudott szóhoz jutni a meglepettségtől. Átkaroltam a nyakát, és a fülébe suttogtam:
- Boldog évfordulót! - aztán kapott egy puszit az arcára.
Könnyes szemekkel fordult meg, majd borult a nyakamba. Éreztem, ahogy kapkodja a levegőt, könnyei pedig már az én pulcsimat áztatták.
- Nézz körbe! - invitáltam be a házba.
Amint belépett a nappaliba felcsillant a szeme.
- Na, ne! - rázta a fejét.
- Na, de... - vigyorogtam.
- Úristen! - sikított egy nagyot. - Ez az álomház! - mondta, mire bólogatni kezdtem. - Hol a paintball terem? - kérdezte.
- Eggyel lejjebb... - feleltem. -A benti medence mellett jobbra.
Nem kellett több, el is tűnt. Se a vendégek nem érdekelték, se a ház többi része. Ez van, ha a barátnőd mániákusan szeret másokat szívatni. Van egy olyan érzésem, hogy amint belépek a helységbe két festékgolyót kapok a nyakamba.
- Ennyi volt, ezért jöttünk? - tárta szét a karját J-Son haverom.
- Mindjárt csinálok zenét, addig kaja az étkezőben, valamint egyéb szolgáltatások: fürdés lehetősége a pincében, paintball, amit nem ajánlok, táncolni lehet a kinti színpadon, valamint a teraszon asztalok, székek, beszélgessetek... - soroltam fel a lehetséges elfoglaltságokat, a kancsi rapper már a kaja szó hallatán elhúzta a csíkot, szóval...
Elindítottam pár régebbi számot (Justin Timberlake természetesen), aztán hagytam a vendégeket. Lementem az alsó szintre, és belebújtam a védő felszerelésbe. Ismerem már Wandát, készültem! Alighogy beléptem a helységbe, már kaptam is az első adagot a fejemre.
- Há! - nevetett ki a lány.
- Ne nevess kislány, ne nevess! - indultam meg felé, ő pedig szaladni kezdett előlem.
A munkások meg feleslegesnek tartották ezt a helyet. Látnának most minket, mint két óvodás. Végül is el leszünk itt. Elképesztő; pár hónapja még úgy tűnt, ebből nem lesz semmi, és tessék! Tökéletes lett a ház! Nem mondom, hogy olcsó volt, de nagyszerű ajánlatot tett a tanárom, mikor beadtam a munkát. Ha megépítem ezt a házat, odaadja a diplomámat! Persze csak viccből mondta, de mivel én komolyan gondoltam, van egy diplomám...
- Béna vagy! - kiabálta Wanda, amikor fáradtan rogytam a földre csupa festékesen. Bezzeg rajta egy folt nem volt!
- Kijöttem a formámból... - lihegtem.
- Vagy szimplán jobb vagyok nálad, fogadd el Eric! Fegyverszünet? - nyújtotta felém kezét vigyorogva. Nagyon vicces...
Lerántottam magam mellé, aztán mindketten elnevettük magunkat.
- Szeretlek. - mosolygott.
- Én is. - hajoltam közelebb hozzá azzal a szándékkal, hogy megcsókolom, de összekoccant a fejünk a hülye maszk miatt.
- Ne már! - szitkozódtam magamban, Wanda meg leszedte a fejéről a sisakot, majd az enyémről is, és kaptam tőle egy szájra puszit. Életemben először pirultam el...
- Ez nem igazság! - ült fel. - Én megkaptam a világ leges-legszuperebb ajándékát, de az enyém nagyon béna!
- Biztos nem az! - legyintettem. - Na, muti!
- Ahhoz fel kéne jönnöd. - mondta, miközben felsegített a földről.
Wanda gyorsan végzett, nem csoda, neki nem kellett megmosakodnia. Nem tudom, hogyan, de még az alsógatyám is kék festékes... Jól kikaptam az biztos. Visszavágót követelek, hol vagy Wanda, gyere csak ide!
Nevetve rohantam fel a földszintre, ahol senkit nem találtam. Még jó, hogy ilyen nagy ez a ház...
- Feels like i'm caught in a time, yeah... where showing love is a crime, yeah... - hallottam az ismerős szöveget a hátam mögül, mire megfordultam. - Yeah, yeah... - mosolygott barátnőm, kezében egy lemezzel.
- Hol találtad meg? - kérdeztem meglepetten, de nem válaszolt, csak tovább énekelt.
- I must be out of my mind, yeah... i put my heart on a line, yeah... - mosolygott.
- Nem hiszem el. - ráztam a fejem.
Megmagyarázom: miután megírtam az Imagine-t szerettem volna még egy dalt összehozni, csak nem akart sikerülni. A szöveget megírtam, az alapot viszont nem tudtam kitalálni, hiába ültem órákat a gép előtt mindenféle zenekeverő programmal, semmi. De Wanda készített hozzá...
- I walk for miles, i have a dream, i heard the crowd, calling out for me, so many smiles, so many screams, so side by side, let's take a walk! - ezt már én énekeltem, vagyis nem is énekeltem, csak mondtam és valahogy annyira beleillett a számba.
- Látod meg lesz ez! - vonta meg a vállát. - Tudom, hogy visszavonultál. De ha szereted csinálni, akkor csináld!- adta kezembe a CD-t. - Van rajta egy alap, szabad variálni rajta, rád bízom, hiszen a te számod. - mondta.
- Köszönöm... - tátogtam, majd megöleltem. - Béna ajándék, na persze!- mondtam nevetve. - A világ leges-legszebb ajándéka!- pusziltam meg fejét.
- Tudom. - sóhajtott az én szerény barátnőm. - Na, gyerünk, parti van!- tapsolt kettőt, mire elnevettem magam. - Mindenki ránk vár a kertben siess!- hagyott ott egyedül. Kedves, de ez van.
Felvittem még a lemezt, ez mind 8 percembe került, mert eltévedtem a házban. Túl nagy...
- I'm marching in the name of love. - dúdolgattam, miközben kerestem a földszintre vezető lépcsőt.
- Szia! - köszönt valaki hirtelen, amitől úgy megijedtem, hogy majdnem megállt a szívem.
- Jesszus! - fogtam a fejem. - Szia Sam! - intettem a srácnak, majd leesett ki is áll velem szemben... - Jesszus, te mit keresel itt?
- Én is örülök neked. - bólogatott.
- Bocs, csak... a frász jött rám. - mondtam. - Mindig megijedek, ha felbukkansz, bár mikor is találkoztunk utoljára, már lassan két éve! - szörnyülködtem azon, milyen gyorsan telik az idő.
- Nem sokat változtál, pont ugyanolyan hülye vagy, mint eddig. - jelentette ki kedvesen.
- Köszönöm a bókot. - olyan érzésem van, hogy most nem csevegni jött...
- Muszáj beszélnem veled, egy olyan helyen, ahol senki sem hallhat illetve láthat minket. - lopva körbenézett, hátha van erre valaki. Ezt mondjuk elég kizártnak tartom, de mindegy, legyen ahogy akarja. Bekísértem a hálószobánkba, aztán kulcsra zártam az ajtót. Közben mindvégig azon törtem a fejem, hogy miért jött ide? Honnan tudta, hogy itt vagyunk? Ciki, de elfelejtettem meghívni a partira, úgyhogy tuti nem amiatt jött...
- Wanda rengeteget változott. - közölte, miközben kinézett az ablakon. Pont az udvart látni innen. A barátnőm pedig vidáman ugrált odalent valamelyik barátjával.
- Csak felnőtt. - vettem én is komolyabbra a dolgot.
Sam meg sem fordult, úgy kezdett bele mondandójába:
- Szerintem sejted, hogy nem a buli miatt jöttem, amire mellesleg nem hívtál meg...
- Ne haragudj. - húztam el a számat.
- Nem fontos. - nézett végre rám. - Gáz van, elég nagy gáz.
- És én hogy jövök képbe? - érdeklődtem.
- Úgyhogy te okoztad az egészet Saade! - kicsit mogorvának tűnt, én viszont azt hittem csak viccel. De mint kiderült, nem... - Alaposan átvertek téged. Te pedig szépen bedőltél. Jó kém vagy, csak vajból van a szíved.
- Miről beszélsz? - értetlenkedtem.
- Majáról van szó! - nyögte ki végül, én meg elfelejtettem levegőt venni. - Eric, tudom mit csináltál! Szabadon engedtél egy bűnözőt! Egy bűnözőt, aki kétszer is átvágott téged! Csak te nem tudsz róla!
- Mi? Nem verhetett át! Hiszen tök őszinte volt, láttam rajta! Nemcsak én, Wanda is! - magyarázkodtam.
- Ugyan már a barátnőd végig nem hitt annak a gonosz nőszemélynek. - rázta a fejét. - Te viszont igen, ami érthető, nem vagy profi, még bedőlsz ennek a lányos bájnak. - szerettem volna közbe szólni, de nem hagyott szóhoz jutni. - Mindegy, nem hibáztatlak.
- Oké, akkor elárulod miért jöttél? Azon kívül, hogy a fejemhez vágtad ezeket?
- Mint említettem Eric... jó kém vagy. - lépett közelebb, és egyből leesett, mit akar.
- Nem, fejtsd el! - tiltakoztam. - Nem fogok visszamenni! Nem is lehetek annyira jó, ha szabadon engedtem egy bűnözőt, aki szerintem még mindig ártatlan. Nem én vagyok az embered, bocs! - vontam meg a vállam.
- Rejtélyes eltűnések... - hagyta figyelmen kívül, amit mondtam. - Miután Maja kiszabadult a börtönből, minden nap eltűnik egy-egy lány. Pár napja az egyik kollégám látta, hogy Maja nem egyedül dolgozik. Nem tudjuk, mi a szándékuk ezzel, vagy mi alapján válogatják, hogy kit rabolnak el, de vigyáznunk kell, mert ki tudja? Lehet, hogy Wanda lesz a következő! - magyarázta.
- Na jó elég, ne is folytasd! - szóltam közbe. - Sam, értsd meg! Felmondtam! A karrieremet feladtam, az ügynökösködést Wanda miatt vállaltam el! De ez nekem nem menne...
A srác sóhajtott egyet, majd a kezembe nyomott egy darab papírt.
- További jó bulizást! - veregetett vállba, aztán faképnél hagyott.
A fecnin egy cím volt és egy időpont. Holnap... komolyan azt gondolja, hogy holnapig megváltozik a véleményem? Hát nem fog!
Kellően ideges lettem. Lefelé menet töltöttem magamnak egy pohár bort, majd kimentem az udvarra, ahol már javában folyt a buli. Kerestem egy szimpatikus helyet magamnak, a kinti medence melletti napágyon helyezkedtem el. Időközben besötétedett. A csillagokat néztem, miközben gondolkodtam. Miért vert volna át Maja? Hiszen segítettem neki, kétszer is! Nem hinném, hogy hátsó szándékai lennének. Honnan veszi Sam, hogy kiszabadulása előtt nem voltak eltűnések? Csak mondjuk nem tudtak róluk? Nekem azaz érzésem, Majának ehhez semmi köze. Viszont van egy cinkostárs, elméletileg. Személye ismeretlen, de úgy érzem, mégis ismerem őt...
Lehunytam a szemem, közben arra jutottam, hogy ez az egész körém épül. Rossz érzés kerített hatalmába, valami történik most...
- Egyszemélyes buli? - kaptam egy csókot, mire kinyitottam a szemem. Wanda mosolyogva állt felettem. - Minden rendben? - fogta meg a kezemet.
- Persze, persze... - ültem fel.
- Ez nem volt valami meggyőző. - túrt bele a hajamba. - Mi a baj?
Jó ötlet beavatni a történtekbe? Nem hiszem, nem akarom, hogy felizgassa magát. Próbáltam valami hihetőt kitalálni, de nem igazán jutott most semmi jó az eszembe.
- Eric, Wanda! - hallottam zilált hangot hátunk mögül. Megfordultunk, és láttuk, hogy Danny siet felénk. - Nem láttátok Mollyt? A buli eleje óta nem találom, egyszerűen eltűnt! - mondta.
- Oh, basszus... - ejtettem ki a poharat a kezemből.
Utolért a végzet...