6.rész - Egy régi ismerős

Sziasztok! :D

Meg is hoztam a részt...

amiben megtudjátok, kivel találkozott Eric. :)

Kérdésem: számítottatok pont rá? :D

Ez a fejezet amolyan betekintés a börtön életbe. Azért elég érdekes, de nem rizsázok, olvassatok! xd

Jó olvasást!

Pusz: Anna Love ♥

/Eric/

Először azt hittem, hogy káprázik a szemem vagy a sötétben rosszul látok. De a hallásommal, és a látásommal sem volt semmi baj...
-Te, te mit keresel itt?-odaléptem hozzá, ő pedig átölelt.
-Saade, én megérdemelten vagyok itt...-tolt el magától nevetve.-Te mit követtél el? Egy híres popsztár börtönben?-vonta fel szemöldökét.
-Már nem vagyok popsztár.-ráztam a fejem.-Visszavonultam...
-Oh.-húzta el a száját.-Mennyit kaptál?
-Két évet.-sóhajtottam.-Te?
-Hatot, szóval lesz időnk megbeszélni.-veregetett vállba.-Eric, úgy örülök... már mint nem olyan értelemben!-rázta a fejét, félreértés elkerülése végett.-Szóval, örülök, hogy itt vagy.
-Én is, hogy egy ilyen kis bűnözővel vagyok bezárva.-fontam össze karjaimat.-Mégis elkaptak?
-Én vagyok a béna.-csapott a homlokára.-Miután hagytál futni, hazamentem. De útközben rájöttem, hogy nincs hova mennem. Így gondoltam azonnal hazarepülök, de a reptéren vettem észre, hogy nem jó útlevél van nálam. Én szerencsétlen odaadtam a Mei-s útlevelem, és Maja nevet diktáltam be. Erre hívták a biztonságiakat, aztán meg a rendőröket.
-Sajnálom Maja.-öleltem meg.
-Áh... túl fogom élni.-mosolygott.-Wanda, hogyan van?
-Egész jól... most tánctanár.-mondtam.-Én meg építészetet tanulok. Mérnök szeretnék lenni.
-Szerinted haragszik még rám?-kérdezte.
-Nem hiszem. Próbálja elfelejteni a múltat. De szerintem azon nem tudja magát túltenni, hogy visszavonultam, mert azt hiszi miatta történt, pedig ez nem igaz.-húztam el a számat.-Nem tudunk leülni valahová?-néztem körbe.
-Az ágy?-mutatott a sarokba a lány, mire megvontam a vállam, és leültünk.
Megbeszéltünk mindent, de bátran állítom, hogy Maja megváltozott. Látom, hogy őszintén beszél és bánja, amit tett. Pedig csak 1 hónapja ül...
-Vacsora!-jelent meg a cella előtt Fred, közben két bilincset lóbált. Unottan forgattam a szemeimet, Maja meg lazán vette már ezt az egészet. Amíg felrakta rám a karpereceket, érdeklődve néztem végig a folyosón, ahol éppen a többi rabot vitték ki.
-Te Fred!-néztem az őrre.-Elárulod nekem, hogy... a fiúk hol vannak?-hiszen csak lányok voltak mindenhol.
-Ja, igen.-tette zsebre a kulcsokat.-Saade, az a helyzet, hogy azt gondolják nem bírnád a fiúk közt. Ezért beraktak a csajokhoz.
-Tessék?-vontam fel a szemöldököm.-Most csak viccelsz, ugye? Egy lány börtönben vagyok? De ezek lányok! Ne már!
-Ezt úgy hangoztasd, hogy a mellettünk lévő nő embert ölt.-súgta a fülembe Maja, mire odanéztem, a hölgy meg elég morcosan nézett engem.
-Hellóka!-biccentettem kínosan mosolyogva, de csak a fejét ingatta.-Nem leszünk öri barik.-néztem cellatársamra, miközben elindultunk. Kicsit sietősre vettem, mert azt a nőt is éppen vitték a kajáldába.
-Most tényleg puhány lennék?-kérdeztem leginkább magamtól.
-Igen.
-Egy cseppet...-ezt a két választ kaptam. Előbbit az őrtől, utóbbit Majától. Na, kössz.
Ezen kicsit megsértődtem, úgy mentünk tovább. Beraktak a nők közé, ezt nem hiszem el. Ennyire nem süllyedhetek le, szent Saade...
-Nem bonyolult.-veregetett vállba Maja, mikor beengedtek minket a terembe, majd leszedték a bilincseket.-Odamész, veszel egy tálcát, az ablaknál kapsz kaját, majd követsz engem. Fogadd meg a tanácsom: ne keresd azoknak a társaságát.-biccentett az egyik asztal felé, ahol azt hiszem a vasasztal nyolcszorosát nyomták együtt az ott ülő nők, aki egyébként négyen voltak. Agyon voltak tetoválva, vagy kigyúrtak voltak, vagy kövérek. Ha ez a női börtön, mi lehet a férfiaknál? Azt hiszem megfogadom, amit a lány mondott. Szereztünk magunknak kaját, és miután kicsodálkoztam magamat a koszton (szerintem a múlt heti maradék egy kis ürülékkel keverve) Maja után indultam.
-Vigyázz velük, lehetőleg ne vegyél levegőt! Maradj láthatatlan!-suttogta, mert el kellett haladnunk amellett az asztal mellett. Nyeltem egy nagyot, és vettem egy mély levegőt, úgy mentem barátom után. Mikor már majdnem végighaladtunk, megbotlottam az egyik lábában, amit kedvesen kirakott elém, miközben  az ételt egy másik nőre borítottam. Ilyen az én szerencsém.
-Hé, te törpe! Mit művelsz?-hallottam egy hangot a hátam mögül.
-Oké, először is nem vagyok törpe, teljesen átlagos a magasságom! Másodszor...-fordultam meg, és lenyeltem mondatom másik felét a nyelvemmel együtt. Legalább valami ehető.
-Ez egy srác!-pattant fel a mellette ülő, ezzel a mozdulattal két másikat felborított.
-Mit keres ez itt?-lépett még oda egy harmadik is.
Szeretném ha láthatatlan maradhatnék, de istenem, Wanda Love a barátnőm és szégyent hozzak rá?
-Ez?-egyenesedtem fel.-Szóval én annyira jelentéktelen vagyok, hogy "ez" jelzővel kell illetni.-lefogadom egy kukkot sem értettek abból, amit mondtam.
-Eric!-próbált leinteni Maja, de nem hallgattam rá.
-Igen, fiú vagyok. Ne zavarjon. Megtudunk mi lenni békésen is!-mondtam.
-De mi lányok vagyunk, ne már!-éreztem, hogy valaki megáll mögöttem. Lehunytam a szememet, és lassan fordítottam meg a fejemet. A szomszéd cella lakója állt mögöttem.-Hellóka!-dörmögte.
Én pedig azt hiszem hiába végeztem el az ügynök képzőt, hiába egy igazi profi a barátnőm, én mégis felveszem a nyúlcipőt. Istenem, ha Wanda most látna, lehet elsírná magát...
Maja mentett meg. Kirántott a kör közepéről, lerakta a tálcáját, aztán egészen a kijáratig rángatott. A nő meg utánunk indult.
-Segítsenek!
-Eresszenek ki minket!-dörömböltünk az ajtón, de elég lassan reagáltak. Majdnem kaptam egyet a fejemre, ha nem húzódok el gyorsan. Az őrök viszont ahogy ezt meglátták, felgyorsultak. Lefogták a hölgyet... miért hölgyet? Ezek után is ilyen kedves vagyok? Ezt a ribancot. Engem meg azonnal visszavittek a cellába, és elköltöztették a hölgyet... öhm, mindegy.
Hanyatt feküdtem az ágyon, miközben tenyerembe temettem az arcom.
-Tényleg puhány vagyok...-mondtam.
-Maradj már!-ütött bele a vállamba Maja.
-Áu...-szisszentem fel, mire csak a fejét ingatta.
-Ez annyira gáz!-mondtam.-Haza akarok menni...
-Egy nap után feladod?-térdelt le mellém a lány.-Te? Eric Saade, feladod? Te, aki képes voltál a rengeteg próba mellett kiképeztetted magad, hogy ott tudj lenni a barátnőd mellett, és vigyázz rá? Gondolj bele mitől védted meg! Nem is ismerek rád!
-Épp ez az!-tártam szét a karomat.-Én se! És ez annyira ciki! Beszélnem kell Wandával!-ültem fel.
-Hidd el én is szeretnék beszélni bárkivel a külvilágban, de... nem lehet.-húzta el a száját.-Viszont bejöhet meglátogatni!
-De nem fog bejönni!-ráztam a fejem.
-Miről beszélsz? Szeret téged! Meglátogat majd!-mondta a lány.
Csak szó nélkül felálltam, és lehúztam ruhám cipzárját.
-Eric!-takarta el szemét Maja.-Én nem a barátnőd vagyok, hogy felvetkőzz előttem, elhiszem hogy hiányzik, de...
-Nem vetkőzöm tovább.-közöltem, miközben kinéztem, hogy nem látnak-e. Letoltam a derekamig, majd kivettem belőle a Wandától kapott cuccokat. A lány érdeklődve figyelte mit csinálok, amint mindent kiszedtem, csak lazán felhúztam a karomra a kezeslábas ujjait, és leültem a földre. Nem szóltam egy szót sem, nehogy meghalljanak, csak elé toltam a dolgokat. Ahogy látta a térképet, a kanalat meg a számításokat a papíron, egyből értette.
-Hányadik?-kérdezte.
-Kilencedik.-ezt arra értettem, hogy mikor kell innen elmennünk. Igen, elmennünk, mert én nem hagyom itt őt, az egyszer biztos!
-Jön valaki!-söpörte be az ágy alá a cuccokat, mert lépteket hallottunk, és láttam egy árnyékot is. Fred állt meg a cella előtt.
-Saade, nem Playboy fotózáson vagy, öltözz fel!-célzott arra, hogy félig meztelenül ültem a földön. Unottan forgattam a szemeimet, miközben felhúztam a cipzárt. Közben az őr elnézett a másik irányba, hogy látja-e valaki, majd felénk fordult.
-Hoztam nektek kaját, mert nem tudtatok enni.-dobott be két zacskót.-Csak ne lássa a többi rab, mert kitör a botrány.-Abban egyeztünk meg, hogy ide kapjátok a kaját, és máskor mentek ki sétálni, mert ez a nő átkot szórt rád!-húzta el a száját, nekem meg elkerekedett a szemem. Nem volt jó kezdet.
-Köszi.-mondtam zavartan. Ez hihetetlen gáz...
Maja odament a kajánkért, és az egyiket odalökte nekem. Belenéztem, majd undorodva leraktam a földre. Ugyanaz a moslék.
Fred, mint aki jól végezte dolgát, ott is hagyott minket. Lehet, hogy éhen halok.
-Ha befogod az orrod, úgy nyeled le. Akkor egész elviselhető.-ült mellém Maja. Felhúztam a térdem, és nekidőltem az ágy szélének.
-Kilenc...-suttogtam.-Remélem kibírom.
-Ha most neki állunk, hamarabb is sikerülhet.
-De éhen halook!-toporzékoltam.
Maja tapsolt egyet, majd a plafont kezdte pásztázni.
-Mit csinálsz?-érdeklődtem.
-Azt reméltem, hogy nekünk is leesik majd egy hűtő, tele Kinder pingvinnel. De tévedtem.-görbült le a szája.-De várj! Lehet elakadt a második emeleten.-ismét várt pár másodpercet, majd megrázta a fejét.-Áh, ez nem valószínű...
Elmosolyodtam ezen, hogy próbált nekem valami ehetőt varázsolni, meg jókedvet. Hát a másodikat félig sikerült is, mert valamivel jobb kedvem lett. Vállára hajtottam fejemet, és tovább meredtem előre.
-Szerintem felfalták az emeleten.-mondtam, a lány pedig elnevette magát.
-A humorod azért megvan, ennek örülök.-tette térdemre a kezét, én meg az ő kezére. Mosolyogva néztem rá, majd felálltam.
-Akkor?-nyújtottam a kezem, mire belecsapott.
-Megcsináljuk!-kacsintott,majd és előkotortuk a cuccokat az ágy alól. Még az éjszaka nekiálltunk a fal lebontásának...
Félreértés ne essék, én semmit nem akarok Majától, ahogy ő sem tőlem. Ezt biztosan állítom, úgyhogy kettőnk közt semmi, de semmi nem lesz. Én segítettem neki. Most pedig ő segít nekem. Mi csak barátok vagyunk... nagyon jó barátok...
-Saade!-rezzentem össze a hangra, és mindketten odakaptuk fejünket.-Téged keresnek!-mondta az őr. Egy pillanatra felcsillant a szemem, Wanda megint bejött? De nem...
-Sophie!-kerekedett el a szemem, amint megláttam a román lányt.
-Wanda egy másik fiúnál alszik!-közölte, mire összerándult a gyomrom. Tessék?