2012. szeptember 21., péntek

5.rész - Ne zavard az órám!

Sziasztok! :)
Íme itt a folytatás! :D
Kicsit gonosz vagyok, mint ezt a fejezet címéből is gondolhatjátok, szóval csak a következő fejezetben tudjátok meg, kivel is találkozott Eric.... :D
Viszont egy új szereplő. Mi a véleményetek rólad? Így elsőre... :p :D
Na, nem húzom az időt, jó olvasást, egy hét múlva 6.rész! ;D
Pusz: Anna Love ♥
u.i.: a második videót ajánlatos megnézni, hogy lássátok kivel is van dolgunk! ;DD


Nyugodj meg Wanda, semmi baj nincs...
Ericet elkapták és bezárták két évre, csak ennyi történt...
Komolyan, hogy maradjak nyugodt?! Mi folyik itt? Valaki árulja már el! Mióta megkezdődött a tanév, az egyetemen, az akadémián, minden ellenünk fordult! Alig látom a barátomat, mert vagy ő van iskolában, vagy én dolgozom. Minden napos programjává vált, hogy ezzel a kis magyar írólánnyal beszélget a könyvről, én meg otthon folyamatosan azon töröm az agyam, hogy mégis mi van. Hiszen csak körbe kell nézni: megszálltak minket a mániákus rajongók! A táncóráimon, az egyetemen s annak környékén... és még ezt a Szabinát is a nyakunkra küldték, ez nagyszerű! Komolyan azt se tudom hova figyeljek, igyekszem maximálisan Eric mellett állni, de érzem, hogy ő meg fokozatosan eltávolodik tőlem! Most mondjuk megbizonyosodtam arról, hogy ez mind nem igaz, ma végre egy hullámhosszon voltunk. Bizsergést érzek legbelül, csapkodnak a pillangók a hasamban. Szerelmes vagyok, ez tény és Eric bebizonyította, hogy szeret engem. Úgy gondolom, ő ezt a Wanda Love-ot szereti, a vadócot, aki voltam. Amint ezt a részemet ismét felszínre hoztam, megint fellobbant a szikra. Lehet csak ezt az énemet szereti, a másikat elviseli? Miért gondolok ilyenekre? Wanda fogd be kérlek, mert a kételkedés nem tesz jót jelenlegi állapotodban. Tényleg nem tudom mit tegyek...
-Wanda.-legyezte előttem kezét Avery.-Nem kezdjük el az órát?
-De, de!-pislogtam.-Bocsi, csak elkalandoztam.-álltam fel.-Rendben, akkor mindenki álljon be!-tapsoltam kettőt, és a keverőpulthoz léptem.-A szokásos bemelegítés. Ma azt hiszem Sarah valaszt zenét, ugye?-fordultam a lány felé, aki vigyorogva bólintott, és már szólásra nyitotta száját, mikor kinyílt az ajtó.
Egyesével kaptuk oda a fejünket, több értetlen tekintettel találkoztam. Bár nem láttam át a diákjaim felett, egy valakit mégis kiszúrtam.
-Hát ti?-szólalt meg az a valaki. Áttörtem a srácokon, majd szembe találtam magam egy viszonylag alacsony, barna hajú sráccal. Fején lila baseball sapka, kissé oldalra fordítva, meg a dzsekije is ilyen színű volt. A vállán egy magnó volt, amit lazán fogott, miközben szétterpesztett lábbakkal mért fel engem.
-Te meg ki vagy?-kérdeztem, közben a mögötte álló, hasonló stílusú kölyköket néztem. A srác lazán lerakta a CD-lejátszóját, és megrántotta a vállát.
-Peter Summer...-mutatkozott be.-Engem az izgat, hogy te ki vagy és mit keresel itt?
-Wanda Love vagyok és éppen órát tartok, ha nem vennéd észre...-fontam össze a karjaimat. Bunkó!
-Az a helyzet, hogy itt most nekem lenne órám!-húzta el a száját.
-Már több, mint egy hete tartom ebben a teremben az edzéseimet, szóval eltévedtél haver....-mondtam ingerülten. Idegesített flegma stílusa, ahogy beszél velem. Már irritál ez a kölyök.
-Ez nem a nyolcas terem?-nézett körbe.
-De...-feleltem.-És öttől hatig órám van.-magyaráztam.
-Valami nem stimmel.-rázta a fejét, majd belenyúlt a zsebébe, és előhúzott egy papírfecnit, és a kezembe nyomta.-Látod, 17-18-ig Peter Summer, 8-as terem.
-17-18-ig Wanda Love, 8-as terem!-nyomtam kezébe a saját papírkámat, amit minden tanár kap, amint átlépi az akadémia küszöbét.-Ez tényleg nem stimmel...-húztam el a számat.-Srácok!-fordultam a tanítványaim felé.-Melegítsetek be, és a múlt órai táncot nézzétek át párszor, mindjárt jövök!-intettem nekik.
-Fiúk, lányok!-szólt Peter a folyosón várakozó társasághoz.-Gyertek be, és röhögjétek ki a balerinákat!-közölte nevetve, mire összehúztam a szemem.
-Jazz...-sziszegtem, de csak megvonta vállát. Megragadtam karját, majd kirángattam a teremből, egyenesen Vivekához vittem. A lány eléggé megijedt, ahogy odatrappoltam hozzá.
-Elengednél?-tépte ki kezét a szorításomból idegesen.
-Talán légyszíves!-csaptam a karjára. Soha nem növöm ki a verekedést.
-Mit ütögetsz, hagyjál már békén!-mondta felháborodottan.-Nem emelek kezet lányra, úgyhogy mázlid van!
-Tudd meg, hogy simán levernélek!-mértem fel a hozzám képest alacsony kis srácot.
-Oh, igen?-lépett egyet felém, miközben farkasszemet néztünk egymással. Belenéztem zöldeskék szemeibe, amik szikrát szórtak, az enyémekhez hasonlóan. Az hagyján, hogy éppen nem vagyok jó állapotban Eric miatt, de most ez a törpe is itt makog nekem hülyeségeket, kezd rohadtul elegem lenni!
-Gyerekek elég!-lépett közénk a recepciós.-Mi folyik itt?
Erre egyszerre kezdtünk beszélni. Én folyamatosan azt magyaráztam, hogy berontott az órámra és még ki is röhögött minket, Peter pedig valami olyat zagyvált, hogy ő csak ment volna órát tartani, de ott voltam a termében.
-A termedben? Hoho, álljon meg a menet! Az én termemben!-kértem ki magamnak.
-Csend!!-kiáltotta el magát valaki, amitől az egész aula zengett. Elhallgattunk. Hanna komótosan odalépkedett hozzánk és kérdőn felvonta a szemöldökét.
-Mi folyik itt?-kérdezte.
Következett az egymás szavába vágás. Ám a főnök mindkettőnket elcsendesített.
-Akkor most egyszerre egy! Wanda, mi a probléma?-fordult felém kérdőn.
-Az, hogy éppen megkezdtem az órát, mikor benyitott és kijelentette, hogy ez az ő terme! De mint kiderült, mindketten ott kéne hogy legyünk.-vázoltam fel a helyzetet.
-Viveka, valami tévedés van! Nézz utána!-ment oda a pulthoz Hanna, ahol a másik lány ült és lázasan gépelt.
-Az a helyzet, hogy nincs több...-húzta el a száját.-Minden termünk foglalt.
-Az lehetetlen!-fordította maga felé a monitort a vezető.-Nem lehet, nincs több termünk? Ezt mégis hogy? Az órarendnél ezt észre kellett volna venni!-sopánkodott.
Összenéztem Peterrel, aki eléggé meglepődött. Végülis az ő munkája ugrik, ha csak egyikünk maradhat. Hiszen én előbb voltam itt, nem dobnak ki, ugye?
-Oké, ezt majd megbeszéljük.-támaszkodott le gondterhelten az asztalra Hanna.-Menjetek vissza órára!
-De a terem...-szólt Peter.
-Francba.-csapott a fejére a lány.-Oké, nem tudtok kivételesen megosztozni a termen? Egyik felében az egyik, másikban a másik.
-Kizárt!-feleltük egyszerre.
-Nem hozhatod össze a jazzt és a...-néztem végig a srácon, de nem tudom mit taníthat. Biztos vagyok benne, hogy ütközik a stílusunk.
-Street dance és hip-hop.-segített ki, majd az akadémia igazgatőjához fordult.-Nézze, ez így nem fog menni. A kettőnk dolgai totálisan különböznek! Nem véletlenül használtam a "dolog" szót.-szegezte nekem mondatát. Értettem is: én se vagyok neki szimpatikus.-Valahogy ezt meg kell oldani!
Hanna láthatólag elgondolkodott, arcán viszont még mindig a tanácstalanságot láttam. Nehéz helyzetben lehet, én sem tudom mit tegyünk most, de annyira sok mindennel van tele a fejem, hogy jelenleg nem bírok egy helyre koncentrálni. Az agyam folyamatosan Ericen járt, aki éppen egy rideg cellában tengeti napjait, távolinak érezem őt, hiányzik. Közben meg itt van ez az egész terem ügy. A fenébe is!
-Figyeljetek, megkönnyítem a dolgotokat!-emeltem fel a kezem.-Jelenleg nagyon rossz idegi állapotban vagyok, úgyhogy tartsd meg nyugodtan az órád, én meg hazaküldöm a többieket. Erre azonban még visszatérünk és keresünk valami megoldást, rendben?
Ez most a legmegfelelőbb választás. Peter és Hanna is rábólintott, hiszen látták rajtam, mennyire kimerült és meggyötört vagyok.
-Akkor...-vakarta meg a fejét Peter.-Menj csak haza, majd hazaküldöm a srácaidat!
-Köszönöm.-suttogtam, otthagytam mindent és mindenkit....

-A fighter keeps fighting, you gave me the reason, you light up my silence, no matter, the season, winter cold, summer fall, not alone, not at all, without you i'm nothing, without you i'm nothing...-semmi sem pótolhatja ölelését, érintését. A hangját. Ahogy hallgattam ezt a számot folyamatosan sírtam. Ha szépen szeretném kifejezni magam, akkor mély depresszióba zuhantam Eric hiánya miatt. Rengetegszer volt már, hogy el kellett mennie, de a tudat, hogy hol van, megrémít. Bele sem merek gondolni, hogy amíg én itt gubbasztok a kényelmes meleg ágyban, ő mit csinálhat egyedül... bezárva. 8 nap. Kibírom, feltéve, ha nem bukik le, hiszen akkor ennek még csúnyább vége lesz. De ilyenekre nem szabad gondolni.
És ha éppen most fedezték fel a járatot, amit éppen ás, majd egyszer csak valaki elkapja hátulról és bezárja valami más helyre? Te jó ég!
Felültem az ágyban, magamhoz szorítottam Eric kispárnáját. Meredten bámultam a falat, aztán hirtelen felpattantam. Kirongyoltam a szobából és felkaptam a pulcsimat.
-Hová mész?-jelent meg a konyhaajtóban Sophie, miközben az italt kevergette a bögréjében.
-Nem fontos.-léptem bele a cipőmbe.-Ne engedj be senkit, majd jövök!-és kizártam magamat a házból.
Összehúztam a pulóverem, nagyon hideg volt. Vissza viszont már nem akartam menni. Ahogy a lemenő napot néztem, eszembe jutottak a szép emlékek, mikor Eric kivitt piknikezni és együtt néztük végig, ahogy a Nap nyugovóra tér. A palacsinta, amit csak nekem sütött, bár a legtöbbet mégis ő ette meg. Az, ahogy a szemembe nézett, és elmosolyodott. Kilátszódtak fogai, amik oly gyönyörűvé teszik ezt a mosolyt. Barna szemében megcsillant valami, majd kezével óvatosan magához húzott, és megcsókolt.
Szememben összegyűltek a könnyek, miközben az időjárás is az én kedvemhez hasonlóan változott. Az eget fekete felhők terítették be, amikből pár perc múlva az eső is csepegni kezdett. Utoljára akkor álltam így kint a szakadó esőben, mikor Eric elment Amerikába... én pedig elkövettem életem egyik legnagyobb baklövését. Rengetegszer eszembejutott az elmúlt két napban, hogy talán ez vezetett ide is? Hiszen a tanuvédelmi programba azért kerültem, mert emiatt borultam ki és elvonultam a sötét sikátorba. Aztán annyi minden történt, hogy már nem is tudom hova tenni őket a fejemben. És Eric visszavonult. Lehet ez is csak az én paranoijám, hogy miattam és a tanuvédelmi program miatt történt ez meg.
Már az utolsó két mondatánál éreztem, hogy valami nincs rendben, de mikor kimondta, kitisztult a kép. Legszívesebben ott elsüllyedtem volna, mert csak akkor jöttem rá, mit akart végig. Az Időutazást szánta az utolsónak. Bele sem merek gondolni mi játszódhatott le akkor az ottlévők fejében és azokéban, akik mindezt később tudták meg...
Megálltam a hatalmas épület előtt, aminek minden ablakán rács volt. Valamelyik mögött pedig Eric üldögél nagy magányában. Lehunytam a szemem, és próbáltam elfojtani könnycseppjeimet, de nem sok sikerrel jártam. El se tudom képzelni, mi lehet most vele odabent.
Az eső egyre jobban esett, én pedig egyre vizesebb lettem. Kicsavartam hajamból a vizet, bár feleslegesen. Igyekszem valahogy elterelni a figyelmemet, de nem megy. Egyszer csak, mintha elzárták volna felettem a csapot, elállt az eső. De csak felettem. Tekintetem a hátam mögött álló valakire vándorolt. Piros esernyőjét fejünk fölé tartva némán ácsorgott mögöttem.
-Meg fogsz fázni...-suttogta, majd vállamra helyezte kezét, érintése meleg volt.
-Nem igazán érdekel.-néztem vissza a fogházra, és szemem megállapodott egy bizonyos ablakon.
-Hallottam mi történt.-szólalt meg ismét.-Sajnálom.
Sóhajtottam egy nagyot, és feléfordultam.
-Mit akarsz még?-kérdeztem kissé unottan.
-Csak próbáltam kedves lenni...-hangzott goromba válasza.
-Ne haragudj, csak kicsit feszült vagyok.-hajtottam le a fejem.-Mi legyen a teremmel?
-Majd kitaláljuk, de gondoltam értesítelek róla, hogy Hanna lemondta az óráidat 2 hétre.-mondta Peter.
-Nem is baj...-ráztam meg a fejem.-Te hogy kerültél az akadémiára?
-Biztos, hogy ez itt akarod megbeszélni, tudod a hidegben, az esőben?-vette le sapiját és a fejemre nyomta.-Gyere, menjünk el hozzám!-húzott magához, hogy felmelegítsen, és úgy sétáltunk el hozzá...

-Vedd fel ezeket!-adott a kezembe néhány ruhát.-Addig csinálok teát!
-Nem, nem, teát nem iszok!-tiltakoztam.-Kakaót, inkább...-amióta vagy négyszer kerültem bajba miatta, nem merek senkitől sem elfogadni teát. Peter csak megvonta a vállát, majd bement a konyhába.
Barátságos kis lakása van. Nem túl nagy, de szerintem megfelel neki. Megnéztem a ruhákat, amiket adott. Hát elég érdekes, na mindegy...
Megkerestem a fürdőszobát, ahol felvettem őket. Tessék engem elképzelni hosszú férfi melegítőben, amihez egy lila dzseki és sapka járt.
Vizes cuccaimat a radiátorra terítettem, mikor a srác visszaért, kezében két pohárral, amiben valami gőzölgött. Letette az asztalra, és levetődött a kanapéra.
-Szép lakás!-bólogattam, miközben elvettem a forró csokimat.
-Köszi...-vonta meg a vállát a srác.
-Miért vagy ilyen laza?-kérdeztem.-Nem félsz, hogy egyszer szétesel?
-Vicces vagy...-nyújtotta ki a nyelvét, majd felállt.-Tudod, az én stílusom ilyen. Akkor lehetsz jó hip-hop vagy street dance táncos, ha laza vagy.
Az egyik szekrényből elővette egy laptopot, és elém rakta. Megnyomott pár billenytűt, aztán egy videó jelent meg az ablakban.
-13 éves voltam...-ezzel a kijelentéssel nyomta meg az entert.


A műsort nem ismertem, de a benne szereplő egyik emberkét igen, Amerikában is elég híres. Angolul volt, így minden egyes szót értettem. Ez egy tehetségkutató féleség.
A pár percig tartó beszélgetések után, elindult a zene, és Peter táncolni kezdett. A felénél le kellett ülnöm. Nagy pislogások közepett figyeltem, ahogy a fején pörög, ahogy mozog, uramisten.
A srác leállította a videót, aztán pedig a tekintetemet kereste, de én csak magam elé meredtem.
-Mondták már neked, hogy rohadt tehetséges vagy?-fordultam felé tátott szájjal.
-Elég sokan.-piszkálta az állát, mire elnevettem magam.-Igazából, hiába istenítettek az első produkciómnál, később ki is raktak.-húzta el a száját.-De utólag már nem bánom. Svédországba jöttem, és tánctanárnak álltam. Csak hát bezárták az iskolánkat a nyáron.
-A francba.-sütöttem le a szemem.
-Igen, de tudod mit? Hagyjuk!-legyintett.-Én már túl vagyok rajta, eljöttem az akadémiára, most viszont én sem tudom mi lesz.
Elképzelhető, hogy ő már túl van rajta, de én nem. Tisztában vagyok vele, ki is ő.
Alex rengeteget mesélt az egyik oktatójukról, mondjuk bemutatnia még nem sikerült, én viszont nagyjából el tudtam képzelni milyen is valójában. Hát ilyen. Mivel még mindig azt állítom, hogy Eric miattam vonult vissza, nekem van lelkiismeret furdallásom a táncsuli miatt.
-Megoldjuk!-zártam le a témát, majd lehunytam a szemem, és a bögrével melegítettem fel a kezem.-Ne haragudj, néha kicsit idegbeteg vagyok...-vakartam meg a fejem.
-Sajnálom...-húzta el a száját.-Nem mondom, hogy tudom mit érzel, mert ez nem igaz...
-Vicces.-mondtam cinikusan, és levágódtam mellé.-Hiányzik.
Peter együttérzően vállamra helyezte kezét, közben elmosolyodott.
-Tudom, hogy még nem kötöttünk életre szóló barátságot, meg nincs BFF nyakláncunk vagy karkötőnk.-forgatta a szemeit, mire elnevettem magam.-De ha nem akarsz otthon lenni egyedül, itt maradhatsz, ha szeretnél.-ajánlotta fel barátságosan.
-Köszönöm.-suttogtam, majd óvatosan megöleltem. Igaza van... lehet, hogy nagyon jó barátok leszünk, anélkül is, hogy bármi féle szimbólumot viselünk, ami ezt hirdeti. Ezért fel is hívtam Sophie-t, hogy ma nem megyek haza...

2 megjegyzés:

  1. Szia :D
    Hát ez nagyon érdekes volt :)
    Őszintén régen olvastam tőled ilyen részt,és mielőtt megijednél ezt határozottan jó értelemben értettem :D Csak úgy faltam a sorokat, minden mondatát átéreztem és úgy változott a hangulatom ahogy Wandáé, teljesen az ő lelkiállapotát vettem át. Nagyon megfogott ez a rész! És ez az új srác is nagyon szimpatikus :)) Habár tudom hogy megoldják, de akkor is sajnálom a mi kis párunkat, hogy mindig bele kell valamibe keveredniük. Kíváncsi vagyok ki az aki Eric cellatársa és várom hogy hogyan sikerül bebizonyítani az ártatlanságát!
    Wandának feltűnt a rajongó özön, ez jó, csak nehogy idő előtt lebukjanak :D
    Várom a kövit, ebből az évadból ez tetszett a legeslegjobban :D
    Puszi Jenni

    VálaszTörlés
  2. Sziaaa :)
    Először bocsánat! Annyira akarok mineden részt kommentálni de annyira nem jön össze :/ Sajnálom!
    És a rész :D Nagyon tetszett, ahogy természetesen az előző is! Olyan kíváncsi voltam, hogy az akivel a börtönbe van Eric, erre semmi XD komolyan most mit csináljak péntekig? XD De... ez a srác, jó fej, tetszik a stílusa laza, és jó fej, remélem nincsen semmi hátsószándéka!!
    Ott alszik? :O:O oké hogy Mrs Vadóc Wanda Love-ról beszélünk, de egy vadidegennél.. ezt azért felelőtlenség!
    Nem tudom eldönteni hogy Wandának leesett a koncentrált rajongó támadás vagy csak sejt valamit...
    várom a következőt nagyon nagyon :D
    Pusziii Roxiii

    VálaszTörlés