2.rész - A suli vagánya

Sziasztok! :)
Köszönöm szépen Vanitynak és Jenninek a biztató kommenteket.

Ez így jobb lesz, valóban... :)
Szóval itt a második rész, remélem tetszeni fog.

És jó olvasást!

P.: Anna Love ♥

u.i.: elrontottam valamit az előző fejezetben, és való igaz: Wanda és Eric közt 5 év van, én pedig most véletlen 8-at írtam. Ezt helyesbíteném a mostani részben elhangzó: "Még szerintem évekig fognak rajta..." kezdetű mondattal. Ami elég hülye indok, de vegyük azt, hogy Eric évekkel később látta azt a riportot. :)

-Ez kemény lesz...-húzta el száját Tom, akit már óvodás koromban is a legjobb barátomnak tartottam. És most mindketten itt állunk, a suli kapuja előtt, igaz, hogy ez még csak az általános, de ez azt jelenti, hogy mostantól tanulnom is kellene. Igen, a kellene kifejezés, ami a legjobban ideillik.

-Túl fogjuk élni.-legyintettem és bevonszoltam barátomat, akinek földbe gyökerezett a lába.

Nagy és kis kölykök rohangáltak, beszélgettek. Volt, aki könyvvel a kezében, volt, aki röhögcsélt, stb.

-Hát ez...-szörnyedtem el.-Nem fogjuk túlélni.

Pár hete bejöttünk a suliba, hogy megmutassák a termünket, körbevezessenek. De akkor nem voltak itt ezek az ellenszenves gyerekek. Miután felébredtem ebből a sokkból, barátommal felmentünk az emeletre, ahol a tanterem volt.

Odabent néhány megszeppent arccal találkoztam. Furán néztek rám. Az egyik lány oda is jött hozzánk. Az a tipikus filmbeli plázacica volt, pedig még csak 7 éves!

-Te meg hogy nézel ki?-nyávogta és elhúzta a száját.

-Neked is szia.-haraptam idegesen az ajkamba.-Wanda Love vagyok.-nyújtottam oda a kezem, de egy mozdulattal arrébb lökte a kezem.

-Előtte mosakodj meg és ha velem akarsz barátkozni, vegyél fel valami rendes ruhát!-közölte, mire elkerekedett a szemem.-Úgy nézel ki, mint valami bűnöző.

-Én normálisan vagyok felöltözve.-mondtam.-Te vagy az, akin alig van ruha.-utaltam arra, hogy ennyi idősen még egy kicsit korai a miniszoknya és top, ami elég keveset takar belőle. És mindezt ősszel.

-Te meg olyan vagy, mint egy fiú!-fonta össze karjait.

-Köszönöm a bókot!-vigyorogtam.

Nem értem mi baja... Piros melegítőnadrág, fekete pólóval és szürke-fehér pulcsi, amin van egy szám. 90 ez a kedvenc számom. És egy baseball sapka. Én így öltözöm.

-Ezt sértésnek szántam.-világosított fel, mire megvontam a vállam és közelebb hajoltam.

-Nézd már, elkenődött a rúzsod!-mondtam, a csaj pedig a szájához kapta kezét és elrohant, valószínűleg a mosdóba ellenőrizni a sminket. Ez szánalom.

Tom mellettem kicsit elképedten nézett utána, majd mikor eltűnt a folyosó végén, megszólalt:

-Nem is volt rajta rúzs.-pislogott nagyokat.

-Nem...-vontam meg nevetve a vállamat és bementünk.

Mindenki beszélgetett valakivel, voltak, akik meg csak szemlélődtek. Én automatikusan bevágódtam a leghátsó padba és feltettem a lábamat az asztalra. Mellettem Tom foglalt helyet és kipakolt a táskájából? Táska?

-Pszt!-szóltam oda.-Ez meg honnan van?-mutattam a könyvekre.

-Meg kellett őket venni! A múlt héten!-magyarázta.

-Minek?

-Mert ezekből tanulunk! Nincsenek könyveid?-kérdezte, mire szét tártam a karjaimat. Biztos vannak valahol...

-Még nem hallottál róla, hogy iskolába tankönyvekkel járunk?

-Azt hittem az csak a filmekben van úgy!-barátom a homlokára csapott. És ekkor a terembe belépett egy idős nénike. A plázacicát maga előtt beengedte, aki rosszallóan csóválta meg a fejét, mikor rám nézett. Halkan elnevettem magam és hátradőltem a széken.

-Sziasztok!-köszönt barátságosan.-Sasha Ekberg vagyok, én leszek a második anyukátok.

Elkerekedett a szemem. Nekem egy anya is bőven elég, erre itt van ez is? A többiek nem is fogadták olyan rosszul ezt a hírt. A nő tovább magyarázott, de marhára nem igazgatott fel az egész. A névsor olvasásnál megtudam végre Miss Liba nevét, Alexandra Smith-nek hívják. Ő az első és én vagyok az utolsó.

-Wanda Love?-nézett fel a füzetéből Sasha, mire unottan felnyújtottam a kezem.

-Vigyázz lányom, szét ne ess!-rázta a fejét.-Ülj rendesen!-ezzel arra akart utalni, hogy vegyem le a lábamat a padról? Oké. Az asztalon könyökölve figyeltem tovább. Erre is húzta a száját, de már nem mondott semmit. Fejemen megigazítottam a sapkát, betűrtem alá a hajamat. Észre sem vettem, hogy a nő megint elhallgatott.

-Mi van?-néztem fel.

-Wanda Love...-mondta visszafojtott dühvel.-Húzzál kifelé a teremből, most!

Megvontam a vállam és eleget tettem kérésének, kimentem a folyosóra. Ami kongott az ürességtől.

Leültem az egyik padra és elővettem a zsebemből egy tollat. Unalmamban firkálni kezdtem a kezemre. Éppen a madárka szárnyát rajzoltam, mikor valaki megállt előttem. Felnéztem és egy fiatal srác nézett rám érdeklődve.

-Hát te?-kérdeztem.

-Kiraktak.-felelt.-Téged?

-Szintén.-mondtam és leült mellém.

Elente érdeklődve figyelte, ahogy rajzolgatok, majd egy sóhaj kíséretében hátradőlt.

-Hányadikos vagy?-érdeklődőtt.

-Elsős. Te?-válaszoltam anélkül, hogy felnéztem volna.

-Kiraktak az első napon? Az szép!-bólogatott.-Utolsó évem... és kb kilencszázharminchetedjére raknak ki.-mondta büszkén.

-Ki vagy te?-néztem fel rá.

-Simon Grey.-mutatkozott be.-Mindenki csak úgy hív, hogy a suli vagánya.

-Mivel érdemelted ki ezt a címet?

-Elsőben bezártam a tanárokat a tanáriba. És ez csak folytatódott... Egyre jobb és jobb csínyek következtek.-mosolyodott el, szerintem eszébe jutottak csínytevései.-Te okos kislánynak tűnsz.-jegyezte meg.

-Kössz... Amúgy meg Wanda vagyok.-mutatkoztam be én is.

-Hm. Volt egy Wanda nevű lány anno a tévében, hogy elgyepált néhány srácot.-tűnődött el.-Ezen még szerintem évekig fognak csámcsogni.

-Híres leszek.-fontam össze a karjaimat.-Talán külföldön is.

-Egyből tudtam, hogy te vagy az.-nevette el magát.-Tetszik, amit csinálsz.

-Te leszel a példaképem.-vigyorogtam.

-Oh, ez örömmel tölt el.-mondta kicsit rá is játszott, próbált műkönnyeket hullatni, de nem sikerült neki.

Ekkor hirtelen kinyílt az osztályunk ajtaja és Sasha lépett ki rajta.

-Tudtam, hogy megtalálod.-rázta rosszallóan a fejét.-Wanda, menj befelé! Simon, te pedig kerüld ezt a lányt!

-Igenis tanárnő!-pattant fel a srác, engem is felrántott, hogy menjek. De még előtte észrevétlenül a fülembe suttogta:

-Tanítás után a parkban!-majd ellökött magától és otthagyott minket. Én pedig végül visszamentem és azon gondolkodtam hogy szökök ki a parkba...