2012. április 15., vasárnap

18.rész - A betegség

Sziasztok! :)
Köszi a kommenteket...
Most viszont a fejezet előtt szeretnélek felcsigázni egy kicsit titeket. :D
Szóval... az évad még nem biztos, de lehet, hogy kicsit több részes lesz, mint szokott, annyi minden van még, amit nem is sejtetek! :D
Na jó a többiről majd később, egyelőre ennyi elég.
Ja, és ne felejtsetek el szavazni, hogy ki nyerje az eurovíziót... :) Annyit elárulok, valaki nagyon vezet... ;D
Ehhez a fejezethez meg jó olvasást! ;)
Puszi: Anna Love ♥
u.i.: Kis érdekességként katt ide...
Nézzétek meg őket. ;)



-Hahó!-kiabáltam, de nem kaptam választ.
Ez a világ, ahova ilyenkor kerül néha félelmetes tud lenni... Az üresség, a magány. Tisztában vagyok vele, hogy megint elájultam. Csak tudnám miért. Reggel még csak fájt a fejem, aztán ez egyre erősödött, és mikor fürödtem, a hideg rázott, mint kiderült nem azért, mert nincs meleg víz. A forró csap volt megnyitva, testem mégis remegett, úgy éreztem, mintha az északi sarkra csöppentem volna. Miután Eric otthagyott, hogy ő is lefürödjön, átöltöztem, először jó meleg ruhába, de mindent levettem, mert ezek után olyan forró lett a testem, hogy beleszédültem és alig bírtam megállni a lábamon. Végig feküdtem az ágyon és próbáltam nem koncentrálni arra, hogy mennyire kezd fájni a torkom. A kínzó torokfájdalomtól nem tudtam megszólalni, fojtogatott. A párnára hajtottam a fejem és küszködtem minden levegővételnél, hogy megkapjam a szükséges oxigént. Aztán hallottam Eric dühös, majd lágy hangját. Szemem csukva volt, szerettem volna megszólalni, de nem tudtam.
-Wanda, jól vagy?-hallottam még utoljára hangját, nagy nehezen kinyitottam a szemeimet és megmondtam neki, hogy nagyon nem... Ezek után, mintha ólom súlyúnak éreztem szemeim, lehunytam őket, de másra már nem emlékszem.
És ismét itt vagyok. Nem tudom mi ez a hely, de ha éppen eszméletlen vagyok, mindig idejutok. Ilyenkor mindig megjelent valami, de most nem. Akkor tudtam, mit tegyek, de most nem. Mi történik velem?
Sírva borultam a földre, újra előjött az a kínzó fájdalom, mind a fejemben, mind a torkomban...
Lehet, hogy csak álmodom. Talán ez egy álomvilág? Az lenne: ha nem lennék teljesen egyedül. Csak lenne valaki, egy valaki itt mellettem, ezen a helyen is! Tudom, hogy ahol éppen testileg vagyok, ott mindig fogja a kezem, az a bizonyos valaki.
-Wanda, kérlek, ébredj fel!-hallottam meg ekkor hangját. Keserű volt, és aggódó.
-Eric, hagyd!-jött egy másik hang.-Utánuk megyünk!-mondta a másik valaki, aki csak is Sam lehetett.
Utánunk? Hova visznek és kik? Felnéztem, kerestem valami jelet, hátha meglátom őt, de nagy fehérségben, csak ezt a két hangot hallottam.
-Ne, hadd menjek vele!-ordított Eric, de még soha nem hallottam ilyennek. Zokogott, tisztán érezhető volt hangján, hogy sír.
-Eric, itt vagyok!-kiabáltam, remélve, hogy meghallja, de ez esélytelen volt. Ő a túloldalon van.
Ezek után minden hang megszűnt. Semmit nem hallottam, megint magam voltam.
Hirtelen az egész hely megvilágosodott. Háttal álltam a vakítófény forrásának, nem akartam megfordulni. Ám mégis megtettem. Szerettem volna, ha itt helyben legyökerezik a lábam, mint közel egy éve, a lábaim maguktól indultak meg a fény felé...

-Lassíts egy kicsit!-kapaszkodott Sam az övébe. Tény, hogy a mutató már nagyon közelített a 150 km/órához, de túlságosan is kétségbeestem.
-Lassíts popsztár, mert a végén kirepülünk a kocsiból és kampec!-mondta a srác, mire a fokozatosan lejjebb nyomtam a féket. Igaza van. Ha most meghalunk, biztos nem látom többet Wandát. Sam hatalmasat sóhajtott, mikor végre elértük az ötvenes sebességet. Lassabb tempóban, de követtem az előttünk száguldó mentőt, amiben Wanda feküdt. Nem tudtuk lejjebb vinni a lázát, egyszerűen, nem ment... Hiába volt minden. A hideg vizes borogatás, a hideg fürdő: a mentőket kellett hívni. Akik minden szó nélkül fogták és elvitték. Kicsit sokkos állapotba kerültem, fogalmam sincs mi lehet vele... Az sem érdekelt, hogy én milyen rosszul vagyok. Megfáztam tegnap este és kész! De Wandával mi történt?
Lefékeztem a kórház előtt, ahol éppen a barátnőmet vittek rohamos tempóban befelé. Mit sem törődve azzal, hogy Sam mit kiabál utánam, berohantam az épületbe és rögtön a recepcióshoz szaladtam.
-Getter... Jaani...-lihegtem.
-Most vitték be, még nem mehet be hozzá!-közölte a nő.
Elkerekedett a szemem. Mi az, hogy nem mehetek be hozzá? A barátnőm! Tudnom kell, mi baja van!
-Eresszen be!-mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.
-Nem tehetem...-felelte, én pedig ökölbe szorítottam a kezem és mit sem törődve kijelentésével, elindultam megkeresni a lány kórtermét. Nem lehetett messze...
-Eric! Eric várj már!-kiabált Sam, majd elkapta a karom és visszarántott.-Mit művelsz?
-Látni akarom Wandát!-mondtam.-Most rögtön!
-Nem érted, hogy most próbálják menteni! Ha most bemész lehet, hogy elszúrnak valamit és vége!-a vállamra tette a kezét, ezzel próbált lefogni. Igazából, nem érdekelt ez sem, csak látni akartam, tudni, hogy mi baja van...
-Nyugi!-fogott le Sam, mert már indultam volna tovább. Könnyek szöktek a szemembe, dühös és kétségbeesett voltam egyszerre. De visszafogtam magam, és ez, hogy elfojtottam mindent, egy újabb köhögőrohamot váltott ki belőlem.
-Ülj le!-támogatott oda Sam egy közeli székhez.
Amint ez abbamaradt, lejjebb csúsztam a széken.
-Miért pont velünk történik mindig valami?-temettem az arcomat a tenyerembe.-Olyan szerencsétlen vagyok, hogy az hihetetlen! Amióta Wanda megismert, tönkretettem az életét!
-Te meg miről beszélsz?-értetlenkedett Sam.
-Hogy miről?-fordultam felé ingerülten.-Nézz rá szerencsétlenre! Ha nem jövök ide, akkor ez tuti nem történik meg! Először miattam tört össze a szíve, a szó szoros értelmében. Aztán...-de itt megálltam. Hogy miért? Mert nincs több dolog...
-Aztán?-vonta fel a szemöldökét Sam.
-Ennyi...-feleltem döbbenten.
-Ezzel tetted tönkre az életét?-kérdezte.
-Nem, de nem értem...-feleltem.-Annyi minden történt, mióta... találkoztunk. Például a Renés eset. Az mindent felforgatott... És ez mind...
-Wanda hibája volt?-hallottam Samet.
-Nem, nem, ez nem igaz!-ráztam a fejem, majd elgondolkodtam.-Na jó, talán egy kicsit... De nem hibáztatom semmiért, ő nem tehet semmiről, René volt és... és...-kerestem a szavakat, de nem volt több. Hiába magyarázkodtam volna a srácnak, nem hitte volna el.
-Gondolj csak bele.-szólalt meg.-Amióta Wandával vagy, hány koncerted is volt? Hány új számot jelentettél meg? Az énekesi karriereddel mi van?
-Ezt kérlek ne mondd...-csitítottam el.-Tisztában vagyok vele, hogy elhanyagoltam a zenei karrierem, de te ezt nem értheted!-mondtam. És el kezdtem gondolkodni valamin...
-Eric Saade?-jelent meg előttünk egy orvos.
-Igen!-álltam fel, úgyhogy majdnem felborítottam szegényt.-Mi van vele, mi történt?
-Semmi gond nincs!-tartotta fel a kezét, mire hatalmasat sóhajtottam.-Egy szimpla mandulagyulladással van dolgunk. Az ájulás, a hidegrázás mind amiatt volt, hogy ez a fertőzés nagyon magas lázzal jár... És tudja, hogy ha nagyon magas az ember testhőmérséklete, akkor...
-Belehalhat...-nyeltem egy nagyot.
-Pontosan.-bólintott kelletlenül.-Még nem sikerült teljesen levinnünk a lázát, nem tudom miért...
-Doktor úr!-kiabált ki egy kétségbeesett nővérke az egyik szobából.-Jöjjön gyorsan, a lány...-hadarta, mire a doki egy szó nélkül indult meg a kórterem felé.
-Kérlek, mondd, hogy nem Wanda van abban a kórteremben.-hajtottam le a fejem.
-Wanda nem abban a kórteremben van.-mondta Sam, mire megkönnyebbülten felnéztem.-Hanem abban.-mutatott egy másikra, amibe éppen rengeteg nővér és az orvos masírozott be, valamilyen kórházi szerkezettel együtt.
-Ez nagyon vicces volt...-húztam össze a szemem, és sietős léptekkel indultam meg a terem felé.
Az ajtóban viszont lefagytam. Meg kéne mondani nekik, hogy ha nem akarnak még egy valakit újra éleszteni, akkor csukják be az ajtót...
-Újra!-hallottam az orvos hangját a tömegből, akik körülállták a barátnőmet és éppen a géppel éppen újra éleszteni próbálták.
Csak álmodom, ez nem történhet meg, ez lehetetlen! Wanda, ne hagyj itt...

-Nem mehetsz át!-hallottam egy hangot a hátam mögül, mire megfordultam. Éppen kész voltam átlépni a fény küszöbét, de ez a valaki megállított.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem, miközben dühösen néztem arra a srácra, akit azt hiszem már egy jó ideje nem is láttam, de soha többet nem is szeretnék. Fogalmam sincs hogy került ide, pont most, de hidegen hagyott jelenléte.
-Kérlek, ne menj át!-mondta.
-És miért hallgatnék rád?-tártam szét a karjaimat.-Utállak, soha többet nem is akarlak látni! Elég volt nekem, hogy életem első 6 évét megkeserítetted! Miattad lettem olyan, amilyen...
-De húgi...
-Ne hívj a húgodnak!-csitítottam el.-Meg sem érdemelnéd, hogy a családunk tagja legyél!
-Nagyon-nagyon sajnálom...-suttogta.
-Ezzel már elkéstél.-feleltem.-Különben is, mit keresel itt? Hogy kerültél ide?
-Éppen próbálom megmenteni az életed, nemcsak most, hogy le akarlak beszélni az öngyilkosságról. Hanem odakint... Ahol a barátod vár, ott ül kint és azt várja, hogy bejöhessen hozzád! Te meg képes lennél itt hagyni?
-Milyen öngyilkosság, te meg miről beszélsz?-értetlenkedtem.
-Ha nem önszántadból tennéd, már rég a túloldalon lennél.-válaszolt.-Miért akarsz elmenni?
-Nem akarok!-feleltem és visszaléptem egyet.-Hihetetlen, hogy te beszéltél le róla...-ráztam meg a fejem.
-Mint az orvosod, kötelességemnek érzem, hogy lebeszéljelek róla!-tette a szívére a kezét.-Meg persze, mint a testvéred...
Unottan forgattam a szemeimet.
-Képes voltál letenni a doktorit?-vontam fel a szemöldökön, mire bólintott.-És most mit csináljak? Várjak megint a nagy semmire?
-Vagy kelj fel...-kacsintott, majd alakja elhomályosodott.
Nem maradt időm gondolkodni, hiszen amint kimondta, hogy kelj fel, vettem egy nagy levegőt és csak megkönnyebbült sóhajokat, illetve gépek csipogását hallottam. Lassan kinyitottam a szemem, és megláttam Őt.
Ott állt, teljes életnagyságban, díjnyertes mosolyával pedig engem tisztelt meg. Fekete tincsei össze-vissza álltak, barna szemei felcsillantak, mikor meglátta, hogy élek. A nővérek utat engedtek neki, ő pedig megölelt.
-Azért óvatosan...-szólalt meg az a valaki, aki megmentette az életemet, azok után, hogy évekkel ezelőtt majdnem tönkretette.-Nem ám megfertőzitek egymást!
Ha ismerne, jól tudná, hogy ez minket egy cseppet sem érdekel. Eric újra megölelt, én pedig még mindig fájdalmakkal küszködve ültem fel. A popsztár a homlokomra rakta a kezét és megállapította, hogy még nem vagyok teljesen rendben, ezért egy nedves törölközőt rakott a fejemre.
-Köszi...-krákogtam, amin mindketten azt hiszem meglepődtünk.
-Ja, persze!-csapott a fejére a tesóm.-Ne nagyon erőltesd a hangod... egy, mert fájni fog, kettő, mert akkor lehet, hogy ki kell venni a manduládat.
-De nekem énekelnem kell az eurovízión egy hónap múlva!-préseltem ki magamból a szavakat nagy nehezen, nyelni is alig tudtam.
-Ha ezt csinálod, akkor biztos nem lesz hangod.-közölte.-Ne beszélj, értve vagyok?
Bólintottam. Egy papírt és egy tollat nyomott a kezembe, maradjunk a régi írásos módszernél. Két szót firkantottam a lapra, amit a rég nem látott testvérem szántam: ölelj meg.
-Megbocsátasz?-kérdezte, mire bólintottam és ő pedig átölelt. Nem érdekelte, hogy beteg vagyok, azt hiszem örül, hogy megbocsátottam neki.
Eric összehúzott szemekkel fürkészte a tesómat, de őt is két szóval lerendeztem: mindent elmagyarázok.
Hátradőltem az ágyon és vettem egy mély levegőt. Kezdtem érezni, hogy testhőmérsékletem kezd rendes állapotába jönni, bár a torkom, illetve ezek szerint a mandulám nagyon fájt. Valószínűleg a tegnap este lehet a bűnös. De most már minden rendben van... szerencsére.
-Akkor elmondod?-hallottam Popular hangját, mire kinyitottam a szemem.
Egy széken ült, aminek támlájára könyökölve engem nézett. A kórterem üres volt...
Hova lettek a többiek?-írtam neki a papírra.
-Szerettem volna beszélni veled...-felelte.-Ki ez az ember?
Sóhajtottam egyet és ismét firkálni kezdtem:
Wilbur Love, a bátyám.
-Micsoda?-kerekedett el a szeme.-Van bátyád? És miért nem beszéltél róla?
Mert nem volt jó a kapcsolatunk kisebb koromban... Otthagyta a családunkat.
-De miért?-kérdezősködött a popsztár, túlságosan is érdekelte a téma, ezért nem tűnt fel neki, hogy nem szeretnék beszélni róla.
6 éves voltam... Ekkor volt ő 17, mint most én. Nagy köztünk a korkülönbség, sokkal nagyobb, mint az öcsémmel. Egyszer erőszakoskodtam, hogy menjünk le a játszótérre, de se anya, se apa nem akart velem lejönni. Wilbur pedig tudod, ő a felnőtt és már önálló meg bla-bla-bla. Éppen randija volt, és a szüleim hiába fenyegették meg, ő úgysem akart levinni. Végül nem tudom mi történt, de végül azt mondta magával visz. Csak akkor nem mondta hová, így mindenki azt gondolta, hogy a bátyus leviszi drága kishúgát a játszótérre egy kicsit hintázni vagy homokozni, de nem így lett. Elvitt magával a randevújára, ami valami bárban volt, nem fogok kertelni, de szerintem ez nem randi volt... Egy sztriptízbárba vitt. Egy 6 éves kislányt. Ezek után, amíg ő élvezkedett, engem kint felejtett. És jött két néni, akik rám adtak valami göncöt, olyan voltam, mint egy Barbie, amit öltöztethetnek. Aztán kilöktek a színpadra, azzal a felkiáltással, hogy táncolj kislány! És mivel nem tudtam mit csináljak, csak álltam ott, a részeg srácpk megdobáltak, volt aki kupakkal, volt aki sörös üveggel, azért van egy máig látható heg a nyakamon. Sírva, vérző nyakkal szaladtam le a színpadról,  ahol az egyik bácsi elkapott... És bevitt magával az egyik szobába...
A tollat kiejtettem a kezemből és sírva fakadtam. Nem bírtam egyszerűen leírni mi történt odabent. Ekkor történt az, hogy a sarkamra álltam és nehezen, de meglógtam onnan, az ember viszont követett. Úgy sikerült leráznom, hogy mivel totál részeg volt, hamar szem elől vesztett. Én pedig elvesztem Californiában... A rendőrök találtak meg, miután éhesen, szomjasan és fáradtan feküdtem egy padon valahol az egyik parkban. Mondanom sem kell... Ekkor kerestek fel anyáék először egy pszihomókust, mert úgy gondolták ez egy életre szóló trauma. Nem lett az, de végül is, én se lettem jobb... Sőt akkor lett minden egyre rosszabb... Így lettem én Wanda Love, az amerikai vadóc...
Eric teljesen ledöbbenve ült a széken, maga elé bámulva. Azt hiszem már ez is sok volt neki, amit leírtam. Egy nagy sóhaj kíséretében kimásztam az ágyból és megöleltem a popsztárt, aki lehet, hogy sokkot kapott.
-Ne haragudj...-suttogta.-Nem akartam, hogy megint, hogy újból emlékezz rá, csak...-de csendre intettem.
-Semmi baj.-súgtam kínzó fájdalommal a torkomban.
Mélyen a szemembe nézett és mit sem törődve betegségeinkkel, megcsókolt. Boldogan kapta vissza ezeket a puszikat szájára, majd elhúzódott.
-Pihenned kell...-simította meg az arcomat.
-Rendben.-suttogtam.
-És ne beszél többet!-mosolygott, majd segített visszafeküdni az ágyba.-Aludj jól szívem!-adott egy puszit a homlokomra.-Holnap reggel jövök, amint csak lehet...-intett egy utolsót az ajtóból és otthagyott.
Én pedig azzal a tudattal, hogy rendbe fogok jönni, boldogan aludtam el, miközben Eric vigyázott rám... álmomban.

8 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon tetszik a friss!Szegény Wanda,már aszt hottem tényleg meghal.De nem!Halaleuja!És amit a testvére tett vele...durva!Mit mondjak?Az egy elmebeteg (már bocsi)!Deazlrt nagyon tetszet!Vérom a kövit!Puss: Meli :)

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Bocsi,hogy nem írtam az előző fejezethez,de csak futólag tudtam elolvasni,és már időm sem volt leírni,hogy mennyire tetszett! *-*
    Szegény Wanda,nagyon sajnáltam,át tudtam érezni a fájdalmát,mert nekem is hasonló élményem volt a mandulámmal... (persze én nem voltam halálközeli élményben,de hasonló az esetünk,nagyon magas volt a lázam,de erős voltam és legyőztem!!) :D
    Nagyon durva mik nem jutnak az eszedbe,te lány... :D a bátya elvitte egy ilyen gusztustalan helyre,és még el is hagyta... és ezek után letette a doktorit,nem semmi :P
    Egyetértek Eric-kel: mért történik velük mindig vmi,ami elrontja a meghitt kapcsolatukat,vagy éppen az adott pillanatot,és nem tudnak boldogok lenni... :P de hát így szép az ő kapcsolatuk,és nagyon igaz a kapcsolatukra,hogy kalandos és veszélyes()szó szerint) :D
    Na de összességében mind2 tetszett,csak így tovább,de most már legyen minden rendben köztük,jóó?? légysziiii *-* (olyan szemeket képzelj el,mint a Shrek-ben a macskának,amikor szépen kér vmit...) xD :D
    Siess a következővel,nagyon várom a következőt!!:D :)
    Puszi:Viki

    VálaszTörlés
  3. Szia :D
    Hú :O Itt aztán nem csak Eric kapott sokkot hanem én is :O Szegény Wanda... miken ment keresztül jézus.. de legalább megtudtuk miért lett vadóc...
    Az nagyon tetszett mikor Eric belesült az önszidalmazásába :D De igaza van Samnek most már kéne foglalkoznia a karrierjével is! Ő a mi popsztárunk ♥ Bár Wanda olyan nehéz eset, hogy napi 25!!!órás felügyeletet igényel XD
    Nagyon szép gesztus volt hogy Wanda megbocsájtott a testvérének.. a srác mit érezhetett amikor a húga életéért küzdött :/
    Nagyon tetszett a rész :) Tele volt mély érzésekkel és a poén sem maradhatott ki " ne fertőzzétek meg egymást" szóval jó rész volt nagyon :D
    Hosszabb évad? Egyrészt szomorú vagyok mert később kezded a Romeost... :( Másrészt viszont iszonyatosan boldog vagyok mert ebből még annyi mindent ki lehet hozni és pluszba imádom is :D Szóval csak így tovább ;)
    Puszil Jenni

    VálaszTörlés
  4. @meli: örülök,hogy tetszett. :D sietek a folytatással... ;*

    @Viki: semmi baj,annak is örülök,ha elolvastad. ;) ez a mandulagyulladás elég rossz lehet,szerencsére én nem tapasztaltam meg,és remélem nem is kell... :/
    ilyenek jutnak eszembe... :D túl sok filmet nézek.. :D
    ha nem lenne ilyen az életük Wandával,csak egész nap otthon ücsörögnének,akkor nem lenne érdekes a történet! :D ha belegondolunk mennyi minden történt velük. :D
    köztük minden rendben van... de még csak most jön a java! ;)
    és igyekszem! ;*

    @Jenni: igen,mikor írás után elolvastam,én is kicsit meglepődtem,hogy ilyeneket írtam. :O :D a következő részben lesz valami,a karrierével kapcsolatban,ennyit elárulok! ;)
    igazából már megvolt az ötletem a fejezet elején,hogy mit akarok,de hogy megjelenik a bátya,akit utál az csak úgy jött közben és jobbnak találtam,mint az eredetit. :)
    örülök,hogy tetszett,és ezek szerint megint sikerült vicceset is beleraknom.
    azt terveztem,hogy a Romeosat júniusban kezdem el,egész nyáron nem leszek itthon,így előre megírom a fejezeteket és minden héten 1 vagy 2 fog magától publikálódni. :)
    és megígérem kihozom belőle a legtöbbet,amit tudok!
    sietek :*

    VálaszTörlés
  5. Sziaa :D
    Úr isten de szégyenlem magam, hogy csak most írok, habár mentségem legyen már vasárnap elolvastam és nagyon tetszett :D
    Nagyon ledöbbentett a visszaemlékezés elég durva és sokkoló volt, de szerintem ez volt a cél, és nagy szó hogy Wanda ezt megtudta bocsájtani..bár azért csak a testvér :) És a tesója honnan tudta hogy Eric Wanda barátja? :O Ezen meglepődtem :)
    Imádtam mikor Sam félt Eric mellett a kocsiban az nagyon vicces volt :P
    Mandulagyulladás? :/ Undok egy betegség :/ Nekem is mindig meggyűlik vele a bajom..
    Jajj ezt az írásos beszélgetést imádom *-*
    Na ez picit értelmetlen lett de rohanok mert vár az olasz -.-"
    Király lett ;) Siess O_O
    Pusziii Roxiii

    VálaszTörlés
  6. @Roxiii: nem kell szégyellni,örülök,hogy írtál! ;D
    most legalább kiderült,hogy Wanda miért olyan amilyen... és ezek szerint nagyon jó testvér! ;) Wilbur okos... ;D onnan tudta!
    Eric kicsit veszélyes volt azért,megértem Samet.
    a mandulagyulladást szerencsére még nem tapasztaltam,de a hangszál gyulladás nem kellemes... :P arról viszont sokat tudnék mesélni. :D
    ez az írásos beszélgetés még marad egy ideig... ;D
    sietek és örülök,hogy tetszett! ;*

    VálaszTörlés
  7. Helló :)
    Mint mindig most is kicsit fázis késében vagyok :D De a lényeg hogy megérkeztem :D :D Na jó elég magamból XD Szóval a rész :D Nagyon tetszett :D Mint mindig...(:
    Igen Wanda nagyon jó testvér :) De leesett ám az állam mikor láttam hogy van egy báttya :O Meg amiken keresztül ment eléggé sokkolóan hatottak rám, de így már azért minden érthetőbb :D Eric milyen édes volt a végén <3
    Meg olyan jó volt hogy Wanda hidegnek érezte a vizet szegény Saade<3 meg leforrázta magát :D na jó gonosz vagyok de tényleg vicces volt XD
    ez elég rossz betegség lehet még nekem sem volt benne szerencsére részem :) 'lekopogom'
    Várom nagyon innen hogyan tovább :D Kíváncsi vagyok hogy fog megérkezni az euróvízióra, hogy hogyan írod meg a Mollyval való találkozást és hogy Eric hogy tér vissza a Mr Popular élethez, mert nem fogja cserben hagyni a rajongóit, az nem Ő lenne! :D
    Szóval jó rész volt várom a továbbiakat :D
    ßißi voltam :)

    VálaszTörlés
  8. @ßißi: Wanda egy jó testvér... :D igen, én is ezt gondolom. ;) azért ez tényleg kicsit durva volt,de még így is megbocsátott neki,szóval az. :D
    nem vagy gonosz... :D szegény csúnyán megégethette magát. :D najó... én is gonosz vagyok,hogy ilyeneket írok! :D
    majd meglátod mi lesz! megígérem,nem lesz izgalmakban hiány! ;D
    sietek a következővel! :*

    VálaszTörlés