2012. április 2., hétfő

15.rész - Melodifestivalen

Sziasztok! :D
Annyira, de annyira köszönöm az előző fejezethez a kommenteket, azt hiszem még nem kaptam ilyen jó visszajelzéseket! :')
Most nagyon-nagyon gonosz leszek... :D
Nem árulom el miért, úgyis rájöttök!
Egy jó hosszú fejezetet kreáltam, bocsánat, de csakúgy folytak belőlem a szavak. :D
Jó olvasást ehhez is, igyekeztem hasonlóan jó fejezetet írni, de szerintem nem tudok... ;)
Puszi: Anna Love ♥



-Huha...-vettem végre levegőt. Mikor megláttam azt a bizonyos Sam nevű srácot, én is megijedtem. Szikrát szórt a szeme, ahogy meglátott engem. Wanda most nagyon fog kapni. Muszáj lenne beszélnem vele, hogy mi történt. Ha most megint áthelyezik? Akkor vége ennek. Kereshetem meg újra, de hogy megint megtalálom, annak az esélye körülbelül mínusz 200 százalék.
-A fenébe!-fejeltem le az asztalt. Ha belegondolok, most mi lesz velünk! Talán most beszéltünk utoljára...
-Jól vagy Eric?-hallottam a hátam mögül egy lágy, álmos hangot.
Megfordultam és mosolyogva pillantottam Mollyra, akit azt hiszem sikerült felébresztenem.
-Persze, persze!-legyintettem.-De azonnal fekvés vissza! Holnap nem lehetsz fáradt! Ki kell pihenned magad!-pattantam fel és visszakísértem volt barátnőmet a hálónkba.
Mikor visszafeküdt az ágyba, hálás pillantásokat küldött felém. Halványan elmosolyodtam és megpusziltam a fejét. A lány az oldalára fordult és pár perc múlva már mélyen aludt. Csendesen kimentem, és végigfeküdtem a kanapén.
Nem hagyhatom, hogy Molly azért szerepeljen rosszul holnap, mert miattam fáradt. Már napok óta kint alszok a kanapén, hogy kipihenje a nap fáradalmait, legalább este. Ugyanis, ideiglenesen visszaköltözött hozzám, mert nagyon egyedül vagyok, neki pedig szüksége van a támogatásra.
Rengeteg tanáccsal láttam el, hogy mit tegyen, mit ne tegyen, mikor holnap fellép. Nemcsak az évfordulónk van holnap, de minden évben március 12-én rendezik meg a Melodifestivalen-t. Molly szerencsésen bekerült a döntőbe, aminek én is nagyon örültem. A szám ellen nem lehet senkinek kifogása, nagyszerű! A Hoppslotting egy aranyos szám, szerintem sokat nevetnének rajta az eurovízión, bár a szöveget nem értik, de már eleve meglepődnek, ha Svédország produkciója előtt egy ugrálóvárat visznek a színpadra.
A másik nagy esélyesünk Danny... Danny Saucedo, egy régi barátom. Idén harmadjára indul, elég nagy eséllyel. Az Amazing egy nagyszerű szám. Nem tudnék dönteni, hogy melyiket szeretem jobban. Talán... áh, nem. Úgysem nekem kell dönteni szerencsére.
Rengeteg minden járt a fejembe, szépen lassan pedig álomba merültem...

Hangos kopogtatásra ébredtem. Álmosan kaptam fel a fejem és az órára néztem: negyed tizenegy. Molly már biztos elment, lehet, hogy itt hagyott valamit, esetleg azért jött vissza, bár ezt nem tartom valószínűnek, hiszen van kulcsa. Kicsit érdekesnek találtam, hogy ilyen későn keltem, általában már nyolckor kipattan a szemem, de lehet, hogy ez a késői webcamerázás miatt volt. Az egyáltalán megtörtént? Vagy csak álmodtam? Minden esetre muszáj beszélnem valahogy Wandával...
A kopogás egyre erősödött, inkább már dörömbölésbe ment át, mikor feltápászkodtam és a bejárati ajtóhoz siettem. Kilestem a kukucskálón, a szavam pedig elállt, mert nem hittem a szememnek. Kitártam az ajtót, ahol egy régi barátom támasztotta lazán a falat...
-Szia.-köszönt bátortalanul.
-Szia...-intettem a srácnak, akivel nem éppen nagyon barátságban váltunk el.-Mit keresel itt?
Danny zavartan hajtotta le a fejét.
-Beszélnünk kéne.-mondta.
Unottan invitáltam be a házba, és a nappaliban leültünk a kanapéra. Hiába kínáltam bármivel, nem nagyon volt vidám. Emlékszem, mikor két éve a döntő napján fogtam fel, hogy éppen mi van, és a rengeteg próba annyira lefárasztott, hogy már alig álltam a lábamon. Molly pedig azonnal haza parancsolt, hogy aludjak, szóval egy kiadós alvás után mentem és megnyertem a Melodifestivalent. De Danny nem tűnt se fáradtnak, se izgatottnak, inkább le volt lombozva.
-Figyelj...-szólalt meg végre.-Kéne egy kis segítség este.-mondta.-Tudom, hogy összevesztünk legutóbb, de szükségem lenne rád!
Érdeklődve vonta fel a szemöldököm. Abban igaza volt, hogy legutóbbi találkozásunk nem volt valami fényes: mikor még jártunk Mollyval, pontosan 2 éve történt a Melodifestivalen afterpartiján. Visszagondolni sem szeretek rá...

-Alex!-böktem meg hátulról a táncosomat, aki éppen Edinnel beszélgetett.-Nem láttad Mollyt?-kérdeztem, de a srác csak megrázta a fejét és folytatta a diskurálást.
Mindenki nagyban bulizott, ami jó, mert engem ünnepeltek, de mégis az aggasztott, merre lehet Molly. Már legalább egy órája nem láttam.
A Globen hatalmas épület, elég nehéz benne megtalálni Mollyt. Ötletem sem volt merre keressem. Mindenesetre kimentem a nagyteremből, hátha ott megtalálom. Ekkor eszembe jutott, hogy ez a 21. század, van mobiltelefon. Azonnal hívtam a lányt, amikor egy ismerős zene csapta meg a fülemet. A Big Love nem messze szólt tőlem, talán a következő sarkon. Leraktam a mobilt, mire a zene is megszűnt. Már pár lépésre voltam a kiszemelt helytől, a sötétben nem sokat láttam, csak a beszűrődő fények alapján tudtam tájékozódni, amikor üveg csörömpölést hallottam. Ijedten torpantam meg. Jobb lett volna visszamenni... De a kíváncsiságom győzedelmeskedett és mikor befordultam, azt kívántam: bár nem jöttem volna erre...
Megfordult velem a világ, lábaim megrogytak, mikor megláttam a falnál Mollyt és Dannyt. A földön apró üvegszilánkok, kifolyt pia, a srác pedig a barátnőm ajkaira tapasztotta száját, miközben a lány a falnak támasztott háttal karolta át Danny nyakát. Nem bírtam mozdulni, a döbbenettől egyszerűen földbe gyökereztem. Csak álltam ott és néztem, ahogy egyik legjobb barátom éppen a barátnőmmel csókolózik. Tennem kellett valamit: erőt vetettem magamon és dühösen léptem közéjük. Ellöktem Dannyt barátnőmtől, aki a földre esett és az üvegdarabkákba tenyerelt.
-Au...-pattant fel.
-Te meg mi a fenét művelsz?-kérdeztem hitetlenül, majd Mollyra néztem.
A lány a vállamra hajtotta a fejét, már alig állt a lábán. Látszott rajta, hogy nem kevés alkohol van már a szervezetében.
-Komolyan leitattad?-kiabáltam rá a srácra.-Te nem vagy normális!
Danny unottan forgatta a szemeit, ekkor telt be nálam a pohár. Óvatosan leültettem Mollyt a földre, aki már mélyen aludt, én pedig Danny felé fordultam.
-Legalább elmondod miért, mielőtt jól képen töröllek?
-Te nyertél mi kell még neked?-tárta szét a karját.
Döbbenten bámultam a srácra. Féltékeny? Féltékeny arra, hogy nyertem? Féltékeny arra, hogy barátnőm van? Féltékeny lenne rám?
-Komolyan irigykedsz rám?-kérdeztem nevetve.
-Miért ne irigykedhetnék a nagy Eric Saadera?-tárta szét a karjait és arrébb sétált.-Te olyan tökéletes vagy... Mindened megvan, mindent megkapsz, amit akarsz! Itt van például a Melodifestivalen! Nyertél... Másodjára próbálkozol, hozzám hasonlóan és ez azt jelenti, hogy te vagy a jobb! Pedig fiatalabb is vagy, meg rövidebb ideje vagy a pályán, de nagy karriert fogsz befutni ezzel az eurovízióval! Legalább a barátnődet ad nekem! Ha már Marie nem lehet velem...
Elhúztam a számat. Kicsit megsajnáltam Dannyt, azért, amiért mindenki megszokta: Marie... A volt barátnője, akivel pár éve össze akartak házasodni, de a lány autóbalesetet szenvedett és sajnos nem élte túl. Azóta egyedül él. És bármennyire is sajnálom, de a barátnőmet nem fogja lenyúlni!
-Nem!-feleltem határozottan, mire hátrakapta a fejét.
-Micsoda?-hitetlenkedett.
-Jól hallottad...-mondtam.-Nem!-ismételtem meg pontosan ugyanúgy, ahogy az előbb mondtam. Mégis mit várt? Hogy csak úgy odapasszolom neki a barátnőmet?
Danny visszalépett hozzám és mivel 5 centivel vagyok alacsonyabb nála, ráadásul magas talapú cipőben volt, félve néztem fel rá. Idősebb, erősebb, magasabb... Jobb lenne hátrálni. Két lépést hátraléptem, de pechemre a srác tartotta a köztünk lévő távolságot. Most tűnt fel, hogy ő is be lehet egy kicsit rúgva. Akkor egy idősebb, magasabb, erősebb és részegebb srác VS én? Talán van esélyem.
-Állj le, jó?-mondtam, és belebokszoltam a vállába.
-Rendben Eric Saade... te akartad!-ropogtatta meg a nyakát.
Az ezek után történteket nem szeretném részletezni, a lényeg, hogy Molly mellett végeztem.
-Au...-töröltem meg a számat, amiből a vér folyt.
-Ez jegyezd meg Saade!-rúgott belém egy utolsót, majd ott hagyott a földön.
Ezt azért nem gondoltam volna, de azt hiszem Danny így akarta közölni, hogy mostantól hagyjam békén. Lehet, hogy túl sok volt ez már neki. Vagy nem tudom...

-Jó, nem voltam magamnál te is tudod, és nagyon-nagyon sajnálom!-esedezett, azt vártam, mikor borul térdre a nagy Eric Saade előtt. Bár ezt csak poénból mondtam, nem gondoltam komolyan megteszi...
Továbbra is a kanapén ültem és Dannyt néztem, közben az agyamban az igen és a nem éppen szkanderezett, hogy mit is mondjak neki. Ezek szerint az igen nyert, mert végül bólintottam.
-Köszönöm, el sem tudod hinni milyen hálás vagyok!-imádkozott a srác, bár szerintem kicsit túl reagálta.
-Mondd már mi van!-ültem fel, mert kezdtem azon gondolkodni, hogy visszavonom.
-Anton kórházba került...-közölte.
-Micsoda?-pattantam fel, hiszen nemcsak Danny táncosáról, hanem egyben az enyémről is szó volt.-Mi történt, úristen!
-Semmi komoly!-nyugtatott Danny.-Csak eltört a lába, azt mondta ne aggódjunk, felépül! Csak az a baj, hogy nincs több táncosom.
-Az tényleg baj...-bólogattam.-És öten nem tudjátok megcsinálni a koreográfiát?-kérdeztem.
-Nem...-felelt Danny.-Ezért lenne szükségem még egy táncosra...
-Vágom.-mondtam.-Szóval melyik táncosomat szeretnéd "kölcsönkérni"?-tettem idézőjelbe a "kölcsönkérni" szót.
-Egyiket sem!-rázta a fejét hitetlenül a srác.-Még mindig nem érted? Én téged akarlak megkérni!
-Hogy micsoda?-maradt tátva a szám.-9 órám lenne megtanulni a táncot!-néztem a karórámra.
-Éppen ezért kell most indulnunk!-tapsolt kettőt Danny, majd meg sem várta mit reagálok, elhúzott és kihúzott a házból...

-A 9.dal következik...-hallottam a közvetítő hangját, miközben fáradtan estem a legközelebbi szilárd pontra. Molly jön. Szeretnék hihetetlenül szurkolni neki a színpad előtt, de alig állok a lábamon és még elő sem adtuk a produkciót! Miután Danny idecipelt, nekiálltak megtanítani a táncot, amin hamar túl is estünk, de ekkor jöttek a fárasztó részek. A ruhapróba, a világítás beállítása, a színpadi próba...
Már a halálomon voltam a műsor kezdetekor, de muszáj volt beszélnem Mollyval. Odaszaladtam az öltözőhöz, ami mellé egy papírra a lány neve volt írva: Molly Sandén
Halkan bekopogtam, mire a lány hamarosan kinyitotta az ajtót. Sárga mezben, törülközővel a nyakában és színes karúszókkal mosolyogva állt az ajtóban.
-Szexi a világítós ruhád...-nevetett, én pedig végignéztem magamon.
-Igen, a fekete és piros nagyon jó összeállítás.-bólogattam vigyorogva.-Szépek a karúszóid...-kacsintottam.-Hogy vagy?-érdeklődtem.
-Én jól, te hogy bírtad?-kérdezte.
-Kicsit elfáradtam...-sóhajtottam.-Na jó, mindjárt összeesek a fáradtságtól, de remélem így legalább jobb lesz a kapcsolatunk Dannyvel, hogy segítettem neki. Tudod, a nap folyamán egész jól összebarátkoztunk, kezdem elfelejteni azt az estét...
Molly elhúzta a száját. Persze, hogy ő sem szívesen emlékszik erre vissza, de nem az ő hibája volt...
-Még szerintem alszom egyet, mielőtt színpadra állunk...-vakargattam a fejem, mert a kapucni kezdett nagyon meleg lenni.
-Sok sikert...-adott egy puszit az arcomra, majd visszament.
Nagyot sóhajtottam, és már indultam volna vissza, mikor újra kinézett.
-És nagyon fontos!-nyomott a kezembe egy fülvédőt, mire értetlenül bámultam rá.-Nézd az időt... És 2 perc 24-nél tedd fel, ha nem akarsz süketen színpadra lépni...-mosolygott és ismét eltűnt.
Gondolkodásom közepett csak úgy telt az idő, el is felejtettem figyelni az időt, szóval felkaptam a fülvédőt, mint kiderült pont jókor, hiszen a következő pillanatban mindenki befogta a fülét és pár pillanat múlva újra Mollyra néztek, aki az összeesett izompacsirtára vetődött. Levettem a fejemről a hangszigetelő szerkezetet és a színpadon ugráló lányt már a produkció vége előtt megtapsoltam. Hatalmas ováció tört ki, amint az utolsó szavakat is elénekelte...


-A 10.dal következik...-mondták be, majd Danny megjelent előttem.
-Biztos menni fog?-kérdezte, mire fáradtan bólintottam.-Nagyon köszi, tényleg...
Megvontam a vállam és a kezemet nyújtottam, hogy segítsen felállni, mert akkor lehet, hogy nem állok ki a színpadra...
-Amazing: Danny Saucedo.-hallottam a bemondót, a zene pedig elindult és a produkció elkezdődött:


Én mindent beleadtam... Amit csak tudtam, mégsem voltam elégedett magammal. Danny még megköszönte a hatalmas tapsot, én pedig lerohantam a színpadról és összeestem. A hátamra fordultam és vettem egy mély levegőt. Ez a sóhaj pedig szörnyű köhögésbe folyt át...
-Úristen Eric!-hallottam Molly kétségbeesett hangját, majd hirtelen megjelent felettem.-Hívjanak orvost!-kiabált, mire többen is odakapták a fejüket. Még mindig köhögtem, mikor megérkezett a doki. Molly felültetett, mert nem volt hozzá erőm. Az orvos megvizsgált, közben próbáltam magamhoz térni, és már egyre többen voltak körülöttem, köztük a volt barátnőm, Danny, Edin a táncosom. Aggódva figyelték az eseményeket. Mollyt és Dannyt az sem zavarta, hogy már rég kint kellene lenniük, mert a szavazás pár percen belül elkezdődik. Mellettem maradtak: két jó barát.
-Kicsit fektessük fel valahova, jobban lesz...-mondta a doki.
Egyik a lábamat, másik a karomat fogta, és felraktak a közeli széksorra. Kezdtem jobban érezni magam, már éreztem a végtagjaimat és lehunytam a szemem. Picit próbáltam megpihenni... Amikor már éreztem, hogy van erőm megszólalni, kinyitottam a szemem:
-Menjetek ki...-suttogtam.
-Nem!
-Azt most rögtön felejtsd el!
Ezt a két választ kaptam. A fájdalmakat figyelmen kívül hagyva erőltettem egy mosolyt az arcomra, mert nagyon örültem, hogy ez volt a reakciójuk. Sóhajtottam egy nagyot és felültem. Hátradőltem a széken és nagy nehezen felálltam.
-Most pedig...-mondtam.-Mindketten odatoljátok a helyetekre a feneketeket, vagy én rugdoslak oda titeket!
Danny és Molly elmosolyodott, látták, hogy jobban vagyok, amit már én is kezdtem érezni, bár még párszor megszédültem, mikor kikísértem őket, aztán odacammogtam a tévéhez, amiben a backstageben dolgozok nézték a fesztivált.
Döbbenten bámultam a képernyőt, hiszen Mollyt és Dannyt mutatták, amint az egyik sír a boldogságtól, a másik pedig tátott szájjal mered a képernyőre. Az országok szavazásánál fej-fej mellett haladtak, a többieket majdnem 100 ponttal maguk mögé utasítva. Jelenleg Molly vezetett 167 ponttal, mögötte Danny 162 ponttal, harmadikként a Timoteij 78 ponttal. Aztán mikor elérkezett az SMS szavazás, kiszaladtam a színpad mellé. Mindkettőjüknek nagyon szurkoltam, de képtelen voltam most megtippelni ki fog nyerni. A szavazás második része alatt azt furcsálltam, hogy az utolsó helyezettek csak 1-2 pontot kaptam, a csík pedig még alig haladt valamit. Aztán a felénél megállt, mikor elérkeztek az első három helyezetthez.
-Az egyik dobogósunk 35 ponttal.... a Timoteij!-mondta a műsorvezető, én pedig még mindig a csíkot figyeltek, amiből még mindig nagyon sok maradt. 
-Te jó isten!-kiáltott fel a műsorvezető.-Alig van különbség az 1. és 2. helyezett között, de ez a rengeteg pont!-csóválta a fejét, én meg a tekintetemet Dannyre és Mollyra kaptam, akik hitetlenül néztek össze.
-A második helyezett.... 234 ponttal!-hangsúlyozták a szavazatok számát, amin én is megdöbbentem. Talán a Melodifestivalen történetének legtöbb pontja és ez még csak a második helyezett!
-Molly Sandén!!!!-a lány felsóhajtott, de azt hiszem még kár előre örülni Danny sikerének...
-Az első helyezett Danny Saucedo, 239 pont... egy pillanat!-nézett a mindenki döbbenten a kivetítőre.-401 és 401 pont?
Meg kellett kapaszkodnom valamiben, mert majdnem összeestem megint. Ismét két barátomra néztem, akik már egymás mellett álltak, gondolom Molly ment gratulálni Dannynek, de időközben megtorpantak és a képernyőt bámulták.
-Most nem tudom mi van...-sziszegte a műsorvezető, segítséget kérve.
Láttam, ahogy a színpadra felszalad az egyik főszervező, erre én is közelebb mentem a színpadhoz. Láttam, ahogy tanakodnak, majd felcsillant a szervező szeme, mikor meglátott engem és újra visszafordult. Végül mindketten bólintottak és a mikrofon a főszervező kezébe került.
-Egy elég érdekes helyzet alakult ki a versenyen, amire még eddig nem volt példa. De úgy gondoljuk egy olyan ember fog ez ügyben dönteni, aki már megtapasztalta milyen produkcióval lehet egy ilyen nagy rangú fesztiválon minél jobb helyezést elérni... Eric Saade fáradj fel a színpadra kérlek!
Ledermedtem, mozdulni sem tudtam, a biztonsági őrök cipeltek fel és szó szerint odaraktak a két férfi közé.
-Szóval Eric, kit küldjünk az eurovízióra? Danny Saucedo-t vagy Molly Sandén-t?
Én pedig meredten bámultam az aréna másik felében ácsorgó srácot és lányt, akik csak arra vártak, hogy kimondjam a nevüket...

11 megjegyzés:

  1. Szia!
    Bocsánat? BOCSÁNAAAT??!!! Mi az hogy BOCSÁNAT?! Hah! Vegyük úgy hogy el sem olvastam ezt a szót! ;D Én nem bánom hogy ha hosszú a fejezet, annál később kell ki x-elni ezt az oldalt ;DD Bár vagy 1 órán keresztül gondolkozok hogy mit kéne írni, ami találó a fejezetre, mert egyszerűen imádtam! :D És nem csak a fejit imádom, hanem Téged is! Ez a rész komolyan mondom ihletet adott! :DD Persze nem koppintom, nem vagyok olyan. ;) No, szerintem mindent leírtam. Jaaa nem! Ez a Hoppslotting tényleg aranyos! :D Na most írtam le mindent.
    Várom a kövit!
    Puszi Sarah

    VálaszTörlés
  2. @Sarah: örülök, hogy tetszett... :D és hogy ihletet adtam. :) rendben, a kedvedért visszavonom a bocsánatot. :DD sietek a következővel.... :*

    VálaszTörlés
  3. Szia!! :D
    Jézusom ez a rész :) Holtverseny az előzővel :P <3 Ez a befejezés? Ez tényleg gonosz! De Eric remélem Mollyt választja! Bírom Dannyt meg minden de milyen lenne már ha azt a számot választja amiben szerepelt.. én Mollynak szurkolok de ez itt már rég nem titok :D
    Nagyon nagyon tetszett, bár a szívrohamot hoztad rám mikor Eric rosszul lett :/ De hál'égnek semmi baja már.. ez kellemetlen helyzet de remélem a legjobban fog dönteni és figyelembe veszi Wandát is!! Ja és most marhára nem tudni mit is reagált Sam... ezért még számolunk :D :D
    Nagyon nagyon tetszett!!!
    Várom a folytatást
    Pusziii Roxiii
    (UI: Egy apró észrevétel azt írtad hogy "Még szerintem alszom egyet, mielőtt színpadra állunk." és utána meg rögtön Molly majd Danny jött Eric-kel együtt... ez picit nekem idő zavarnak tűnt de ez csak egy apróság, csodás fejezet volt nagyon tetszett! remélem nem haragudtál ezért meg rám!!)

    VálaszTörlés
  4. @Roxiii: holtverseny? oh... :DDD hát majd kiderül :P még én sem tudom mi lesz,több ötletem is van,de még nem tudom melyik lesz az igazi!
    Sam és Wandáról a következőben... :P :D én meg nagyon nagyon örülök,hogy tetszett! :) sietek! :*
    u.i.: azt Eric csak viccből mondta,meg tématerelésnek, hogy ne kelljen felemlegetni a múltat és szeretett volna vicces is lenni... :D

    VálaszTörlés
  5. Jó reggelt :D
    Hát kérlek szépen milyen befejezés ez? :D Bár majd megmondom a választ......valami fenomenális:D Hát ez nekem nagyon tetszett..:D
    Amikor Eric lefejelte az asztalt.. hát azon akkorát nevettem :D És Molly mennyire aranyos már? Megérdemelné hogy nyerjen, Danny.. Ő pedig nem! Akár megbocsájtott Eric neki akár nem akkor sem érdemli meg hogy az Ő nevét mondja.. legalábbis én nagyon nagyot csalódnék.. Molly mellette volt a legnehezebb pillanatokban is Danny meg csak akkor kért bocsánatot mikor segítség kellett neki...
    Jajj ez a Molly szám nagyon édes :D :D Tetszik :P
    Mikor eredmény hirdetés volt és azt láttam Molly a második majdnem sírtam :(
    Jajj meg az elején hogy szitkozódott Eric XD remélem Sam nem viszi máshová Wandát azt nem teheti!!!
    Na nem tudom mit tudsz kibogozni ebből a korai összevisszaságomból a lényeg hogy Tetszett nagyon :D
    ßißi voltam :) :)

    VálaszTörlés
  6. @ßißi: nem is volt összevisszaság... :D Szerintem Danny is megérdemelné,hogy kimondja a nevét, mert hiszen legjobb barátok voltak és most megint azok. nemcsak Molly,de ő is támogatta Ericet,mikor rosszul volt. :) Molly számának azért választottam ezt,mert tudom,hogy neki a balladák állnak jó,de mikor ezt a videót megtaláltam,tudtam,hogy bele kell varázsolnom a történetbe... :D Sam és Wanda a következő egyben érdekes fejezetben, de majd meglátjátok! ;D
    Sietek a következővel! :*

    VálaszTörlés
  7. Szia! :))
    Mostantól kötelező mindig ilyen hosszú fejezetet kreálnod :D Szeretni azokat nagyon:$
    Tetszett a visszaemlékezés, de azért kicsit durva is volt egyben! Eszméletlen milyen dolgok történtek...Kicsit meglepődtem, hogy Eric elfogadta a felkérést, hogy táncol, mert azért nem kis dolog történt a múltban. A való életben Danny-nek szurkoltam, és megérdemelte volna a győzelmet, én örültem volna, ha ő megy az Euróvízióra, de nem így lett, amit sajnálok :\ De, azért Loreen száma is tetszik, de úgy vagyok vele, hogy nem fog nagy benyomást tenni...de meglátjuk majd..azért hajrá Svédország :D
    De ha a fejezetedet nézzük, akkor egyértelmű, hogy Mollynak szurkolok! Hiszen Danny nem volt valami csodás ember előzőleg...
    Tehát, kíváncsi vagyok, hogy Eric kit választ... De tudod mi lenne még fain? Ha összerakná őket és duettbe mennének :D Na, az nagyon jó lenne :) Már várom a következő fejezetet! Imádtam<33

    Ölel, Vanity

    VálaszTörlés
  8. Szia!
    Nagyon jó lett ez a rész,bár a végén vártam,hogy kimondjon egy nevet(aki remélem Molly lesz)!! :D Tényleg vetekedik az előző résszel(bár nekem még mindig az a favourite) :)
    Akkorát röhögtem,amikor Eric lefejelte az asztalt,hogy már az én fejem is közel volt az asztalhoz... xD
    Nagyon remélem,hogy Sam nem fog nagy büntetést kiszabni Wanda-ra Eric miatt,nem viheti el még innen is... (bociszemek *-*)
    Tényleg nagyon remélem,hogy Molly-t fogja választani,mert oké,hogy Danny bocsánatot kért,de az is érdekes,hogy csak akkor keresi fel Eric-et,amikor nagy pácba került...,nekem itt vmi bűzlik... (jaa igen a leégett tojásnak van ilyen borzalmas szaga... xD ) meg van a bűnös... :D na komolyra fordítva a szót(már ha tudok komoly kommentet írni...) a fejezet fenomenálisan jól sikerült,bár valahol a bensőmben érzem,hogy nem ez a fejezet lesz az utolsó ilyen jó! :) *-*
    Annyira szeretem olvasni a részeket,mert bele tudsz csempészni egy kis romantikát,humort,néha egy kis bánatot is,de ezek mind nagyon jól kiegészítik egymást! :)
    Nem találok rá megfelelő szavakat,milyen hihetetlenül jól írsz! ♥
    Remélem hamar tudod hozni a következőt,mert az idegeim pattanásig feszülnek,ha nem tudom meg mi hamarabb,hogy mi lesz a folytatása mindennek! :) :D
    Puszi:Viki

    VálaszTörlés
  9. @Vanity: örülök,hogy szereted a hosszú fejezeteimet... :D mostantól igyekszem ilyen hosszúakat kreálni. ;)
    ez az egész Danny-Molly ügy a következőben kiderül. :D egyébként én is Dannyt küldtem volna idén,nem arról szó sincs hogy egész este őt gyászoltam... :D de ez csak kitaláció,nem hiszem,hogy az életben Danny ilyen lenne,kicsit durva volt,Ericnek meg aranyból van a szíve,ez mutatja azt is... :D gondolkoztam azon,hogy igen,össze kéne őket rakni,de így szerintem jobb lesz. :D Sietek! :*

    @Viki: elárulod nekem, miért csalnak mindig könnyeket a szemembe a kommentjeid? :D mert annyira örülök,hogy te már olyan régóta vagy olvasóm és mindig írsz egy-két szót,de azok mindig olyan jól esnek! :') minden kiderül,mindent igyekszem ugyanennyire jól csinálni majd,hogy tetszen! :) és persze igyekszem,mert az idegeid azért ne legyenek oda... :D :*

    VálaszTörlés
  10. Szia :D
    Hát először is az asztal lefejelés hatalmas volt XD folytak a könnyeim a röhögéstől XD
    Másodszor én valóságban is Mollynak szurkoltam, most is neki szurkolok! Komolyan folytak a könnyeim mikor kiderült nem Ő megy ne sirass meg megint kérlek :( :( Annyira rendes hogy így Eric mellett áll :) Szeretem Őt nagyon :D És ez a száma XD még nem is hallottam de marha vicces XD
    Várom a kövi részben mi lesz Wandával de remélem könnyen megússza :/
    Nagyon örülök hogy hosszabb fejezet lett nagyon tetszett :D Tényleg vetekszik az előzővel <3
    Bocsánat hogy csak most írtam!! Szóval nagyon nagyon nagy jó lett :D
    Látom ma már jön a kövi is :D IMÁDTAM!!!
    Puszi Jenni

    VálaszTörlés
  11. @Jenni: tényleg ennyire vicces volt az asztal lefejelés? :D ennek tökre örülök! majd meglátod még ma, hogy mi lesz... ;D örülök annak is,hogy nagyon tetszett! már gépelem a következőt,hamarosan felkerül... ;*

    VálaszTörlés