2012. március 8., csütörtök

9.rész - Az eljegyzés

Sziasztok! :)
Hát mit kell mondjak, van egy gondolatolvasó olvasóm... :D
Most már sejthetitek a címéből is miről lehet szó. Sőt szerintem rá is jöttetek! ;D
És nagyon köszönöm, a kommenteket és a több látogatót! :')
Nem húzom az időt, jó olvasást, remélem tetszeni fog...
Puszi: Anna Love ♥


Déjà vu, ismét. Most éppen ki az, és mit akar? A fejemre húztam a párnát és próbáltam figyelmen kívül hagyni az egyre erősödő kopogást. De egy idő után feladtam, mert kezdtem attól félni, hogy az illető betöri az ablakot. Kikászálódtam az ágyból és óvatosan elfordítottam a zárban a kulcsot. Amint az kattant, René úgy rontott be a szobámba, hogy közben fellökött és becsapta az ajtót, majd összehúzta a függönyt.
-Mi történt?-kérdeztem ijedten, miközben ő kulcsra zárt minden egyes ajtót. Végül odalépett hozzám és felsegített.
-Ezek nem normálisak!-lihegte.
Nem értettem kiről és miről lehet szó, aztán elkerekedett a szemem, mialatt a srác elmesélte mi történt vele az elmúlt egy órában.
-Reggel fél 9-kor csengettek, éppen munkába készültem. Kimentem ajtót nyitni és odakint az elnök úr emberei álltak. Azt akarták tudni, hogy megvettem-e már a gyűrűt. Értetlenül megráztam a fejem és rákérdeztem milyen gyűrűt...

-Hát az eljegyzési gyűrűt!-felelte az alacsonyabb, szemüveges pasas.
Felvontam a szemöldököm, és ekkor leesett ezt miért is mondják: Áldásom rátok!
Ez a mondat kavargott a fejembe, amit tegnap ez elnök mondott nekünk. Azt hittem, csak arról makog, hogy oké, ha együtt vagyunk! Nem gondoltam, hogy eljegyzésről beszél! Ez a Kína számomra érthetetlen.
-Ha nem adja oda most, kénytelenek leszünk elcipelni egy ékszerüzletbe, mert délelőtt eljegyzi Jia kisasszonyt, holnap pedig esküvő! Az előkészületeket már megtettük, önnek csak annyi a dolga, hogy most velünk jöjjön!
Döbbenten kapkodtam a fejem, majd bevágtam az ajtót. Először is: mi van? Erre a kérdésre szeretnék választ kapni. Milyen esküvő és Wandával? Mármint, oké ennek örültem volna, de most már tudom, hogy a lány nem azért szakítani Erickel, mert én azt mondtam neki. 
Nem volt időm tovább gondolkodni, hiszen a két monstrum betörte az ajtót, nekem pedig fel kellett vennem a nyúlcipőt. Egyetlen hely volt, ahova mehettem...


-Szóval így kerültem ide!-vonta meg a vállát René.
A szám is tátva maradt. A hallottakat nem tudtam felfogni.
Lesütöttem a szemem és felálltam, kezénél fogva rángattam ki a srácot a szobából, majd egyenesen az elnök úr szobája felé vettem az irányt. Nem néztem az órámra, tudtam, hogy még nagyon korán van, de jelen pillanatban nem érdekelt, úgy kezdtem dörömbölni az ajtón. René eleresztette a kezem, én meg csípőre tett kézzel vártam, hogy ajtót nyissanak. Nem kellett sokáig ácsorognom, Hu bácsi fél perc múlva kitárta az ajtót, nem számítottam rá, hogy már teljesen fel van öltözve, hiszen még csak 7 óra van...
-Szervusz álomszuszék!-üdvözölt kedvesen.-Hogy-hogy milyen korán? Oh, szia fiam!-intett Renének, aki zavartan viszonozta. Mindezt figyelmen kívül hagytam és rögtön belefogtam az útközben kitalált, rövid, de tömör monológomnak:
-Most mi van?-tártam szét a karom.
Az elnök értetlenül nézett rám és a fejét kapkodta köztünk.
-Mi lenne?-kérdezte.-Délután eljegyzés és holnap esküvő!
-De miért?
-Azt hittem szeretitek egymást!-nézett felváltva rám és Renére.-Szóval kössétek össze most az életeteket, amíg szeretitek a másikat...
Oké, lehet, hogy ez számomra érthetetlen: miért kéne összeházasodnunk? Mármint még kiskorúak vagyunk! Illetve én... És igazából nem is szeretjük egymást, ez csak As miatt volt! Én és René, mi nem.....
-Rendben!-adtam meg magam és Renéhez fordultam, aki láthatóan meglepődött. Nem szoktam magam ilyen könnyen megadni magam.
Óvatosan bólintottam neki, ezzel jelezve, hogy megoldjuk. A srác elmosolyodott és megölelt. Miközben nyakát átkaroltam, éreztem, hogy valaki mögém lép. René vállára hajtottam a fejem és felemeltem a jobb kezemet. Ölelés közben ráhúzta az ujjamra a gyűrűt, majd könnyes szemmel csodáltam a gyűrűs ujjamat. Nem tudom miért szöktek könnyek a szemembe, fura, hogy még csak 17 vagyok, de már kaptam egy olyan jelképes tárgyat, amitől tudom, hogy nem fogok megválni. Nem azért, mert szeretem Renét... ez a barátságunkat szimbolizálja. Hu bácsi megállt előttem és felém nyújtotta a másik ékszert. Nagy sóhaj közepet toltam el magam a sráctól és megfogtam a kezét. Lassan rátoltam a gyűrűt, amin ezt a feliratot fedeztem fel: 永遠, azaz örökké...

Erős kényszert éreztem az iránt, hogy felüljek. Levettem a szememről a törölköző és üres tekintettel bámultam magam elé. Most történt valami... Wandával.
-Mi a baj?-kérdezte a lány, aki éppen kezelést végzett rajtam.
-Semmi...-hazudtam, mert most éreztem, hogy van valami.-Kimehetek egy kicsit?-mutattam az erkély ajtó felé, mire a leányzó bólintott.
Sóhajtva álltam fel, majd magamra vettem a fehér pólómat és farmerben, mezítláb kiléptem a szabadba. Óvatosan becsuktam az ajtót és elindultam. Nem tudom, hova mentem, csak folyamatosan előre haladtam. Végigsétáltam a hatalmas kerten, majd megálltam a végénél lévő kerítésnél. Lenéztem az útra, ahol 2 méterrel lejjebb autók száguldoztak. A pálya mellett pedig a tenger... A lemenő nap megcsillant a vízen, a víz csak úgy hullámzott, ahogy a tél közeledett, megélénkült a szél magasra felcsaptak a hullámok. A tengerpartra nézve elmosolyodtam. Nyáron ott csónakáztunk Wandával. Ott feküdtem a hajó szélén, ő pedig direkt belelökött a vízbe és utána jót nevetett rajtam... Nem mondom, hogy én nem nevettem ezen, mert végül ő is belekerült a vízbe. Szépek voltak azok az idők...
De csak voltak. Wanda eltűnt, én pedig terápiára járok, mert kezdek beleőrülni abba, hogy nem tudom mi van vele. Amit viszont most érzek, az egyszerűen fura. Mintha valami az súgná nekem, nincs minden rendben.
-Eric?-hallottam a hátam mögül az orvosom hangját. Nagyot sóhajtottam, majd a korlátnak támaszkodva felé fordultam. Meglepődtem azon, hogy nem egyedül volt: egy alacsony, sötét hajú srác állt mellette, szemét napszemüveg takarta el, fején pedig egy kalap volt.
-Veled szeretne beszélni.-biccentett az idegen felé, mire bólintottam.
Ellöktem magam a korláttól és elindultam bele felé. Már rutinos voltam, 3 hete itt vagyok, első napokban nem hogy a szobámat nem találtam meg, de ezen a szűk résen, aminél az előbb álltam, ott akartam kiszökni. A hatalmas folyosó labirintusban hamar megtaláltam azt a helységet, ahol ez elmúlt heteimet töltöttem.
Belépve végignéztem az egykor még fehér falon. Firkálmányaimmal volt tele, szépen kidíszítettem, ha már ennyire ráértem. Végigfeküdtem a sarokban lévő ágyamon és a plafont fürkésztem, nem mintha valami érdekes lett volna rajta.
-Khm...-köszörülte meg a torkát a srác, mire felemeltem a fejem. Lazán, zsebre tett kézzel ácsorgott a szoba közepén lévő asztalkánál.
Összehúztam a szemem, nem volt szimpatikus nekem ez a srác. Mintha lenézne engem... Unottan feltápászkodtam és a székre huppantam. Összefontam a karjaimat, majd intettem a fiúnak, hogy üljön le.
-Mit akarsz?-könyököltem fel az asztalra.
A srác mosolyogva vette le a szemüvegét, ekkor tudtam jobban szemügyre venni őt... Valahonnan Ázsiából származhatott, kinézete alapján félig kínai, de más vér is csörgedezik ereiben.
-Te vagy Eric Saade?-vonta fel a szemöldökét, és úgy nézett rám, mintha nem tudná.
Unottan forgattam a szemeim és bólintottam. Gratulálok, hogy felismert... Nem nagy tudomány.
-Hogy hívják a barátnődet?-kérdezte, én pedig majdnem leestem a székről.
Tudja, hol van Wanda? Ki ez a fiú?
-Te ki vagy?-érdeklődtem, miközben próbáltam higgadt maradni.
-As Wong...-nyújtotta felém a kezét.
Kezet ráztam As-el, majd belekezdtem.
-Szóval hol van?
-Elég messze innen, és tudom, hogy nem lesz valami felemelő a találkozás valaki miatt...-húzta el a száját.
Kicsit meghökkentem. Megbízhatok ebben a kölyökben? És Wanda hol van? Vajon mennyire messze? És miért nem lesz felemelő? Értetlenül álltam a dolgok előtt....
-Elviszlek hozzá.-mondta, mire felcsillant a szemem. Mindent félredobtam: a kételyt, az aggodalmat, csak egyszerűen bólintottam...
-Ma este, nyolckor a reptér előtt!-állt fel.-Ne késs!
Bólintottam, majd miután kiment rájöttem, ez nem fog menni. Innen nem fognak elengedni. Nyolckor takarodó, észreveszik, ha eltűnök...
Körülnéztem a szobában, mert lehetne kiszökni? Órám sincs, teljesen elvesztettem az időérzékemet idebent. A kicsike ablakomon beszűrődő fény még azt tudatta velem, hogy korán van (mivel télen hamar sötétedik, még van időm). Odaálltam a rés alá, amit nem is neveznék inkább ablaknak és tanulmányozni kezdtem.
-Eric?-hallottam ismét a dokim hangját a hátam mögül, majd megfordultam.-Jól vagy?-kérdezte.
Elmosolyodtam, és végül bólintottam.
-Mert arra gondoltam, kicsit kimozdulhatnál!-mondta.-A bezártság sem tesz jót az embernek. Kiengedlek pár napra... Csak annyit kérek, hogy ne csinálj hülyeséget!
-Ígérem!-vigyorogtam, azzal a tudattal, hogy hamarosan szabad leszek.
-Menj.-kacsintott, én pedig hetek óta most először éreztem, hogy boldog vagyok!
Kilépve a "börtönömből" visszanéztem, nem tudom el kellett volna-e hullajtanom pár könnyet, mint a romantikus filmekben szokás... De nem tettem, sőt örömmel távoztam innét, mert hogy többet nem jövök vissza...

8 megjegyzés:

  1. Áhhh végre gépnél vagyok :D Igazából facebookomra sem nagyon tudtam bejelentkezni, nem volt net már mióta :(

    Na mindegy :D

    Bocsi, hogy nem írtam eddig, de mindig elolvastam a részeket :) Nagyon szupik, és még mindig nem untam meg az írásodat :D
    Ez a rész meg .... *-*
    Remélem Eric és Wanda 'megint' egymásra találnak :D
    Annyira jó lenne *-*

    Hát ha én lennék most Wanda helyében.....nem örülnék túlságosan :D René, René... miért kell neked mindenhol ott lenni? :D

    Remélem, most már tudok majd írni :D Túl vagyok a felvételin, már tudom, hogy felvettek, szóval már ennyi "gonddal" is kevesebb :D

    Sok-sok pusziiii :D ♥♥

    Dorotheaa ♥

    VálaszTörlés
  2. @Dorothea: Semmi gond! A felvételi,hát igen... :D Örülök, hogy felvettek! ;) hát nekem majdcsak ápriliban derül ki,szóval... :D addig izgulok,de már túl vagyok a nehezén,szóval írok! :D
    Igazából René most nem annyira ellenszenves,mint az előző évadban, én úgy gondolom... bonyolult lesz minden, a következő fejezet jól összezavarja a dolgokat. :D mert nem is én lennék,ha nem történne még vmi izgalmas! :D

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Ez... Most sokkolt! E... Ezt nem hiszem el! Ez egy másik történet. Nem vagyok ideges, nem vagyok ideges... Ez a kis..!! Hogy jutott ez az eszébe?! Bocsi nem lesz értelmes komment :/ Szóval! Ennyire gyerekes senki sem lehet! Mit képzel ez magáról?! Menjen melegebb éghajlatra! Én komolyan nem hiszem el! Nem lehetsz ilyeeeen!!! Még az ütő is megállt bennem, amikor azt olvastam: As Wong. Egyszer miattad kerülök kórházba! Na de megálljon csak az a Wong gyerek! Ha oda megyek, esküszöm úgy fejbe vágom hogy As Wong-ból, As Kong lesz! Szegény Eric, milyen lehet majd neki hogy a barátnője hozzámegy ahhoz a fickóhoz akit utál.. :(
    Várom a kövit!
    Puszi Sarah!
    Ui.: Nem lenne gond hogyha Getter Jaani NYC Taxi c. számát betenném a törimbe? Nagyon megtetszett! :D És van valami nálam a fejezet alatt! ;D

    VálaszTörlés
  4. @Sarah: nem, azért azt nem szeretném, ha kórházba kerülnél... :O As Kong??? :DDDDD jól van. ez szép volt! :D
    a Bonyodalmak című fejezetben minden kiderül! :D
    és nyugodtan, sztem is nagyon jó a NYC Taxi szám és töridbe illik is! :D

    VálaszTörlés
  5. Istenem :O Én nem értem Wandát..mit forgat már megint abban az okos fejében..? :) És Eric úgy fogja félreérteni ezt a helyzetet ahogy lehet.. jesszusom mi lesz itt? Jaj mindig olyanokat írsz.. most nem tudok aludni amíg nem hozod a kövi részt.. bár Téged ismerve attól se leszek nyugotabb XD mindenesetre siess vele :)

    Gratlálok! : Roxiii : )

    VálaszTörlés
  6. @Roxiii: azért aludj egy kicsit, oké? :D megígérem sietek, talán vasárnap? :D és megígérem: jól összekavarom a dolgokat! :D köszi, nagyon örülök, hogy tetszett! ;)

    VálaszTörlés
  7. hú..csak most jutottam géphez.. komolyan nem hiszem el hogy mindig bele tudsz tenni valami csavart.. nagyon tetszik, és remélem nem lesz igaza az előttem szólóknak és Eric nem borul ki hanem megért mindent..bár.. Wandát ismerve rátesz még egy lapáttal csak hogy Ericet védje : ]
    Várom a folytatást és ne várass sokáig lécci ; )

    ßißi

    VálaszTörlés
  8. @ßißi: és még teszek bele egy jó nagy csavart,pl a következő fejezetben! :D megígérem, izgalmas lesz és sztem holnap hozom! ;)

    VálaszTörlés