12.rész - Észtországban

Sziasztok!

Most vagyok úgy, hogy a fejezetet teljesen kitaláltam és már csak le kell gépelnem.
Még van pár rész, amit ki kell dolgoznom rendesen, de megleszek... :D
Szóval most! Nem lesz egy izgalmas fejezet, de azt hiszem a gyengébb idegzetűeknek az évad vége felé beszerezni a nyugtatót. ;D
Nem, azért annyira nem lesz... :D
Nah, akkor nagyon jó olvasást nektek!
Puszi: Anna Love ♥

New-New York taxi we start a party in the backseat without a doubt...
-Álljunk le!-szólt az operatőr, mire abbahagytam az éneklést.
Unottan tártam szét a karjaimat és a táncosokkal együtt abbahagytuk a koreográfiát.
-Nem lesz ez így jó!-rázta a fejét a koreográfus, miközben a felvételt nézték vissza.-Rendben!-tapsolt kettőt.-Akkor újra!
Ekkor lett elegem. Már mindenki visszaállt a produkció legelejére, de én lerobogtam a színpadról és levágódtam az egyik székre.
-Na mi van?-kérdezte Sam.-Mégsem olyan jó buli ez?
-Már legalább huszadjára próbáljuk újra, mert az egyik felvételen látszik az utolsó sorban álló táncos sapkája, a másikban meg nem. Aztán az egyik pillanat felvételen látszik, hogy az egyik táncos nem mosott fogat és a sárga fogait nem láthatják a nézők. Ebbe lassan beleőrülök! Nekem kell egy kis szünet!-tettem fel a kezem és otthagytam mindenkit.
Az öltözőm szerencsére nem volt messze, így hamar odaértem. Dühösen bevágtam az ajtót: egy kis popsztárhiszti... Leültem a székemre, két kezemet összekulcsoltam a térdem körül és a fejemet az ölembe hajtottam.
-Jól vagyok, minden oké lesz!-próbáltam nyugtatni magam, de azt hiszem nem igazán sikerült.
Ma pontosan két hete kerültem ide...

-Találkozunk még?-fogta meg a kezem René. Könnyes szemmel bólintottam, mire a srác megölelt. Válla felett átnézve láttam, hogy Sam még bátorítóan elmosolyodik, a srác pedig elengedett. Tudom, hogy pár hónapja még a pokolra kívántam, de most ő volt a lelki támaszom. Kiállt mellettem, bármi is történt velem. Ott volt és fogta a kezem, mikor hatalmas őrültséget követtem volna el, ott volt és biztatott, mikor Erickel újra találkoztunk. Visszatartott, mikor ki akartam ugrani a gépből, mondván semmi értelme, hiszen ha eddig minden rendbe jött, most is így lesz. Most pedig, mikor a legnagyobb szükségem lenne valakire: elmegy.
-Gyere René.-hallottam Sam hangját a srác háta mögül.
A francia fiú még megpuszilta az arcom és megindult volna védelmezőnk felé, de nem engedtem. Szorítottam a kezét, nem is engedtem el, amíg Sam szét nem szedte a kezünket. Sírva rogytam a földre, amikor otthagytak. Egyedül maradtam a gépen, csak én... és én. Egyedül. Nem szeretek egyedül lenni, ilyenkor mindig rám tör az a kínzó hiányérzet. Most, hogy nincs se Eric, se René, csak Wanda, Mark, Jia és Getter, nem tudom mit tegyek. Ki vagyok én valójában? Az a vadóc lány, akit az egész világ csínytevései miatt ismert? Az a srác, aki a Globál Gimi egyik tanulója, körülveszik a barátok és még Molly Sandén szívét is "elcsábította"? Az a kínai lány, aki pár hétig az elnök amerikai rokona volt? Vagy az az észt énekesnő, aki hazáját fogja képviselni a londoni eurovízión?
Igazából boldog vagyok, hogy ilyen jó dolgom lesz (bár több mindenben kételkedek), csak nem tudom. Először is: hogy fogadnak majd az emberek? Vajon szeretni fognak? Esetleg felismernek? Ebben azért annyira nem vagyok biztos, már rég elfeledte a nevemet a világ, és a profi sminkesek teszik majd a dolgukat. Rengeteg minden járt a fejemben, mikor Sam egy óra múlva visszajött.
-Jelentem!-vágta magát haptákba.-Az urat sikeresen elhelyeztük!-mosolygott.
Halványan én is elmosolyodtam, bár nem voltam igazán boldog. Egy újabb valakit "vesztettem el".
-Ne keseredj el...-ült le mellém a srác és megsimogatta a hátam.-Jó, nem akarlak húzni, hogy én megmondtam!-tette hozzá mellékesen.-De megértem... Tudod, ez egy elég bonyolult eset. Megkockáztatom azt mondani, ilyen még első sem fordult. Akár hiszed, akár nem, én mindenről tudok. Ez esetedről Asel, Majáról, Renéről, te nem látsz engem, de én mindig ott vagyok és vigyázok rád. Megígérem, hogy majd mindent tisztázhatsz Erickel, csak nem most! Megtaláltak és kitudja követtek-e, szóval pár hétig most legyen nyugi, oké?
Nagyot sóhajtottam, majd bólintottam. Elhiszem, hogy Sam is szenved, nem vagyok egy egyszerű eset. Viszont már kezdek beleőrülni ebbe a rengeteg emberbe, aki voltam. Már a gondolataimat sem tudom rendezni. Most pedig csak arra kell koncentrálnom, hogy jó Getter legyek és ne hozzak szégyent Észtországra a londoni eurovízión.
-Feküdj le...-állt fel Sam.-Hosszú út áll még előttünk!
Óvatosan bólintottam és megfogadtam tanácsát, végigfeküdtem az üléssoron, pár perc múlva pedig békésen szundikáltam.

Mikor megérkeztünk, megvolt az átalakítás, satöbbi. Rengeteg dolgunk volt. Először is felvenni a számot: a NYC Taxi nekem először elnyerte tetszésemet, nem tellett sok időbe a szöveg megtanulása, a felénekléssel sem volt probléma. De akkor jött a produkció összeállítása.
Ezen szenvedünk még most is. Nem tudom, hogy én vagyok-e ennyire béna, esetleg a táncosok csinálnak valamit rosszul, de percenként állunk le, kezdjük újra az egészet. Egy kezemen meg tudom számolni, ezalatt a 2 hét alatt, hányszor táncoltuk végig a koreográfiát úgy, hogy napi 12 órát dolgozunk.
El sem tudom képzelni, hogy fogok színpadra állni Londonban 2 hónap múlva, már előre félek. Rossz előérzetem van az eurovízióval kapcsolatban. Egy hónap próba még itt, aztán utazunk a csapattal Angliába. Egy újabb hely, ahol még nem jártam. Az az érdekes, hogy mielőtt Stockholmba kerültem, gyakorlatilag azt tudtam hol van Kalifornia és kész! Most viszont már jártam Svédországban, Kínában, Törökországban is egy kicsit, Észtországban és még annyi hely lesz, ahova el fogok jutni, azt hiszem.
Nem is idegesítem magam ezzel az egésszel. Teszem a dolgom és kész! Tudom, sok ember vágya, hogy egyszer egy ilyen nagyszabású fesztiválon vehessen részt és én egyszer csak betoppanok és máris indulhatok a versenyen. Igen, én is azon sokak közé tartoztam, de most, hogy tényleg itt van, valóra vált, már nem is tűnik olyan jónak.
Feltápászkodtam a székből és egy nagy sóhaj után visszamentem a színpadhoz. Egy újabb dolog, amin idegeskedhetnék, hogy nekünk ezt a produkciót még a héten fel kell vennünk és elküldenünk Londonba. Gyakorlatilag sehogy sem állunk! Mindegy, nem, nem fogom elhúzni magam ilyen dolgokon, ez is meg fog oldódni.
-Na, ki hisztizted magad?-állt meg előttem csípőre tett kézzel a koreográfus.
Unottan forgattam a szemem, majd félre löktem és visszamentem a színpadra. Most már a táncosok is rosszallóan néztek rám, mintha szövetkeznének ellenem. Tűrtem a szúrós pillantásokat, amit az előbbi kiakadásomért kaptam.
-Rendben, akkor mehet újra?-hallottam az operatőr hangját, bár nem láttam a reflektoroktól, bólintottam.
A függönyök behúzódtak és még megigazítottam a mikrofonom, mielőtt el kezdtem volna énekelni. A zene elindult és énekelni kezdtem az első sorokat: New-New York taxi we start a party in the backseat without a doubt, It is the right time to jump in a night club and you'll see, we'll have some fun...

Hihetetlen, hogy eddig sikerült. Nem tudom mi történt azalatt az idő alatt, amíg bent voltam, azt hiszem csoda! Meglepődtem azon, hogy máris a szám végére értünk.
Mikor a végén lesétáltunk a színpadról, az operatőr és a koreográfus is elégedetten bólogatott. A színpad széléről Samre néztem, aki mosolyogva kacsintott egyet. Visszafojtott nevetéssel hunytam le a szemem. Azt hiszem ő intézte el. Kicsit ezek után megnyugodtam... egy rövid ideig.
Ugyanis, mikor visszamentem az öltözőmbe és éppen a cuccaimat rendezgettem, kicsapódott az ajtó, én pedig összerezzentem. Fel sem néztem, csak csukott szemmel megálltam.
-Hát szervusz drágám!-hallottam egy ismerős, vidám hangot, mire felkaptam a fejem és tükörből egy ismeretlen, de mégis ismerős lány integetett vissza...