11.rész - Bonyodalmak... /part 2/

Sziasztok! :)
Úristen, köszönöm szépen a komment-áradatot... :D
Szóval, most, figyelem! (Sarah vedd elő a nyugtatót! :D )
Egy elég izgalmas fejezet következik, legalábbis remélem annak sikerült.
Jó olvasást nektek! :D
Pusz: Anna Love ♥

Visszafojtott levegővel álltam René mellett. A sok értetlen arc és Eric...

A popsztár lehajtotta a fejét, majd tenyerébe temette az arcát. Nemcsak az ő szeme lett könnyes, de az én arcomon, már patakokban folytak a könnyek. Ott álltunk mindketten, egymással szemben. Végignéztem a barátomon: fekete tincsei begöndörödtek, nyilván nem volt ideje bevasalni, mert amint meg tudta, hogy itt vagyok, rohant hozzám. Hozzám, aki még ő hűségesen kitartott mellettem, én éppen egy olyan valakivel kötöttem volna össze az életem, akivel még barátságunk eléggé kihűlt az elmúlt időszakban. Hogy lehettem ilyen idióta? Hogy? Láttam, ahogy As értetlenül kapkodja a fejét kettőnk között, de gonosz vigyor mégis az arcán volt. Ekkor sokalltam be.

Megfogtam a szoknyám és dühösen könnyes szemmel, kikerültem az út közepén álló Ericet és Ashez léptem.

-Már megint te?-kiabáltam rá.-Te tönkretettél mindent! Miért hoztad őt ide? Be akartad bizonyítani, hogy hülye vagyok? Tessék, most sikerült! Nézz rá!-mutattam a popsztár felé.-Szerinted úgy néz ki, hogy nem ismer? Nagyon is úgy néz ki és ezt nem kellett volna látnia! Mert ha most nem vagyok olyan erőszakos, akkor nem néznék ki így és nem ismert volna fel!-téptem le a szoknyám alját.-Senki sem tudja, hogy kivagyok! Senki!-ordítottam dühösen.

A teremben néma csend volt. Hangoskodásomra Eric is felnézett, mire odaszaladtam hozzá.

-Eric, sajnálom!-zokogtam.-Nem tudod mi folyik itt! Én szeretlek... nagyon!-mondtam, majd erősen magamhoz húztam és megcsókoltam.

Lehunytam a szemem, semmit sem láttam abból, ami éppen történik körülöttünk, de nem is érdekelt. Jelen helyzetben René sem, akit gyakorlatilag otthagytam az oltár előtt. Elengedtem Ericet és átöleltem. A válla fölött láttam a francia srácot, aki mosolyogva kacsintott egyet. Nem az az igazi barát, aki szenvedéseink közepette szánalommal fordul felénk, hanem aki irigység nélkül tudja szemlélni boldogságunkat. Mint René... Azt hiszem most ténylegesen megbizonyosodtam róla, hogy ő egy igaz barát.
Eric óvatosan eltolt magától és mélyen a szemembe nézett. Barna szemei most is gyönyörűek voltak, már hiányzott ez az igéző szempár, amit olyan rég láttam. Miközben a kezeimet fogta, alaposan végignézett rajta, majd tekintete ismét megállapodott az arcomon. Ezek után olyan hirtelen szorított magához, hogy fel sem fogtam éppen mi történik körülöttünk. Csak álltunk ott, egymásba kapaszkodva, mikor egy alak szétválasztott minket. Sam megragadta a kezemet és dühösen nézett rám.
-Nem megmondtam, hogy ne csináljatok bajt?-kérdezte halkan, majd René felé pillantott.
Amíg egy tizedmásodperc alatt végigmérte a terepet, én őt mértem végig. Valószínűleg föntről érkezett, mert derekára egy kötél volt kötve, aminek folytatása a templom egyik tetőablakánál ért véget.
-Vigyázz!-hallottam hangját a következő pillanatban, és elrántott az eddigi helyemről. Azt hiszem nemcsak én, de aki itt volt, mindenki döbbenten nézte a földre esett nagy vas darabot, ami (hogy Sam nem húz el) a fejemen landol.
A szám elé kaptam a kezem, majd próbáltam megtalálni azt, akitől az "ajándék" származik. De lapult... Közben René is odaszaladt hozzánk, hogy megnézze nincs-e bajom. Miután biztosítottam, hogy minden oké, Ericre néztem, aki azt hiszem ekkor értette meg, igazából mi is történt.
-Tűnjünk innen!-szólalt meg Sam és mindkettőnket megfogott és a kötél felhúzott minket.
-Wanda!-kiabált fel Eric, én pedig már nem tudtam visszakiabálni, mert felértünk a tetőre. Nagy szél támadt, amit egy helikopter okozott, ami éppen most szállt le mellénk.
-Gyere!-kapott a kezem után védelmezőnk, de én elhúztam.
-Nem...-feleltem könnyes szemmel, mikor utoljára lenéztem. A popsztár körül már többen összegyűltek, Ericet alig láttam a tömegben.
-Jössz és kész!-kapott az ölébe Sam és odacipelt a géphez, ügyet sem vetve arra, hogyan rúg-kapálózok a kezei közt.
-Eressz el!
De ő nem figyelt rám. Mikor csak egyszerűen betett a helikopterbe, és ő is beszállt előre, kitört belőlem a sírás. Éreztem, ahogy felszállunk és otthagyjuk azt a helyet, ahol jelen pillanatban az "esküvőnk" folyt.
Szakadt ruhámban rogytam a padlóra és csak sírtam. Nem hiszem el, hogy megint! Megint itt hagytam Ericet, semmiféle magyarázatot nem tudtam adni neki erre az egészre, egy rövid ideig tartó csók és ölelés nem árult el mindent. Itt volt.... eljött, csak miattam, erre megint elhagyom! Az sem érdekelt, hogy majdnem meghaltam, pedig ha az a hatalmas tömb a fejemre esik, azt nem élem túl. Éreztem, hogy René megsimítja a vállam. Ezzel ő is lebukott, mindketten, egyszóval ennek most vége...
Hamarosan megjelent Sam is mellettünk, nem szólt egy szót sem, csak csendben figyelték, ahogy könnyezek. Pár perc után erőt vettem magamon és felnéztem. Egy együtt érző és kissé dühös, de mégis most szánakozó tekintettel találtam szembe magamat. Igazából, jelenleg én vagyok a legnagyobb áldozat. Engem nyírtak ki majdnem, de ez egy cseppet sem érdekelt, hiszen csak Ericen járt az eszem. Egyszerűen nem tudtam felfogni az elmúlt fél óra eseményeit.
-Ne haragudjatok...-súgtam oda a két fiúnak.
-Semmi baj.-simította meg a vállam most Sam.-Előfordul az ilyen...-mosolyodott el bátorítóan.-Illetve az, hogy valakit újra el kellett helyeznünk. Tudnod kell, hogy már nem voltál biztonságban. Az a vas darab is egy olyan valakitől származik, aki ott volt aznap a sikátorban. Dolgozunk azon, hogy leleplezzük őket, de nincs bizonyítékunk a tervükre. És addig nem is fogják végrehajtani, amíg téged el nem intéztek. Van egy beépített emberük, akit te is ismersz... Nagyon vigyázz, kivel barátkozol!
Lesütöttem a szemem, hiszen egyből As jutott eszembe. Ki más lehetne, aki engem bemártana? Azért hívta ide Ericet, hogy lássa, ahogy véget ér az életem! Persze, hogy ő az!
-Most mi lesz velünk?-kérdezte René.
Sam előrenyúlt és egy köteg papírt húzott elő.
-Rendben... Választhattok.-lapozott bele.-Semmiképpen nem kerültök egy helyre, de van pár lehetőség. Először is René.-fordult a francia srác felé.-Vagy egy ausztrál farmer, vagy egy török modell.
Elmosolyodtam, mert a srác rögtön rávágta, hogy a második. Tudtam, hogy ez az álma, ami ily módon valósulhat meg. Furcsa, hogy ilyen dolgok vannak.
-Először odamegyünk...-szólt előre a pilótának.-A neved Arszlán Sisa lesz, gondolom nincs mit tanulnod, modellkedtél. Tedd a dolgod!
René boldogan bólintott. Azt hiszem most örül annak, hogy lebuktunk. Egy kínai hot-dogos fiúból török modell? Nem rossz...
-Wanda.-fordult felém Sam, én pedig nagyon sóhajtottam.-Igazából neked egyet néztem ki, mert úgy gondolom nem szeretnél albán kertész lenni.-nevette el magát, én pedig keserűen felnevettem.-Szerintem ez megfelel majd neked.-nyújtott felém egy papírt, én meg olvasni kezdtem.
Név: Getter Jaani, született 1993-ban. Észt énekesnő, akit idén indul majd az Eurovíziós Dalfesztiválon, NYC Taxi című számával. Nemrég fedezte fel menedzsere (Sam Holloway), de őt szavazták meg, hogy induljon az versenyen.
Elmosolyodtam, mintha csak olvasna a gondoltaimban. Énekesnő az Eurovíziós Dalfesztiválon? Csakis én lehetek. Mondjuk Észtország elég messze van Svédországtól, de közelebb van, mint Kína. Azt sajnálom, hogy Renétől most messze leszek. Nem lesznek barátaim... Abba bele se merek gondolni, rajongók? Lesznek igazi rajongóim, akik szeretnek azért, mert azt csinálom, amit szeretek? Ennél jobb dolog, most nem történhetne velem. Mármint történhetne, de az nem fog.
A lapokat a földre tettem és odaléptem az ablakhoz. Magasan voltunk, megállapítani sem tudtam, hogy mégis hol járunk, csak éreztem, ahogy egyre távolodok attól a valakitől, akit most szívesen átölelnék, megcsókolnék és megmagyaráznék neki mindent... Bár eltávolodtunk egymástól, de szerelmünk megtörhetetlen marad...

Legszívesebben azt kívántam volna, ez az elmúlt 10 perc törlődjön ki az életemből. Nem pont ilyen találkozásra számítottam, de értettem As miért mondta, hogy nem lesz felemelő...
Az, hogy Wanda és René éppen összekötötték volna az életüket, ha nem jelenek meg, annyira kiborított volna, hogy lehet többet nem is akarok élni. De azt hiszem nagy nehezen sikerül megfejtenem a dolgokat: ők ketten jelenleg valami védelmi program részei, mert barátnőmet éppen azután szerették volna eltenni láb alól, miután megtudták ki is ő valójában. Azt hiszem én szúrtam el mindent. Nem kellett volna hallgatnom erre a gyerekre, nem szabadott volna idejönnöm!
Ökölbe szorítottam a kezem és dühösen fojtottam vissza könnyeim. Ott álltam a tömeg közepén, továbbra is. Nem olyan rég mentek el, de követni esélyem se lett volna őket, egyszerűen esélytelen volt, hogy utol érjem őket. Felemeltem a fejem és Ast kerestem, de már nem láttam sehol, lelépett, eltűnt. Ezek után nem csodálom, a helyében én is ezt tettem volna, mert ha nem, akkor most a mentő vitte volna el... Nem bírtam tovább, a düh teljesen úrrá lett rajtam, kitörtem a tömegből és kiszaladtam a templomból. Az ajtót kicsaptam, és ekkor láttam meg az utca túloldalán azt a srácot, aki elcipelt ide. Nemcsak én láttam meg őt, de ő is megtalált engem. Ennek következtében futni kezdett. Gyáva nyúl! Ezt viszont nem hagyhatom annyiban! Utánaeredtem, fájós lábbal, összetört szívvel. Próbáltam minden fájdalmamat leküzdeni, így hamarosan beértem a fiút, két utcával arrébb. Rávetődtem és kifeszítettem két karját, lábát és ráültem.
-Ki vagy te, miért rángattál ide és mit tettél Wandával!-szegeztem neki a kérdéseket, amelyek most a fejemben kavarogtak.
-Szállj le rólam, te idegbeteg állat!-kiabálta, de nem hagytam magam.
Egy kis 18 éves nem fog ki rajtam, bármennyire is vagyok most rossz állapotban. Dühösen szorítottam le a karját, mire feljajdult.
-Oké, oké!-sziszegte.-Eresszel és elmondok mindent!
Nem vagyok buta, természetesen nem hagytam, hogy elmenjen, csak a szorításomon lazítottam és érdeklődve vártam magyarázatát.
-Először is! Nem tudtam, hogy az ő neve Wanda!-mondta.-Azt hittem Jiának hívják! És ő a kínai elnök rokona... Arról fogalmam sem volt, hogy a tanúvédelmi program tagja, azzal a sráccal együtt! Mikor találkoztam vele, beszélgettünk és bekamuzta nekem, hogy Eric Saade a barátja! Persze, én meg Madonna fia vagyok! Először nem hittem el, de mikor láttam, hogy azzal a René vagy hogy is hívják sráccal smárol, akkor gondoltam ennek utánajárok! Így jöttél te a képbe!
-Várj!-fogtam be a száját.-Hogy mit csináltak?-kérdeztem döbbenten.
-Csókolóztak, smároltak, csőröztek, milyen nyelven mondjam még el popsztárkám?-nézett rám hitetlenül, én pedig még mindig nem hittem el, amit hallok...
Ez biztos régebben történt, és már ők korábban is... Itt lettem rosszul. Tudom, hogy Wanda szeret, de ezeket a dolgokat én soha az életben nem fogom megérteni.
Remélem lesz alkalmunk ezt megbeszélni. Eleresztettem a srácot, aki idegesen porolta le magáról a koszt, majd utoljára rám nézett.
-Remélem még visszatalálsz az agydokidhoz, mert valami nagyon nincs rendben a kobakodban!-kopogtatta meg a fejem, majd otthagyott.
Ahogy az utca sarkon befordult, én elgondolkodtam szavaim és azt hiszem meg kéne látogatnom a doktor urat...