2012. február 28., kedd

8.rész - Az álbarát

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ennyit késtem, de mint kiderül a felvételi... még ilyenkor is bezavar.
De hétfőn túl leszek mindenen, aztán már csak az izgulás van és kész! :D
Most pedig, remélem tetszeni fog a fejezet!
És köszönöm a kommenteket, örülök, hogy többet kaptam és annak is, hogy két új olvasóra is leltem a héten... :D
Jó olvasást!
Anna Love ♥


-Te mit keresel itt?-mosolygott rám a srác úgy, mint ha hatalmas nagy barátságban váltunk volna el...
Ez hiányzott nekem, egy újabb dolog, ami eszembe juttatja az eddig sikeresen elfelejtett dolgokat. Sokat változott, az elmúlt egy hónap alatt, azon kívül, hogy kopasz még egy kis szakállat is növesztett. Visszafojtottam a nevetést, mert mondhatni elég viccesen nézett ki.
-Felismertél?-kérdeztem halkan, mire René felvonta a szemöldökét.
-Te is felismertél?
Döbbenten néztünk egymásra. Egyikünk sem értette most, mi a helyzet. Végignéztem rajta, rögtön felismertem az arcáról és a szemeiről, több nem is kellett! Láttam, hogy ő is felmért engem, bár nem tudom honnan ismert fel...
-Jellegzetes a hangod.-tárta szét a karjait, és mintha csak olvasott volna a gondolataimban.
-Neked meg nagy az orrod...-közöltem, majd mindketten elnevettük magunkat.
Tény, rengeteg időt töltöttünk együtt korábban, már azt hiszem megismerjük egymást, akkor is ha egy légtérben vagyunk. Fura volt... Ez az újratalálkozás. Nem gondoltam volna, hogy itt és most fog bekövetkezni.
-Bocsánat, elnézést, szabad lesz!-hallottam egy ismerős hangot nem messziről. A fejemet odafordítottam, a sráccal egy időben, majd Sam elkapta a karunkat és kirángatott minket a teremből. Nem keltett nagy feltűnést azzal, hogy végigráncigált minket, közben pedig azt kiabálta: Elnézést, sajnálom, el az útból!
Így bukdácsoltunk át a tömegen, majd kiértünk a teraszra, és ott eleresztett minket.
-Nem lehet, hogy ismeritek egymást!-vette elő egy jegyzetfüzetet és őrült tempóban lapozgatni kezdte.-Valami hiba csúszhatott a számításaimba!
Kérdőn néztünk össze Renével, aztán ismét Samre néztünk, aki mint valami idegbeteg, egyesével tépkedte ki a lapokat a füzetkéjéből.
-Sam...-csaptam a kezére, mire döbbenten felnézett.-Nyugi.
A srác sóhajtott egyet és leeresztette a kezét.
-Ezt nagyon elrontottam...-húzta el a száját.
Próbáltam együtt érző lenni, bár nem teljesen értettem mit rontott el és egyáltalán ez miért baj? Mármint, ismerjük egymást! Annyira, hogy nem fogjuk a másikat leleplezni vagy ilyenek...
Renére néztem, aki egyből értette mit akarok.
-Figyelj Sam!-szólalt meg.-Nem fogjuk elárulni egymást, se téged... Megoldjuk valahogy!
-Hát rendben.-sóhajtott.-Akkor én most megyek is.
Bátorítóan megszorítottam a kezét, majd a srác ott is hagyott bennünket. Mondjuk távozását nem úgy képzeltem el, hogy leugrik a teraszról és elsétál a közeli erdő sötétségébe, de mindegy. Nem régóta ismerem, de tudom, hogy számára a munka jelent mindent. Ha bármi gond adódik, nem biztos, hogy megtarthatja a munkáját. Ő a legfiatalabb az ügynökök közül, de számomra érthetetlen módon szereti ezt csinálni...
-Hahó!-rázta előttem a kezét René, mert kicsit elbambultam. Összeráztam magam és kérdőn néztem a francia srácra.
-Szóval, mit műveltél?-dőlt neki mosolyogva a korlátnak.
-Hogy én mit műveltem?-forgattam nevetve a szemeim.-Semmit az égvilágon! Csak így alakult... Az a kérdés, hogy te mit tettél?
A fiú elnevette magát és mesélni kezdett:
Mint kiderült, minden aznap történt, mikor hazaindult Svédországból. A repülőtéren a mosdóban volt szemtanúja egy gyilkossági kísérletnek. Kicsit ez lesokkolta, hiszen a támadók el akarták kapni, de egy alak magával vitte. Aki jelenesetben Sam volt... Miután felfogta, hogy mi történt, hiába követelte, engedjék haza, nem lehetett. Szóval Gang Ouyang néven Kínába került, mint egy hot-dog árusfiú a kínai Hősök térén.
Már akkor elnevettem magam, mikor kiejtette a nevét és elmesélte az első munkanapját.
-És a kegyes asszony mit tett, hogy megérdemelte ezt a "büntetést"?-fürkészte a tekintetem.
Így utólag vicces volt a történet, talán egy nap majd úgy gondolok rá vissza, mint életem legnagyobb kalandjára. Beszámoltam neki a pénteki vásárlásomról, aztán dicsekedtem az új lakhelyemmel egy kicsit.
-És...-hunyta le a szemét, majd erőt vetett magán.-Eric hogy van? Mert tudod kicsit bánt a dolog... Nem akartam, sajnálom! Csak hát volt valami, ami miatt dühös voltam Ericre, és elvesztettem a fejem, túlzásba estem. Tudom, hogy ezt nem pont most, nem ebben a helyzetben kéne elmondanom, de túl sokat szenvedtem mostanában... És most, hogy itt vagy, végre valaki, akiben megbízok és tudom, hogy... nem hagy cserben.
Kicsit meglepett ez a hirtelen őszinteségi roham. Már mint nem volt teljesen őszinte, de értem mit akart ezzel mondani. Lefordítva ennyi jelent: Bocsánatot kérek, lelkiismeret furdalásom van ettől az egésztől. Lehet, hogy egy régi ügy miatt borult el az agyam, de már nem számít. Jelen helyzetben te vagy az egyetlen, akire számíthatok, éppen a legjobbkor bukkantál fel és nagyon hiányoztál. Felejtsük el a múltat... 
-Jól van...-feleltem és könnyes szemmel megöleltem.
Nemcsak, hogy bocsánatot kért, de érdeklődött Eric állapota felől, ami azt hiszem kapcsolatukat tekintve nagy szám!
Eric... Istenem, mi lehet vele? Vajon levették már a gipszét? Vagy meggyógyultak a sebei? Ezek még apró dolgok: de milyen lehet a lelkiállapota? A hangja nyugodt volt, de mégis sugárzott belőle az aggodalom. Ha lelkileg is tönkremegy, én nem tudom mit csinálok! Sokat gondolkodtam azon, jobb lenne-e neki nélkülem vagy jobb lett volna-e neki nélkülem. Amióta beléptem az életébe: szakított a barátnőjével, nem tudott teljes mértékben a karrierére koncentrálni, mert mindig volt valami galiba, aztán még tönkre is tettem testileg...
-És te jól vagy?-tolt el magától René és mélyen a szemembe nézett. Nem tudta figyelmen kívül hagyni a könnycseppeket, amiket elhullajtottam.
-Nem teljesen...-suttogtam.
A srác elhúzta a száját, majd megsimogatta a vállam.
-Na!-kiabálta, és pedig csak annyit láttam, hogy a tarkójához kap. Amikor a kezét újra visszahúzta, láttam rajta egy nyálas papírfecni. Köpőcső származéka.... Majdnem fellöktem olyan nagy lendülettel akartam megkerülni, mikor a bokorban megláttam egy ismerős arcot. Ökölbe szorítottam a kezem, kedvem lett volna széttépni, de mivel túl messze volt, egyszerűen csak ráordítottam:
-Ennyire óvódás vagy?
As felállt "rejtekhelyéről" és nevetve összefonta a karjait.
-Huha, Eric nem lesz dühös, hogy más fiúkkal beszélgetsz?
-Te meg utánam leskelődsz!-tártam szét a karom.-Egyáltalán miért követsz? Békén hagynál?
-Ki ez?-lépett mellém René.
-Összeszedtem...-sóhajtottam unottan.-Szóval, lekopsz?-emeltem meg a hangom.
As megrázta a fejét, engem pedig a méreg olyan szinten töltött el, mint még soha. Ha ez neki udvarlásnak számít, akkor felejtse el, most rögtön, mert nálam ez nem jön be.
Azt hiszem René ekkor tette meg a legnagyobb őrültséget, ami most számomra a legnagyobb segítség volt.
-Hé, te törpe!-tette a vállamra a kezét.-Vagy békén hagyod a barátnőmet vagy még meggyűlik velem a bajod!
-Ő lenne a nagy Eric Saade, hogy a barátnője vagy?-vonta fel a szemöldökét As.-Nagyon vicces volt, majdnem bevettem, hogy komolyan jártok!
-Szemét állat!-sziszegtem és megfordultam. René pont szemben állt velem és itt volt az esélyem, hogy bebizonyítsam Asnek...
Talán René gondolatolvasó, vagy egyszerűen őt is kezdte irritálni ez a gyerek, egyszerre csókoltuk meg egymást. Háttal álltam Asnek, de tudtam milyen fejet vághat és mikor eleresztettem Renét, széles vigyorral fordultam vissza, ám a srác sehol nem volt.
-Köszönöm...-súgtam Renének, aki nevetve vállat vont.
-Szánalom, már ha ránézek!-fogta a fejét.
-Ő ki?-hallottunk egy hangot a hátunk mögül.
Egyszerre fordultunk meg, ahol az elnök úrral találtuk magunkat szembe.
-Tiszteletem!-hajolt meg illedelmesen René.-Gang Ouyang.-nyújtotta a kezét.
Hu bácsi végigmérte Renét azaz Gangot, majd bólintott.
-Áldásom rátok!-bólintott, majd otthagyott bennünket. Értetlenül vontuk meg a vállunkat, de nem ekkor még csak nem is sejtettük, miért volt ez az egész...

9 megjegyzés:

  1. Szia!
    Komolyan ez a kedvenc Eric Saade törim, mert itt nem az a sablon megy, hogy összejönnek, összevesznek, szakítanak egy időre, aztán újra összejönnek. Te a love sztorit felturbózod kalandokkal, ami által izgalmas lesz a történet! Nem hinném hogy találok még egy ehhez hasonló történetet mint a Tied! Plusz pont, hogy még vicces is! A fejezetek mindig szuperek, csak így tovább! ;)

    A fejezet:
    As komolyan ennyire gyerekes? Nem tudom mit képzel magáról! Az elején még olyan kedvesnek tűnt... :/ Áldásom rátok?! Ugye a miniszterelnök nem esküvőre gondolt?
    Várom a kövit! :)
    Puszi Sarah

    VálaszTörlés
  2. Az egyik új olvasó én vagyok :D És ebben a fejezetben sem csalódtam :) Elképesztő vagy ;) Köszönöm hogy ilyen fejezeteket írsz, feldobod vele a sok tanulástól telített estémet :D Ez is szuper lett, bár ha Te írod más nem is lehet..az előző 2 évad alapján <3

    Roxiii

    VálaszTörlés
  3. Megérte erre a fejezetre ennyit várni :] Szuper lett :]
    Gratulálok!
    Puszi ßißi

    VálaszTörlés
  4. Jajj teeeee :D Komolyan :D milyen jót nevettem :D
    Nem gondoltam volna, hogy egyszer még örülök Renének.
    Oké az elején majdnem szétrúgtam, hogy húzz inenn!!!! dee ááááá a vége jól votl :D haszna is lett :D
    Amúgy sziaaaaaaaaaa :D
    A rész.... hogy is mondjaaaaaaaaaam......
    Becksienek KIMONDAHTATLANUL TETSZETT :D
    ohohohohoohoo újdonság mi?
    :D :P =) =] = }
    jo. nézd el nekem hulla vagyok.
    amúgy a rész angyoin jó lett. vagy már mondam?
    Isteneeeeem Eric. Uuuugy de uuuugy félek mi lesz =(
    nagyon vráom a részt!
    Siess pusziiiii
    <3

    VálaszTörlés
  5. @Sarah Parker: tudod,mikor ilyeneket írtok nekem,én egyszerűen... :') annyira,de annyira köszönöm,amiket írtál! ♥
    Nem szeretnék semmit elárulni,mert egy-egy leírt szó is elárulja mi lesz! ;)

    @Roxiii: nagyon köszönöm,és annyira örülök,az új olvasóknak! ♥

    &ßißi: mindig igyekszem és köszönöm! :)

    @Becksie: éppen erre gondoltam... hogy most René szimpatikus lesz és akkor mi lesz a "Verjük szét Renét!" klubbal? :O Át lesz nevezve: "Verjük szét Ast!" klubra? :D
    Nagyon örülök,hogy tetszett... :)
    Mindent megtudsz idejében? :D
    Igyekszem,most már hamar hozni,hétfőtől végeztem mindennel és akkor már szabad a pálya! :D ♥

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Én is az elején szét akartam verni,hogy mit keres René mér megint itt,de most jó oldalt alakított,de mért van az a sejtésem,hogy most ez be fog majd kavarni Eric&Wanda kapcsolatába(kivételesen alaptalanul) :) Légy szíves nyugtass meg,hogy rosszul érzem... *-*
    Én jó ötletnek tartom a 'Verjük szét René' klub átnevezését 'Verjük szét Ast' klubra! ;D
    Összességében megint nagyot alkottál,és mindig meg tudsz lepni a történésekkel! (ami nem baj,így legalább élvezetessé és izgalmassá teszed a történetedet). :D
    Szegény Eric nem tud semmit Wanda-ról,ez nem jó,hogy nem léphet Vele kapcsolatba,nem tetszik! :(
    Remélem a következőben lesz arról is szó,hogy Ő hogy van! *-*(bociszemekkel nézek Rád)
    Tűkön ülve várom a következő részt! :)
    Puszi:Viki

    VálaszTörlés
  7. @Viki: megnyugtatlak, rosszul érzed... ;) ennyit elárulok!
    köszönöm a szavaidat, és örülök, hogy még mindig meg tudlak lepni. :D
    Ericet most hagytam egy picit pihenni, de megígérem, hogy a 11.fejezetben már biztos benne lesz!
    És sietek! ;)

    VálaszTörlés
  8. a "VErjük szét René" klub még nem zárt be., nem tudni miylen hátsó szándékai vannak., viszont megalapítom a "Kínozzuk meg Ash" klubbot. :D
    Hmmm. :DDDD
    És, mivel én vagyok a "Verjük szét René" klub elnöke, nem nevezem át, csak csinálok egy újat, ha René normális lesz VÉGLEG bezár ;)
    és megynitom MOST a "Kínozzuk meg Ash" klubbot ,) :P

    VálaszTörlés
  9. Hajrá Becksie! :D talán a "Verjük szét Renét!" klubot be kell zárnod örökre... :D
    de az Ases nem rossz ötlet! :D

    VálaszTörlés