2012. február 21., kedd

7.rész - Ki az igazi?

Sziasztok! :)
Huha... Hát nem tudom... :/
Szegény Ericet, most egy kicsit hagyom pihenni, ha nem gond?
Viszont attól függetlenül ő is szerepet kap a részben. :D
Remélem tetszeni fog, mert én nem érzem annyira annak, sokszor javítottam át, de ennyit tudtam belőle kihozni. :/ Nem írtam még ennyire rossz fejezetet, sajnálom... :/
Viszont érdekes helyen fogom abbahagyni, majd meglátjátok! :D
Puszi: Anna Love ♥
u.i.: Nem nagyon kapok kommenteket... :/
És ez így nekem nem olyan jó. Nem akarok megint arról papolni, hogy abbahagyom, mert semmi reakció, írom tovább és kész... Hamarosan végzek, ha unjátok.


Ismét kopogásra ébredtem. Nem akartam ajtót nyitni, tudtam, hogy Maja az. Kitelik tőle, hogy megint elcipel a deszkás parkba. Egy idő után kezdett idegesítő lenni, nem bírtam tovább, kimásztam az ágyból és kitártam a terasz ajtót.
-Mi van?-dörzsöltem meg álmosan a szemem.
-Szia!-hallottam egy vidám hangot, ami egyből felébresztett.-Felkeltettelek?
-Á, nem...-legyintettem nyúzottan.-Mit keresel itt?
-Csak...kereste a szavakat, közben pedig zavartan mosolygott.-Nem tudtam, hova tűntél tegnap és Mei megmondta, hogy itt laksz.
Ilyenkor olyan mérges tudok lenni Majára! Ismeretlen embereknek adja ki az adataim. Azon csodálkozok, hogy nem mondta el a rendes nevünket és kürtölte világgá, hogy a tanúvédelmi program tagjai vagyunk. Mégis, hogy él már 2 éve itt ez a csaj?
-Eljöttem...-nyeltem egy nagyot. Igazából elrohantam, de mindegy! Már nem akartam többé látni és miután megbizonyosodtam róla, hogy Eric az, akit szeretek, ő az igazi, már el is felejtettem. Erre az a marha Maja megadja a lakcímem és most megint itt van!
-Még nem volt időnk beszélgetni...-lépett közelebb, én viszont hátráltam.-Honnan kerültél ide, szépségem, mert látszik, hogy nem ebből az országból származnak az őseid...-mosolygott.
Döbbenten támasztottam az ajtófélfát, mert fent akadtam azon, hogy szépségnek hívott, ráadásul a birtokosjelzővel azt állította, hogy az ő szépsége vagyok.
-Mióta lettem a szépséged?-utánoztam idegesítően nyálas hangját.-Figyelj, mi a fenét akarsz te tőlem?
-Jia...-álltam meg előttem és megfogta a kezem.-Egyszerűen elbűvölő vagy, egy magam fajta fiú pedig nem érdemel nálad jobbat...
-Akkor majd keresek másik majmot!-feleltem dühösen.-Tudom, hogy elbűvölő vagyok, de mi az, hogy nem érdemelsz nálam jobbat? Ezt nem teljesen értem...
-Nem nagy egy picit az egod?-nevetett.
-Tudod, nem...-feleltem most már egyre ingerültebben.-Mit képzelsz magadról? Idejössz nyalizni és aztán meg  beszólsz nekem? Most komolyan, miért jöttél ide?
-Mert látni akartalak...-suttogta, nekem pedig elállt a lélegzetem.
Hátráltam két lépést és leültem az ágyamra és meredten, üveges szemekkel bámultam magam elé. Ezt nem értettem: egy napja találkoztunk és azért jött, mert látni akart? Ismerem ezt a viselkedést, az illető, aki hasonlóan próbált közeledni felém... az most a barátom.
-Jól vagy?-guggolt le mellém As.-Ugye nem sértődtél meg? Csak viccből mondtam, hogy nagy az egod!-próbált nyugtatni, bár egyáltalán nem voltam ideges, csak egyszerűen meglepődtem.
-Figyelj...-sóhajtottam.-Csak tegnap találkoztunk és te meg máris...
-Csak jó újra látni!-mosolygott.-És szeretnélek többet látni.
-Sajnálom As.-húztam el a számat.-De van barátom...-nyögtem ki a varázsszót, ami azt hiszem minden pasinál meghúzza a határt.
-És hogy hívják?-ült le kissé szomorúan mellém.
Egy ideig gondolkodtam rajta: elmondjam-e vagy ne, de végül kimondtam:
-A neve Khaled.-suttogtam, miközben eszembe jutott a srác, aki először így mutatkozott be nekem...

-Szóval te lennél az a bizonyos Wanda Love?-mosolyodott el Eric, miközben leültünk a színpad szélére egy-egy üveg vízzel a kezünkben.
-Én vagyok... Te pedig csak nem a híres svéd popsztár vagy?-nevettem.-Hogy is hívnak, teljesen elfelejtettem...-csináltam úgy, mintha nem tudnám éppen kivel beszélek.
-Nagyon vicces vagy.-kacsintott.-Tudod a nevem Khaled....
-Várj!-szóltam.-Ezt most komolyan mondod, vagy most is csak poénkodsz?-kérdeztem, miközben belenéztem azokba a szépségekbe, amiket a szemeinek nevez. Eric mosolyogva bólintott, én pedig megtudtam, hogy van egy harmadik neve...
-Nagyon szép.-néztem magam elé, ő meg beleivott az üvegbe.
-Tudod, én nem vagyok teljesen svéd.. Igazából annyira vagyok svéd, mint amennyire te! A nevem se svéd, a Khaled egy népszerű arab név, a Saade apum neve, és ő líbiai meg palesztin, az Ericet pedig nem mint svéd nevet használom... Az itt élőkkel ellentétben különbözik az írása, ők K betűvel írják, én meg C betűvel... Szóval nem vagyok svéd, csak itt születtem. Én legalábbis ezt gondolom.
Ahogy hallgattam Ericet, egyszerűen nem tudtam mit mondani. Egyszerűen elbűvölt. Az internet alapján rengeteg dolgot tudtam meg róla, de egy sem volt ennyire személyes, mint ez: nem érzi magát svédnek. Miközben a családjáról mesélt, könnyes lett a szemem. Szörnyű lehetett neki: már 4 évesen elváltak a szülei és ott maradt az egyelten tesójával, Linával. Ezek után pedig már csak a híreket kapta meg:
Eric megszületett a húgod! Képzeld, fiam! Testvéred született... Gyere, nézd meg az öcséd!
Mindezt egy alig 10 éves kisfiúnak nehéz lehetett feldolgozni, hiszen nem sokkal később már heten voltak. Mesélt az első énekversenyeiről, fellépéseiről, nem tudtam elképzelni, hogy már 15 évesen megkapta első lemez szerződését. Még nálam is fiatalabb volt! Ezután jött a What's Up! korszak, amiről keveset tudtam, de a popsztár nem is nagyon akart mesélni róla, csak röviden elmondta, egy balhé miatt hagyta ott a bandát. A folytatást pedig gyakorlatilag én meséltem, ő csak kiegészítette mondandómat. Olyan dolgokat is tudtam róla, amiket még ő sem!
-Bocsánat, hogy megzavarom a beszélgetést...-jelent meg felettünk egy srác, aki szintén táncolt velünk a színpadon.-A közönség minket akar!-kiabált, miközben megfordult és a többiek sikoltozásba kezdtek.
Eric elmosolyodott, majd felállt és felhúzott.
-Szabad egy Hearts In The Air-re?-nyomta nevetve a kezembe a mikrofont.
-Szíves örömest!-kacsintottam és amilyen hangosan csak tudtam, beleordítottam, hogy: Put your hearts in the air!

-Khaled?-vonta fel a szemöldökét As.-Ez olyan, mintha valami zsidó név lenne!-nevetett.
Ökölbe szorítottam a kezem: most telt be a pohár.
-Hogy mit mondtál?-kérdeztem dühösen.
Azt hiszem a srác látta rajtam, hogy nem tartottam ezt viccesnek. Itt a szememben most, ilyen kevés idő alatt vált egy kis senkivé As.
-Ericet senki, de senki nem sértegetheti, ezt felfogtad, te kis gnóm!-mondtam idegesen.-Nem, nem zsidó! Apja palesztin, de ők csak szimplán arabok. És ne merd még egyszer olyan szavakkal illetni, amelyek nem is igazak, felfogtad?
A srác értetlenül, nagy bólogatások közepette elmosolyodott. Ekkor éreztem azt, hogy mindjárt lekeverek neki... Amikor már emeltem a kezemet, megszólalt:
-Szóval Eric Saade?
Le is eresztettem a kezem, annyira megdöbbentem.
-Honnan veszed?-kérdeztem meglepődve.
-Okoska, ha kimondod a nevét, rájövök...-vigyorgott.
A homlokomra csaptam, mert ekkor értettem meg mire mondja. Amikor ideges vagyok, soha nem gondolom meg mit mondok! Így kerültem bajba, az első Saade bulin, még az év elején.
-Kérlek, ezt ne mondd el, senkinek!-néztem fel aggódva, mire a srác elnevette magát.
-Komolyan azt hiszed, hogy Eric Saade-val jársz?
-Na jó! Elég volt!-löktem ki az ajtón és becsaptam.
Az üvegen keresztül As rémülten nézett rám, én pedig jól artikulálva szóltam ki neki:
-Köszöntem a látogatást, szia!-és elhúztam a függönyt.
Elégedetten fordultam meg, ám beleütköztem a miniszterelnökbe. Az ajkamba haraptam, mert láttam, hogy eléggé zavarban volt.
-Rosszkor jöttem?-kérdezte, én meg megráztam a fejem.-Mert este lesz egy ünnepség, ahova el kéne jönnöd...
-Persze, persze!-bólogattam most már lelkesen, mindig is tudni akartam milyen egy ilyen buli, szóval bevetettem magam a hatalmas szekrénybe és pár perc múlva már menet felszerelésben ültem az előszobában.
-Csinos vagy!-kacsintott a miniszterelnök felesége, mikor megérkeztek. Illedelmesen megköszöntem, majd elindultunk...

-Tiszteletem!-hajolt meg az őr, amint beléptünk a hatalmas bálterembe.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen előkelő helyen lehetek, mintha csak egy filmben lennék! Nem tudtam ez az ünnepség minek a tiszteletére volt, csak egyszerűen élveztem.
Rengeteg emberrel, helyesbítek: unalmas emberrel beszélgettem az este. Mindenki csak afelől érdeklődött, milyen újra itthon lenni, hogy tetszik Kína Amerika után. Udvariasan mosolyogva válaszolgattam a kérdésekre, majd megjött a megmentőm:
-Egy kis karaoke, az elnök úr lányának tiszteletére?-hallottam a DJ hangját.
-Ah, köszönöm!-fordultam meg mosolyogva.
Ezek szerint tiszteletemre is összegyűltünk ma este. Boldogan szaladtam oda a keverőpulthoz, ahol kaptam egy mikrofont és már nyomatták is a számot:


 Nem is tudom mikor énekeltem utoljára... Most ismét felszabadult volt, jó volt kint állni és előadni magam. Nem volt olyan lelkes közönségem, mint a Saade bulin, de attól még jó volt. A felállított színpadról lelépve felnéztem, mert a boldogságtól szinte szárnyaltam, az egész napomat elfelejtettem.
De mikor visszatértem a valóságba és megindultam a helyemre, egy ismerős valakibe ütköztem...
-Te?-kérdezte mosolyogva.
-Te?-kérdeztem megdöbbenve és aggódva, mert erre a találkozásra... nem igazán számítottam.

5 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Nem értem mi a bajod a fejezettel, nekem nagyon tetszett! "Ericet senki, de senki nem sértegetheti, ezt felfogtad, te kis gnóm!" Jujj, hát ez nagyon jó volt!
    Kíváncsi vagyok ki lehet az akinek neki ment! :)

    ui.: Nekem személy szerint ez a kedvenc Eric Saade történetem, úgy hogy abba ne hagyd! :)

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Én sem értem,mi a bajod ezzel a résszel,szerintem nagyon jó volt,és ha nem írnak az azért van,mert nem tudják szavakba önteni az érzéseiket,mert annyira jól írod meg a fejezeteket! :) Én is néha alig tudom megfogalmazni,mit akarok írni... :D és ne merd abbahagyni a történet írását... mert elképesztően jól írsz! :)
    Jujj..de nem szimpi máris ez az As,menjen a jó büdös fenébe,hogy meri sértegetni Eric-et.
    Kíváncsi vagyok,ki az akinek nekiment!! :D
    Puszi:Viki

    VálaszTörlés
  3. @Sarah Parker: Köszi, örülök, hogy tetszett... :)
    Próbáltam vmi jót is belevinni, mert nem éreztem annak a fejezetet, de örülök, hogy szerintetek az. Hétvégén kiderül, hogy ki volt az a "valaki" :D
    És tényleg ez a kedvenc Eric Saade történeted, ez ez komoly? :') ♥

    @Viki: Köszi, megint köszönöm a vigasztaló szavakat, ezzel megnyugtattál. :D
    Jó, tudom mindig ezzel fenyegetőzöm, mert iszonyúan félek mások véleményétől és ha nem írnak én azt úgy veszem, hogy nem volt jó... :/
    Érdekes lesz, hogy kinek ment neki és hogy As-sel mi lesz és aztán mi lesz mindenkivel? :D
    Najó, hétvégén hozom a folytatást! :* ♥

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Szent Saade! 7. fejezet?! Esküszöm hogy nem vettem észre a 6-at! :O Ezek szerint már vak is vagyok.. :| >.<
    Fú de nyomul ez a kis a gnóm, a Te szavaiddal élve! :D Mi az hogy zsidó?! Zsidó az anyja! Tudom hogy nem szabad más anyját szidni, de As egy kitalált személy, ahogyan az anyja is..
    Amúgy mi a bajod a résszel? Igaz, volt már jobb is, de egyáltalán nem volt rossz! És ha abba mered hagyni, felkeresem J.B.-t, megkereslek és odaviszem Hozzád hogy énekeljen! Választhatsz! ;)
    Várom a kövit!
    Puszi: Vivi :)

    VálaszTörlés
  5. Én sem értem mi a probléma :D
    Szerintem mindent elmond az egész történetről hogy tegnap délután óta idáig elolvastam -azaz végig amennyit megírtál- annak dacára hogy ma iskola volt, kb egész éjszaka olvastam :D Mindig úgy hagytad abba hogy nem tudtam befejezni :D
    Kérlek írd végig mert már iszonyatosan kíváncsi vagyok!
    Nagyon tehetséges vagy, ömlenek belőled a szavak ez nagyon jó, és nagyon szeretem ezt a történetet!! Várom a folytatást ;)
    *Roxiii*

    VálaszTörlés