2.rész - A programban...

Sziasztok! :)

Mostmár kicsit gyakrabban tudom hozni a fejezeteket! (Végre...)

Szenvedés volt ez a január. :/

Örülök, hogy tetszik a 3.évad, máris egy jó kis kalamajkával kezdünk, és nem is lesz hiány belőle az évad során! ;)

Nagyon jó olvasást!

Puszi: Anna Love ♥

-Eric!!!-próbáltam kiabálni, de a kéz, amit a számra tapasztottak ezt nem engedte. Nem láttam semmit, aki elkapott befogta a számat és húzni kezdett. Láttam Ericet, ahogy kilép az ajtón és körbenéz. Fejét pont felénk fordította volna, mikor eltűntünk a sarokon. Ekkor hirtelen támadóm a fal felé fordított és továbbra is a számra szorította a kezét. Ahogy maga mellé húzott és visszanézett, Eric követ-e minket. Nem ismertem fel hátulról: rövid szőke haját egy fekete sapka takarta el, arcát egy fekete maszk fedte, betörő szerelése alapján pedig nem most találkozunk először... Végre eleresztett és újra kilesett, hogy megbizonyosodjon: egyedül vagyunk.

-Rendben!-jött vissza.-Tiszta a levegő!

-Miért sántítassz?-kérdeztem visszafojtott nevetéssel. Egy mozdulattal letépte fejéről a maszkot és ekkor már ténylegesen felismertem.

-Komolyan kérdezed?-vonta fel a szemöldökét.-Tudod, valaki beleharapott a vádlimba!

Nem bírtam tovább, elnevettem magam. Rosszalóan megrázta a fejét és elkapta a karom.

-Gyere!-rántott rajtam egyet.

-Hé!-fékeztem le, mire majdnem elesett.-Nem viszel vissza azokhoz! Esküszöm nem mondom el senkinek, csak hagyjál békén!-kicsavartam a kezét és ott akartam hagyni, de utánam kapott.

-Nem mész te sehová!-húzott vissza erősen.-Velem kell jönnöd, nincs apelláta!
-Nem!-közöltem határozottan és dühösen kihúztam a kezem.
A srác unottan forgatta a szemeit, mire hátat fordítottam neki. Kissé gyerekes voltam, de ezt azért nem hagyhattam!
-Ha nem jössz velem...-tette a kezét a vállamra.-Akkor én viszlek el magammal!
Az utolsó szavát nem hallottam, mert minden sötétségbe borult...

-Úristen!-ültem fel az ágyban.
Döbbenten néztem körbe. Igen, egy ágyban feküdtem, de mi ez a hely? Egy nagy fehér szobában voltam, kicsit úgy éreztem magam, mintha valami börtönben volnék.
-Jó reggelt álomszuszék!-hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül.
Megfordultam és a szüke srác mosolyogva támasztotta az ajtófélfát. Kezdett idegesíteni, elegem lett belőle.
-Hol vagyok?-kérdeztem visszafogottan, miközben forgolódni kezdtem.
-A tanúvédelmi programban...-válaszolt.
Miután ismét kaptam levegőt, szólásra nyitottam a számat, de egy hang sem jött ki a torkomon. Ha arról a bizonyos tanúvédelmi programról van szó, amiről a filmekben folyamatosan hallok, akkor nagy bajban vagyok! A srác közelebb lépett és kezet nyújtott:
-Sam Holloway, beépített ügynök!-mondta.
-Wanda Love...-nyújtottam oda remegve a kezemet. Sam kezet csókolt és leült mellém. Még mindig döbbenten meredtem magam elé, nem voltam képes elhinni, hogy itt kötöttem ki.
-Figyelj!-simogatta meg a vállam.-Nem kell félned, itt már biztonságban vagy! Rendben?
Nyeltem egy nagyot és bólintottam. Sírás fojtogatta a torkomat, az adrenalinszintem pedig az egekbe szökött. A tenyerembe temettem az arcom és megráztam a fejem. Miért? Miért vagyok ennyire szerencsétlen? Folyamatosan valami zűrbe keveredek, mióta csak idejöttem.
-Jól vagy?-fürkészte a tekintetemet Sam, én pedig bólintottam.-Jó, mert nagyon fehér vagy! Nem csodálom, hogy megrémültél, amiket hallottál... Hát nem irigyellek! Még jó, hogy ott voltam, különben elkaptak volna!
-Akkor te nem vagy a bandatagja?-kérdeztem, Sam pedig megrázta a fejét.
-Legalábbis ők azt hiszik, hogy az vagyok, de valójában nem...-vonta meg a vállát.
-És nem fél, hogy lebuksz?
-Miért félnék?-nevetett.-Profi vagyok!
Ezen én is elnevettem magam. Nem nézném ki belőle, hogy profi beépített ügynök! Vagy talán azért az, mert nem nézem ki belőle? Bonyolult dolog ez...
Az ajtóban megjelent egy kopasz, szemüveges férfi. Először nem vettük észre, de mikor csattogni kezdett a tollával, felnéztünk.
-Mostmár kezdhetjük?-tolta fel orrán a pápaszemet és rám nézett. Ezek szerint nekem szólt a kérdés.
Sam bátorítóan rám mosolygott, én pedig egy nagy sóhaj kíséretében bólintottam...

-A nevem Jia Hu. A kínai elnöke rokona vagyok, most jöttem vissza Amerikából. A kint töltött 5 év után újra Kínába utazok. Mekkora baromság már ez! Ezt senki nem hiszi el!-dobtam el a papírokat.
Sam lehajtotta a fejét és az orrnyergét dörzsölte. Nem vagyok egy egyszerű eset, de miért pont a kínai elnök rokona vagyok? Miért nem mondjuk az afgáné? Baromság...
-Figyelj Wanda!-lépett hozzám a srác.-Hidd el, ez a te érdeked!
-Teszek rá, hogy az én érdekem!-toporzékoltam.-Nem akarok Hija-Huja lenni! Wanda Love akarok maradni!
Kikészítem a srácot, ő viszont engem készít ki. Kölcsönös dolog ez. Ő megőrül tőlem, mert hisztis vagyok, én pedig tőle, mert rám akarja erőltetni ezt a cuccot... Végre boldog voltam! Senki nem volt, aki közém és...
-Uramisten!!!-kaptam a szám elé a kezem.-Eric!
Sam érdekesen nézett rám, egy újabb dühkitörtést azt hiszem már nem lett volna képes elviselni. Ebben a pillanatban viszont semmi sem érdekelt, csakis Eric. Ha elmegyek és ő nem tudhat rólam, akkor, akkor...
-Beszélnem kell vele!-indultam meg határozottan az ajtó felé. Ám mégis meg kellett torpannom, hiszen az ajtóban a kopasz pasas állt a kezében egy ollóval. Hátráltam pár lépést, mert kicsit megijedtem, majd Sambe ütköztem. A férfi közelebb jött és a srác kezébe nyomta a szerszámot. Kicsit megnyugodtam, hogy nem engem akart bántani, de egy nyisszanás után a hajamhoz kaptam.
-Mit művelsz?-tapogattam a hajam, amiből Sam most vágott le vagy 10 cm-t.
-Azt hiszed így elmehetsz Kínába?-tárta szét a karjait.-Felismernek, ne viccelj!
Beletúrtam a hajamba és könnyes szemmel néztem földön szétszoródott tincseimet. A hajam az egyetlen dolog, amire úgy vigyázok, mint valami kincsre. Mark nem véletlenül kapott parókát. Odaálltam a sarokban lévő tükör elé és megcsodáltam az eredményt, aminek következtében kitört belőlem a sírás. Hosszú fekete hajamból már nem sok maradt meg... Egyenetlenül elvágva, össze-vissza állt. Láttam, ahogy Sam megjelenik mögöttem és a vállamra teszi a kezét.
-Sajnálom, de ha megmondom mit akarok, akkor nem hagytad volna. De így már muszáj vele valamit kezdeni.-sóhajtotta.-Érzékeny vagy a hajadra, de egy a sok dolog közül, amiről fel lehet ismerni. Visszanő majd, nem kell elkeseredni...
Hiába próbált nyugtatni, semmi sem segített. Pár perc zokogás után erőt vettem magamon és beleegyeztem. Sam átkísért egy fodrászhoz, aki kiegyengette a bevágásokat és szépen megcsinálta a hajam. Nem akartam mondani, hogy elégedetlen vagyok az eredménnyel. Átalakítás 3/1.
A következő szobában ruhákat kaptam. Egy jellegzetes hosszú kínai köpenyt kaptam, amit annyiszor látni a filmekben.
-Miért nem lehetek rendesen felöltözve?-kérdeztem, miközben rám akaszgatták a szörnyebbnál szörnyebb ruhákat.
-A kínai elnök rokonaként igényesen kell kinézned.-mondta Sam egy gombostűvel a szájában, és rám szabta az öltözéket. Elképesztő ez a srác! Mindenhez ért...
-Kész! -tépte el a cérnát, én pedig megnéztem mit varázsolt rám. Unottan forgattam a szemem, kezdtem úgy kinézni, mintha a kukából öltöztettek volna. Kaptam egy hajpántot a hajamba, amitől még rosszabbul néztem ki.
-Nyugi, csak nyílvános helyeken kell így öltöznöd!-mondta a srác. Ettől nagyon megnyugodtam! Átalakítás 3/2.
-Huānyíng!-hajolt meg Sam, mire elnevettem magam.-Ezen mi olyan vicces?
-Semmi, semmi...-röhögtem.-Csak olyan viccesen beszélnek...
A mandarin nem egyszerű nyelv, terveztem, hogy megtanulom, de csak azért mert vicces a neve: mandarin... Azzal, hogy üdvözöllek! nem megyek sokra. De ez az alap. Sam azt mondta, hogy angolul fognak hozzám beszélni, hivatkozva arra, hogy Amerikában elfelejtettem a nyelvet és újra meg kell tanulnom. Senki sem fogja tudni, hogy igazából ki is vagyok.
-A nevem Jia Hu és a kínai elnök rokona vagyok. Jó érzés hazajönni, annyi kint töltött év után. Mindenkit üdvözlök: Huānyíng!-mondtam.
-Tökéletes...-dőlt hátra Sam a székben elégedetten. Átalakítás 3/3.