2012. január 18., szerda

26.rész - Vele vagy nélküle?

Sziasztok! :)
Meghoztam az évadzáró részt!
Annyira rossz érzésem van miatta... Régebben folyamatosan hoztam a fejezeteket és annyira sok látogatóm volt és pont most vágott közbe a felvételi... Napi 400 látogató volt a jellemző és most meg csak egy-egy hébe-hóba... De ez az én hibám, mert nem hoztam a fejezeteket és mit néztek akkor a blogon? Hát semmi érdekeset...
Nem tudom, hogy tetszeni fog-e az évadzáró rész, kicsit kijöttem a gyakorlatból... :/
Jó olvasást!
Puszi: Anna Love ♥
u.i.: A 3.évadről hamarosan hozok részleteket! :)


Kicsit sokkos állapotban voltam, de mikor Wanda zokogva borult a nyakamba, ezt mind elfelejtettem. Csak arra tudtam gondolni, hogy hozzám jött... Eric szakított vele és ahhoz a sráchoz jött, akit idáig ki akart nyírni. Megsimogtattam a haját, de ő dühösen ellökött magától.
-Elegem volt belőle!-kiabálta.-Soha többé nem akarom látni!
Viselkedése nem kicsit döbbentett meg. Álmomban nem hittem volna, hogy valaha ilyet mond. Óvatosan közelebb léptem és próbáltam nyugtatni.
-Gyere, egy kicsit feküdj le!-kísértem be a szobámba, majd leült az ágyra. Kicsit távolabb foglaltam helyet, féltem, hogy az újabb dühkitörésénél hozzám vág valamit.
-Miért szakítottatok?-kérdeztem.
-Elmondtam neki...-sóhajtott, és felém fordult.-Elmondtam, hogy részem volt a tervben, amit ellene találtál ki! És erre közölte, hogy rendben! Csomagoljak!
Próbáltam együttérző lenni, de nem ment, akaratlanul is elmosolyodtam. Miattam szakítottak...
-Tudod!-vágodott hanyatt az ágyamon a lány egy nagy sóhajtás kíséretében.-Nem hiszem el, hogy vége! Most mit csináljak? El sem tudom képzelni ezek után mi fogok csinálni. Csodálom, hogy még nem haltam bele a fájdalomba.
-Nem lehet, hogy valaki miatt van?-húztam mosolyra a számat, magamra célozva. Wanda nem vette a dolgot.
-Nem hiszem...-sóhajtotta, majd az oldalára fordult és pár perc múlva elszundított.
Egyideig néztem, közben csak is a szavain gondolkodtam. Ezek szerint velem egyáltalán nem tudja elképzelni a jövőjét. Pedig eljöhetne velem! Elviszem haza, Franciaországba és örökre együtt maradunk. Nem is lenne rossz ötlet: majd megkérdezem.
Az órámra néztem és úgy döntöttem ideje csomagolni. Hamarosan utazhatok haza. Szerencsére a szüleim még nem tudnak róla, hogy eltanácsoltak az új suliból már a második héten, de azt hiszem lesz otthon ne mulass! Halkan kimentem, összepakoltam a cuccaimat odakint is. Órákig csak szedelőzködtem és este hétkor fáradtan dőltem a kanapéra. Sóhajtva néztem körbe a már félig üres lakásban. Most itt kell hagynom egy újabb helyet... Nem vagyok egy egyszerű gyerek: először Lyonból költöztünk el, miután kiraktak az óvodámból. (Elcsentem egy ollót a vezető fiókjából és levágtam az egyik kislány haját, amíg aludt.) Majd Strasbourgból is miattam kellett elmennünk... (Szintén egy lány miatt.) Most pedig ismét... Nem szabadna csajoznom. Beszélnem kéne Erickel, talán ha én mondom el neki, akkor elhiszi!
A telefonomért nyúltam és tárcsáztam a popsztárt.
-Haló?-szólt bele, de lecsaptam a készüléket és a szobám ajtaja felé kaptam a fejem. Az ajtó hirtelen kicsapódott és az egész lakásban hideg lett. Annyira megijedtem, hogy fel sem fogtam mi történt, odarohantam és belestem: az ágyam üres volt...
-Wanda!-kiáltottam, és a nyitott ablak felé pillantottam. A lány egyszál rövid ujjúban ült az ablakpárkányon, lehajtott fejjel kapaszkodott a keretbe. Lélegzet visszafojtva léptem mellé.
-Szerinted van még értelme?-fordította felém a fejét.
Nem pontosan értettem, mit akar ezzel. A fejemet nem mertem megrázni, attól féltem, akkor...
-Már nem érzem...-súgta és az égre nézett. A hűvös szeptemberi szél miatt csak úgy szálltak fekete tincsei, ő pedig csukott szemmel várta, hogy tüdőgyulladást kapjon. Levettem a pulcsim és Wanda felé nyújtottam, de egy határozott mozdulattal elutasította. Nem tudom, hogy bírja a hideget... Jó egy ideje Svédországban él, lehet, hogy már hozzászokott, de én nem! Visszavettem a ruhám és összehúztam magamon. Sóhajtottam egy nagyot és odakönyököltem a lány mellé.
-Tudod...-mondtam.-Sokszor volt olyan pillanat az életemben, hogy azt kívántam: most rögtön legyen vége! De mindig volt valami, ami visszatartott. Most is hasonló érzésem van és talán addig kínoznám magam, amíg bele nem őrülök! De van valaki, aki ettől visszatart.... Neked nincs ilyen?-kérdeztem.
Láttam, hogy elgondolkodik, majd felém fordult és halványan elmosolyodott.
-Már nincs...-vonta meg a vállát és visszafordult. Kicsit elképedtem.
-Wanda!-próbáltam a szemébe nézni komolyan, mire rám nézett.-Nem fogtad fel?
A lány meglepetten bámult, majd megrázta a fejét. Nem gondoltam volna, hogy ennyire buta. Mielőtt pedig leugrana, lerántottam a földre és becsuktam az ablakot. Wanda a szájához kapott és kicsit sokkosan figyelt engem. Láttam, ahogy könnyezni kezd a szeme...
Leültem vele szemben és a vállaira tettem a kezem. Óvatosan elmosolyodtam és letöröltem a könnycseppet az arcáról.
-Tudod, ezt már régóta el akarom mondani neked, csak mindig volt valami illetve valaki, aki ezt megakadályozta...-kezdtem, a lány pedig értetlenül fürkészte a tekintetem.-Én többre tartalak téged, mint egy barátot...-mondtam ki végül.
Wanda viszonylag nyugodt maradt, meredten nézett maga elé, majd ismét rám pillantott. Halványan elmosolyodott és hirtelen megölelt. Sóhajtva toltam el magamtól, hogy megint a szemébe nézhessek. Arcunk közel volt, és egyre közelített. Homlokunk összeért, de az a "valaki" újra felbukkant.
-Meg ne próbáld!-súgta idegesen a fülembe.
Ijedten fordultam meg, egy hangos lány sikoly kíséretében és szemben találtam magam Erickel.
A popsztár és a lány pedig elnevette magát. Kapkodtam a fejem kettőjük között, de nem értettem mi ennyire nevetséges. Rendben, vicces volt, ahogy sikítottam, azért ennyire nem...
-Szép volt Wanda!-lépett oda a lányhoz Eric és a mankójára támaszkodva felsegítette volt barátnőjét. Akiről eddig azt hittem... Wanda nevetve csókolta meg a srácot, én meg teljesen megsemmisülve ültem a padlón. Ismét rám néztek és a kis vadóc széles mosollyal az arcán térdelt le mellém:
-Ugye nem volt nehéz kimondani?-kérdezte.-Már régóta tudom, nem vagyok annyira hülye, mint amennyire képzeled! Ez azért vicces volt...-és ismét nevetni kezdtek.
Dühösen temettem a tenyerembe az arcom, majd erőt vetettem magamon és felálltam.
-Vicces?-sziszegtem.-Szerinted vicces az érzéseimmel játszadozni? Hát elárulom: egyáltalán nem!-kiabáltam.
Kicsit megdöbbentek kirohanásomon, de mielőtt meggyőződnek róla, hogy végeztem, folytattam:
-Te...-fordultam Eric felé.-Értem miért váltak el útjaink évekkel ezelőtt! Egy aljas szemétláda vagy! Már kezdtem elhinni, hogy tévedtem, de megcáfoltad!-löktem el a popsztárt, aki ezáltal a szekrényembe esett. Tudom, hogy nem szép dolog egy félig rokkantat így elintézni, de most túl dühös voltam. Wanda felé fordultam. Aggódó tekintettel nézte barátját, és amikor fel akarta segíteni, elkaptam a karját.
-Te pedig...-szorítottam meg.-Túlságosan is szeretlek ahhoz, hogy bántsalak. Ezért kapod ezt!-erősen magamhoz szorítottam és megcsókoltam. Nem olyan volt, mint a legutóbbi a tengerparton, de akartam egy búcsúcsókot.
-Hé!-dobta nekem Eric a mankóját, én pedig eleresztettem a lányt.-Mit képzelsz magadról?
Wandára néztem, aki levegő után kapkodva dőlt a falnak, majd óvatosan a földre ereszkedett.
-Kérdeztem valamit!-kiabált a barátja.
-Ennyit megérdemlek...-feleltem.-Soha többet nem kell látnotok! Elmegyek! Eltanácsoltak! És az egész miattad van!-böktem a lány felé és elindultam kifelé, de az ajtóban megtorpantam.-Legyetek boldogok!-mondtam cinikusan.-De nem én lennénk, ha ezt nem rontanám el... Tudd meg Eric! Nem ez volt az első!-kiabáltam egy utolsót, a reakciójukat meg sem várva léptem ki a szobából és dühösen bevágtam az ajtót...

Nem ez volt az első? René szavait nem bírtam kiverni a fejemből... Percekig üres tekintettel bámultam magam elé, a szekrényből sem másztam ki.
-Wanda!-szólaltam meg hirtelen és barátnőm felé fordultam. Nem felelt: láttam, ahogy könnyei végigfolynak az arcán...
-Wanda!-tápászkodtam fel nagy nehezen és odaültem mellé.
-Sajnálom!-borult sírva a vállamra.-Nem voltam magamnál! Megittam a teát és megint nem emlékeztem semmire...
Össze-vissza beszélt, nem értettem belőle semmit. Nem szóltam egy szót sem, megvártam, amíg lenyugszik, majd megkértem, hogy mesélje el:
-Amikor Amerikában voltál, René gyakorlatilag kihasználta azt, hogy szomorú vagyok... A saját oldalára állított, teljesen elment az eszem, kellett valaki, aki mellettem legyen, amíg nem vagy itthon. Egy nagy a tengerparton ébredtem, de nem tudtam miért. Az előző napi tea elvette az eszem. Megitatta velem az egészet, teljesen kész voltam! Aznap este rengeteget beszélgettünk és akkor megtörtént...

-Már azért megérdemled, amiért élsz...-súgta René. Ez amolyan burkolt szerelmi vallomásnak is felfogható volt. Elmorzsoltam egy könnycseppet, majd olyan közel hajoltam hozzá, hogy összeért az orrunk.
-Köszönöm!-leheltem egy apró csókot a szájára.
Ekkor történt valami, de nem tudom mi. Egyszerűen odahúzott magához és tovább csókolt. Nem utasítottam vissza...
 
-Ne haragudj!-hajtotta szomorúan a vállamra fejét.
Elmosolyodtam, és megsimogatam az arcát.
-Szeretlek...-súgtam halkan.
-Én is!-felelte, majd könnyes szemmel felém fordult. Láttam, hogy még mindig sír, de ezek már nem a fájdalom, düh és a szomorúság könnyei voltak. Hanem a megkönnyebbültségé, a boldogságé...
Felszárítottam a cseppeket és megcsókoltam. Van valaki, aki miatt muszáj élned: ha azt a valakit elveszted, te sem leszel már senki...

8 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon jó lett!
    Azt hiszem René megérdemelte, amit kapott.
    Éljen a happy end! :P
    Várom a következő évadot! :D
    Üdv
    Zoey
    Ui.: Az új fejezet visszahozza majd a látogatókat! :)

    VálaszTörlés
  2. Köszi Zoey... :) Nagyon örülök, hogy tetszett! ;) Igyekszem a folytatással! És remélem sikerül majd visszacsalnom a létogatókat... egy izgalmas évaddal folytatom! :D

    VálaszTörlés
  3. Sziaa! :D
    Áááh, már nagyon vártam ezt a részt. :P René komolyan még ezt is kihasználta volna.. és a legrosszabb.. amikor bevallotta az érzéseit, még megsajnáltam, de megjelent Eric és... ^^ Hozzávágta a mankót. :D
    Megijedtem, mivel Eric megtudta, hogy René megcsókolta Wandát, és így talán összevesznek, de nem!!! Imádtam!! *.* Olyan jó lett. *-*
    Amúgy most ez a felvételi nekem is közbeszólt, holnapután megyek a vesztőhelyre, ahol majd (barátnőm szavaival élve) nehogy sírva jöjjek ki. Megeshet :D Azután pedig már kicsit lazában lehet fogni a tanulást, több időm lesz az írásra nekem is. :P
    Mindezek ellenére sok sikert kívánok a felvételidhez! :)
    Csóóóók <333
    Sziszaa

    VálaszTörlés
  4. Oh Sziszaa... :D Annyira örülök, hogy tetszett! És hogy már nagyon vártad. :) A mankós résznél muszáj volt nevetnem, annyira nem is tűnt írás közben viccesnek, de így utólag tényleg az! :D
    Fu, kicsit irigyellek, hogy csak egyszer kell menned a "vesztőhelyre" (azt hiszem ezt a kifejezést én is használni fogom... :D)
    Aztán onnanól kezdve márcsak írás és semmi más! :)
    És neked is sok sikert! Puszi :*

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Nagyon hiányzott már az,hogy olvassam a történetedet,de hála Istennek,nem kellet sokat várnom rá. :)
    Fenomenális részt sikerült megírnod,nagyon ötletes befejezésképpen!! :D Csak gratulálni tudok ismét! :)
    Ami után René kiment az után a mondat után,egy kicsit megijedtem,de aztán nagy kő esett le a szívemről. :)
    Nagyon jó Happy End lett,remélem még sok ilyen boldog,vicces,de egyben izgalmakban dús fejezetet fogunk,mi olvasóid) olvasni. *-*
    Nagyon kíváncsi vagyok,mi fog történni az 'Unbreakable Love' c. évadban! :)
    Ismét egy nagyon szuper évadot tudhatsz magad mögött,és remélem a következő is ilyen jó lesz,ha nem még jobb,aminek meg van az esélye! :)
    Várom a következőt!
    Puszi:Viki

    VálaszTörlés
  6. Viki... :') Ismét a könnyeim. :D Fenomenális? Nagyon szuper évad? Basszus, bocsi, de.... :') Huha. Megígérem, hogy nem fogsz csalódni, bonyodalmakban nem lesz hiány a következő évadban sem! :D

    VálaszTörlés
  7. Hülye rohadt blogger, feljöttem ma, éls csak egy darabig mutatta a feltett részeket, ha nem posztolod twitterre, én erre a részre várok, fuuu :@
    ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS TUDTAM! Így legyen ötösöm a lottón :D Muhaaa :D
    Annyit röhögtem. Hahahahha xD Renéé xd
    Mikor jött eric mondom ezazzz. :D
    Dejó h nem haragudott meg Eric Wandára. Fuuuuu.
    ÉSháááááát. Kéremszépen: ez az évad: Rohadt jóóó volt *.* komolyan milyen lesz a 3.? olyan izgatott vagyok, hogy az csak naaaaa :D a több mint afele az szjg6 izgulásomnak. na ha az hatalmas, képzeld ez is m,ilyen nagy :D
    Rohadt jóóóól írsz hogy az ám csoda :D
    Sooook siekrt a felvételihez!
    Puszii

    VálaszTörlés
  8. :D nekem szokta csinálni! mire végre be tudtam lépni, hát... fuu! annyira dühös vagyok rá néha!
    Tényleg rohadt jó volt? :D ennek nagyon örülök! :')
    úristen! ismerlek, tudom mennyire várod a SzJG6-ot, szóval... :D ennek örülök!:)
    Köszi, a felvételi után pedig csak az írás! :*

    VálaszTörlés