2011. december 11., vasárnap

7.rész - Bonyodalmak a Saade házban

Sziasztok...
Én úgy érzem írói mélyponton vagyok. Valahogy nem megy, de a kedvetekért folytatom, hiszen most éppen nem egy izgalmas résznél tartunk.
Azért remélem tetszeni fog. :)



Nem tudom Eric miért lett olyan dühös, de nem akartam még jobban felhergelni, így hazamentem. Még nem ért haza, szóval csináltam egy kis teát. A konyhában tevékenykedtem, mikor hallottam, ahogy a kulcs elfordul a zárban.
-Wanda még nincs itthon...-mondta Eric. Fogalmam sem volt róla, kihez beszélhet. Óvatosan kilestem az előszobába, ahol a popsztár egy számomra ismeretlen lánnyal állt. Alaposan megnéztem magamnak a csajt: göndör szőke tincsei lazán omlottak a vállára, kék farmerruhában, rengeteg színes karkötővel és szép kék szemeivel mosolyogva bámulta a barátomat.
Egy ismeretlen érzés kerített hatalmába. Dühös és értetlen voltam: ki lehet ez a lány? És egyáltalán miért hozta fel hozzánk? Ha az, amire gondolok, akkor most legszívesebben odamennék a csajhoz és jól pofon verném. Nem húztam fel magam, nyugodtan hallgattam őket tovább:
-Mit akarsz addig csinálni?-kérdezte Eric, miközben átmentek a nappaliba.
-Nincs valami kajád? Mert nagyon éhes vagyok!-mondta a lány.
Hallottam, ahogy Eric közeledik, így bebújtam a pult alá. Popular kutatkodni kezdett, a hűtőből kivette az üdítőt, majd kibontott két chipset. Éljen az egészséges kaja! Ezek után hallottam az ajtót csukódni, szóval előmásztam.
-Úristen!-dobott el mindent Eric. Nagyon meglepődtem, azt hittem kiment! Az ajtóban az ismeretlen lány nézett minket érdeklődve, a popsztár pedig sokkot kapott. Meg is értem, ez az igazi lebukás! Karba tett kezzél magyarázatra várakoztam.
-Wanda!-szedte fel a földről a cuccokat.-Először is, mielőtt bármit feltételeznél! Ő...-mutatott az ajtóban várakozó csajra.-Henriett... És nem, nem azért hoztam ide, amiért gondolod!
-Akkor mégis miért?-kérdeztem hitetlenül.
Eric sóhajtott egyet, majd hirtelen mindkettőnket kezen ragadta és kiráncigált a nappaliba. A kanapéra lökött minket, és leguggolt elénk. A tekintete egyikünkről a másikunkra vándorolt, de végül rajtam állapodott meg.
-Ő Henriett Naceri... René volt barátnője...-amint kimondta ezeket a szavakat, azt hittem menten elájulok. Alaposan felmértem a lányt. Nem tűnt veszélyesnek, ezért bólintottam. Henriett egyébként végig kedvesen mosolygott rám, amit kicsit furcsállottam. Eddig viszont meg sem szólalt...
-Ő tud segíteni neked Renével kapcsolatban, hiszen nagyon jól ismeri!-mondta Eric, mire mosolyogva borultam a nyakába. Nem hiszem el, hogy támogat abban, amit csinálok, annak ellenére, hogy gyakorlatilag egy másik sráccal töltöm azt az időt, amikor vele is lehetnék.
-Tudjátok, ez tényleg nagyon rendes dolog tőletek.-szólalt meg Henriett.-El sem tudjátok képzelni miket művel René ilyenkor! Egyszer eltörte a barátja kezét, mert kikapott ping-pongban! Nagyon durva...
Ezen jót nevettünk, mert ez valóban vicces. Henivel (megengedte, hogy így szólítsuk) el keztem beszélgetni, és kiderült számomra, hogy nagyon jó fej. Elmesélte, hogy énekesnő és megmutatta pár számát.
Este fél 11-kor döntöttünk úgy, hogy mostmár ideje lenne aludni. Eric már órákkal ezelőtt elment pihenni, és mivel már mi is fáradtak voltunk, felajánlottam Heninek, hogy aludjon nálunk. Nagyon örült a meghívásnak, megágyaztam neki, majd elköszöntem tőle és bementem a szobánkba.

Sötét volt, teljes sötétség. Halkan csuktam be az ajtót, mire felkapcsolódott a villany. Eric huncut mosollyal állt a kapcsoló mellett és engem nézett.
-Jó fej csaj!-vontam meg a vállam. A popsztár közelebb jött és mélyen a szemembe nézett.
-Tudtam, hogy így lesz...-kacsintott, majd adott egy óvatos szájra puszit. Viszonoztam neki, majd fáradtan dőltünk az ágyba. Nem volt kedvem aludni, de annyira nem voltam magamnál, hogy muszáj volt. Lehunytam a szemem és sóhajtottam egy mélyet. Már majdnem elaludtam, mikor megszólalt egy ismerős dallam... (I Don't Want 2 Hurt You, egy kis háttérzenének)
Éreztem, ahogy Eric gyakorlatilag rám ült, majd kinyitottam a szemem. Felémhajolt és megcsókolt. Haja az arcomba hullott, de most nem zavart, átadtam magam annak a csodálatos érzésnek, ami éppen rajtam uralkodott...
-Eric!-szakítottam meg hosszúra nyúlt csókunkat.-Most ne, Heni még itt van!
Mr.Popular meglepetten nézett rám. Egyáltalán nem valószínű, hogy miután késő este van, mindenki fáradt és már tök jól összebarátkoztam Henriettel, hazaküldöm. Eric visszafeküdt a saját térfelére, majd a plafont kezdte bámulni. Lehet, hogy egy kicsit megsértődött...
-Ne haragudj, nem akartam már hazaküldeni!-mentegetőztem.
-Nem, azzal semmi baj...-rázta meg a fejét.-Csak eszembe jutott valami, de egyáltalán nem érdekes!
-Na, mi az?-piszkáltam, viszont nem akart válaszolni.-Eric, mondd már!
A srác határozottan megrázta a fejét, majd összeszorította a szemét és a hasára feküdt. Előlem akkor sem menekül! Halkan kimentem a konyhába és pár olvadozó jégkockával tértem vissza. Láttam, hogy Eric még nem alszik, így egy gyors mozdulattal fehér izompólójába raktam néhányat. A fiú azonnal felugrott, én pedig elnevettem magam. Össze-vissza ugrált, közben próbálta kiszedni a ruhája alól a hideg testeket, én pedig szakadtam a röhögéstől.
-Szóval szerinted ez vicces?-kérdezte Eric gonoszan mosolyogva.-Na, majd meglátjuk!
És belerakta a jégkockát a pizsamám alá. Nagyon jól elszórakoztunk, szegény Heni mit gondolhatott rólunk. A "játék" után mindketten mosolyogva feküdtünk vissza. A fáradtság eluralkodott mindkettőnkön, de még mielőtt végleg elaludtam volna, utoljára megkérdeztem Ericet:
-Mi jutott eszedbe?
A popsztár eszén viszont nem jártam túl, megsimogatta az arcom és csak annyit mondott:
-Közel sem olyan fontos, mint te...


Halk kopogásra ébredtem. Az órámra néztem: fél 10. Eric és Wanda még mindig aludtak, amit nem csodálok, hiszen este nagyon sokáig fentvoltak.
Feltápászkodtam és kinyitottam a türelmetlen vendégnek az ajtót:
-René?-ébredtem fel azonnal, mikor megláttam az ajtóban várakozó srácot...

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Bocsi, hogy nem kapsz tőlem komit, de mire összegyűjtöm a gondolataimat, hozol egy új részt. :) Talán kezdem akkor ezzel a részel. Amikor Wanda jégkockát tett Eric pólójába... de megnézném élőben is. René meg, hogy a csodába került a házba?
    Nos a másik gondod, hogy kezd elszállni az ihleted. Nos most velem is ezt történt. (mivel nincs blogom ezért csak engem zavar, hogy hiába van meg az ötlet és mégsem tudom folytatni.)
    Én felnézek mindenkire aki blogot készít, mivel én nem merek bele kezdeni soha. Azt nem tudom, hogy neked az lenne a jó, ha szüneteltetnél egy kicsit vagy kényszerből is tovább írod, mert mindenki azt akarja, hogy folytasd. (én is) De arra kérlek, hogy semmikép ne akard 4 részbe sűríteni és elcsapni a végét, mert az szörnyen néz ki. (tudom ezzel már egy picit elkéstem és nem ide kellene írnom, hisz már döntöttél)
    Na mindegy abba a hagyom a pofázást és nem okoskodok. De amikor ilyen mélypontra kerültem, nekem Nina Law sokat segített.
    Azért kíváncsian várom a következő részt! Üdv.: Dalma

    VálaszTörlés
  2. Köszi Dalma a biztató szavakat... :)
    Az az igazság, hogy nem tudom miért és hogyan, de este megszállt az ihlet. :D Most kitaláltam valamit, ami el fog húzódni több fejezeten keresztül, ezért a 10-en sokadiknál azt hiszem rá lehet térni a lényegre...
    Az, hogy René hogy kerül oda, az érdekes lesz! ;) Majd a következő fejezetben kiderül, valószínűleg egyikőtök sem számít rá. :D

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Nagyon jól sikeredett ez a fejezet is. :D
    Ne hagyd abba az írást,és nem vagy mélyponton,szerintem legalábbis! :D
    Vicces,romantikus,de komoly fejezetekkel tudod meglepni az olvasóidat! :)
    Kíváncsi vagyok hogy kerül oda René,nagyon várom a következőt! :)
    Üdv:Viki

    VálaszTörlés
  4. Köszi Viki! :) Örülök, hogy tetszett és hogy azt gondolod nem voltam mélyponton... mert mostmár nem is érzem ott magam annyira.
    Érdekes lesz a Renés sztori. ;)

    VálaszTörlés