6.rész - Henriett felbukkan...

Hello!
Tudjátok, most értettem meg miért hallom folyamatosan az írók szájából ezt a mondatot:
'Nekem vannak a legjobb olvasóim!'
Azt hiszem, ezt mostantól én is használhatom. :')
Mindenki írta, hogy ne hagyjam abba a történetet és mindenkinek volt pár kedves szava.
Köszönöm szépen!
Ezért úgy gondoltam (hamár úgyis átszoktam az éjszaki írásra: 0.20) Most hozom a következő fejezetet!
Henriett felbukkan...

Remélem tetszeni fog, mert én megint azt mondom, hogy szerintem nem lett valami jó... :/

Puszi: Anna Love ♥
u.i.: A videót figyelmetekbe ajánlom... ;)

-Várj René!-hallottam Wanda hangját utoljára, mielőtt elfordult a sarokon. Megbízom benne, szerintem ez egy nagyon jó dolog, amit a srácért megtesz... Már nem az a Wanda Love, akiről két éve olvastam az interneten, ő valaki teljesen más. Renével kapcsolatban nem vagyok teljesen nyugodt.
Sóhajtottam egy nagyot, majd úgy döntöttem hazamegyek. Amint megfordultam, valaki belém ütközött, majd a földre esett.

-Úristen! Jól vagy?-kérdeztem kétségbeesetten, mikor feleszméltem a sokkból. Mikor legutoljára történt velem ilyen, akkor az a találkozás megváltoztatta az életemet...

-Igen, megvagyok!-nézett fel a lány, miközben kék szemeiben megcsillant a napfény. Teljesen elvarázsolt... Ahogy néztem őt, összeszorult a gyomrom. Kevés olyan ember van, akinek tekintete ilyen hatással van rám: pontosan egy.

Úriember módjára felsegítettem őt. Miközben felporolta magát, két karján rengeteg színes karkötő csattogott, amik tökéletesen passzoltak farmer ruhájához és szőkésbarna hajához. Mosolygova fürkészte az arcom, majd megszólalt:

-Szia! Henriett Naceri vagyok!-nyújtotta a kezét.

-Eric Saade...-bólintottam, majd kezet ráztunk.

-Honnan ismerhetlek?-kérdezte, mire elmosolyodtam.

-Eurovízió 2011: harmadik helyezés?-megrázta a fejét.-Hallottad már valahol a zenémet?-ismét fejrázás.-Találkoztunk már?

-Úristen! Te vagy az!-fogta a fejét. Nem teljesen voltam vele tisztában ki is ez a lány és honnan ismerhet, de válaszán én is nagyon meglepődtem.

-Te győzted le az exemet az Európa leghelyesebb pasija versenyen!

Az ereimben megfagyott a vér. Az expasiját? Egyből tudtam, hogy kiről van szó... Lehetetlen, hogy egy ilyen tünemény, mint Henriett valaha Renéhez tatozott. Nem hiszem el! Talán valaki másra gondol.

-Ki volt a barátod?-érdeklődtem.

-René Belyzel...-vonta meg a vállát, én pedig lesütöttem a szemem.-Tudod...-folytatta.-Aznap szakítottunk. Nem bírta kezelni, hogy csak 2. lett, tulságosan egocentrikus és önző volt, amit meg is mondtam neki, erre kidobott.

Itt lehajtotta a fejét és láttam, hogy próbálja visszafojtani könnyeit. Nagyot sóhajtottam, majd leültettem a legközelebbi padra. Egyideig néztem, ahogy csendben könnyezik, majd megszólaltam:

-Te szeretted őt?

-Én igazából nem Franciaországból származok, hanem Kanadából és mikor odaköltöztünk, először nem engedtek iskolába, magántanuló voltam. Nem véletlenül, hiszen egy kanadai énekesnő voltam valamikor... Volt pár slágerem, amik híressé tettek világszerte, szóval így érthető. És akkor valamelyik nap úgy gondoltam bemegyek az egyik suliba. Ott ismertem meg Renét, akkoriban még nagyon édes és kedves volt, de 12 évesen minden srác az... Összebarátkoztunk és ezek után 15 évesen járni kezdtünk. El kezdett érdeklődni a modellkedés iránt, ezáltal nőtt az egoja is. Majd eljött az a nap. Tudod, teljesen kiborultam és alig tértem magamhoz. És, hogy a kérdésedre is válaszoljak: igen, szerettem őt! Úgy gondoltam, ha ideköltözök jó messze Franciaországtól és Renétől, majd új életet kezdek. Soha többé nem is akarom látni azt a szemét állatot!

Csak egy apró pici bökkenő volt, ebben az egész történetben: hogy René is Stockholmban van... Henriett pedig bármikor összefuthat vele, hiszen ez nem egy hatalmas város.

-Megértessz, ugye?-kérdezte. Mivel én is ki nem állhatom azt a kölyköt, természetesen bólintottam. A lány elmosolyodott, majd hirtelen átölelte a nyakam. Nem értettem mi késztette erre, de nem utasítottam vissza, jól esett ölelése... Ezt a pillanatot a mobil csörgése szakította meg. A kijelzőn Wanda képe villogott.

-Ő ki?-nézett a telefonra a lány. Feltartottam neki az ujjam, hogy maradjon csendben, majd felvettem:

-Halló?

-Szia!-köszönt vidáman a barátnőm.-Nem fogod elhinni! René megbocsát neked!

Ez nekem gyanús volt. Csak úgy egyik pillanatról a másikra?

-És mégis miért bocsát meg nekem?-emeltem fel a hangom.-Hiszen semmit nem tettem! Ő volt az, aki kiverte a hiszit! Figyelj, hagyd őt ott! Beszélnem kell veled, találkozzunk otthon 30 perc múlva...

-Eric, most nem lehet!

-Ez nem kérés volt!-közöltem, majd megszakítottam a vonalat.

Henriett érdekesen nézett rám, amit nem is csodálok. Wandával még nem beszéltem így. Ez nem lesz jó... Muszáj beszélnem vele, mielőtt René teljesen elveszi az eszét.

-Gyere velem!-fogtam meg Henriett kezét és magam után ráncigáltam.

-Mégis hova?-próbált ellenállni a lány, de nem engedtem.

-Veled is beszélnem kell...

-Eressz!-tépte ki a kezét a szorításomból.-Nem is ismerlek, mégis mit akarsz tőlem?

Nagyot sóhajtottam, és úgy gondoltam jobb ha most mondom el neki:

-Figyelj...-kezdtem.-Nem igaz az, hogy megszabadultál Renétől, hiszen ő is itt van Svédországban. A barátnőm éppen vele van, próbál kezdeni vele valami, de én tudom, hogy ennek csak rossz vége lehet, jó ismerem azt a srácot. Segíts kérlek!
Henriett összefont karokkal meredt rám. Azt hiszem kicsit megdöbbent azon, hogy a volt barátja is itt van, de szerencsémre végül bólintott. Ő mégis csak jobban ismeri Renét, hátha elmagyarázza Wandának, hogy jobb ha elkerüli őt.

Nem tudom miért, de megöleltem őt. Wandával és velem mostanában nincs minden rendben, de remélem Ő majd segít nekünk...