2011. december 3., szombat

4.rész - Wanda, a pszichomókus

Sziasztok!
Hát az előző részt végigolvastam, szerintem nem lett rossz. Konkrétan annyira fáradt voltam, mikor írtam, hogy azt sem tudtam, hol vagyok.... :D
A mostani részhez nincs hozzáfűzni valami, tessék elolvasni!
Wanda, a pszichomókus :D
Jó olvasást! ;)
Anna Love ♥
u.i.: Kérdés: gáz lenne, ha most történet közben lecserélném René karakterének megformálóját? (Lee Ryan-t)


"Explosive Love
from the bed to the tub
Explosive Love
living room, kitchen love"

Hajnali 6 óra... Tudom, hogy korán van, de nem tudtam aludni és ezt a dolgot úgy akartam elintézni, hogy Eric ne jöjjön rá. Még volt pótkulcsom a lakáshoz, szóval be tudtam menni. Sötétség és csend az egész házban. A hálóból szűrődőt hangok alapján megállapítottam, hogy René is alszik. Semmiképpen nem akartam felébreszteni, ezért hagytam neki egy üzenetet a konyhapulton:
"1-kor találkozzunk a parkban! W."
Rövid, de lényegre törő. Halkan kimentem, majd sétálni indultam. Mindenféle gondolatok kavarogtak a fejemben. Azt hiszem, hogy tegnap eléggé megsérterrem a francia srácot, de kitaláltam miképpen tehetem ezt jóvá. Nem szeretném senki tudtára adni. megtanítom veszíteni! Én is rengeteg problémával küszködtem, ezért járattak pszichomókushoz, egyik azt volt, hogy nem bírtam elviselni, ha valaki legyőz. Tudom, milyen rossz érzés, ezért is gondolom azt, hogy kárpótlásnak jó lesz.

Haza se mentem Erichez, már 10-kor kint ültem a parkban és várakoztam. Elmélyültem a gondolataimban, teljesen elvesztettem az időérzékemet. Mikor valaki hátulról átkarolta a nyakam, én pedig annyira megijedtem, hogy sikítva a földre estem. A popsztárral döbbenten bámultuk egymást, de nem ugyanazon okból. Ő nem értette mi ez a nagy ijedség, én pedig nem értettem, hogy mit keres itt. Felém nyújtotta a kezét és felhúzott.
-Mi a baj?-kérdezte, miközben megölelt.
-Semmi.-szipogtam.-Csak megijedtem.
Ezek után viszont valami más miatt kaptam frászt. Azonnal az órámra néztem. Egy óra múlt 4 perccel: René a park másik sarkában nézelődött... Engem keresett. Kimásztam Eric szorításából és a pad mögé rántottam. Nem tudta ezt mire vélni, mert még a száját is befogtam. A szívem nagyon gyorsan vert, olyan helyzetbe kerültem, amire nem számítottam.
-Wanda!-próbált Eric beszélni. Elengedtem, mert René elindult a másik irányba. Kicsit megnyugodtam.
-Sajnálom...-hajtottam le a fejem.
-Mi van veled? Rosszul vagy?-nézett mélyen a szemembe Popular.-Hajnalban kelsz, folyamatosan rohamaid vannak... Elvigyelek a kórházba?
Megráztam a fejem. Igazából, én sem tudom mi van velem, de biztos vagyok benne, hogy egy orvos vagy bármilyen tabletta tudna segíteni. Valahogy meg kéne szabadulnom Erictől...
-Figyelj!-fordultam felé.-Még szerintem sétálok egy kört és aztán felmegyek. Addig előkészítessz pár filmet, hogy pihenésképpen nézhessük őket...
A popsztár elmosolyodott, szereti a közös filmezéseket. Természetesen már rohant is szerezni pár jó vígjátékot illetve akció filmet.

René ismét felbukkant pár méterre tőlem, én pedig odamentem hozzá.
-Szia...-köszöntem halkan, mire megfordult.
-Szia.-sóhajtott.-Mit szeretnél?
-Nézd!-ültünk le egy padra.-Tudod, sajnálom: tegnap kicsit fennakadtam ezen az egészen, ami történt és mert nem számítottam rá meg rossz állapotban voltam. Soha életemben nem voltam még olyan magányos, mint az elmúlt hónapban, de mikor találkoztunk, eszembe jutott, hogy milyen törődni másokkal, boldog voltam... Biztos nem érdekel téged az egész lelki világom, csak úgy érzem ezeket jogod van tudni. Eric és én sokat voltunk távol egymástól, jól esett tegnap ezzel hencegni, de akkor még nem tudtam róla, hogy mi volt köztetek régebben...
Össze-vissza beszéltem mindent, alig volt egy kivehető szavam, René mégis megértett:
-Az már a múlt, egyáltalán nem fontos.-bazsalygott és most életemben először láttam mosolyogni. Bájos volt a mosolya, ahogy beszélt hófehér fogai szépen sorban kukucskáltak ki a szájából. Amit ezek után mesélt már merengve figyeltem minden egyes szavára. Sokat mesélt a múltjáról, hogyan került ide. Mutatott képeket a családjáról, az édes kishúgáról, Loláról meg Franciaországról is. Igaz, mióta itt vagyok sokat művelődtem Európa földrajzának szempontjából, de ilyen gyönyörű helyet, mint Párizs, még nem láttam.

Egyszercsak észbe kaptam. Az órámra néztem, fél 9-et mutatott. Ericet már legalább három órája küldtem haza és azóta vár rám.
-Úristen René, sajnálom, de mennem kell!-pattantam fel.-Tudod, Eric vár...
-Semmi gond, menj csak!-veregetett vállon, majd félénken megölelt. Aranyos volt tőle, hogy próbálkozott. Viszonoztam ezt a gesztust, majd megbeszéltük, hogy holnap ugyanitt találkozunk.
Sietősen indultam meg haza felé, miközben elégedetten gondoltam vissza a ma elhangzottakra. A pszichomókus először mindig kideríti mi a helyzet a 'betegével', és utána rátér a tárgyra. Most ezt időhiány miatt nem sikerült véghez vinnem, de holnaptól megpróbálom elfeledtetni vele, hogy milyen is az, ha valaki nem győztesként kerül ki egy csatából...

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Ezt nagyon jól összehoztad,a hirtelen a semmiből jövő Eric-et,a beszélgetést René-vel... nagyon jó lett ez is! :)
    Csak gratulálni tudok,bár kíváncsi vagyok,hogy Eric mit fog szólni a 3 órás késésért,azt furcsáltam,hogy nem ment utána...! De remélem nem lesz semmi veszekedés közöttük. :D
    A René-t pedig részemről átalakíthatod,úgyis kíváncsi vagyok,hogy ki a szerencsés,aki René 'bőrébe bújhat'! :D
    Várom a következőt,mint mindig! :D
    Üdv:Viki

    VálaszTörlés
  2. Jaj Viki, nagyon kösziii! :)
    Hát nem akarom elárulni, de majd meglátod mi fog történnik... :D
    Puszi: Anna Love ♥

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Nagyon jó lett ez a rész is!
    Én is kíváncsi vagyok, mit fog Eric reagálni a késésre. :P
    Nagyon várom a következő fejezetet!:D
    Bocs, hogy eddig nem írtam, de most én is el vagyok havazva. :( Azért igyekszem olvasni. :)
    Üdv
    Zoey

    VálaszTörlés
  4. Köszi :)
    Nem baj, én is... :(

    VálaszTörlés