3.rész - Régi ismerősök...

Sziasztok!

Jaj, annyira boldog vagyok! :)

Természetesen a kommentek miatt! Csak úgy jöttek szépen sorban. :D
Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy folytatom...

Ez egy érdekes rész lesz, ez előre megmondom és remélem ez is elnyeri majd a tetszéseteket!
És ez egy különleges nap, hiszen a blog most 1 hónapos!
Pontosan egy hónapja ugyanígy ültem a gépem előtt és írtam az első fejezetet!
És gyakorlatilag egy teljes évadot, 12 rendszeres olvasót és több, mint 4,500 látogatót szereztem ez idő alatt... Köszönöm! :')

A fejezethez pedig jó olvasást!

Anna Love ♥
u.i.: A rajzzal szívtam jó sokat... :/ De ígérem a hétvégén felteszem! :)

Eric nagyon profi szakács...

Annyira megdöbbentem, hogy percekig nem is tudtam mozdulni. Nemcsak az sokkolt le, hogy Wandának barátja van, dehogy valami híresség? Ki lehet az? Tökéletesen témában érzem magam, ha a svéd popzenéről van szó. A lány, akitől bérlem a házat furán nézett rám. Talán ő tudja?
-Ki az a bizonyos "híresség"?-emeltem ki a legfontosabb szót a mondatból. Pár pillanatig gondolkodást színlelve próbált kitérni dühös tekintetem elől, de végül kimondta a nevét:
-Eric Saade!
Azt hittem menten elsüllyedek. Titkon reméltem, hogy ne ő legyen, ugyanis mi már ismertük egymást...

Sértődötten, de mégis boldogan vonultam haza. Azt hiszem elértem, amit akartam: René totálisan kiakadt! Amilyen bunkó módon viselkedett velem, meg is érdemli. Most viszont ha hazamegyek, Eric finom vacsival vár és pár jó kis filmmel, amit majd az ágyból nézünk. Tökéletes megünneplése a 4. hónapfordulónknak.
Megálltam az ajtó előtt és becsöngettem. Mikor kinyílt az ajtó, elkapott a röhögő görcs. Már fáj a hasam a sok nevetéstől, hiszen Eric állt az ajtóban, pincérnek öltözve, csinos kis rajzol bajusszal a szája felett.
-Tálalhatom a vacsorát?-hajolt meg, mire mosolyogva bólintottam. Az ölébe kapott és úgy vitt be a házba. Az ebédlőt csak a sok száz gyertya világította meg, az asztal két főre terítve a legszebb étkészlettel. Eric leültetett a székre, majd kirohant a konyhába és egy lefedett tányérral tért vissza. Letette az asztalra, én pedig kíváncsian vártam mi lehet alatta. A popsztár direkt húzta az időt, ami már nagyon idegesített, szóval amíg nem figyelt, megnéztem. Ismét nevetnem kellett.
-Nem tudok főzni!-ölelte át a nyakam, és mindketten mosolyogva néztük az egymásra rakott 20 palacsintát, aminek a tetején egy szem eper volt. Nagyon boldogok voltunk, ezt semmi nem tehette tönkre!
Eric leült velem szembe és el kezdtük enni a nagyon finom édességet. Közben mindenféléről beszélgettünk, nagyon hosszú volt az az egy hónap, amíg nem voltunk együtt...
-És mi volt Mikánál?-kérdezte Mr.Popular, miközben egy újabb falatot tett a szájába.
Elejtettem a villát. Teljesen meg is feledkeztem Mikáról! Szegény otthagytam egyedül, azzal a bunkó állattal. Jézusom! Neki még csak nem is köszöntem!
-Minden rendben?-nézett mélyen a szemembe. Nem tudtam ellenállni tekintetének, és minden csak úgy hirtelen felindulásból kitört belőlem:
-Nem, semmi sem oké! Mika új bérlője egy srác, akinek ma betörtem az orrát és nem tudom, hogy e miatt, de nagyon bunkón viselkedett velem. Én pedig viszonozva ezt a kedvességét hencegni kezdtem veled, mire teljesen kiakadt és most rosszul érzem magam! Érted, egyszerűen elkap a hányinger, ha rágondolok!
Eric kissé döbbenten nézett, amit nem csodálok. Nem sok ilyen kirohanásom volt idáig... Felálltam, muszáj volt sétálnom egyet. Kimentem a kertbe, majd ott hanyatt feküdtem az egyik hintaágyon. A csillagokat bámulva gondolkoztam. Miért is zavar ennyire ez az egész dolog Renével kapcsolatban? Fogalmam sincs, idegesít, hogy nem tudom a választ! Lehunytam a szemem és próbáltam elterelni a gondolataimat, de valamiről mindig eszembe jutott a srác...
Éreztem, ahogy Eric leül mellém, és a felhúzott térdemre teszi a kezét. Újra kinyitottam a szemem és szemben találtam magam gyönyörű barna tekintetével. Megsimította az arcomat, majd óvatosan megcsókolt.
-Mi bajom van?-tártam szét a karjaimat értetlenül.
-Semmi különös... Szerelmes vagy! Ez egy átlagos reakció: amíg nem voltam melletted, szükséged volt másra, akivel ugyanúgy boldog lehetsz. Mondjuk én jobban örültem volna, ha egy ismerőssel töltöd ezt az időt, de mindegy!-nevetett.-De most már itt vagyok...
-Akkor miért jár még mindig René a fejemben?-kérdeztem, de a popsztár nem felelt. Felültem és láttam, hogy döbbenten bámul maga elé. Hiába legyeztem előtte a kezemmel, nem reagált.
-Belyzel?-szólt némi hatásszünet után. Meglepetten bólintottam. Honnan tudja a nevét?
Eric felállt és ellépett az ágytól. Felnézett az égre, majd végül megszólalt:
-Mindez tavaly történt....

Nagyon izgatott vagyok, még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy itt vagyok! Az Európa leghelyesebb pasija verseny eredményhirdetése perceken belül elkezdődik. Szavazhattak a kontinensen élők, hogy kinyerje meg ezt a megtisztelő címet, és miután Svédország leghelyesebb sráca vagyok (szintén szavazás után lettem kinevezve), gondoltuk itt a helyem. Nagyon sok jófej sráccal kerültem össze, de akivel tényleg jól összehaverkodtunk, az Mr. Franciaország. René Belyzel egy helyes srác volt, legalábbis úgy maradt meg az emlékeimben. A díjak kiosztásánál még egymás mellett is álltunk...
-Elérkezett a pillanat, mikor kiderül: kit tartanak Európa leghelyesebb/legjóképűbb férfijának!-nyitotta ki a borítékot egy őszes hajú, szemüveges, sovány emberke az ideiglenesen felállított színpadon. Én nem azért jöttem ide, hogy nyerjek, már a részvétel is számít, teljesen elégedett vagyok így is magammal.
-A nyertes pedig...-olvasta le a papírról a nevet.-Svédország, Eric Saade!
Először nem hittem a fülemnek, nyertem! Miután észbe kaptam, kimentem, hogy beszédet mondhassak. Hallottam a közönség sorai közül Molly hangját: 'Te vagy a legjobb!' Ezen nagyon meghatódtam. Az emberke átadott egy papírlapot és kezet rázott velem. A mikrofon elé állva zavarba jöttem.
-Nem tudok most mit mondani! Ez egy csoda!-kezdtem.-Én annak is örülök, hogy itt lehettem és szert tettem néhány barátra...
-Ahhoz mit szólsz, hogy a 2.helyezett csak fél ponttal maradt le tőled?-kérdezte az egyik szervező. Erre nem tudtam mit kéne felelnem. Először is: ki a második helyezett? És másodszor: mit kéne hozzászólnom? Látták rajtam az értetlenséget, mire elővették a listát, amin mindenkinek a neve és helyezése szerepelt.
-René Belyzel, Franciaország...
Előre sejtettem, hogy ennek nem lesz jó vége. Szótlanul álltam az állvány előtt, mint akinek elvitte a cica a nyelvét vártam a történéseket. Arra viszont pont nem gondoltam, ami történt: René dühösen előretolakodott, majd a mutatta nekem, hogy menjek oda. Lehajoltam hozzá, mire ő elkapta a nyakkendőmet és lerántott maga mellé.
-Tudod mit, menj a francba!-kiabálta az arcomba.-Azt hittem barátok vagyunk és akkor kiállsz mellettem, de nem!
Egyáltalán nem értettem, ennek mi köze van a dolgokhoz, de miután dühösen elviharzott, rájöttem: nem tud veszíteni....

Ezek után nem tudtam mit mondani, Eric mesélés közben folyamatosan az eget bámulta egyszer sem nézett rám. Viszont ha látta volna az arckifejezéseimet, ő is megdöbbent volna. Nem tudom, hogy rossz-e, mert én sajnálom Renét, ha valaki nem tud veszteni, az egy nagyon rossz dolog, nekem volt szerencsém meg tanulni kezelni ezeket a veszteségeket, de ezek szerint a francia srácnak nem.
A popsztár visszaült mellém, de még mindig a semmibe bámult.
-Tudod, Renével tényleg nagyon jóban lettünk és jó volt érezni, hogy van egy barátod, aki melletted állt. De Belyzel nem az én emberem volt.
Ezt a helyzetet megértem, hiszen Tommal ugyanígy voltunk, csak szerencsére úgy hozta a sors, hogy minket kettőnek egymás barátjának teremtettek. Eric a tenyerébe tette az állát, én pedig óvatosan beletúrtam a hajába. Az este elején még ő próbált felvidítani engem, de végül én támogattam fel a szobánkba és aztán le is feküdtünk aludni. Mindkettőnknek hosszú napja volt, ki kell pihennünk magunkat...