2011. december 1., csütörtök

2.rész - Találkozások

Hello, megint itt! :)
Most hoztam egy újabb fejezetet, mert az előzőt nem éreztem olyan jónak, de remélem ezt jónak találjátok majd...
Szóval kérhetnék véleményeket, hogy van-e értelme folytatnom ezt az évadot vagy találjak ki mást, mert érdekelnének az őszinte vélemények.
Köszi. :)
És kicsit sok lett a párbeszéd, próbáltam figyelni rájuk, de csak így tudtam összehozni... Bocsi! :/
Jó olvasást!
Anna Love ♥
u.i.: Van a fejezetben egy kép... Szeretnétek, hogy feltegyem a rajzolt verziót? :)


"Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent."

Amint megláttam Ericet a kapuban, boldogan rohantam felé. Széttárta karjait és várta, hogy újra odabújhassak hozzá. Szerelmes pillanat volt, hiszen már több, mint 1 hónapja nem találkoztunk. Európai turnén volt, ahova nem kísérhettem el, mert egész nyáron pótoltam az iskolai lemaradást. Szorosan megöleltük egymást.
-Boldog hónapfordulót!-súgta a fülembe, majd elővett a zsebéből egy kisdobozkát és letérdelt elém. Ezen jót mosolyogtam, kivettem a kezéből az ajándékot. Majdnem elsírtam magam, mikor megláttam mi van benne: egy szív alakú medál, ami nem is akármilyen volt! Óvatosan felnyitottam, benne első közös képünk volt, ami Riksdag (parlament) előtt készült. Összeölelkezve és mosolyogva nézünk a kamerába. Mégis csak megkönnyeztem ezt a szép ajándékot.
-Én is készültem ám!-matattam a zsebemben és elővettem egy papírlapot. Boldogan nyújtottam át Ericnek, aki érdeklődően hajtogatta ki.-Jézusom!-fogta meg a fejét, én pedig elégedetten elmosolyodtam. Gondoltam, hogy tetszeni fog neki. Már hetek óta dolgozok rajta, de a végleges kép csak ma állt össze. Nehéz volt, de végül lerajzoltam Ericet. Kiválasztottam a legaranyosabb képet róla, majd nekivágtam...
Eric megölelt és azt súgta a fülembe:
-Köszönöm szépen!-kimásztam a szorításából, mielőtt megfojt, de annyira boldognak látszott. Kézen fogva indultunk haza. Illetve Eric ment haza, én pedig Mikához mentem. Elhatároztuk, hogy összeköltözünk és a Saade 'palotában' fogunk lakni. Molly pedig az új barátjánál lakik, akinek már nem emlékszem pontosan a nevére, de az a lényeg, hogy ő is boldog. Szóval segítek pakolni, mert ma új bérlő érkezik a lakásba.

Eric leparkolt a ház előtt, majd mosolyogva adott egy puszit a számra.
-Aztán jó legyél!-mondta, mire halál komoly fejjel bólintottam. Egyszerre nevettük el magunkat. Kiszálltam a kocsiból, majd bementem az épületbe. Felmentem a jól ismert 3.emeletre és bekopogtam az ajtón. Mika kitárta az ajtót, én pedig tátott szájjal bámultam rá. Barátjával csak egy hétre utaztak el Mallorcára, de teljesen megváltozott. Azon kívül, hogy olyan napbarnított volt, mint kevés ember Svédországban, eltűntek a hosszú szőke tincsei és helyette rövid vörös hajszálak fedték a feje tetejét. Ezek szerint én nem változtam egyedül a nyár alatt. Pakolás közben beszélgetni kezdtünk. Elmeséltem neki, hogy délelőtt véletlenül betörtem egy srác orrát, mikor Omart kísértem el a modell suliba. Igen, a srácból most tört ki, hogy modell akar lenni... Csengetés zavarta meg a lazsálásba átmenő rendezkedést. Amíg a lány ajtót nyitott, én bementem a régi szobámba és összerámoltam az ott maradt cuccaimat. Nem volt vastag a fal, így hallottam a kintről beszűrődő hangokat.
-Nem, köszi, itt van a barátnőm unokatesója, ő segít nekem, foglalj csak helyet!-mondta Mika az új lakónak. Gondoltam nem zavarok, beszéljék meg nyugodtan a fontos üzleti dolgokat, addig utoljára végigfeküdtem az ágyon és a plafont tanulmányoztam. Zsebemben megszólalt Eric csengőhangja, amit rögtön felkaptam.
-Szia!-köszöntem kedvesen.
-Szia! Van kedved vacsizni este?-kérdezte a barátom.
-Ezt komolyan kérdezed?-értetlenkedtem.-Mindjárt éhen halok!
-Azt ne mondd, hogy így elfáradtál a pakolásban?-nevetett.
-Dehogy! Mindegy, majd akkor megyek, 7 körül otthon leszek.
-Okés, szeretlek!-köszönt Eric.
-Én is!-raktam le a telefont.
Este randi... Olyan boldog lettem, egy fél éve még nem hittem volna el, hogy most egy svéd popsztár lesz a barátom, ami még most is hihetetlenül hangzik, de így van. Kopogásra lettem figyelmes, felültem és láttam, ahogy Mika benyit.
-Nem jössz ki hozzánk?-kérdezte.
Megvontam a vállam. Miért ne? Kiléptem a szobából, aztán rögtön kiszúrtam a 'vendégünket', aki a kanapén háttal ült nekem. Gondoltam udvarias leszek és bemutatkozok. Már majdnem ott voltam mellette, mikor megfordult és megdöbbenve néztünk egymásra.
Nem hittem volna, hogy ismét találkozunk, ráadásul itt? A fiú, akinek láthatólag tényleg betörtem az orrát (be volt kötve) most ott ült és meghökkenve nézett engem.
-Szia...-törte meg a hirtelen beállt csendet.
Zavaromban nem tudtam mit mondani. Eléggé meglepett ez a dolog. Végül valahogy kinyögtem annyit: Szia!
Mika csak úgy kapkodta köztünk a fejét, nem tudott mit kezdeni velünk, gondolom azt sikerült megállapítania, hogy nem most találkoztunk először.
-Ismeritek egymást?-kérdezte végül.
-Már találkoztunk, ha jól rémlik.-csinált úgy a srác, mint aki gondolkodik, miközben nagyon feltűnően fogta az orrát. Ezen elmosolyodtam, és bólintottam. Nagyon vicces, tényleg csak véletlenül volt!
A srác felállt, és odajött hozzám.
-René Belyzel!-hajolt meg mélyen.-Te ne is mutatkozz be!
Nem jutottam szóhoz. Mi az, hogy be se mutatkozzak? Pofátlanul bunkó módon mondta, amitől kicsit ideges lettem. Szerintem Mika meglátta rajtam, hogy mindjárt felrobbanok, úgyhogy gyorsan közénk állt.
-Honnan kerültél te ide?-érdeklődtem.-Úgy beszélsz, mint egy homoszexuális francia...
-Nem véletlen, hiszen onnan származom!
Amit megállapítottam, nem is vonom vissza. Nekem az marad. Az órára néztem, mindjárt fél 7. Hála az égnek! Leléphetek innen, még soha nem kívántam ezt, mert mindig szívesen voltam ebben a lakásban, de most úgy éreztem mennem kell. Gondoltam ha már ő is ennyire kedves volt velem, akkor viszonzom viselkedését.
-Úristen!-kaptam a számhoz.-Sajnálom, de mennem kell, tudod...-fordultam a René felé.-A híres pasim otthon vacsorával vár!
A srác totál döbbenten meredt rám. Elégedetten fordultam meg és kiviharzottam a lakásból...

9 megjegyzés:

  1. Szia!
    Remek folytatása az előzőnek,csak jót tudok mondani erről is! :) A vége az nagyon jó volt,Wanda utolsó mondatán úgy vigyorogtam,mint a tejbe tök. :D
    És vacsorával várja haza Eric,ezt el tudnám viselni majd én is a barátomtól! :P
    Nagyon várom a következőt!! :)
    Üdv:Viki

    VálaszTörlés
  2. Ja és igen ez csak természetes,hogy folytasd a blogodat,és a rajzra is kíváncsi vagyok! :) Viki

    VálaszTörlés
  3. Köszi Viki! Én a kommenteden vigyorogtam úgy, mint a tejbe tök... :D

    A sok pozítiv véleménynek örülök, szóval folytatom! :) És a rajzot pedig majd felteszem! ;)

    VálaszTörlés
  4. Egyszerűen nem tudok mit írni. Az előttem szóló már mindent leírt, úgyhogy nem másolom le. :)
    És mindenképp folytasd a blogod. És a rajzra én is kíváncsi vagyok. :) Dalma

    VálaszTörlés
  5. :) Ennek örülök...
    Természetesen folytatom! A rajzot pedig a hétvégén megpróbálom feltenni! ;)

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Nagyon jó lett! :D
    Bocs, hogy az előzőhöz nem írtam, de csak most olvastam, ezért inkább egybe írom. Az is nagyon jó lett!
    Szívesen megnézném a rajzot! :P
    Eszedbe se jusson abbahagyni a történetet! Nagyon jó és izgalmas, érdekes a történeted!
    Várom a következő fejezetet!
    Üdv
    Zoey

    VálaszTörlés
  7. Köszi Zoey! Ennyi pozítiv vélemény után eszemben sincs abbahagyni! :D
    Igen, a rajz... ígérem, meglesz! ;)

    VálaszTörlés
  8. Sziókaa :)

    Tetszik a fejezet, nagyon ügyi vagy :D
    Az előttem szólók már mindent leírtak :) De már nagyon várom a következő részt :D

    Bocsi, most nem telik többre tőlem :S

    Puszi: Dorothea K. ♥

    VálaszTörlés
  9. Köszi Dorothea... örülök, hogy tetszett! ;)

    VálaszTörlés