2011. december 23., péntek

16.rész - Kísért a múlt...

Sziasztok! :)
Ehhez a fejezethez nincs különösen hozzászólnivalóm...
Jó olvasást! ;)
Anna Love ♥
u.i.: Lesz egy dal valahol a rész végén, amit olvasás közben nyugodtan elindíthattok... Más színnel van írva, hogy könnyebben megtaláljátok! :)


Romokban hevertem. Percenként sírtam el magam, ezért kicsit hosszabb volt az út, mint ahogy képzeltem. Valamiért sokkal jobban hiányzott Eric, pedig csak egy hére ment el, nem úgy mint nyár elején, amikor egy egész hónapra... Én magam sem értem mi lehet az oka.
Még mielőtt bekopogtam Renéhez, felszárítottam a könnyeim és sóhajtottam egy nagyot. Nem is kopogtam, az ajtó már ki is nyílt. A srác halványan elmosolyodott, mikor rám nézett és átölelt. Szeretete annyira jól esett, hogy megint elsírtam magam. Betámogatott a lakásba és leültetett a kanapéra. Amíg kicsit lenyugodtam és abbahagytam a szipogást, hozott nekem egy kis teát. Még mielőtt beleittam, megkóstoltattam vele és vártam. Miután nem történt semmi különös, én is belekortyoltam. Már nem merek mindent meginni, amit a kezembe adnak. Eric soha nem mondta meg, mi is a varázslat, de többször is alkalmazta rajtam, ami néha jól, de néha rosszul sült el. Fél óra azzal telt, hogy René vállára dőlve elmondtam neki minden gondomat, bajomat, ő pedig türelmesen végighallgatott.
-Fáj, hogy megint itthagyott... Fáj, hogy nem mehettem vele... Fáj az, hogy nem tudom mindez miért fáj...-panaszoltam. A túlsok szóismétlésbe én is belebonyolódtam. René elnevette magát, de én voltam képes mégcsak elmosolyodni sem. Ezt ő is észrevette, ezért elkomorodott. Azt hiszem mindenkire átragasztom a hangulatom. Sokáig ültünk még így, mikor a srác egy olyan óra múlva leemelte a fejem a válláról, én pedig érdeklődve néztem rá.
-Tudod min gondolkodok már egy ideje?-emelkedett fel és az ablakhoz sétált.
-Nem...-feleltem halkan.
Erre megfordult és a szemembe nézett, de én elkaptam a tekintetem.
-Nem hiányzik az a sok balhé meg csínytevés, amit régen csináltál?-kérdezte.-Úgy értem, ideköltöztél és csak úgy megváltoztattad az életed? Nem olyannak gondoltalak, aki csak úgy az egyik percről a másikra megváltozik.
-Tudod...-álltam fel én.-Sokkal bonyolultabb, mint ahogy te hiszed. Nem véletlenül jöttem ide, jó messzire onnan, ahol eddig laktam. Oka volt mindennek.
-Eric miatt jöttél ide?-vonta fel a szemöldökét, én pedig elképedtem.
-Micsoda? Mégis honnan veszed ezt a hülyeséget?-kérdeztem hitetlenül.-Nem is tudtam kicsoda Eric, mielőtt ide nem kerültem! Itt találkoztunk...
-És mégis hogy? Nekiszaladtál az utcán?
-Nem!-vágtam rá, majd eszembejutott az a nap, amikor először találkoztam életem szerelmével...

Még volt 20 perc kezdésig, szóval elmentem felfedezni a terepet. A többieknek nem volt kedve velem jönni, így egyedül indultam el. Pár percig mentem egy üres folyósón, de aztán hirtelen vége lett az útnak, így visszafordultam. Csak nem tudom merről jöttem.... Ajaj! Az órámra néztem 13 perc és kezdődik, addig csak kikerülök innen! Lépteket hallottam valamerről, szóval arra vettem az irányt és az egyik saron összeütköztem valakivel és a földre estem. Nagyon bevertem a fejem és aztán hirtelen elvesztettem az éles látásomat.
-Úristen! Jól vagy?-kérdezte aggódva az a valaki, akivel összementünk.
Mivel nem láttam rendesen, nem tudtam megállapítani, hogy ki az. De még mielőtt elájultam, utoljára kinyitottam a szemem és csak két aggódó gesztenyebarna tekintetet láttam, amely teljesen elvarázsolt. Próbáltam ébren maradni, de nem birtam tovább, és a karjaiba vesztettem el az eszméletemet...


A következő kép, ami bevillant:

Óvatosan felálltam, mert a lábam még megingott egy kicsit és odamentem az ajtóhoz. Kinyitottam és újra a folyósó labirintusba kerültem. Aztán az ajtó mellett megláttam egy papírt, amire ez volt írva: Eric Saade & Molly Sandén

...

-Pszt!-szólt Ulrik.-Ugye milyen jó csaj?
Visszanéztem a színpad aljához, ahol Molly és Eric beszélgetett és a fiút nézve feleltem:
-Nagyon...


Visszaestem az ágyra. Nagyokat lélegeztem, hihetetlen, hogy ez volt a nagy találkozás. A srác nem is velem, hanem Markkal találkozott, nem is gondolta volna, hogy az álruha mögött leendő barátnője van.
-Úristen! Ugye most nem ájulsz el?-pattant oda hozzám René aggódva és miután megráztam a fejem, kicsit nyugodtabb lett.
-Csak eszembe jutott valami...-feleltem, de mivel nem volt kedvem beszélni róla, eltereltem a témát.-De! Hiányzik!
Mostmár teljesen összezavartam a srácot, semmit sem értett az összefüggéstelen beszédemből. Miután elmagyaráztam, hogy a kérdésére válaszoltam, megértett. Hiányzik az a sok balhé! Az a sok nevetés és szórakozás a haverokkal...
-Akkor van kedved végrehajtani velem a világ legnagyobb csínyét?-mosolyodott el, én pedig megijedtem. Mármint nem a kérdéstől, hanem attól, hogy valaki csengetett. Amíg René ajtót nyitott, én elgondolkodtam az ajánlatán. Tényleg akarom?
Az ajtóban egy nő és egy férfi állt, majd egy kislány a francia fiú nyakába ugrott. Szép látvány volt... Szerintem a családját lesz szerencsém megismerni. A srác a kezében hozta be húgát, a szülei pedig engem fürkésztek. Illedelmesen bemutatkoztam nekik. Mosolyogva nyújtottak kezet, mindhárman. Lola Belyzelt még a kezembe is foghattam, nevetgélt és közben elmondta a szokásos kisgyerekeknek betanított dumát: Szija, Lola vagyok! 3 évesz ész Jené a bátyám.
Aranyos volt, meg minden, de én ki nem állhatom a nyávogást. Óvatosan letettem a földre és Renére néztem.
-Nem zavarok, addig bemegyek a szobába!-mutattam az ajtó felé. Megértően bólintott, szerintem értette, hogy ez nekem kicsit kényelmetlen.
Beléptem az ismerős szobába, ahol egy negyedéve még a napjaimat töltöttem. Kicsit megváltozott, nemcsak a színe, de a bútorok is át voltak tolva. A sarokban észrevettem egy gitárt... Nem tudtam, hogy kölcsönvehetem-e, de most annyi mindennel tele volt a fejem, hogy nem érdekelt. Felvettem és René ágyára ültem. Legutoljára akkor énekeltem, mikor Eric első házibuliján voltam. Az éneklés mindig segített megnyugodni. Lefogtam az első akkordot és játszani kezdtem. Az egyik kedvenc számomat énekeltem, a szövege nagyon szép, és igaz... Az élet hegymászás... de a kilátás csodás... Ez a dal most eszembe jutatott minden régi emléket. Gondolataim csak úgy kavarogtak a fejemben, és mire befejeztem már kitaláltam mindent.
Hallottam, hogy René odakint próbálja a szüleit lekoptatni, én pedig olyan hirtelen álltam fel az ágyból, hogy a gitárt is kiejtettem a kezemből és egy nagy puffanással a földre esett. Szerencsére senki nem jött be. Tudom, hogy illetlen dolog, de a srác íróasztalához léptem és kihúztam az egyik fiókot. Kivettem belőle az ollót és elővettem a kis oldaltáskámat, majd munkához láttam...

-Anya, nagyon örülök, hogy eljöttetek hozzám, tényleg nagyon boldog vagyok!-próbáltam mosolyogni.-De most nem alkalmas! Segítenem kell ennek a lánynak!-böktem a szoba ajtaja felé.
-Akkor jó! Ha a lányok fontosabbak, mint a családod!-legyintett apám, majd a kijárat felé vette az irányt.
-Én ezt nem mondtam, csak most tényleg!-magyarázkodtam, de késő volt. Becsapták az orrom előtt az ajtót és itthagytak. Ezt egy kicsit sértődötten vettem tudomásul. Nagyot sóhajtottam, majd bementem Wandához. Ám mikor beléptem hatalmas meglepetés ért...
A lány össze-vissza vágott ruhákban, vastagon kihúzott szemekkel és megtépett hajjal, egy huncut kis mosollyal a szája szélén nézett engem.
-Igen, akarom...-mondta, én meg e két szó kimondása után boldogan vettem tudomásul: sikerült a tervem.

3 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon jó fejezetet sikerült összehoznod,megint!:)
    Én esküszöm,így a gépen keresztül seggbe rúgom René-t,de lehet az is kevés lenne neki! :D
    Huhh,de utálom most,ezt a Wanda-t annyira nem szeretem,de szerintem ezzel nem leszek egyedül(ezalatt most Eric-et értem főképpen,bár az olvasóidnak sem fog tetszeni). :D
    Ettől eltekintve tényleg nagyon jó lett és a dal is szép! :)
    Nagyon várom már a következőt,kíváncsi vagyok mi lesz ebből! :)
    Üdv:Viki

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Nagyon jó lett!
    Kíváncsi vagyok mi lesz ebből! Bár úgy érzem leginkább baj. :)
    Várom a következő fejezetet!
    Üdv
    Zoey

    VálaszTörlés
  3. @Viki: Nagyön köszi, megint... :D
    Meglátod vicces lesz a vége! ;) Wanda most ilyen...

    @Zoey: Köszi szépen, örülök, hogy tetszett! :)
    Baj is lesz belőle meg más is... de azt nem árulom el! ;)

    VálaszTörlés