15.rész - Tervek...

Hello! :)

Ez a fejezet most a tervekről szól...

Nem egy olyan izgalmas fejezet, most mind a négy főszereplőnk terveit megtudhatjátok!

René tervei

Azt hiszem most, hogy megszabadultam Henitől, senki sem szólhat bele abba, mit csinálok... Végrehajthatom a tervemet. Ezért még holnap este áthívom Wandát, hogy beszélhessek vele.

Eric tervei

Volt egy fontos hírem a barátnőm számára. A lánnyal helyet foglaltunk a kanapén, én pedig magyarázkodásba kezdtem:

-Az a helyzet... Hogy a menedzserem hívott: holnap el kell utaznom 1 hétre, az USA-ba. Tudod, az énekesnő, aki a Hotter Than Fire című dalomat készítettük, Dev. Meghívott magához, mert megszületett a gyereke és szeretné, ha elmennék meglátogatni őket. Ezek után még beszerveztek egy koncertet is, szóval nem leszek egy hétig itthon.

Próbáltam leolvasni az arcára, most mit érez, de teljesen nyugodt volt és megvonta a vállát.

-Ha meghívott, akkor menj csak! Ki vagyok én, hogy visszatartsalak?-mosolyodott el.-Nekem is fontos a karriered és örülök, hogy Dev-nek megszületett a gyereke.

-Sajnálom, hogy nem tudsz jönni, pedig olyan szívesen elvinnélek!-csókoltam meg. Holnapután kezdődik neki az iskola és Marknak vissza kell mennie. Igen, mert Wanda csak a mi szemünkben van itt, az alteregójának attól még iskolába kell járnia.
-Lesz egy meglepetésem, ha visszajövök!-súgtam a fülébe, mire felcsillant a szeme.-Addig vigyázol magadra?-kérdeztem.
-Persze!-felelt értetlenül, gondolom nem értette miért kérdezem. De akkor mindegy. Csak nem szeretném, ha Renével töltene sok időt, mert féltem tőle...


Heni tervei

Csukott szemmel feküdtem valaki karjai közt. Éreztem, ahogy a lágy szellő simogatja az arcomat és felállítja a hajamat. Végül kíváncsian nyitottam ki a szemem. A látvány hihetetlen volt! Az óceán vízében megcsillant a felmenő nap fénye. Felpattantam és a hajó korlátjához szaladtam. A hatalmas hajó csak úgy szelte a habok, én pedig úgy voltam felöltöztetve, mint egy hawaii táncoslány. Zöld szoknyám levelekből készült, fürdőruhám felsőrésze piros volt. Tisztára úgy néztem ki, mint Lilo, abból az aranyos meséből. Ekkora valaki átkarolta a derekam, én meg felnéztem az illetőre. A srác elmosolyodott, majd boldogan köszönt:
-Szia!-vigyorgott rám kedvenc énekesem, Evan Taubenfeld.
-Úristen!-törtem ki öleléséből.-Te jó ég!
Evan átnyújtott egy levelet, amin egy ismerős kézírás díszelgett:

"Kedves Heni!
Sajnálom, hogy így, de meg kellett szabadulnom tőled. Tudom, hogy Wanda és Eric közel kerültek hozzád, ezért nem akarom, hogy tönkretedd a tervemet. Nem akartam haragban elválni, ezért volt az a tegnapi ki kiruccanás. Amíg a varázslat hatása alatt voltál, elvittelek egy olyan helyre, ahol megtalálod a boldogságot. És remélem örülsz, hogy Evan karjai köz ébredtél! ;) Ne aggódj, Wandát nem fogom bántani, Erickel kapcsolatban pedig nem ígérek semmit! Azért egyszer még összefuthatnánk! Jó utat!
René"


Megtelt könnyekkel a szemem. A srác nagyon rendes velem és akármennyire is szemét másokkal, nagyon jó ember. Az énekes megfogta a kezem, majd körbevezetett a hajón, ami körbeutazza a világot...


Wanda tervei

Nem voltam annyira boldog, hogy Eric megint elutazik. Hülye iskola, hülye Mark! Bár néhány szempontból jó lesz visszamenni, a srácokkal alig találkoztunk a nyáron. Omar ugye új suliba megy, vele gyakrabban voltam együtt, Ulrik szüleivel Brazíliába utazott egész szünetre, Jason pedig Németországban üdült, szóval nem sok esélyünk volt a találkozásra...
Reggel szomorúan keltem, azzal a tudattal, hogy holnap suli, Eric pedig elmegy. Kikísértem a reülőtérre, ahol Tomas, a menedzsere és J-Son, legjobb barátja vártak ránk. A popsztár körbevezetett magánrepülőjén, még soha nem ültem ilyenben, ezért is volt furcsa, de egyébként tetszett.
-Indulnunk kell!-kocogtatta meg az óráját Tom, én pedig mélyen a barátom szemébe néztem. Halványan elmosolyodott és adott egy utolsó puszit a számra. Szorosan megöleltem, miközben patakokban folytak a könnyeim. Eric megsimogatta a fejem és menedzserére nézett.
-Nem vihetnénk el?-kérdezte, de hangja elcsuklott. Tudom, miért... Ő is megeresztett pár könnyet. Tom nagyot sóhajtott, majd megrázta a fejét. Szomorú pillanat volt, Popular utoljára megszorította a kezem és aztán kiszálltam a gépből. Messzire elmentem, hogy fel tudjanak szállni. A motor beindult, az ajtó bezárult és Eric kinézett az ablakon. Mosolygott, de könnyes szeme miatt tudtam, hogy belül neki is fáj, hogy itt kell hagynia. Néztem a távolodó repülőt, majd mikor teljesen eltűnt a szemem elől, megindultam haza felé.
Útközben csörögni kezdett a telefonom. Szerettem volna, ha Eric az, de nem lehet telefonálni a gépen, így ő nem lehetett. Szomorúan néztem a képernyőre, ahol René neve villogott.
-Szia..-sóhajtottam a készülékbe.
-Szia!-köszönt a srác.-Mi a baj?
-Csak Eric egy hétre elutazott...-feleltem.
Némi hallgatás után René újra megszólalt:
-Van kedved átjönni?
-Megyek...-feleltem mosolyogva, majd letettem a telefont. Tudtam, hogy van még valaki, aki velem van jóba és rosszban. A srác mindig nagyon rendes velem, nem értem miért mondja mindenki, hogy gonosz, szerintem egyáltalán nem.
Az időjárás párhuzamosan a kedvemmel változott. A meleg nyári esőben, búsan ballagtam át Renéhez...