2011. december 22., csütörtök

14.rész - A leszámolás

Sziasztok!!! :)
Tudjátok írtam, hogy várom a karácsonyi ajándékom... És megkaptam!
Volt az osztályban húzás és szerdán kellett odaadni az ajándékot. Mindenki kiment a teremből, egyesével bevittük a dolgokat és letettük az asztalra. Miután meggyőződtem róla, hogy akit én húztam nagyon örül, belenyúltam a zacskóba és kihúztam az ajándékom... Amint ránéztem, azonnal magamhoz szorítottam és könnyek szöktek a szemembe. Egy kék pólót tartottam a kezemben, amiről Eric mosolygott rám. :') Annyira boldog voltam, hihetetlenül örültem neki!
És most ebben a felsőben írom meg nektek ezt a fejezetet. :D
Ami remélem tetszeni fog nektek! ;)
Puszi: Anna Love ♥



Nem kötött le a tévéműsor, sem a könyvem, sem a számítógép. A szememet nem mertem lehunyni, nem ettem, nem ittam. Ismerem annyira Renét, hogy képes belecsempészni valami mérget, esetleg amíg alszok kilógat az ablakon. Hiába zártam be az ajtót, az ablakot, ő akkor is feltalálná magát és bejönne. Fél percenként aludtam el majdnem a kanapéban, alig bírtam nyitva tartani a szemeimet. Ám még is csak lecsukódtak...

Kopogásra keltem. Vagyis inkább riadtam fel. Nem vártam senkit. A váratlan vendég már harmadjára kopogtatott be.
-Ki az?-kérdeztem, de választ nem kaptam. Halkan próbáltam elfordítani a kulcsot a zárban, de az csak nem akart halk lenni. Hangos kattanással és nyikorgással tárult ki az ajtó. Odakint senki sem állt. Körülnéztem a folyosón, mikor a küszöb előtt megláttam egy gyönyörű szép virágot. Piros és sárga szirmai totál elvarázsoltak, két kedvenc színem, együtt még szebb. A szárán egy papírt fedeztem fel. Érdeklődve olvastam el: "Reméljük nem haragszol, hogy egyedül hagytunk... Puszi: Wanda és Eric"
Elmosolyodtam rajta. Gondoltak rám, nagyon rendesek. Ezért tarom őket nagyon jó barátaimnak Bevittem ezt a szépséget és leraktam az asztalra, amíg hoztam neki egy vázát. Sokáig időztem a megfelelő edény kiválasztásával. Valamilyen hozzáillőbe akartam belerakni. Kiválasztottam egy vörös színűt, majd visszamentem a nappaliba. Annyira meglepődtem, hogy ki is ejtettem a kezemből a vázát. A virág eltűnt az asztalról...
Megnéztem, hogy nem esett-e le, de nem volt sehol. Kicsit idegesen ültem vissza a kanapéra. Vagy valaki bejött és elvitte, vagy lába kélt. Az utóbbit elég valószínűtlennek találtam, így még jobban beparáztam. Valaki van a lakásban. Gyáván húztam magamra a takarót. Talán René bejött, amíg nem voltam a szobában? A paplan alatt remegtem és próbáltam megnyugodni. Sehogy nem ment.
Ekkora hangokat hallottam. Nem léptek voltak, inkább csoszogásra hasonlított. Óvatosan lestem ki, de senki nem állt előttem.
-Khm, itt vagyok!-hallottam egy ismeretlen férfi hangot a földről. A padlóra néztem és hatalmasat sikítottam.-Hagyd abba!-szólalt meg ismét a lény, mire elhallgattam.
Megdörzsöltem a szemem, azt hittem csak rosszul látok, de mint kiderült nem... Amit valószínűtlennek minősítettem, az mégis valós volt. A virágom életre kelt! A gyökerei voltak a lábai, két nagyobb levele a kéz és a feje pedig a szirmok között helyezkedett el. Engem nézett.
-Várj csak!-dobtam le magamról a takarót.-Ez csak egy rossz vicc, ugye? A növények nem növesztenek lábakat egyik pillanatról a másikra! Te nem létezel, én csak hallucinálok vagy teljesen megőrültem!
-Itt állok előtted! Még jó, hogy létezek!-tárta szét hitetlenül "karjait" a virág.-Tudod elég ostoba vagy, ha nem hiszel a szemednek. Itt vagyok észlény!
Tényleg ostoba vagyok, mert hagyom, hogy egy virág kritizáljon... Én nem vagyok eszemnél! Felkaptam a kis növényt és dühösen megfordítottam.
-Akkor ki vagy te? És mit keresel itt?-kérdeztem.
-Egy virág vagyok és René küldött, hogy intézzelek el!-fonta össze levélkarjait, én pedig kiejtettem a kezemből.-Tudod, nem gyakori látvány élő virág, viszont húsevő növényekről biztos hallottál már! Na, én egy olyan virág vagyok!
Hátráltam két lépést.
-De ezek nem esznek emberi húst!-legyintettem, de ő csak egyre közelebb jött.-Vagy igen?
-Eltaláltad!-mondta gúnyosan, majd nekem ugrott és minden elsötétült...

Eric hangja keltett fel ebből a rémálomból. A Popular emelkedő hangon szólt a kis szekrénykén a dívány mellett. Álmosan az órámra néztem, este fél 11. Meg sem néztem kikeres, úgy kaptam fel a mobilt.
-Halló?-ásítottam.
-Szia, René vagyok!-köszönt vidáman volt barátom, én meg egyből felébredtem. Meg sem mertem szólalni, hallgatásom pedig gyanús volt.
-Itt vagy Heni?
-Igen...-hebegtem.
-Bocsi a késői zavarásért. Csak lehet, hogy ellenségesnek tűntem, mikor otthagytalak titeket a kórházban. Szeretném bebizonyítani, hogy nem vagyok mérges! Nézz ki az ablakon!-mondta boldogan.
Érdeklődve léptem oda és kitártam az ablakot. Odalent René egy mikrofonnal a kezében egy limuzin tetején állt. Amikor meglátott, boldogan szólt a hangos bemondóba:
-Elvihetlek egy körre?-kérdezte.
Természetesen bólintottam, bár nem értettem a srácot. Most akarja jóvátenni a dolgokat köztünk? Már nem érdekelt semmi, úgy rohantam le hozzá. Széttárt karokkal várt az ajtóban. Azonnal megöleltem, könnyek szöktek a szemembe. Ezek után pedig nagyon meglepődtem. René eltolt magától, majd óvatosan megcsókolt, várta a reakcióm. Amint összeért az ajkunk egy régi érzés újra hatalmába kerített. Boldogan csókoltam vissza a srácot, ott álltunk kéz a kézben. Összefontam nyaka körül a kezem, miközben ő a derekam ölelte át.
-Miért?-szakítottam félbe a csókunkat.
René nagyokat pislogott, ugyanis nem értette kérdésemet, pedig nyilvánvaló volt, hogy erre a hirtelen jött szerelmére gondoltam. Reggel még Wandát szerette, ezt én is jól tudom, de nem értettem most miért jött vissza. Pár pillanat gondolkodás után megértette, majd válaszolt:
-Tudod igazad volt Wandával kapcsolatban... Soha nem lehetünk egy pár. Erickel nagyon boldog, legyenek azok, nem érdekel, de te viszont itt vagy nekem, még azok után is kiálltál mellettem, hogy olyan szörnyű dolgokat tettem és remélem megbocsátod, azt ahogy veled bántam, szörnyű volt, belátom én is...-egy újabb csókkal fojtottam belé a szót. Kimondta azt, amit vártam: még azok után is kiálltál mellettem, hogy olyan szörnyű dolgokat tettem...
Elengedett és a hatalmas autóhoz vezetett. Mosolyogva segített fel a legalább 2 méter magas járműre. Odabent minden ki volt világítva, mini tévék sokasága, kedvenc dalaim szóltak, egyszóval: tökéletes volt az egész. Ketten voltunk plusz a sofőr, akit nem érdekelt, mit csinálunk mi ketten.
Mindent elmondtam Renének, kiöntöttem a szívem, hogy mit érzek most, mit éreztem eddig. Mosolyogva hallgatott, közben pedig felszolgálta az italokat. Egy aranyos kis bögrében hozott nekem italt. Jó illatú volt, azonnal bele is kóstoltam. Ám a harmadik korty után kezdtem furán éreztem magam. A zene egyre halkabb lett, a szívem dobogását hallottam a fülemben.
-René, mi van ezzel?-mutattam a bögrére, mikor már az ájulás határán voltam. A srác elmosolyodott válaszát csak a szájáról tudtam leolvasni:
-Egy kis varázslat.-kacsintott, aztán minden sötétségbe borult....

7 megjegyzés:

  1. Sziia :)

    Végre van időm írni :D
    Először is bocsánatot szeretnék kérni, amiért eddig nem írtam :(

    Az előző fejezetek is szuperek lettek ;)

    Ez a mostani pedig!
    Eszméletlen :D Jó volt ebből a szemszögből olvasni ;D

    Nagyon várom a folytatást, és remélem, René nem lesz gonosz a jövőben :)

    Puszi: Dorothea K. ♥

    VálaszTörlés
  2. Nem baj, hogy ne írtál az előzőkhöz, biztos volt rá okod, hogy nem tudtál... :)
    Eszméletlen? Huh, tényleg? :D
    Ennek nagyon örülök! ;)
    Hát Renéről inkább nem mondok semmit... ;D

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Eszméletlen jóra sikeredett ez a fejezet,szó szerint tátott szájjal olvastam végig az egész rész! :D
    Na a René tettén én is meg voltam döbbenve,azzal a különbséggel,hogy én sejtettem,hogy nem kedvességből csinálja. :P sajna,pedig összeillenének,szerintem! :)
    Kíváncsi vagyok,hogy mi lesz Henivel,remélem semmi komolyabb baja nem lesz! :D
    Nagyon várom már a következő fejezetet! :)
    Üdv:Viki

    VálaszTörlés
  4. jaa és nem tudnád felrakni a azt az Eric-es pólódat,nagyon kíváncsi lennék rá! nagyon megköszönném! :) Viki

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Nagyon jó lett!
    Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz!
    Várom a következő fejezetet!
    Üdv
    Zoey

    VálaszTörlés
  6. Hát Viki, nagyon köszi, annyira jó volt olvasni a kommented! :) Henivel semmi baj nem lesz, ezt előre megígérem! ;)
    A pólót pedig felteszem! :D

    VálaszTörlés
  7. Köszi Zoey, ennek nagyon örülök! :)
    Szerintem a következőt még ma hozom, mert rövidke,de fontos fejezet... :)

    VálaszTörlés