13.rész - A betörő

Hello! :)
Holnaptól szünet!!! Ez azt jelenti, hogy! Több részt kéne hoznom, de nem tudok... :/
De azért próbálok!
Nagyon szépen köszönöm a 7,000 látogatót! Majdnem két hónap alatt hoztátok össze... :D
Amúgy mi van veletek? Azt tudom, hogy jó elfoglalt mindenki :/ de amúgy?
Várjátok a karácsonyt? :)
Én igen, főleg a holnapot, mert lehet, hogy megkapom életem legjobb ajándékát az egyik barántőmtől... Remélem az lesz, amit hallottam. ;)
Akkor a fejezethez jó olvasást, remélem tetszeni fog! És csak annyi, hogy írjátok meg a véleményeteket! Nem nagyon kapok visszajelzéseket, így nem tudom, hogy most jó? vagy nem?
Szóval köszi! :)
Puszi: Anna Love ♥

Eric boldogan szorított magához a kórházi folyósó közepén. Mégis csak eljött értem, betartotta az ígéretét. Reggel mentem el, de olyan, mintha hetekig nem találkoztunk volna. Hiányzott... Nem is érdekelt az egész, annyi számított, hogy ismét velem van.
-Sajnálom!-súgta és megsimogatta a fejem.
Mikor elengedett, megjelent két oldalunkon René és Heni. Értetlenül néztük őket, mindketten dühösen, összehúzott szemekkel bámultak egymásra.
-Minden rendben?-kérdeztem. Egyszerre néztek rám, majd bólintottak. A popsztár szintén nem értette mi ez a nagy feszültség, talán az, hogy ismét találkoztak, annyi év után. Furcsa, hogy pont így.
-Mennem kell...-szólalt meg René, és sarkon fordult. Meg sem várta, hogy megköszenjem neki. Amint eltűnt a folyósó végén, Henriett kétségbeesetten fordult felénk.
-Hadd aludjak nálatok, kérlek! Vagy vigyázzatok rám, csak ne hagyjatok egyedül!
A barátommal ismét elképedten néztünk össze. Semmit sem értettünk az egészből, de Heni hülyeségeket beszélt. Mindegy, olyan riadtanak tűnt, hogy már éppen bele akartam egyezni, de Eric megelőzött.
-Nem lehetne holnap?-húzta el a száját.-Ma mást akartunk csinálni...
A popsztár rám kacsintott. Kicsit megijedtem, remélem DVD-zésre gondolt, mert ma azt szeretném csinálni. Csak feküdni az ágyban, a karjai közt és filmezni egy jót.
-Oh, rendben...-görbült le a lány szája.-Akkor reggel átmehetek, mert félek egyedül. Tudom, hogy ez furcsa, egy nagy 17 éves lány fél egyedül, de ti ezt nem érthetitek.
Popularra néztem, mivel bólintott, én is. Heni kicsit megkönnyebült, majd elköszönt és elment.
Szomorúan néztem után, bár azt mondta nem érthetjük mi baja, mégis éreztem, hogy nincs rendben vele valami. Volt egy olyan gondolatom, hogy René miatt fél, de ezt elvetettem, hiszen miért parázna tőle? Semmit nem tette, szóval utólag tényleg hülyeségnek tűnik.
Eric hirtelen az ölébe kapott és megpuszilta az arcom. Mosolyogva a vállára döntöttem a fejem és hagytam, hogy kivigyen. Berakott a kocsijába, majd beült mellém. Boldog arccal fordult felém.
-Ugye este csak filmet szeretnél nézni?-kérdeztem félénken.
-Miért, te azt szeretnél?-mosolygott pajkosan.-Mert azt is csinálhatjuk...
Nevetve bólintottam. Jó látni, hogy milyen boldog. Megint mosolyog, szeretem látni, mikor megvillantja tökéletes mosolyát.

Otthon nagy kupi fogadott minket, hiszen mindent úgy hagytunk. A délután nagyrészét pakolással töltöttük. Este hét óra körül fáradtan dőltünk a kanapéra. Az eredmény szép volt. Minden a helyére került, még az Eric által összetört képkeretet is újra összeragasztottuk és visszaállítottuk a helyére. A barátom vállára hajtottam a fejem, miközben elégedetten néztem körül. Talán ekkora rend még nem volt a házban.
A popsztár hirtelen felállt és a DVD-s polc melléállt, majd levette az egyiket és felém fordította. Mosolyogva bólintottam. A kedvenc filmem választotta: A békés harcos útja. Ez nagy hatással volt az életemre és igaz, hogy már legalább százszor megnéztük, és tudom, hogy Eric már halálra unja, én viszont megunhatatlannak tartom. Amíg elmentem fürdeni, Mr.Popular bekapcsolta a tévét. Nem sokáig húztam az időt, egyszerűen csak bekentem magam tusfürdővel, majd leöblítettem és kint is voltam.
A szokásos kencéket nyomogattam a fejemre, mikor valaki felkapott az ölébe, én mindent kiejtettem a kezemből, az arctisztító tonik pedig kifolyt a padlóra és a popsztár lábára. Ezek után minden sorba jött, Eric hatalmasat zakózott, én meg persze ráestem. Semmi sem történt, a belőlünk kitörő nevetés el is feledtette, mi történt. Felálltam és segítettem a barátomnak felkelni a földről, de a röhögéstől nem ment. Végül valahogy megoldottuk ezt a gondot: a srác megmosakodott, amíg felmostam és befejeztem arcom kenegetését. Pizsamában álltunk meg egymással szemben. A popsztár elmosolyodott, majd ismét felkapott és a hátán kivitt ki a fürdőből.
-Most nem rontottam el!-nevetett, miközben az ágyra fektetett. Ezen én is elmosolyodtam.
Ekkora a déjà vu érzés fogott el. Tegnap este pontosan úgy álltunk, mint most. Azt hiszem, ez nemcsak nekem jutott eszembe, mert Eric is elkomorodott. Nem hiszem, hogy ugyanazt a hibát akarjuk elkövetni, mint egy nappal ezelőtt. A srác nagyot sóhajtott, majd a távirányító után nyúlt és befeküdt mellém. Magához húzott és mélyen a szemembe nézett. A film elindult, de nem voltam képes koncentrálni rá. Akár mennyire is szerettem nézni, ahogy Dan a gyűrűn forog, Eric barna szemei most jobban lekötöttek. Lassan közelebb hajolt hozzám, mindössze pár centi volt köztünk, mikor ajtócsapódásra és üvegtörésre lettünk figyelmesek. Mindketten felkaptuk a fejünket, meg is borzongtam. A popsztár rögtön levette a tévé hangját, így hallottuk a tettes lépteit is... Eric óvatosan felállt mellőlem és az ajtóhoz lopózott. Az adrenalinszintem az egekbe szökött, remegve feküdtem a takaró alatt. A popsztár kiment a folyósóra, majd eltűnt a szemem elől. Nagyon gyáva lettem! Ez így nem jó! Kimásztam a paplan alól és kilestem. Sehol senki... A szívem olyan gyorsan vert, mint még soha. A konyha felől hallottam a hangokat, tehát arra vettem az irányt. Útközben kivettem a régi baseball-ütőmet a szekrényből, hátha még itt van az a valaki. Szuszogást hallottam a sarokról. Kicsit megijedtem, de összeszedtem minden bátorságom, odaléptem, majd nagyot lendítettem és egy sikítás kíséretében próbáltam eltalálni a betörőt.
-Wanda, Wanda, Wandaaa!!!-kiabálta Eric, én pedig leálltam. A srác a földöre hajolva riadtan bámult rám.-Mit művelsz?-kérdezte.
-Bocsi, azt hittem a betörő!-szabadkoztam és félre dobtam az ütőt.
-Legalább a reflexeim még jók!-tápászkodott fel.-A bejárati ajtó tárva nyitva volt és vagy a szél vagy valaki csapta be úgy az egyik szekrény ajtót, hogy széttört benne az üveg.
-Nem tűnt el semmi, ugye?-érdeklődtem, mire megrázta a fejét.
Kissé nyugodtabb lettem, Eric mosolyogva átkarolt, majd visszamentünk filmet nézni...

Óvatosan nyitottam ki a szekrény ajtaját. Eric és Wanda már nem volt a konyhában. Kimásztam a picike rejtekhelyemről és szinte némán el kezdtem kutakodni. Nem kellett sok ajtót kinyitnom, hamar megtaláltam, amit kerestem. A kis papírfecnit mosolyogva vágtam zsebre. Henrietta Naceri, ezt jó lesz, ha megtanulod: René Belyzellel senki nem húzhat ujjat...