2011. november 29., kedd

27.rész - Without You I'm Nothing

Sziasztok!
Hát ez a pillanat is elérkezett...
Most írom meg a The madcap girl learn how to love utolsó fejezetét.
És figyelem! Szó sincs róla, hogy abbahagyom!
Ez csak az 1.évad volt!
Még nem tudom a 2.évad mikor lesz elérhető, de gondolom a lapoknál már láttátok, hogy létrehoztam egy 1.évadosat, majd a 2.hoz is lesz, ott olvashatjátok majd a tartalmát és szeretnék visszajelzéseket kérni, hogy tetszik-e! Már egyet kaptam és annak örülök, hogy pozítiv vélemény volt, szóval... :)
És még annyit, hogy van benne mesei elem, legalábbis nem tudom, hogy létezik-e ilyen, de szerintem így lesz egész a történet...
Hát akkor nagyon jó olvasást! ;)
Puszi: Anna Love ♥
u.i.: És ami számomra hihetetlen! Csütörtökön volt meg a 3,000 látogató... Ha még ma vagy holnap elérjük a 4,000-et akkor elmondhatom, hogy kevesebb, mint egy hét alatt 1,000-en nézték meg a blogom! Tudjátok, ez felfoghatatlan! Nagyon-nagyon köszönöm! :')


"No matter the season
Winter, cold
Summer, fall
Not alone
Not at all
Without you I'm nothing"

-Normális vagy ember?-kiabáltam egy őrült után, aki a termálból kirohanva felborított minket.
-Molly!-szólt döbbenten Tom.-Ez Eric volt!
A srác felé kaptam a fejem és még mielőtt elfordult, láttam az arcát. A volt barátom olyan gyorsan szaladt, ahogy én még soha nem láttam. Biztos voltam benne, hogy Wandához ment, ezért Tommal egyszerre indultunk vissza.


Kinyitottam a szemem: csak nagy fehérséget láttam, sehol semmi. Felálltam a földről és körbenéztem, de még mindig semmi.
-Hahó!-kiabáltam, választ viszont nem kaptam.
Nem tudom mi ez a hely, teljesen egyedül vagyok. A távolból hangokat hallottam.
-Már késő...-ismerős volt ez a lágy és most dühös hang..-Többet nem hiszek neked! Úgy gondolom, hogy te és Molly ezt csak azért terveltétek ki, hogy átverjetek! Azt hazudtad, hogy te vagy Mark Love és csak azért jöttél ide, mert a tesód miatt kitiltottak minden suliból Amerikában téged is és csak véletlenül találkoztunk a fesztiválon?
A déjà vu nevű érzés fogott el. Ezeket a szavakat már hallottam. Ahogy közeledtem, megláttam két alakot. Az egyik a földön térdelt, a másik pedig karba tett kézzel nézte.
-Hát ennek csak a fele igaz...-sóhajtott a lány a földön, akit megismertem.-De Eric, tényleg meg tudom magyarázni!
-Végeztünk!-rázta meg a fejét a srác, majd alakja lassan elhomályosodott.
Mikor sírva borultam a padlóra, újra könnyek szöktek a szemembe. Egyszerűen fájt. Fájt, amit mondott, nem tudom megemészteni, egyszerűen nem megy!
-Végeztünk...-hallottam még mindig. A szívemhez kaptam, olyan fájdalom tört rám, mint még soha. Próbáltam talpon maradni, de belém nyilalt a kín és összeestem. Ismét a padlón voltam, nemcsak képletesen, hanem igazából is. Lehunytam a szemem és mikor legközelebb kinyitottam, egy kis teremben találtam magam. Pontosabban egy kórteremben. Nem tudtam mit keresek itt, de aztán megláttam az ágyon magamat...
Gépekre kötve, hatalmas fájdalmakkal küszködve feküdtem a kemény, hideg ágyon. Nagyon megijedtem, még sikítottam is egyet, amit rajtam kívül senki sem hallott. Próbáltam ellenőrizni az állapotom, de nem nagyon értek ezekhez a szerkezetekhez. Pár Dr.House évad után annyit tudtam megállapítani, hogy a szívem verése nem rendezett. Egyszer gyorsabban, egyszer lassabban csipognak a gépek. Ahogy néztem magam az ágyon fekve belegondoltam: hogyan kötöttem itt ki?
Minden akkor kezdődött, mikor kitaláltam a csínyt. Ezek után eszembe jutott, hogy mindenről Tom tehet! Ha ő nem jön össze Alexával, most nem lennék itt! De nem hibáztathatom... Hiszen ezek után is sok minden történt! Esetleg ha nem megyek el a Melodifestivalenre, akkor nem találkozok Erickel és Mollyval. Nem tudtam eldönteni mi lehetett minden buktatója.
Valami a hátam mögött világítani kezdett, mire megfordultam. Szemben találtam magam azzal a bizonyos 'fénnyel', amin átkelve a lelkem a másvilágra jut... A lábaim maguktól indultak el, egyre közelebb voltam, hiába tettem bármit, nem tudtam megállni.
-Azonnal eresszen be!-kiabált valaki odakintről, majd Eric beesett az ajtón.
Feléfordultam: ő nem látott, csak én őt. Megálltam pár centire a fénytől és a srácra figyeltem. A szívem egyre gyorsabban dobogott, amit a gépek is jeleztek. A popsztár odakapta a fejét, majd hitetlenül megcsóválta.
-Wanda!-sietett az ágyhoz.-Wanda! Ne hagyj itt! Sajnálom! Mindent tudok, nem hazudtál!
Amint kimondta ezeket a szavakat, megkönnyebbültem. Hisz nekem! Olyan melegség árasztotta el a lelkem...
-Tudom, hogy veled rohantam össze a folyosón, te voltál, aki mindig ott állt mellettem, megmentetted az életem!-patakokban folyt a könnye, aztán megszorította a kezem. Éreztem érintését. Az ajtóban megjelent Molly és Tom, akik aggódva figyelték az eseményeket.
-Ne hagyj itt kérlek!-simogattam meg Eric a fejemet, majd sírva a mellkasomra borult.-Nélküled senki vagyok!
Azt hiszem kimondta a varázs szavakat. Akaratlanul hunytam le a szemeim, nagyot sóhajtottam. Átázott ruhában, Erickel a mellkasomon feküdtem az ágyban. Elengedtem a srác kezét, majd felültem és jó szorosan megöleltem. Ezt mind olyan hirtelen tettem, hogy szegény fel sem fogta mi történt, de tudtam, hogy rájött: élek! Majdnem összeroppantott, annyira szoros volt ölelése, de nem érdekelt. Aztán eltolt magától és belenéztem barna íriszébe. Szavak nélkül beszéltünk, egymás tekintetéből mindent kiolvastunk. Ezek után megcsókolt, én pedig boldogan viszonoztam szájra puszikat: ajkaink forró csókban forrtak össze. Átkaroltam a nyakát, majd a homlokát az enyémhez támasztva ismét a szemeimet pásztázta.
-Szia!-súgtam mosolyogva.
-Szia!-köszönt nevetve.
Azt hiszem mindketten illetve a teremben lévő emberek is megállapíthattuk, hogy minden rendben. Újra együtt voltunk, mostmár titkok nélkül, boldogan, egy párként...


Idegesen várakoztam a színfalak mögött. Eric azt mondta, hogy túl boldog ahhoz, hogy ezt ne ossza meg a rajongóival. Twitterére írtak ki, kb. 3 órája, hogy aki tud, azonnal siessen a Gallerian-be, mert van egy meglepetése! Kinéztem és nem hittem a szememnek. Lányok EZREI sikítoztak a kis ideiglenes színpad előtt. Valaki a vállamra tette a kezét. Felnéztem újdonsült barátomra és mosolyogva biccentettem. Mikor Mr. Popular kilépett a színpadra, hatalmas őrjöngés fogadta. Ez a sok lány mind arra vágyik, amit én szerencsésen megkaptam... A barna szemű hercegre, aki odakint vár.
-Sziasztoook!-kiabálta a mikrofonba, mire mindenki sikítozni kezdett.-Tudjátok mostanában nagyon eltűntem, mert durva dolgokon mentem keresztül... Most viszont szeretnék valamit bejelenteni! Ehhez pedig kéne valami szép lassú szám.-fordult a DJ felé, aki mosolyogva bólintott és elindított a DALT.
A csajok a színpad előtt ütemre kezdtek mozogni. Mikor Eric végzett az első refrénnel, a számhoz emeltem a mikrofont és folytattam. Hallottam, hogy odakint páran értetlenkednek. Kiléptem a függöny mögül, döbbent, érdeklődő és megszeppent tekintettel találkoztam, de nem zavart. A popsztár melléléptem és együtt énekeltük az újabb ismétlést. A vokál részénél Eric ismét megszólalt.
-A dalnak nagyon szép vége van...-majd rám kacsintott. Mosolyogva folytattam a számot, a végére már a kéz a kézben álltunk a színpad közepén. És akkor következett a vége: Eric leeresztette a mikrofont, majd félkarjával átölelte a derekam. Belenéztem a szemébe, majd lassan közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Körülöttünk néma csend, a lányok álla földig esett. A hátsók próbáltak előre tolakodni, de mikor végre a színpadra láttak, csatlakoztak a többiekhez. Eric elhúzodott, majd a magasba emelte a kezem:
-Hölgyeim és hölgyeim! Köszöntsétek Wanda Love-t!-nézett rám csillogó szemekkel.-A barátnőmet...
Mindenki máshogy reagált: volt, aki tapsolt és boldogan füttyentett, volt, aki pedig ellenkezőleg fújjolni kezdett, viszont ez egyáltalán nem érdekelt. Adtam egy puszit Eric szájára, majd a nyakába ugrottam és jól szorosan megöleltem...

7 megjegyzés:

  1. Szia!
    Hát ez eszméletlenül jó befejezés volt. Na, de szerencsére nincs vége, mert jön a második évad. Jaj, Istenem, kezd elzsibbadni a szám a sok vigyorgástól. :D Nagyon várom, hát nem is tom, a következő részt, vagy inkább az jobb megfogalmazás, hogy a második évad prológusát. :P Dalma

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Na,ez nagyon jó befejezés volt,ami az első évadot illeti,és remélem,hogy a 2.évad is ilyen jó és kalandokban dús lesz! :)
    Annyit vigyorogtam a rész olvasása közben,hogy elzsibbadt a szám :P
    Nagyon várom már a 2.évad prológusát,kíváncsi vagyok,hogy fog kezdődni! :D
    Üdv:Viki

    VálaszTörlés
  3. Köszi csajok, örülk, hogy tetszett! :)
    Remélem hogy meglesztek elégedve a 2.évaddal...
    A bevezetőt pár perc és kiteszem!
    Puszi: Anna Love ♥

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Fantasztikus lett!
    Köszönöm, hogy egy ilyen fárasztó nap után okoztál pár vidám percet a fejezettel! :P
    Nagyon várom a 2. évadot!
    Üdv
    Zoey

    VálaszTörlés
  5. Zoey, én köszönöm, hogy te is mosolyt varázsoltál az arcomra a kommenteddel! :)
    És nagyon örülök, hogy elnyerte tetszésed! :D
    Puszi: Anna Love ♥

    VálaszTörlés
  6. Sziia :D

    Húh...bocsi, hogy az előző részhez nem írtam :D
    Még most olvastam el a kettőt :)
    De nagyon nagyon tetszett, és ez a 'lezuhan a gép' dolog... :'D Már azt hittem, tényleg itt a vég :D

    Ez a rész is jó volt, az elején nem nagyon fogtam még fel(az előző hatására), de a végét már végig mosolyogtam :)

    Elég rossz napom volt, de most legalább az estém jó lett :D

    Puszi: Dorothea K. ♥

    VálaszTörlés
  7. Semmi baj... :D
    Örülök, hogy tetszett! ;)
    Puszi: Anna Love ♥

    VálaszTörlés