23.rész - Csalódás...

Hello! :)

Ismét hoztam egy fejezetet...

Ugye az előző rész magától értetődő volt? :D

Köszönöm a kommenteket, amin meglepődtem, hogy többen írták: 'Nagyon jól írsz...'

Utólag visszaolvasva (nem nagyképűségből), de igazatok van! :)

Nagyon-nagyon köszi...
Szerintem kitaláljátok, hogy most kinek a szemszögéből írok.
A fejezetről meg csak annyit, hogy fordulópont... Ami nekem is kicsit furcsa, de azért remélem tetszik.
Mármint a tartalom, kicsit szomorú... :/

Ehhez is nagyon jó olvasást kívánok!

"Miért éppen azt szeretjük, akit szeretünk, miért pont onnan kapjuk a pofonokat, ahonnan nem vártuk?"

Kinyitottam a szemem. Bal karommal Wanda derekát öleltem át. Miközben felültem, a lány óvatosan megfordult és mosolyogva megdörzsölte a szemeit.
-Jó reggelt!-mondta.
-Jó reggelt!-nyomtam egy puszit a homlokára.-Hogy aludtál?
-Jól... Nagyon jól...-felelte.
Végre együtt vagyunk. Wanda Love és Eric Saade. Nem voltam képes elhinni, felfoghatatlan érzés volt.
Legszívesebben hatalmasat ordítottam volna. Az egész világ tudtára akartam adni, hogy én vagyok a legboldogabb ember a világon! Bennem ezek az érzések kavarogtak, míg Wanda átment a fürdőszobába és kicsit összeszedte magát. Hátradőltem a nagy franciaágyban és lehunytam a szemem. Láttam magunkat a jövőben. A Pop Explosion turné legelső állomásán, mikor bemutatom szülőföldemnek Wanda Love-t, a barátnőmet... Mollyval való szakításomról még nem tud a sajtó, ezért is lesz meglepetés ez a rajongóimnak. Aztán rájöttem, hogy meghívhatnánk Markot is, hiszen még is csak Wanda testvére és a legjobb barátom! Felkaptam az éjjeli szekrényről a telefonomat és tárcsáztam. Az ágyon fekve vártam a választ, mikor megszólalt Wanda telefonja a másik szekrénykén. A lány azonnal kirohant a mosdóból, majd döbbenten látta, hogy én hívom.
-Itt vagyok...-mondta meglepődve.
-Én Markot kerestem!-böktem a mobil felé, mire a szája elé kapta a kezét.
Nem tudtam mire vélni a reakcióját. Gondolom telefont cseréltek...
-Ez nem az enyém...-rázta meg a fejét.
Akkor biztos a tesójánál van az övé. Ismét benyomtam a gombokat, Wanda számát hívtam és akkor... megint megszólalt a kezében az iPhone.
A döbbenettől kiesett a kezemből a mobilom. Wanda az ajkába harapott. Megnéztem a két számot: mindkettő ugyanaz. De hogyha mindkettő Wanda száma, akkor én eddig min hívtam Markot? A lány a aggódva figyelt, miközben a padlóra borult.
"Ki volt Mark?"  Eszembe jutott ez a mondat, amit Molly írt. Ránéztem Wandára, akinek pár könnycsepp futott végig az arcán. El kezdtem gondolkodni: mikor Markot meghívtam az első bulira, akkor miután Wanda feltűnt nem is láttam. Reggel pedig a lány nem volt ott nálunk... Viszont a tesója igen! Nem is ismertük egymást, illetve személyesen és mégis olyan volt, mintha már találkoztunk volna. És találkoztunk is! A Melodifestivalen aréna egyik folyosóján. Hirtelen minden világossá vált. Mark nem létezik.... Csak Wanda!
Az ölembe hajtottam a fejem. Azt hiszem, ekkor csalódás még soha nem ért. Engem biztosan átvertek, mert ezek szerint Molly is tudott róla. Ő szakított velem... Felemeltem a fejem, rájöttem, hogy ez biztos nem véletlen, ők ezt megtervezték előre? Erre a kérdésre a választ csak a földön síró lánytól tudhattam volna meg. De én a legrosszabb dolgot tettem, amit már után rögtön meg is bántam.
Felálltam az ágyról és lenéztem Wandára, aztán találkozott a tekintetünk. Könnyes szemmel nézett rám, én pedig dühösen kimentem a szobából. Határozott léptekkel indultam a bejárati ajtó felé. Most elmegyek... elmegyek valahova nagyon messze. Ahol senki sem zavar, át kell gondolnom a dolgokat. Éppen a kabátomat vettem, mikor Wanda megjelent mögöttem és lerántotta rólam a dzsekit.
-Ne menj el!-sírta.-Mindent megmagyarázok!
-Már késő...-mondtam mérgesen.-Többet nem hiszek neked! Úgy gondolom, hogy te és Molly ezt csak azért terveltétek ki, hogy átverjetek! Azt hazudtad, hogy te vagy Mark Love és csak azért jöttél ide, mert a tesód miatt kitiltottak minden suliból Amerikában téged is és csak véletlenül találkoztunk a fesztiválon?
-Hát ennek csak a fele igaz...-sóhajtott a lány.-De Eric, tényleg meg tudom magyarázni!
Megráztam a fejem.
-Végeztünk!-mondtam, majd kiléptem a márciusi hidegbe és elindultam. Bármerre, csak el innen...



Összetörve zuhantam a padlóra. A popsztár itthagyott... Nem is hallgatta meg, amit akartam neki mondani, csak elment. Márcsak annyit tehetek, hogy az autója után rohanok, de ez kivitelezhetetlen, mert ha meglátt vagy gyorsabbra kapcsol vagy direkt kifáraszt és ott hagy. Semmi értelme! Így viszont nem tudom, merre keressem, hiszen bárhova mehetett, akár el Svédországból is! Attól félek, örökre itt hagyott. Végre összejött minden és elszúrtam. El kellett volna még előtte mondanom neki, hogy ki vagyok.
Azt hiszem, újra az őrangyalkám segítségét kell kérnem, szóval szomorúan tárcsáztam Mollyt....