22.rész - A varázslat

Sziasztok!!!

Először is annyira, de annyira köszönöm! Megvan a 3,000 látogatóm! :')

Nem sokára 1 hónapja lesz, hogy éjjel 1-kor képes voltam felkelni, csak azért, hogy a hirtelen jött ötletemet leírjam. És úgy érzem, hogy megérte!

Nagyon köszönöm a komikat az előző részhez a komikat, szeretem olvasni, amiket írtok nekem...

Most akkor varázsolok nektek egy jó kis fejezetet! ;)
Fu, totál fel vagyok tőle pörögve! Remélem nektek is fog annyira tetszeni, mint nekem!

Puszi! :*

"A történelem ismétli önmagát?"

Másnap reggel

Már egy ismerős ágyban ébredtem, miközben valaki átölelte a derekam. Nem mertem megmozdulni. Féltem, hogy felébred. Kivételesen emlékszem arra, hogyan kerültem oda. Amíg a srác karjai között feküdtem, próbáltam felidézni a tegnap történteket:

Az utolsó tiszta emlékem az a mosoly, ezek után már minden homályos... Hiába próbáltam koncentrálni, a tea megtette a hatását. Erősen fogtam a fejem, hátha sikerül megmentenem pár emléket. Azt hiszem Lara (Eric húga) meg is kérdezte, hogy mi a bajom. Nem emlékszem, mit reagáltam, de azt tudom, hogy felpattantam az asztaltól és a mosdó felé vettem az irányt. Kicsit megszédülve léptem be az üres helyiségbe. Beszaladtam az első fülkébe és előkaptam a mobilom. Valamennyire még eszemnél lehettem, mert Mollyt hívtam:

-Igen?-szólt a telefonba.

-Segíts!-sipítottam.-Kajálda, pincér, baracklé, tea és Eric!

Olyan gyorsan hadartam egymástól független dolgokat, amik valahogy mégis összekapcsolódtak. Nem tudom a lány megértette, amit mondani akartam neki.

-Az étteremben vagytok?-kérdezte némi hatás szünet után. Én okos, bólintottam és azt nem hallja a telefonba, de ezek szerint megérezte.

-Azonnal megyek!-rakta le, majd a földre csuklottam. Soha többé nem iszok teát! Olyan dolgokat hoz ki belőlem ez a 'varázslat', amikre nem is gondol az ember. Nem voltam annyira rosszul, mint a múltkor, de éreztem, hogy nincs rendben minden... Nem tudtam visszafojtani a sírást, úgy tört ki belőlem, mint egy vulkán. Ezek fura dolgok: soha életemben nem sírtam ennyit, mint az elmúlt másfél hétben. Ezt vagy a tea miatt van, vagy Eric miatt... Nem gondoltam volna, hogy szerelmesnek lenni ilyen nehéz. Csak a tévében látni ilyen fajta szerelmeket, de ilyet még nem tapasztaltam. A popsztár vagy szórakozik velem, vagy kijött a gyakorlatból az alatt a 4 év alatt, amit Mollyval együtt töltöttek el és most én vagyok neki a visszatérés.

Ajtókapódásra kaptam fel a fejem. Nagyon megijedtem, a halk, szinte néma léptektől, amiket éreztem egyre közelebb jönni. A fülke nem volt bezárva, ezért az illető kitárta az ajtót. Hatalmasat sóhajtottam, mikor megláttam Eric volt barátnőjét az ajtóban. A nyakába ugrottam és könnyezve csak annyit mondtam:

-Félek...

A lány megsimogatta a fejem és szorosan megölelt. Percekig álltunk így, már a hajam is vizes volt Molly könnyeitől.

-Gyere, hazaviszlek!-fogta meg a kezem és el kezdett kifelé ráncigálni, de nem engedtem. Mi van, ha Eric meglát? Akkor persze jöhet: Ő a nagy hős, majd ő kivisz! Persze, Isten ments! Miután ezt megmagyaráztam a lánynak is egyetértően bólintott.

-Mindjárt visszajövök, van egy ötletem!-mondta, majd kiment az ajtón. Túl sokat vártam rá... A tea teljesen kifejtette a hatását. Már elvesztettem az éles látásomat is, éppen elájulni készültem, mikor kinyílt az ajtó. Csak Molly körvonalait láttam kirajzolódni a nagy fehérségből, ami a szemem előtt volt. Az ölébe kapott és rám terített egy takarót. Okos lány, és milyen erős!

Hirtelen átjárta a testemet a hideg, kiléptünk az utcára. Nem tudom, hogy sikerült neki ilyen messze leparkolni, mert nagyon sokáig mentünk. Teljesen átfagyva a pokróc alatt vártam, hogy végre beülhessek a meleg kocsiba, mikor megtorpantunk és hallottam Molly hangját:

-Tedd le!-kiabálta, de az nem lehet.... Nem az a Molly mondta, aki engem tartott! Sokkal messzebbről jött a hang.-Teljesen megrémíted szegényt!

-Csak nem vagy féltékeny?-felelt gúnyosan az a "Molly", aki a kezében tartott. Azonnal megismertem a hangját. A lágy és most gúnyos hang tulajdonosa Eric volt...

-Nem vagyok féltékeny!-tiltakozott Molly.-De nem bánsd!

Ezeket a szavakat kicsit aggódva ejtette ki a száján. Eric hátralépett kettőt, tudtam, hogy volt barátnőjéhez ment vissza, mert véletlenül hozzám érintette.

-Nem állt szándékomban...-felelte kedvesen, amitől megnyugodtam. Most már kicsit jobban éreztem magam, biztonságban voltam.

-Vigyázz rá!-éreztem a lány meleg érintését, amit most a takarón keresztül is éreztem, annyira át voltam fagyva. Eric nagy léptekkel újra megindult. Hamarosan az autójához értünk, kinyitotta a hátsó ajtót és befektetett az ülésre. Mikor beindította a motort, elindult a hűtés és kezdtem felmelegedni. Tudván, hogy már biztonságban voltam, nyugodtan hajtottam álomra a fejem...

A hazaút nem volt hosszú, de mégis úgy éreztem, mintha legalább 2 órát aludtam volna. Eric kinyitotta az ajtót és felvitt, mert lusta voltam felkelni, majd óvatosan az ágyamba rakott. (Szerintem most már nevezhetem így.) Lassan kinyitottam a szemem. Bazsalygó tekintetével találtam szembe magam.

-Köszönöm!-súgtam halkan.

-Nincs mit...-ült le az ágyam szélére, miközben egy távirányítóval elindított egy halk háttérzenét.

Álmosan elmosolyodtam, mikor ráismertem... I Don't Want 2 Hurt You - a DAL.

-Tudod, általában megszerzem azt, amit nagyon szeretnék...-vonta meg a vállát, mire elnevettem magam.

-Nem kell tárgyként kezelned!-ültem fel és mélyen belenéztem a gyönyörű barna szemeibe. Ilyen közel csak egyszer voltunk egymáshoz. De a történelem ismétli önmagát...

Ajkunk először csak óvatosan ért össze. Nem az a második csók típusú csók volt, mintha az első lett volna. Nem tudom, hogy nézhettünk ki, de én a Break Of Dawn-oshoz hasonlítanám.

Pár perccel később elengedtem a fiút. Az ő tekintete is fáradt volt, szerintem egy kis pihenésre van szükségünk. Az oldalamra fordultam és behunytam a szemem. Néhány másodperccel később Eric átkarolt, majd mielőtt elaludtam, annyit súgott a fülembe:

-Jó éjszakát...