21.rész - A vacsora

Hello!

Tudom, csak szerda van, de a ti szerencsétekre tudtam az újat hozni... :)

Nagyon sok kommentet kaptam az előző fejezethez és mindnek nagyon örültem.

Többféle variáción gondolkodtam (volt is egy komment rá, hogy Dalma várta, hogy Eric mikor toppan már be) ez is egy lehetőség volt, de elvetettem, mert akkor:

1.) Nem tudom mit írjak.

2.) Ha azt írtam volna, amit gondoltam, akkor túl gyorsan végeztem volna és akkor minden boldog és stb...

De még nem akartam! :)

Akkor mindenkinek jó étvágyat a Vacsorához... :D 

Jó olvasást!

Az egészséges hisztim után Molly hazavitt. Otthon fáradtan dőltem az ágyba. Fájt a fejem, a torkom, nem éreztem magam jól. Nem volt itthon senki (Mika újabban nem jár haza, mindig a barátjánál alszik...), úgy gondoltam veszek egy meleg fürdőt. Kicsit piszkosnak éreztem magam, mindkét értelemben, szóval ez most nagyon jól esett. Fáradtan feküdtem bele a kádba. Régen ilyenkor mindig egy újabb csínytevésen gondolkoztam, de most teljesen más kavargott a fejemben. Csak is Eric. Mégis hogyan mondjam el neki? Csak úgy lazán: 'Amúgy én vagyok Wanda..." vagy egy egész szertartás keretében? Ez egy nagyon bonyolult dolog: Eric és Molly szakítottak, nagyrészt miattam, hiszen a popsztár szerelmes belém. Vagyis Wandába, aki szintén szerelmes belé. Ez eddig egész jó lenne, csakhogy! Wanda, az a nagyon idióta felgyújtotta California kormányzójának az autóját, ezért fiúként száműzték Stockholmba. És most itt van, fogalma sincs mit tegyen. Nagyon sokáig gondolkodtam a válaszon, de nem találtam megoldást.

Hirtelen felkaptam a fejem. Mintha kopogtak volna? Kimásztam és felvettem a kötösömet, majd kinyitottam az ajtót. Kicsit meg voltam döbbenve, de anyát ez nem zavarta, boldogan ölelt át. Én is mosolyogva karoltam át a derekát. Mögötte az én drága apukámat láttam, aki büszkén nézett vissza lányára. Jó volt őket újra látni, ennyi idő után már nagyon hiányoztak. Le sem szidtak a dolgokért, amiket tettem, hanem boldogan hallgatták, ahogy mesélek. Apa néha rosszallóan megcsóválta a fejét, mikor Eric is a képbe került, de ez egy apuka dolga: megvédi a kislányát... Anyu viszont végig csillogó szemekkel nézett és ha jól láttam, elmorzsolt pár könnycseppet is. Mire a mondandóm végére értem, már teljesen elfogyott minden levegőm.

-És mikor ismerhetjük meg a szerencsés srácot?-kérdezte mosolyogva anya.

Megvontam a vállam. Még azt sem tudom mi lesz! Most egyelőre még tisztázni kéne vele a dolgokat. Azt sem tudtam, erre mikor lesz alkalmam, hiszen szegényt jól lekoptattam, nem is tudom, szóba fog-e állni még velem.

Már sokkal boldogabb voltam, teljesen felfrissültem, szépen fel is öltöztem. Valamilyen hirtelen felindulásból a szüleim vacsorázni akartak vinni. Ez kicsit furcsa volt, mert azt hiszem 7 éves lehettem, mikor utoljára együtt ettünk. Nem érdekelt, beleegyeztem! Ismertem egy jó kis helyet valahol a királyi palota mellett. A neve találó volt: Restaurang - magyarán étterem. Hangulatos volt, már nem is emlékszem ki mutatta nekem, úgy gondoltam jó lenne itt megvacsorázni. A szüleim megengedték (és nem is volt kedvem átöltözni), hogy Wandaként mehessek. Ez nagyon szuper dolognak számít tőlük!
Ahogy beléptem, megéreztem a vanilíás füstölő illatát, amit keveredett mindenféle más illattal. Egy kedves pincér odavezetett minket az asztalunkhoz, majd felvette a rendelést. Amíg várakoztunk, újra belemerültünk egy beszélgetésbe. Aztán a szomszéd asztalnál meghallottam egy ismerős hangot, így azonnal elhallgattam és velem egyidőben Ő is...
Döbbenten fordultam meg, aztán összeütközött a tekintetem azokkal a jól ismert barna szépségekkel. Eric is meglepetten nézett rám. Mostmár emlékszem ki mutatta ezt a helyet, a fenébe!
-Szia Wanda!-köszönt vidáman, miközben felpattant a székből, megállt mellettem és felém nyújtotta a kezét. Mosolyogva engedtem, hogy kezet csókoljon, majd illedelmesen bemutatkozott a szüleimnek.
-Eric Saade!-hajolt meg. Anya elmosolyodott, apa pedig összehúzott szemekkel fürkészte a fiú tekintetét. Az első találkozás. Amilyen szerencsém volt, Eric pont egy családi összejövetel alkalmából jött ide, így az egész családjával volt lehetőségem találkozni. Megismertem Marlene-t és Walid-ot, akik a szülei. Elmesélte, hogy már elváltak, de azért ilyenkor mindig eltűrik egymást. Találkoztam Linával, aki a testvére és az öt féltestvérével is. Határozottan megkértek minket, hogy csatlakozzunk hozzájuk és mivel semelyikünk sem ellenkezett, boldogan helyet foglaltam egy kislány mellett. Göndör fekete tincsei lazán omlottak a vállára, és mikor látta, hogy melléülök, rögtön felém fordul:
-Te vagy Eric új barátnője?-kérdezte. Kicsit meglepődtem, én erről még nem is hallottam. A popsztár hirtelen közénk állt, mielőtt felelhettem volt és azt mondta, hogy most inkább együnk. Bambán néztem a srác után, nem értettem ezt az egészet. De majd kiderítem! Pár percen belül kihozták az italokat. Mikor a pincér letett elém a poharat, elkaptam a karját.
-Elnézést, én nem ezt kértem!-mutattam a bögrére, amiben valamilyen forró folyadék gőzölgött. Hiányoltam a barack levemet...
-Sajnálom, elfogyott, amit ön kért, hoztam helyette mást!-felelt illedelmesen, majd otthagyott. Nem gondoltam hogy árthat, szóval beleittam. A harmadik korty után ráismertem az ízére és azonnal kiköptem. Mindenki csodálkozva nézett rám, amit nem is értek. Egy elegáns étteremben nem köphetem ki az italt? Micsoda hülyeség ez! A cinizmust még gyakorolnom kell, de miután végre mindenki visszafordult, ijedten kaptam a bögre után. Azonnal felismertem ezt az aromát, amit már nem először kóstoltam. Benne volt a varázslat... Az Eric-féle varázslat.
Kétségbeesetten kapkodtam a fejem. Mindenki beszélgetett, már senki sem figyelt rám, egy valakit kivéve.
Azt, aki mosolyogva várta a tea hatását....