2011. november 15., kedd

18.rész - A szakítás

Hello...
Hát sokat gondolkoztam ezen a fejezeten... Szerintem túl rövid lett és hát nem tudom, annyira nem lett jó.
De ígérem! Nem sokára érdekes dolgok történnek majd... ;)
Puszi: Anna Love ♥



"Megtaláltam azt, akit az én lelkem szeret."

Olyan érzésem volt, mintha valaki belémrúgott volna. Ez nem csak képletesen mondom, mert Wanda megbotlott bennem... Megszeppenve, kissé még álmosan ültem fel.
-Szia!-köszönt a lány nagyokat pislogva.
-Szia...-mosolyogtam.-Kössz az ébresztést!
-Jaj, bocsi, nem akartam!-magyarázta.-Nem tudtam, hogy itt vagy...
Legyintettem, majd felálltam és kimentem a fürdőszobába. Megmostam az arcom és a tükörbe néztem. Egy idegen bámult vissza rám. Nem ismertem magamra. Amit tegnap este tettem az egy borzalmas dolog volt! Túl sok mindent mondtam Wandának, amit nem szabadott volna. De hát ő rontott el mindent! Én nem akartam gonosz lenni, mert annak nevezett, tudom, hogy csak viccből, de nagyon rosszul esett. Ezt azonnal meg kell beszélnem vele!
Kirohantam a fürdőből, de Wanda sehol nem volt. Itt hagyott... Nem, nem és nem ezt meg kell beszélnünk, most rögtön. Az iPhone-omért kaptam és tárcsáztam Markot.
"One for the money and the free rides..."-hallottam az éjjeli szekrényről a telefonját. A mobilon az én képem villogott. Várjunk! Valami nem stimmel. Mark nem is járt ebben a szobában?! Csak Wanda...
Hát biztos csak telefont cseréltek! Aztán rezegni kezdett a telefon. "Üzenet: Mollytól"
Tudom, hogy illetlen dolog mások dolgait olvasgatni, de megnyitottam az SMS-t.
"Szia Wanda! Tegnap kicsit meglepődtem, mikor megjelentetek Markkal. Ki volt az? Annyira érdekel! Hívj fel lécci! Puszi: Molly"
Nem teljesen értettem. Visszaírtam a barátnőmnek: "Hol vagy?"
Mivel nem sejthette, hogy én vagyok az, gyanútlanul visszaírt: "Hálónkban..."
Sietős léptekkel rohantam a szobánk felé, és az ajtóban összeütköztem Mollyval, aki elejtette a telefonját.
-Szia!-mosolygott kedvesen, de erre nem tudtam mit válaszolni. Dühös voltam, mert tudtam, hogy ezek hárman eltitkolnak előlem valamit...
-Engem is érdekelne, hogy ki volt az.-közöltem, miközben összefontam a karjaim. A barátnőm értetlenül nézett rám. Nem esett le neki.
-Ki volt Mark?-kérdeztem, aztán a lány a szája elé tette a kezét. Megértette, amit akartam kérdezni, de nem felelt. Kezdett idegesíteni a dolog.
-Molly!-szóltam.-Mi folyik itt?
-Eric, tudod...-dadogta.-Ezt, ezt nem mondhatom el!
Ezen meglepődtem. Mi mindig megosztottunk egymással mindent, soha nem titkoltunk el semmit! Ezt meg is mondtam neki, mire mérgesen összehúzta a szemöldökét.
-Ja, persze! Te tényleg mindent bevallottál nekem?-kérdezte és értettem, hogy miért a 'bevall' igét használta. Én sem voltam teljesen őszinte, főleg az érzéseimmel kapcsolatban.
-Figyelj Molly, ha tudni akarod, akkor...-kezdtem magyarázkodni.
-Tudom!-fojtotta belém a szót, és én nagyon ledöbbentem. Tud róla? Tudja, mit érzek Wanda iránt? Ez sokkoló volt hallani, főleg a barátnőmtől. Most elérkezett az a pillanat, amikor vége...
-Sajnálom!-hajtottam le a fejem. Molly beletúrt a hajamba, majd felemelte a fejemet és megcsókolt.
Ez volt a búcsú. A lány elengedett és csak annyit mondott:
-Szerezd meg!
Halványan elmosolyodtam és bólintottam. Boldog voltam, hogy nem haragban válunk el. És ezek után tudtam, hogy Wanda már nyugodtan velem lehet. Nem tudtam parancsolni a lábaimnak, máris indultam volna, de mégis megálltam.
-Ki volt Mark?-kérdeztem.
-Majd Wanda elmondja, ha akarja...-mosolygott Molly, majd bement a szobába.

2 megjegyzés:

  1. Szia! :D
    Kicsit késve, de elolvastam az eddig kihagyott fejezeteket is. :)) A reakcióm pedig a waow, nagyon tetszett, kíváncsi vagyok a folytatásra! :))
    Puszii, adadel♥

    VálaszTörlés
  2. Köszi, sajnos most várni kell egy kicsit a folytatásra, de hozom őket! ;)

    VálaszTörlés