16.rész - Az újabb buli

Sziasztok!

Jaj, annyira izgatott vagyok emiatt a fejezet miatt...

Szerintem nagyon jól kitaláltam, és nagyon remélem, hogy jó visszajelzéseket kapok majd. :)

Akkor nem is húzom tovább!

Jó olvasást! :)

Anna Love ♥

"Csókkal köszönt le ránk a fény / Azt súgta, hogy el ne engedj még"

Tudtam, hogy most biztonságban vagyok, hiszen Tom itt van velem, mint Mark. Mikor beléptünk a házban, próbáltam meglepett lenni, ami valamennyire sikerült is, de szerintem Tom jobban meglepődött, mint én. Aki viszont a legjobban meglepődött, az Molly volt. A vendégek érkezésére nagy boldogan jött ki a konyhából, de majdnem eldobta a sütis tálat, mikor meglátott engem és "Markot". Eric még pakolászott, úgyhogy gyorsan megsúgtam neki, hogy minden oké és majd megbeszéljük. A többi vendég kb 40 perc múlva érkezett meg. Sok ismerős arc boldogan köszöntött. Nagyon örültem, hogy egy újabb király Saade bulin vehetek részt. Az a vicces, hogy Eric még megtanított pár tánclépést a karaoke előtt, hogy a legjobb showt adhassuk a vendégeknek. Odakint mindenki táncolt, beszélgetett meg kajált és amikor Eric kiállt a színpadra, hatalmas taps fogadta.
-Sziasztok gyerekek! Örülök, hogy megint itt vagytok!-mondta a mikrofonba.-A buli még csak most veszi kezdetét! Gondolom tudjátok, hogy kinek a tiszteletére gyűltünk ma össze?-nézett mosolyogva rám, miközben a színpad alján biccentettem. Értettem mit akar mondani...
-Akkor ez a dal most szóljon neki!-fordult vissza a popsztár, majd elindult a zene és kezdetét vette a buli:

Jó érzés az, amikor másoknak tetszik amit csinálunk. Értem Eric miért mondja folyton ezt...
Mi egy számmal végeztünk, amíg a többiek próbálnak valamit összedobni, mi pihenhetünk. Lihegve dőltem a kanapéra, nagyon fárasztó ám ez a sok táncolás. Már majdnem elaludtam, mikor éreztem, hogy valaki leül mellém. Óvatosan felnéztem és Eric tartott felém egy poharat.
-Teát?-kérdezte mosolyogva.
Miközben felültem, elvettem a sráctól a bögrét és belekortyoltam a teába. Jól esett, bár kicsit fura izé volt, de nem igazán érdekelt, mert az ajtóban megjelentek a többiek. Jöhet a második produkció. Mikor felálltam, kicsit megszédültem, de Eric utánam kapott, így nem estem el. Egy mosollyal köszöntem meg kedvességét, majd újra visszamentünk a színpadhoz. Miközben együtt adtuk elő az If I Told U Once-ot, valahogy mintha egyre kevésbé lettem volna ott köztük. És a szám végére már egyáltalán nem emlékszem. Fogalmam sincs, mi történt ezek után...

Hirtelen kinyitottam a szemem. Mikor körülnéztem, megint ugyanabban a szobában voltam, ahol a legutóbb, de most nem voltam egyedül! Felkeltem az ágyból és aztán az első lépés után elestem. Ijedten fordultam meg. Egy másik megszeppent arccal találtam magam szemben. Ott feküdt a padlón az ujjatlan izompólójában és farmerban. Fekete haja kuszán állt a fején és álmos tekintetével nézett rám.
-Szia!-köszöntem nagyokat pislogva.
-Szia...-mosolygott.-Kössz az ébreszést!
-Jaj, bocsi, nem akartam!-magyaráztam.-Nem tudtam, hogy itt vagy...
Eric legyintett, majd felállt és átment a fürdőbe.
-Pszt!-hallottam oda kintről. Az ajtó épp csak résnyire volt kinyitva, de így is láttam Tomot. Halkan kimentem és üdvözöltem a haveromat, aki folyamatosan csak mosolygott. Egy idő után már kezdett idegesíteni, mert nem értettem mi lehet számára olyan szórakoztató.
-Mi van?-kérdeztem.
-Csak gratulálni szeretnék...-nyújtotta ki a kezét.
-Mégis mihez?-értetlenkedtem, mire Tom arckifejezése megváltozott.
-Úristen, te!-fogta a fejét.-Nem emlékszel semmire?
Megráztam a fejem. A srác tátott szájjal mered rám. Nem értettem, mit akar mondani, de valami olyan történhetett, ami nem hétköznapi. Megfogta a kezem és maga után vonszolt.
-De Eric!-mutattam vissza az ajtó felé.
-Ezt meg kell beszélnünk, most nincs idő rá, hogy elbúcsúzz!-fordult vissza Tom.
-Legalább egy üzenetet!-kérleltem.
-SMS, a kocsiból!-rántott egy nagyot rajtam, majd kimentünk a házból és a kocsijával hazavitt.

Otthon senki nem volt, ugyanis Mika ilyenkor dolgozik. Még mindig nem értettem a barátom, hogy miért viselkedik ilyen furán, de aztán leültetett a kanapéra és megállt előttem.
-Tényleg nem emlékszel semmire?-kérdezte, miközben az arcomat fürkészte.
-Tényleg!-mondtam halál komolyan.
-Oké, akkor...-ült le mellém.-Mire emlékszel utoljára?
-Amikor az első What's Up! számot énekeltük, már nem voltam teljesen magamnál.-ismertem be.-Miután megittam azt a teát...
Úgy csapott belém ez a felismerés, mint ha egy villám lett volna. A múltkor is! Teát ittunk a buli alatt, ugyanilyen lehetett, mert akkor sem emlékeztem semmire. Csak is az lehetett az oka! Tom most még jobban kereste a válaszokat a szememben.
-Tudom mi miatt van...-húztam el a számat.
-Mi volt a 3. szám, amit előadtatok?
Próbáltam koncentrálni a tegnap estére...


-Szép volt!-tapsolt Molly, mikor lejöttünk a színpadról. Mosolyogva bólintottam, de nem voltam teljesen jól. Fájt a fejem, a karom, a lábam... Nem tudom, hogy ez ennyire észrevehető volt-e, vagy csak ő vette észre, mert egyedül ő kérdezett rá.-Minden rendben?
Kissé kábultan megráztam a fejem. Tudom, hogy ezzel csak megijesztettem a lány, de tényleg nem voltam jól. Molly azonnal odasietett Erichez. Biztos voltam benne, hogy rólam volt szó, mert Eric rögtön felémpillantott, majd odajött hozzám.
-Rosszul vagy?-nézett mélyen a szemembe, mire bólintottam. Láttam mindkettőjük arcán a kétségbeesést...
Eric körülnézett, majd betámogatott a házba. -Hagyjuk a többieket!-mondta, majd az ölébe vett és felvitt az emeletre.
Ezek után hiába erőltettem meg magam, már tényleg nem maradt meg semmi.
-És már rám se emlékszel?-kérdezte Tom, mire összeráncoltam a szemöldökön.
-Nem...-feleltem.-Miért?
-Akkor elmondom, ezek után mi történt...-sóhajtott Tom.

Éppen a szoba melletti mosdóból jöttem ki, mikor megláttam Ericet, aki a kezében fogott téged. Nagyon megijedtem, mert sápadt voltál és már a szemedet sem tudtad nyitva tartani.
-Mi a baja?-néztem rád ijedten.
-Rosszul van...-felelt Eric, miközben aggódva nézett rád.-Lefektetem...-majd bement a szobába.
Kétségbeesetten várakoztam az ajtó előtt, mikor megszólaltál...

-Szeretlek...-fejeztem be a mondatát, mert ekkor hirtelen úgy lepergett előttem az éjszaka összes eseménye. A buli, a rosszullét, Tom, Eric és a csók...