2011. november 13., vasárnap

15.rész - Tom felbukkan...

Hali!

Tom felbukkan...
Érdekes. Remélem azért tetszeni fog! :)
Puszi: Anna Love ♥
u.i.: Szavazás a jobb oldalon! Ha érdekel titeket, hogy miről szólna, akkor írjatok a mailemre! (Oldalt az is ott van!) :*
u.i.: És még annyit! 10 napos a blog: 1800-on túl... :') Köszönöm! :)


"Ő itt Tom... Aki most a legnagyobb segítsége Wandának... És aki bizonyítja, hogy a barátok mindig kiállnak egymás mellett..."

-Mark, dobd ide a ragasztót!-kiabált le a létráról Eric. Miután segítettem neki, elégedetten mászott le és csodálta a művét. Egy hatalmas 'Üdv újra itt Wanda!' felirat díszelgett a nappaliuk közepén. Azért ennyire nem kell túl reagálni, végül is csak Wanda jön... Kezdem megérteni Mollyt.
-Nekem mennem kell!-szóltam az órámra nézve.-Jó bulizást, sziasztok!
-Szia Mark!-köszöntek, majd kiléptem a mínusz 100 fokba.
Ahogy haza felé menet próbáltam végiggondolni a ma történteket. Eric hajnali 5-kor telefonált, hogy segítsek díszíteni. Egész nap sütöttem, főztem, díszítettem, takarítottam. Szerintem még Eric sem tudja, hogy mi van a fejében! Amellett, hogy egész nap Wanda volt a téma, milyen zenét szeret, mi a kedvenc filme, stb., a popsztár folyamatosan leste barátnője minden mozdulatát és segítette bármikor. De az érzései mintha össze-visszakavarognának a fejében. Egy hirtelen dudaszó zökkentett ki a gondolatiamból. Ijedten fordultam meg, de mikor megláttam az ismerős Opelt megnyugodtam. A sofőr lehúzta az ablakot, és menő napszemüvegét az orrahegyére csúsztatva a két barna szemével nézett rám.
-Elvigyelek?-kérdezte, miközben mosolyogva fújt egy rágólufit.
-Köszi, már úgy szétfagytam...-húztam össze a kabátomat, majd beültem az anyósülésre.
Eric a gázba taposott és lassan elindultunk a csúszos úton. Némán ültünk egymás mellett, szinte egész út alatt. Már láttam a házunkat és arra számítottam, hogy lassítunk, de a popsztár elhajtott a házunk mellett.
-Eric!-fordultam felé.-Túlmentél!
-Gondoltam gyere ki te is a tesódhoz!-vonta meg a vállát.
Kisebb sokkot kaptam. Nem találkozhatok Wandával, mert én vagyok Wanda!
-Eric, vigyél vissza!-követeltem.
-Nem...-közölte egyszerűen.
Döbbenten néztem a srácra. Egyszerűen leszólt ezzel a mondatával. Mit tehetek ilyenkor? Könyörgök Ericnek, mint egy kislányka, hogy álljon meg vagy egyszerűen hagyom? A másodikat választottam. Fogalmam sincs, milyen felindulásból, de igen, hagytam. Ezek után azon kellett gondolkodnom, hogy mit fogok most tenni.

-Már leszállt a gépe!-mutatott a kijelző Eric.
Én egyre idegesebb lettem. Leültünk a termál ajtajával szembe, a popsztár pedig minden egyes ajtónyílásnál felnézett. A végén már én is mindig felkaptam a fejem és azon gondolkodtam, most mit fogok tenni. És akkor jelent meg az ajtóban menő barna kabátban és napszemüvegben, a sátánnal az oldalán a segítségem. Szerencsére Eric nem ismerte fel Tomot.
-Mi megyek a mosdóba!-böktem a WC felé, mire a srác bólintott, majd újra az ajtó felé kapta a tekintetét.
Tom és Alexa éppen a mosdó előtt haladtak el, így a következ pillanatban belöktem a volt haveromat az ajtón.
-Mi a...!?-próbált reagálni, de mivel befogtam a száját, nem nagyon volt rá esélye. Hallottam kintről Alexandra kiabálását, de ez a fiú WC, ide nem jöhet be. Kinyitottam az első fülkét és Tommal együtt bezárkóztam. Láttam az arcán, hogy idő közben felismert, ezért engedtem a szorításból.
-Mégis mit művelsz?-nézett hitetlenül.
-Kérlek segíts!-könyörögtem.
-Ha jól emlékszem nem így váltunk el...-húzta gúnyos mosolyra a száját, majd utánozni kezdett.-Hogy lehetsz ilyen szemétláda? Most végeztem veled, soha többé nem akarlak látni, az a csepp bizalom, ami kettőnk között volt, annak vége! Felőlem el is tűnhetsz, akár most rögtön, mert már nem vagy rád kíváncsi, húzz el!
-Tudod, marha vicces vagy!-mondtam cinikusan.-Mindent megmagyarázok, csak játszd el kérlek, hogy te vagy Mark!
-És mégis miért tenném?-fonta össze a két karját.
-Barátok voltunk...-hajtottam le a fejem. Reméltem ezzel megmagyaráztam. Tom levette a fejemről a sapit meg a parókát és a sajátjára tette. Mosolyogva adtam át a ruhákat és aztán felvettem a 'dugi Wanda szerkóm'.
Óvatosan kinéztem. Eric még mindig a széken figyelte az ajtót, hátha Wanda kilép rajta. Viszont az ajtót hirtelen valaki kitárta. Ellenségemmel találtam szembe magam, aki annyira meglepetten bámult rám, mint én rá. Tom gyorsabban reagált, majd berángatta barátnőjét az ajtón.
-Mi folyik itt?-kérdezte Alexa azon az idegesítő hangján, majd rám nézett.-Ez mit keres itt?-mutatott rám.-És te meg!?-nézett barátjára.
-Alexa nyugi, mindent elmagyarázok, csak kérlek maradj itt!-kezdett kifelé lökdösni az ajtón.
Hirtelen kirántott Tom elől és nagyon erősen megszorította a karomat, úgyhogy a hatalmas műkörmei beleálltak a testembe.
-Hogy mered elvenni tőlem?-nézett dühösen a szemembe.
-Alexa! Nem történt semmi, csak kérlek eressz el!-könnyekkel küszködve próbáltam kimászni a kezei közül, de a lány csak nem eresztett. Ebből látszik, hogy megváltoztam. Régen simán lekevertem volna neki kettőt és elintéztem volna a dolgot, de most nem...
Tom fogta a barátnője kezét és jó kicsavarta. Mindketten döbbenten néztünk rá.
-Mit képzelsz te magadról?-vágta pofon Alexa.
A srác elharapta a száját, ami vérezni kezdett. Próbált uralkodni magán és aztán azt mondta:
-Csak megvédem a legjobb barátnomat!
Azt hiszem Alexandra itt vesztette el a türelmét, mert szó nélkül kiviharzott a mosdóból. Tomra néztem, aki próbált elállítani a vérzést a száján.
-Akkor most...-kapkodtam a fejem az ajtó és a srác között, mire odajött hozzám.-Vége?
A fiú bólintott. Pár könnycsepp gördült le az arcomon. Képes volt feladni azért a barátnőjét, hogy megvédjen engem. Láttam, hogy elsírtam magam, ezért megölelt, aztán mosolyogva megkérdezte:
-Akkor mit is kell tennem?
És nem is felejtette el. Elmagyaráztam neki pár tőmondatban a lényeget, hogy menjen oda Erichez és aztán majd én is odamegyek. Csak viselkedjen úgy, mintha Mark lenne...

Tökéletesen sikerült a tervem. "Mark" odament Erichez, aki nem vette észre a cserét, aztán hátulról megöleltem a popsztárt, aki mosolyogva fordult felém és ő is megölelt. Miközben összeölelkezve álltunk, átnéztem a srác válla felett. Tom kacsintott egyet, mert most választ kapott egy régebbi kérdésére...
-Melyik srác az?-olvastam le a szájáról ugyanazt a kérdést, ami már egyszer feltett nekem, én pedig most az örömtől való könnyeimmel küszködve annyit tátogtam:
-Ő...-pillantottam mosolyogva a srácra, aki éppen szorosan ölelte a derekam.

2 megjegyzés:

  1. Hát igen, a jó barát nagy kincs. :)

    Nem tudom... Mollyit nem idegesíti egy picit Eric viselkedése? (De lehet, hogy csak én siklottam át azon a részen ahol írtad. Úgyhogy bocsi, hogy ilyen hülye kérdéseket teszek fel)
    Hm... egy picit sok lett a szóismétlés...

    VálaszTörlés
  2. hát igen, a párbeszédekre meg a szóismétlésekre figyelnem kell még... :/
    hogy mollyt miért nem idegesíti ez még nem akarom elárulni, de hamar kiderül... :D

    VálaszTörlés