Hello! :)
Tegnap elég későn készültem el a 9.résszel akkor írtam, hogy köszi a 400-at. Reggel pedig elámultam! Túl az 500-on??? Már lassan a 600-at is megközelítjük!Wow, nagyon köszi! :*
Magyarázkodás és a rádöbbenés...
Ehhez nagyon fontos, hogy megnézzétek a rész végén található videót, ha nem az egészet, akkor az utolsó 20 másodpercet! :)
Szerintem ti is rádöbbentek, nem csak Wanda!
Én úgy érzem, hogy nagyon jól sikerült a fejezet, remélem nektek is nagyon fog tetszeni!
Jó olvasást! ;)
Reggel (azaz inkább délben) az a tipikus 'estenagybulitnyomtunkésmostmindenkiapaldónszunyál' hangulat uralkodott. Én is (mint Wanda) valahogy így ébredtem, de valamilyen rejtélyes módon, egy ágyban voltam. A szoba hatalmas volt és senki más nem volt rajtam kívül a helyiségben. Körülnéztem, a látvány nagyon megfogott. Mindenhol képek Ericről (és Mollyról). Olyanok, amiket még soha nem láttam. Aztán észrevettem egy kis papírt az éjjeliszekrényen. Mosolyogva olvastam el a szöveget, ami nagyon meghatott:
"Nagyon jó voltál az este és köszönöm... Love/E."
Nem értettem, hogy mit köszön, de örültem. Halkan kiosontam a szobából, próbáltam megkeresni az elhagyott álruhámat. Miután megtaláltam a földön, elbújtam és felöltöztem. Valami olyan kinézetet akartam varázsolni magamra, amiről elhiszik, hogy Mark tényleg szörnyű éjszakán van túl. Egy idő után feladtam és megkerestem a srácokat. Alig bírtam ki nevetés nélkül, mert a 3 barátom kényelmesen szundikált a konyhapulton. Az egyik félig a mosogatóban feküdt, a másik a turmixgépet ölelgette, szóval ők is jól el voltak az éjszaka. Gondoltam hagyom őket, és odébb álltam, amikor beleütköztem Ericbe. Ő is abban az 'egészéjjelébrenvoltam' hangulatban volt, amin jót mosolyogtam, mert nagyon jól állt neki.
-Jó reggelt, hogy vagy?-kérdezte álmosan. Milyen rendes, hogy törődik velem. Mármint Markkal...
-Köszi, már jobban!-feleltem.-Jó volt a buli?
-Csak annyit mondok, fantasztikus a tesód!-wow!-Olyan bulit nyomott, megyek és megnézem!-indult el az emelet felé.
-Várj!-szóltam utána halkan.-Wanda hazament, mert a szüleink nem igazán szerették volna, hogy eljöjjön, szerintük rossz hatással van rám, ezért a 9 órás járattal el is ment!-hazudtam.
-Oh, nem is köszönt...-görbült le Eric szája.-Gyere, hátha itt hagyott valamit!-rángatott fel lelkesen. Nem értettem mi ez a nagy jókedv, de követtem, mert tudtam, hogy Wanda hagyott neki odafent valami!
A szobába lépve a popsztár rögtön a szekrényre nézett, ahol a papírt hagyta, de az már nem volt ott, a helyén egy másik cetli volt. Felkapta és olvasni kezdte:
"Kedves Eric, nagyon jól éreztem magam az este, örülök, hogy itt lehettem! Sajnos korán le kellett lépnem, de remélem jöhetek máskor is! Puszi: Wanda"
Igaz, hogy háttal állt, de tudtam, hogy elmosolyodott.
-Mondd meg neki, hogy máskor is szívesen várom!-fordult meg, mire én is elmosolyodtam és bólintottam.
Ezt a szép pillanatot a Blue törte meg, amikor a zsebemben elkezdtek énekelni. Felkaptam a telefonom és apa a boldogságomat összetörve szólt bele a készülékbe.
-Még is mit képzelsz!-kiabálta úgyhogy, hogy még Eric arckifejezése is megváltozott. Feltartottam az ujjam és kimentem a szobából.
-Apa, figyelj ez most nem a legjobb pillanat!-húztam el a szám.
-A következő géppel megyünk és ott megbeszéljük!-mondta nagyon komolyan, majd lecsapta a telefont.
Megsemmisülve álltam a folyosón, mégis hogyan tudták meg? Voltak újságírók is? Eric a vállamra tette a kezét és mikor megfordultam, ismét aggódó tekintettel nézett rám.
-Minden rendben?-érdeklődött.
-Hát a szüleim idejönnek, mert olvasták, hogy mi történt tegnap...-sóhajtottam, mire Eric megértően bólintott. Szerintem sejtette, hogy Wandáról lesz szó, csak ő nem tudhatta, hogy én leszek nagyon leszidva. Próbáltam visszafojtani a könnyeimet, de mikor éreztem, hogy nem fog menni, megfordultam.
-Kérlek, mondd meg a srácoknak, hogy majd hívom őket és még beszélünk!-csuklott el a hangom.
-Oké...-súgta halkan a popsztár, majd elindultam haza.
Megpróbáltam felkészülni rá, hogy mit kapok, talán itt maradnak és felügyelik minden lépésemet vagy Mikát szidják le, mert elengedett egy ilyen helyre? Mondjuk most éppen nem volt otthon, mert dolgozott és így csak engem tudtak feddni. Kopogtak. Tudtam, hogy megérkezett a vég, próbáltam az utolsó pillanatokat kiélvezni, majd kinyitottam az ajtót és apám beviharzott rajta.
-Buli? Majdnem lebuktál kislányom, ilyenkor eszednél vagy?-kopogtatta meg a fejem.
És ekkor elkezdődött a 2 órán át tartó kiabálás, sopánkodás és mi egymás, mikor valaki kopogott. Erre mindannyian elhallgattunk. Ki lehet az? Szüleim érdeklődve néztek rám. Én nem vártam senkit, talán Mikához jöttek, de azért kinyitottam az ajtót.
-Molly?-néztem totál ledöbbenve az ajtóban álló lányra.
-Szia Mark!-köszönt vidáman a lány.-Rosszkor jöttem?-nézett körbe.
Megfordultam, de apám bólintott, anyám pedig a fejét csóválta.
-Gyere csak be!-invitáltam.
-Nem akarok zavarni, csak hoztam egy kis sütit meg elhoztam a tegnapi videókat!-emelt fel egy medvés pendrive-t. Előkaptam a laptopom és beledugtam az adattárolót. Addig Molly bemutatkozott apának és anyának. Miután mindent átmásoltam visszaadtam neki a kismacit, majd a lány mosolyogva elment. Már kapcsoltam volna ki a gépet, mikor anya megszólalt:
-Nekünk meg se mutatod?
Kicsit haboztam. Fogalmam sincs, milyen részletek lettek felvéve a tegnap estéből, de végül rábólintottam és elindítottam az első felvételt. A Rockefeller Streetet így látva, el se tudtam képzelni, hogy az én voltam. Aztán jöttek a különböző videók, hogy énekeltünk meg minden, de akkor megjelent az a rész, amin nagyon meglepődtem. Annyira benne voltam az éneklésben és a táncolásban, hogy észre se vettem, hogy Eric mit csinált...
Ebben a produkcióban (ami hihetetlenül jól sikerült) leginkább táncosként voltam beállítva, de néha énekeltem és a felvétel végére nem is emlékeztem. Most viszont a döbbenettől mozdulni sem tudtam:
Anya és apa szó nélkül felálltak. Mindketten adtak egy puszit a fejemre, aztán otthagytak a gondolataimmal... és persze Erickel....
Ehhez nagyon fontos, hogy megnézzétek a rész végén található videót, ha nem az egészet, akkor az utolsó 20 másodpercet! :)
Szerintem ti is rádöbbentek, nem csak Wanda!
Én úgy érzem, hogy nagyon jól sikerült a fejezet, remélem nektek is nagyon fog tetszeni!
Jó olvasást! ;)
"Baby 'cause I miss I miss you so
I would never ever let you go
Baby 'cause I need I need your love
I am sure I never get enough
Baby let me start a new Romance
I would never ever have this chance
I never ever find another you (another you)
Oh I swear the lide of love its true"
Reggel (azaz inkább délben) az a tipikus 'estenagybulitnyomtunkésmostmindenkiapaldónszunyál' hangulat uralkodott. Én is (mint Wanda) valahogy így ébredtem, de valamilyen rejtélyes módon, egy ágyban voltam. A szoba hatalmas volt és senki más nem volt rajtam kívül a helyiségben. Körülnéztem, a látvány nagyon megfogott. Mindenhol képek Ericről (és Mollyról). Olyanok, amiket még soha nem láttam. Aztán észrevettem egy kis papírt az éjjeliszekrényen. Mosolyogva olvastam el a szöveget, ami nagyon meghatott:
"Nagyon jó voltál az este és köszönöm... Love/E."
Nem értettem, hogy mit köszön, de örültem. Halkan kiosontam a szobából, próbáltam megkeresni az elhagyott álruhámat. Miután megtaláltam a földön, elbújtam és felöltöztem. Valami olyan kinézetet akartam varázsolni magamra, amiről elhiszik, hogy Mark tényleg szörnyű éjszakán van túl. Egy idő után feladtam és megkerestem a srácokat. Alig bírtam ki nevetés nélkül, mert a 3 barátom kényelmesen szundikált a konyhapulton. Az egyik félig a mosogatóban feküdt, a másik a turmixgépet ölelgette, szóval ők is jól el voltak az éjszaka. Gondoltam hagyom őket, és odébb álltam, amikor beleütköztem Ericbe. Ő is abban az 'egészéjjelébrenvoltam' hangulatban volt, amin jót mosolyogtam, mert nagyon jól állt neki.
-Jó reggelt, hogy vagy?-kérdezte álmosan. Milyen rendes, hogy törődik velem. Mármint Markkal...
-Köszi, már jobban!-feleltem.-Jó volt a buli?
-Csak annyit mondok, fantasztikus a tesód!-wow!-Olyan bulit nyomott, megyek és megnézem!-indult el az emelet felé.
-Várj!-szóltam utána halkan.-Wanda hazament, mert a szüleink nem igazán szerették volna, hogy eljöjjön, szerintük rossz hatással van rám, ezért a 9 órás járattal el is ment!-hazudtam.
-Oh, nem is köszönt...-görbült le Eric szája.-Gyere, hátha itt hagyott valamit!-rángatott fel lelkesen. Nem értettem mi ez a nagy jókedv, de követtem, mert tudtam, hogy Wanda hagyott neki odafent valami!
A szobába lépve a popsztár rögtön a szekrényre nézett, ahol a papírt hagyta, de az már nem volt ott, a helyén egy másik cetli volt. Felkapta és olvasni kezdte:
"Kedves Eric, nagyon jól éreztem magam az este, örülök, hogy itt lehettem! Sajnos korán le kellett lépnem, de remélem jöhetek máskor is! Puszi: Wanda"
Igaz, hogy háttal állt, de tudtam, hogy elmosolyodott.
-Mondd meg neki, hogy máskor is szívesen várom!-fordult meg, mire én is elmosolyodtam és bólintottam.
Ezt a szép pillanatot a Blue törte meg, amikor a zsebemben elkezdtek énekelni. Felkaptam a telefonom és apa a boldogságomat összetörve szólt bele a készülékbe.
-Még is mit képzelsz!-kiabálta úgyhogy, hogy még Eric arckifejezése is megváltozott. Feltartottam az ujjam és kimentem a szobából.
-Apa, figyelj ez most nem a legjobb pillanat!-húztam el a szám.
-A következő géppel megyünk és ott megbeszéljük!-mondta nagyon komolyan, majd lecsapta a telefont.
Megsemmisülve álltam a folyosón, mégis hogyan tudták meg? Voltak újságírók is? Eric a vállamra tette a kezét és mikor megfordultam, ismét aggódó tekintettel nézett rám.
-Minden rendben?-érdeklődött.
-Hát a szüleim idejönnek, mert olvasták, hogy mi történt tegnap...-sóhajtottam, mire Eric megértően bólintott. Szerintem sejtette, hogy Wandáról lesz szó, csak ő nem tudhatta, hogy én leszek nagyon leszidva. Próbáltam visszafojtani a könnyeimet, de mikor éreztem, hogy nem fog menni, megfordultam.
-Kérlek, mondd meg a srácoknak, hogy majd hívom őket és még beszélünk!-csuklott el a hangom.
-Oké...-súgta halkan a popsztár, majd elindultam haza.
Megpróbáltam felkészülni rá, hogy mit kapok, talán itt maradnak és felügyelik minden lépésemet vagy Mikát szidják le, mert elengedett egy ilyen helyre? Mondjuk most éppen nem volt otthon, mert dolgozott és így csak engem tudtak feddni. Kopogtak. Tudtam, hogy megérkezett a vég, próbáltam az utolsó pillanatokat kiélvezni, majd kinyitottam az ajtót és apám beviharzott rajta.
-Buli? Majdnem lebuktál kislányom, ilyenkor eszednél vagy?-kopogtatta meg a fejem.
És ekkor elkezdődött a 2 órán át tartó kiabálás, sopánkodás és mi egymás, mikor valaki kopogott. Erre mindannyian elhallgattunk. Ki lehet az? Szüleim érdeklődve néztek rám. Én nem vártam senkit, talán Mikához jöttek, de azért kinyitottam az ajtót.
-Molly?-néztem totál ledöbbenve az ajtóban álló lányra.
-Szia Mark!-köszönt vidáman a lány.-Rosszkor jöttem?-nézett körbe.
Megfordultam, de apám bólintott, anyám pedig a fejét csóválta.
-Gyere csak be!-invitáltam.
-Nem akarok zavarni, csak hoztam egy kis sütit meg elhoztam a tegnapi videókat!-emelt fel egy medvés pendrive-t. Előkaptam a laptopom és beledugtam az adattárolót. Addig Molly bemutatkozott apának és anyának. Miután mindent átmásoltam visszaadtam neki a kismacit, majd a lány mosolyogva elment. Már kapcsoltam volna ki a gépet, mikor anya megszólalt:
-Nekünk meg se mutatod?
Kicsit haboztam. Fogalmam sincs, milyen részletek lettek felvéve a tegnap estéből, de végül rábólintottam és elindítottam az első felvételt. A Rockefeller Streetet így látva, el se tudtam képzelni, hogy az én voltam. Aztán jöttek a különböző videók, hogy énekeltünk meg minden, de akkor megjelent az a rész, amin nagyon meglepődtem. Annyira benne voltam az éneklésben és a táncolásban, hogy észre se vettem, hogy Eric mit csinált...
Ebben a produkcióban (ami hihetetlenül jól sikerült) leginkább táncosként voltam beállítva, de néha énekeltem és a felvétel végére nem is emlékeztem. Most viszont a döbbenettől mozdulni sem tudtam:
Anya és apa szó nélkül felálltak. Mindketten adtak egy puszit a fejemre, aztán otthagytak a gondolataimmal... és persze Erickel....
Szia! :))
VálaszTörlésEz sokkolt, de még mennyire, iszonyatosan tetszett... és most nem csak a videóról beszélek, hanem az egész fejezetről. Nem is szaporítom tovább a szót, megyek a következőre, alig várom már, hogy olvashassam. :))
Addig is puszii, adadel <3
Huh,köszi adadel!
VálaszTörlésNagyon-nagyon örülök, hogy tetszett!
Most hihetetlenül rám jött az ihlet, úgyhogy igyekszem! :)
További jó olvasást! :)
Puszi: Anna Love ♥