14.rész - Tegyünk pontot a végére. /évadzáró/ és epilógus

Sziasztok! :)
Hát kedves olvasóim, ez lenne utolsó bejegyzésem ezen a blogon.

Kicsit sajnálom, de az a helyzet, hogy itt az ideje valami újba fogni. :)

Nagyon köszönöm ezt az 1 évet és egy hónapot, a 40 ezer látogatót, a sok rendszeres olvasót.

Remélem nem lesztek rám dühösek a befejezés miatt. Mindenki gondoljon arra, akire akar. ;)

Még egyszer köszönöm nektek és jó olvasást, így utoljára!

Pusz. Anna Love ♥

u.i.: aki megtalál engem, és úgy érzi tényleg rám talált, írom nekem annyit, hogy "megvagy!", oké? :) csak kíváncsi vagyok! ;D

~ little bad girl ~

- Vedd fel, vedd fel, vedd fel! - mondogattam idegesen, miközben a pulcsimat és a nadrágomat egyszerre próbáltam felvenni.
- Halló? - vette fel végre a telefont.
- Wanda eltűnt! Sam, elrabolták! - közöltem.
- Mi? - hangján éreztem a döbbenetet. - Ó, hogy az a... - egy nagyon csúnya szó hagyta el a száját, amit inkább nem is ismételnék meg.
Ilyen gyorsan még soha nem öltöztem fel. Két percen belül már a kocsiban ültem, és a központ felé vettem az irányt.
Nem hiszem el! Elrabolták...
Miért csinálják ezt velem? Először a volt barátnőmet, aztán a jelenlegi barátnőmet. Mit tettem, hogy ez a csaj így rámszállt? Akar valamit tőlem. Valamit, amihez kell Wanda, Molly és még jó sok lány. Meg akar támadni? Hadsereget szervez ellenem? Nevetséges.
Ez a sok megválaszolatlan kérdés, kezd elegem lenni belőlük. Rá kell jönnünk mi folyik itt...
Leparkoltam az épület előtt, aztán a hátsó bejáraton bementem. Rég jártam itt, legutóbb mikor kiképeztek. A hely nem változott semmit, bár kis időbe telt, mire megtaláltam Sam irodáját. Fáradt vagyok, és kétségbeesett, mint a régi szép időkben.
A szobában egyedül Danny volt, aki egy laptopon pötyögött valamit. Egy cipőben járunk... Mikor beléptem csak biccentettünk egymásnak.
Hirtelen kinyílt a másik ajtó, ahonnét Sam egy rakás papírral jött ki. Ledobta őket az asztalra, majd intett, hogy menjek oda.
- Az eltűnt lányok adatai. - mondta, én pedig felvettem egy lapot.
- Lucy Forks. - olvastam fel a nevét. - "Nemzetisége spanyol, fél évig élt Svédországban. Nyelvtanárként dolgozott." Hallottam már róla! Még régebben el akartam menni hozzá, de lefoglalt az építkezés.
- Nagy Eric Saade rajongó volt... - vette ki a kezemből Sam a papírt. - Ez egy fontos tényező. Nézd meg! - rakott elém egy kupacot.
- "Stella Rosso, finn zenész. Eric Saade fan, három éve..." - suttogtam.
- Nézd tovább! - könyölt az asztalra Sam, én meg felvettem a következőt.
- "Becksie Damsell, kanadai zenetanár. Másfél éve él Svédországban, annak reményében, hogy egyszer összefut nagy kedvencével..."
- Eric Saade-val. - fejezte be mondatomat a srác. - Minden lány a rajongód, egytől egyig! - vette kezébe a köteget. - Lora Landrut, Németországból költözött ide, szintén fan. Melody Kane, argentín fotós. Saadeista vagy micsoda. Nina Black, cseh felszolgáló...
- Egy pillanat, őt ismerem is! - állítottam meg. - A kedvenc éttermemben dolgozik.
- Dolgozott! - tartotta fel mutatóujját a srác. - Ugyanis elrabolták.
- Nem lehet... - szólalt meg hirtelen Danny, mire mindketten ránéztünk. - Hogy egy elvetemült rajongóddal van dolgunk? - kérdezte. - Mert új számokat akart tőled...
Ebbe csak most gondoltam bele. Hát persze, kellettek neki dalok, új dalok, amiket én írtam! Mert visszavonultam...
- Te jó ég, hogy lehet valaki ilyen őrült. - fogta a fejét Sam. - Eric, rádszállt egy totál hibbant nőszemély. - majd rámnézett. - Köztünk vagy? - lengette előttem a kezét.
- De... akkor mi köze vannak ehhez Majának? Meg Peternek? - kérdeztem leginkább magamtól. Mert a lány nem volt a rajongóm, csak az ismerősöm, meg a bűntársam. De ezek szerint ellenem fordult. Summer pedig... tény, hogy egy szemétláda, viszont nem a rajongóm, mégcsak nem is a barátom. Jó, a barátnője rajongott értem, mondjuk már nem annyira, elfogadta a döntésemet. Én pedig még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy Szabina összejött Peterrel...
Mindhárman felkaptuk a fejünket. A szekrényen lévő fax bekapcsolt, és valamit nyomtatni kezdett. Danny felpattant, majd amint végzett a nyomtató, kivette a lapot.
- Egy újabb eltűnés. - nyelt egy nagyot.
Oda akartam menni, megnézni, de ő gyorsabb volt, és a kezembe nyomta.
- Na, ebből nagy balhé lesz. - nevetett fel Sam, én meg továbbra is hitetlenül meredtem a papírra, amin Szabina neve állt...

Mi legyen most? Mindhármunk fejében ez a kérdés járt. Néztem a két oldalamon ülő srácokat, aki hozzám hasonlóan az asztalra könyökölve gondolkodtak. Danny már a fejét verte a kemény fába, Sam csak csendesen meredt maga elé, én meg tanácstalanul rugdostam a szék lábát.
- Befejeznéd? Próbálok gondolkodni! - nézett fel rám barátom idegesen.
- Nyugodj már le Danny! - mondtam. - Meg fogjuk találni őket!
Az egyetlen, amit megtanultam még a képzés alatt, hogy nem szabad stresszelni magadat, higgadtan kell kezelni a dolgokat, ebből látszik, hogy a srác nem vizsgázott kitűnően.
- Álljatok le fiúk, mielőtt elkezdenétek! - szólalt meg Sam. - Daniel, a vitatkozással semmire nem megyünk, próbálj meg viselkedni! Meglesznek a lányok, valahogy előkerítjük őket. Csak utol kéne érnünk Miss Ismeretlent valahogy.
És vagy egy hullócsillag húzott el az épület felett, vagy egy dzsin van a szobában, aki hallotta kívánságát, mert ekkor kopogtattak. Mindhárman az ajtó felé kaptuk tekintetünket, amin egy öltönyös ember lépett be.
- Bármit akarsz Joseph, ne most! - közölte Sam idegesen.
- Jó, de Saade-nak telefonja van! Azt mondják nagyon fontos! - hebegte, mire értetlenül néztem a többiekre.
Végül úgy döntöttem beszélek azzal a valakivel. Felálltam, és követtem a pasast. A folyósón lévő telefonfülkéről lelógott a kagyló, tudtam, hogy nekem van félre téve. Odaléptem, majd fülemhez emeltem a készüléket.
- Szia Eric! - köszöntött valaki a vonal túlsó feléről, még mielőtt bármit is szólhattam volna.
- Miss Ismeretlen? - érdeklődtem.
- Eltaláltad. - felelte gúnyosan.
- Tudjuk, mit akarsz, most már legyen vége ennek az egésznek! - mondtam. - Megteszek bármit, amivel ki tudlak engesztelni.
- Idők kérdése volt, hogy rájöjjetek mi a célom. Annyira egyértelmű volt, de nem ezért telefonáltam. - jelentette ki. - Ha szeretnéd még látni a barátnődet, gyere el hozzám, és beszélhetünk.
Ez egy csapda, csakhogy engem nem fog csőbe húzni. El tudom képzelni, mik a szándékai velem, ha odamegyek. Köszönöm, én nem kérek ebből. De nem tehetek mást, hiszen Wanda és Molly is a foglya, így engedelmeskednem kell parancsának.
- Két óra múlva legyél itt! - csapta le a kagylót.
És íme a lehetőség, hogy elkapjuk. Kell egy terv.
Amint visszaértem, felvázoltam a helyzetet a srácoknak. Szorít az idő, kevesebb, mint 2 óránk van.
- Utálok gondolkodni. - fejeltem le az asztalt.
- Pedig néha használhatnád az agyad. - hallottam meg Sam hangját. Miért kötekedik velem mostanában? Mi rosszat csináltam? Nem akarom ezt a témát felhozni, mert akkor ezen kezdenénk vitázni, de nem ez a legmegfelelőbb időpont.
- Na jó, oldjuk meg ezt a problémát. - pattant fel helyéről Danny. - Eric, te találkozni fogsz vele!
- Ezt most azonnal felejtsd el! - tiltakoztam. - Van róla fogalmad mit művel majd velem Wanda előtt? Nekem van, és nem akarom!
- Dugulj már el, Eric! - szólt rám a srác, majd folytatta. - Mi pedig belopózunk. Megkeressük a lányokat, te meg elkapod!
Ez lenne az a zseniális terv? Mintha egy óvodás találta volna ki. Pár dolog nem stimmel: nem tudnak észrevétlenül bejutni, hol fogják keresni az elraboltakat, hogy vesznek rá engem, hogy annak az őrültnek a közelébe menjek?
- Nekem tetszik. - szólalt meg hirtelen Sam.
- Ne szórakozz már! - forgattam szemeimet.
- Olyan egyszerű! Nem kell túl bonyolítani, abból általában soha nem sül ki semmi jó! Ez lesz, nincs apelláta! - mondta határozottan. - Danny, te egy zseni vagy!
Eddig én voltam a zseni, és ez most kicsit rosszul esett. Nem tudok mást tenni, mostantól mindenkinek engedelmeskedem. Úgysem hagyják, hogy azt tegyek, amit akarok...

Nyeltem egy nagyot, majd megnyomtam a csengőt. A két srác eltűnt mögülem, a hátsó bejáraton próbálkoznak, amíg én elterelem a lány figyelmét.
Pár pillanat múlva nyílt is az ajtó, és egy mosolygós nénike állt meg előttem.
- Jó napot, kit keres? - érdeklődött.
Már szólásra nyitottam számat, de rájöttem, hogy nem tudom kit. Szerencsémre ekkor jelent meg Miss Ismeretlen.
- Engem, gyere be Eric! - mondta kedvesen. - Köszi nagyi! - fogta meg a kezemet, aztán elrángatott onnan.
Furán néztem rá, hiszen egyáltalán nem olyan volt, mint legutóbb. Eltűntek szőke tincsei, az elegáns ruhái, csak egy fekete hajú, laza, vidám kislánynak tűnt. Ennyire megváltoztathat valakit az álruha?
Felmentünk az emeletre, ahol rögtön az első szobába bementünk. Nagyokat pislogtam, ahogy végignéztem a falon, ami az én képeimmel volt kitapétázva. Az ágyneműjén is én voltam, a lemezeim a polcon, magazinok szanaszét, mindegyikben az én nevem szerepelt. Úristen, ez egy megszállott!
- Ki vagy te? - kérdeztem, miközben a plafont pásztáztam. (szintén tele a posztereimmel)
- Egy rajongó, akinek összetörted a szívét. - lépett elém. - Nem egyszer... - rázta fejét, mire ránéztem. - Te valószínűleg nem tudod, te egy popsztár vagy, akiért mindenki odavan, lányok milliói közül választhatsz magadnak partnert. Én mindig is arra vágytam, hogy az én nevemet mondd ki. De te mégis egy olyan valakit választottál, aki nem érdemli meg...
- Figyelj. - állítottam meg. - Először is már nem vagyok híres, visszavonultam, nem csinálom tovább. Kettő, tudom, milyen az, ha összetörik a szíved, jól tudom. És három, az én választásom volt, én őt szeretem, úgyhogy ezt meg kell értened! Sajnálom Miss Ismeretlen... - simítottam meg a vállát.
- Becky. - mondta el végre a nevét, majd lesöpörte kezemet magáról. - Nem hiszem, hogy hozzád való, miatta vonultál vissza!
Aki még egyszer ezzel jön, esküszöm puszta kézzel fojtom meg. Nem Wanda miatt hagytam abba a zenélést, ezt fogja már fel mindenki!
- Hagyjuk, jó? - masszíroztam a homlokomat. - Mit akarsz még tőle?
- Azt, hogy szenvedj, akárcsak én. - húzta össze szemeit, és elhúzott egy távirányítót zsebéből. A szoba hirtelen süllyedni kezdett, én csak néztem nagy szemekkel, mi folyik itt. Egy titkos szintre kerültünk, ahol mindenféle gépek, szerszámok voltak.
- Eric! - hallottam egy ismerős hangot, mire megfordultam.
- Wanda! - szaladtam oda barátnőmhöz, aki egy ketrecbe volt bezárva a többiekkel együtt. Megfogtam kezét, és megcsókoltam. Több ismerős arccal is találkoztam, köztük Mollyéval, Szabináéval, pár rajongóméval.
- Azt mondtam szenvedni fogsz! - ragadta meg pólóm nyakát Becky, majdnem megfulladtam, de őt ez nem nagyon zavarta. - Gyere ide, Maja!
Arra fordítottam fejemet, amerre ő is. A sötétből egykori barátom lépett ki megszeppent arccal. Lassan odajött hozzánk, az őrült pedig átlökött neki.
- Kötözd meg, nem akarom, hogy műsor alatt megszökjön. - utasította, a lány pedig engedelmeskedett. A sarokba kihelyezett székhez vitt, és ráültetett.
- Sajnálom, Eric! - csuklott el a hangja, miközben a kötéllél a kezemet odaerősítette. - Elrabolta a testvérem. Ha nem engedelmeskedek neki, megöli... - suttogta.
Ha most Sam mit lenne, mondanám, hogy megmondtam. Biztos voltam benne, hogy nem ő a rossz. Hozzám hasonló helyzetben van, ő sem tehet semmit.
- Kérlek, segíts! - mondtam. - A fiúk kint vannak, légy szíves! - célozgattam, közben folyamatosan Beckyt figyeltem, nehogy meghallja mit mondok.
- Megteszem, amit tudok. - sóhajtotta, majd otthagyott.
Rendes volt, hiszen nem szorította meg a kötelet, így simán ki tudtam húzni belőle a kezemet. De még várnom kell a megfelelő pillanatra.
- Kérsz popcornt? - ült le mellém Becky egy doboz kukoricával, mire érdeklődve néztem rá. - Ja, bocsi! - kapott a fejéhez, és a számba nyomott egy adagot, amit egyből ki is köptem. Ki akar nyírni: először megfojt, aztán megfullaszt.
Észre sem vettem, mi történt eközben.
- Mi a fenét művelsz? - kiabáltam rá, mikor megláttam Wandát... Peter mellett.
- Milyen is volt az első élményed Wanda? - kérdezte gúnyosan Becky.
- Menj te el a francba! - sziszegte barátnőm, nekem pedig leesett mi folyik itt.
Amit még Észtországban mesélt, amikor a bátyja otthagyta...
- Fejezd be, mielőtt elkezdenéd! Becky, ez túl megy minden határon! - közöltem kétségbeesetten, míg a srác fogta a barátnőmet, és bevitte egy másik szobába. - Nem, nem! Állj le, kérlek! - sírás fojtogatta a torkomat. Érzem a fájdalmat, de elég volt! Engedje ki onnét, ő nem tehet semmiről...
- Szenvedsz már? - kapott be két szemet a pattogatott kukoricából. - Várj, kinyitom az ajtót. - állt fel, mire elkerekedett a szemem. Te jó ég.
- Mi a fene? - hallottam hangját, aztán láttam, ahogy hátrálni kezd.
Itt az én időm: kiszabadítottam magam, majd odarohantam, hogy elkapjam.
- A fagyi visszanyal... - mosolyodott el Peter.
Négyen fogták rá pisztolyukat, én pedig hátulra kulcsoltam karját. Vége.
- Eressz el! - ficánkolt. - Eric, kérlek! Tudod, hogy mennyire szeretlek! Egy rajongót csak nem küldessz börtönbe!
- Késő bánat, kisasszony! - pörgett ujján a bilincset Sam, és átvette a lányt. - Majd a bíróságon megbeszélhetitek.
Becky felszisszent, majd a srác kivezette a házból, ahol már a rendőrök várták. Nem hiába jártam színjátszó szakkörbe, elmehetnék színésznek. Tökéletes volt az előadás. Dannyt és Samet nem Maja, hanem Peter engedte be, aki felkeresett minket pár órája. Ő mindvégig tudta, mire készül Becky, szóval segített nekünk, amiért elraboltam barátnőjét. Amikor bevitte Wandát, felvilágosította a tervről, majd amikor a lány mit sem sejtve odament, már négyen álltak ott a kettő helyett. A csapat munka.
Maja kiengedte a lányokat, akik megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Szabina barátjához, Molly Dannyhez szaladt, mindannyian boldogan ölelték át egymást.
- Köszönöm, köszönöm! Nem kell gratulálni, semmiség volt! - legyintett Wanda szerényen.
- Szép munka volt Love ügynök! - vágtam magam haptákba, mire elnevette magát.
- Egyszer... - ölelt át. - Szeretnék Saade ügynök lenni. - harapott ajkába.
Elmosolyodtam kijelentésén.
- Az leszel... nem sokára. - kacsintottam egyet. Erre teljesen ledöbbent.
Lehet, hogy ő viccből mondta, de én nem...

Epilógus

~ everytime we touch ~

/Wanda - pár évvel később/

- Háromra kinyithatod. - hallottam Molly hangját, majd számolni kezdett, én pedig kinyitottam a szemem.
Szám elé kaptam a kezemet, amint megláttam magamat a tükörbe. Végig simítottam a fehér szoknyámon, miközben néhány könnycsepp folyt végig arcomon.
- Gyönyörű vagy! - láttam barátnőmet magam mögött.
Sóhajtottam egy nagyot. Ez a nap is elérkezett... 7 év után végre itt állhatok.
A srác nem viccelt: miután hazamentünk, minden rendbe jött. Erre vártunk három évet. Egy nap egy ismerős dallamra keltem. Álmosan felnéztem, mellettem Eric feküdt vigyorogva. Nem értettem nagy boldogságának okát, egészen addig, míg meg nem fogta a kezemet, és bele nem helyezett valamit. Egy arany gyűrűt...
Az a kérdés, hogy miért vártunk ennyit az esküvővel? Hát, éppen akkor rontottak be az ajtón, mikor ez járt a fejemben:
- Anya! Megharapta a fülemet! - panaszolta a kisfiú.
- Melody Saade! Hagyd békén a bátyádat! - szóltam a kislányra, aki ártatlanul ingatta fejét.
Szóval ők lennének: Sammy és Melody. A két hatéves gyermekünk...
- Danny hol van? Megkértem, hogy vigyázzon rátok! - ráztam a fejem hitetlenül.
- Danny bácsi azt üzeni, hogy elvonul egy üveg pezsgővel a sarokba, mert nem bírja, hogy egrecíroztatjuk. - vigyorgott a lányom.
Molly lesápadt mellettem, aztán elszaladt barátjáért. Igen, az én kölykeim, sajnos rám hasonlítanak.
- Apátok? - érdeklődtem, de mindkét kisgyerek megvonta a vállát. - Na jó, ne csináljatok semmi rosszat, oké? - vadul bólogattak, csak nem valószínű, hogy be is tartják.
Most viszont muszáj megkeresnem Ericet. Megfogtam szoknyámat, és végig szaladtam a folyósón. Bekopogtam az utolsó ajtón.
- Öhm... nem vagyok szalonképes! - szólt ki a srác.
- Engedj be, én vagyok! - mondtam, mire kattant a zár.
Lenyomtam a kilincset, aztán Eric olyan hirtelen húzott be a szobába, hogy majdnem elestem.
- Ne kezdj el röhögni! - figyelmeztetett, későn.
Elnevettem magam.
- Tiszta anyja ez a lány, esküszöm falnak megyek! - panaszkodott. - Kicserélte a samponomat viaszra vagy mit tudom én mire!
Remekül festett: a haja úgy csillogott, mintha most vaxolták volna. Azt hiszem próbálta levasalni, ezzel viszont csak rontott a helyzeten.
- Én a kalapot tudom ajánlani. - mondtam, aztán ismét nevetni kezdtem.
- Vicces. - forgatta unottan szemeit. - Oké, megoldom! Van még 10 percem, te addig keresd meg a virágokat vagy miket! - kapkodott össze-vissza.
Néztem egy darabig, ahogy rohangál fel-alá a szobában, de elég hamar meguntam. Elkaptam az öltönyének alját, és odahúztam magamhoz.
- Ha így jössz ki, én azt sem bánom. - kapott egy apró csókot, mire elmosolyodott.
Ezek után otthagytam, mert szerintem a két gyerek már szétszedte az épületet. Lementem a nagyteremhez, ahol a vendégek türelmetlenül ücsörögtek. Valahol középen tombolt Melody és Sam. Molly, Danny kint álltak, ránk vártak. Egyedül mi hiányoztunk. Nálunk semmit sem megy úgy, mint a karika csapás, ahogy ezt a bent ülők megszokhatták már.
Ilyenek vagyunk.
- Megvagy! - karolta át valaki hátulról a nyakamat.
- Mi lesz a hajaddal? - érdeklődtem, mire legyintett.
- Gyere! - nyújtotta karját.
Vállára hajtottam fejemet, és bent elindult egy régi szám. Egy nagyon-nagyon rég szám. I don't want to hurt you...
Beléptünk a terembe, ahol mindenki ránk emelte tekintetét. Végighaladtunk a széksorok között, szívem végig torkomban dobogott. Felálltam barátnőm mellé, aki bátorítóan mosolyodott.
Eric kezét fogtam, kapaszkodtam belé, mintha le akarnék esni valahonnan. Nagyon ideges vagyok, de nem tudom miért. Pedig nem kéne, szeretem őt, erre várunk már mióta, nem szabad izgulnom.
- Mivel az úrfi kérte, hogy hanyagoljuk az unalmas részeket... - nézett a pap a srácra. - Így megkérdezném: Eric Khaled Saade, akarja-e hites feleségéül az ittálló hölgyemént. - tiszta szent beszéd.
- Igen. - bólintott határozottan.
- És Wanda Love, elfogadja ezt a urat, férjéül? - fordult felém.
- Igen. - jelentettem ki határozottan.
- Akkor ha senkinek sincs ellenvetése, házastársakká... - mondta volna ki az utolsó szavakat, mikor egy ismerős hang közbe szólásra az össze kedves egybe gyűlt felkapta a fejét:
- Én tiltakozom...

13.rész - Az állatkerti randi

Sziasztok! :)

Íme a folytatás.

Az utolsó előtti fejezet.
Nem lett valami jó. :/
De az utolsót ígérem rendesen meg fogom írni, hogy méltó befejezése legyen a történetnek.

Jó olvasást!

Pusz: Anna Love ♥

~ miss unknown ~

- Eric, ébresztő! - simogatta meg valaki a vállamat.
Álmosan felnéztem. Wanda mosolyogva állt mellettem, miközben én még félig a billentyűzeten aludtam. Mikor felemeltem fejemet, éreztem a gombok nyomát az arcomon.
- Van egy kis izé… - nevetett a lány.
El tudom képzelni, milyen nevetséges látványt nyújthatok. 38 órán keresztül azt a hülye számot írtam, vágtam, szerkesztettem. De elkészültem vele. Természetesen elmondtam Wandának, hogy valami nagyszerű ötletem támadt egy számhoz, szóval azon fogok dolgozni. Ő ezt el is fogadta, nem kezdett kérdezősködni, szóval megúsztam. Csak nagyon utálok hazudni neki, hiszen nem ez az első alkalom, és emiatt olyan lelkiismeret furdalás gyötör, többek közt ezért nem alszom éjjelente.
- Gyere, segítek felébredni. - mondta, majd felhúzott a székből. Konkrétan azt sem tudom, hogyan álltam meg a lábamon. Ha nincs itt barátnőm, elképzelhető, hogy a padlón kötök ki. A konyhába érve felültem a bárszékre, és lefejeltem az asztalt.
- Ennyire nem lehetsz fáradt. - hallottam Wanda hangját. Oldalra fordítottam a fejem, hogy lássam őt. Halványan elmosolyodtam.
- Van kedved ma állatkertbe jönni? - érdeklődtem.
- Csak ha nem raksz rákot a ruhámba… - vigyorgott. Vicces.
- Ígérem! - feleltem. - Szeretnéd meghallgatni a számot? – kérdeztem némi hatásszünet után.
Még ki se mondtam az utolsó szót, már nyújtotta felém a lemezt. A kis kíváncsi! Feltápászkodtam, majd átmentünk a nappaliba, ahol szinte a CD lejátszó elé rogytam, Wanda pedig a kanapén ülve várta a dalt. Elindítottam a számot. Mivel ez csak az alap, nekem kellett ráénekelnem.
- I was walking down the street I saw you, moving like a model. - eléggé fáradt vagyok, kicsit hamisra is sikeredett, mert arra koncentráltam, hogy a szöveget jól mondjam. - Got the attitude, the baddest I know, and the feeling that I have is brand new, had me losing my cool, should have talked to you, but I was too slow. De belejöttem, a refrénhez közeledve már csettintgettem is ritmusra. - How could I be dumb and let you pass by, without me giving you my number, could be the one and only, yeah you're stuck inside my head. And all my boys telling me to quit that, i don't care, I can't forget you girl... - ezt az utolsó mondatot Wandának szántam. Miss Ismeretlennek kellett volna írnom a számot. De nem kell tudnia, hogy egy része barátnőmnek szól.
- Hey Miss Unknown, pretty face, where you from, something I gotta say. Miss Unknown, where'd you go, wanna know. Hey tell me what's your name... Kicsit már késő volt, mikor írtam, szóval kb. 30 másodpercig csak "Eh"-zek. Viszont jól beleillik a dalba.
- I gotta go back, i gotta go back and talk to you, to you, you... I gotta go back, i gotta go back and talk to you. - itt halkabbra vettem a lejátszót.
- Ez olyan gyönyörű volt! - mondta meghatódva Wanda., mire elmosolyodtam. Újra felvettem a hangot, és odaültem mellé.
- Every time I see a girl with brown eyes, I am so reminded, of the day when I let you get away, now I'm done playing Mr Bad Guy, I don't wanna hide it, and I really wish to see you again...
Mint egy romantikus filmben: Wanda beszállt az éneklésbe. Kérdés számomra, hogy honnan kaparintotta meg a dalszöveget, de olyan jó volt újra énekelni, főleg vele. Az Imagine óta nem énekeltünk együtt...
- Hey Miss Unknown, where do you stay, where did you go, baby? Hey Miss Unknown, i wish that i could call your phone, maybe.
- Túl tehetséges vagy ahhoz, hogy abbahagyd az éneklést, Eric! - borult a vállamra. Megsimítottam vállát, miközben visszagondoltam. Olyan dolgok villantak be, mint az Időutazás koncert, az Amerikában töltött egy hét, az Eurovízió. Rengeteg szép emlék, aminek hátat fordítottam. De szó sem lehet a visszatérésről, most semmiképp! Meg kell mentenünk Mollyt, és rá kell jönnünk, ki Miss Ismeretlen.
- Wanda. - emeltem fel barátnőm fejét, akinek összeszöktek szemében a könnyek. - Felejtsük el! Több mint egy éve volt!
- Eric, nem tudom elfelejteni! - rázta a fejét. - Hiába bizonygatod, hogy nem miattam volt, hanem kettőnk miatt, nekem nehéz beletörődnöm ebbe, mert én is része vagyok ennek. Mielőtt idejöttem, élted a boldog popsztár életedet Mollyval, semmi gondod, bajod nem volt! Megjelentem én, és tessék! Majdnem meghaltál miattam, kockáztattad az életedet miattam, totálisan felforgattam mindent!
Vettem egy mély levegőt, kicsit elöntött a düh. Ráadásul még reggel van nekem...
- Wanda Love, idefigyelj! - fordultam komolyan barátnőm felé. - Nem miattad volt semmi! Ezt vésd az eszedbe, mert ha még egyszer felhozod a témát, esküszöm, soha többet nem állok veled szóba! - mondtam idegesen. A lány nyelt egy nagyot. Rengetegszer hallotta, mikor ilyen hangon beszélek valakivel, de soha nem szóltam még így hozzá. Bántó, nem bántó, én ezt nem tudom már elviselni! Nekem esik rosszul, ha magát hibáztatja.
- Ne haragudj... - suttogtam. - Nem bírom, amikor erről beszélünk, érted? Csak felejtsük el, rendben?
Bólintott egy aprót. Láttam, hogy a sírás fojtogatja torkát. Átöleltem, aztán kitört belőle. Szeretem őt, teljes szívemből, csak néha túl sok nekem. Nem szeretnék ezen gondolkodni, mert megint magamat hibáztatnám, az pedig még ennél is jobb lenne. Majd sírunk egymás vállán...
Legalább az egyikünk maradjon higgadt. Mondjuk, én sem vagyok az, de elég nekem, ha egy dolog miatt idegeskedek. Csak azt szeretném tudni, miért történik mindez velünk?
- Eric, nem megyek veled... - szólalt meg Wanda, mire felemeltem fejét. Arca sápadt volt, szemei vörösek a sírástól. - Nem érzem jól magam.
- Mi fáj? - fogtam meg a homlokát, hátha lázas.
- A hasam, de ha el kell menned, nyugodtan, túlélem! - felelte.
- Biztos? Ne hívjak orvost? - vettem fel az ölembe.
- Dehogy, csak szeretnék aludni egyet. - mondta, miközben felvittem az emeletre. Elég rosszul festett, kötelességemnek érzem, hogy mellette maradjak, most viszont nem lehet. Muszáj elmennem a találkozóra, különben ki tudja, mi történik!
- Biztos vagy benne? - kérdeztem, majd lefektettem az ágyra. Csipogni kezdett az órám, idő van.
- Eric, menj! - lökött el a lány magától. Sóhajtottam egyet. Még visszamentem, és hosszasan megcsókoltam. Nem hagyhatom így itt. Fáj a szívem, de muszáj...
- Sietek haza. - ígértem meg, aztán rohantam is, mert Sam már a ház előtt dudált...

- Normális vagy? Elkésünk! - szidott le Sam, amint beültem a kocsiba.
- Neked is jó reggelt! - feleltem, miközben az övemmel vacakoltam, végül elindultunk. - Basszus, a lemez! - kaptam a zsebemhez.
Fék, tolatunk vissza. Milyen jó, hogy az utcasarkon jutott eszembe. Rohantam a nappaliba, kivettem a CD-t, rohantam vissza. Nagyon késésben vagyunk miattam. Remek. Útközben átbeszéltük a tervet: amíg Sammel megkeressük a lányt, Danny belopódzik a kamera szobába, onnét figyel mindenre, hiszen az egész állatkert be van kamerázva. Odaadom a lemezt, remélhetőleg már nincs több hülyesége, és Mollyval együtt szabadon távozhatunk. Ha magukkal hozzák őt is, akkor barátja mindenképpen észreveszi. Csak ehhez az kellett volna, hogy mi érjünk oda hamarabb, na mindegy. Megoldjuk így is. Leparkoltunk, majd rohantunk is befelé. Szinte üres volt a hely, mit vár az ember hétfő hajnalban? Miután szétváltunk, akkor esett le; fogalmunk sincs, merre kell találkoznunk.
- Ez így érdekes lesz. - húztam el a számat.
- Mi itt vagyunk, keressenek meg ők! - fonta össze karjait Sam.
- Miért vagy dühös? - kérdeztem. Éreztem, hogy valamiért mérges.
- Képezz ki egy tehetségtelen embert, majd megtudod. - mondta. - Kamuztam, így kapta meg az engedélyt. Nem mondd el neki, légy szíves, úgy tudja kitűnően végzett.
- Segítségünkre lesz még, hidd el! - mondtam. - Most is! Ki figyelné az állatkertet, ha nem lenne?
- Mondjuk én... - felelte a srác. Ott a pont!
- Jó, végül is nem tudhatjuk. Nem szeretném felidegesíteni magamat, keressük meg azt a libát, aztán tűnjünk el innen!
Össze-vissza bóklásztunk, de semmi. Jókor jöttünk, ezt az időpontot adta meg.
- Szerintem keressük az állatsimogatóban. - javasoltam vigyorogva.
- Eric, te hülye vagy... - dörzsölte a homlokát Sam. - Most komolynak kéne lenned! Meglátszik ez az egy év. - sóhajtotta.
- Figyelj! Én csak próbálom oldani a feszültséget! Tisztában vagyok vele, hogy milyen komoly a helyzet. Meg akarom találni Mollyt, rá akarok jönni, mi folyik itt, miért rabolnak el lányokat, és hogy mi a fenét akarnak tőlem. - magyaráztam.
- Srácok, mintha őket látnám a majomházban! - szólalt meg Danny, a walky-talky-n keresztül.
- Odamegyünk! - feleltem, aztán leraktam a készüléket.
- Hol vannak a majmok?
- Neked kéne tudni, hiszen a te rokonaid. - vonta meg vállát Sam. Ez nem volt valami kedves.
Ügyesen találtam egy táblát, ami mutatta az irányt. Kilenc óra múlt, már rég találkoznunk kellett volna a lánnyal, de olyan nehéz tájékozódni ebben az állatkertben. Miért pont idejöttünk? Ez még mindig nem világos számomra. Belöktem az ajtót, majd beszaladtam a házba.
- Hahó, van itt valaki? - kiabáltam. Egyre jobban aggódok, hol vannak az emberek? Senkivel nem találkoztunk út közben, itt sincs senki. Készülnek valamire...
Kopogtatásra lettem figyelmes. A hátam mögül jött. Gondolom valamelyik majom felfigyelt rám, azért kopog. Aztán megfordultam:
- Danny, te mi a francot keresel odabent? - néztem nagy szemekkel a srácra, mire Sam is odajött. Láttuk, hogy beszél hozzánk, de valószínűleg hangszigetelt az üveg, mert semmit nem hallottunk. Végül feladta, és mutatta, hogy forduljunk meg. Így is tettem: szembe kerültem a végzetemmel:
- Elkéstetek. - állt előttem a lány. Napszemüvegben, nyaka és szája köré sál volt tekerve, nehogy megtudjam ki ő. Igen, ez a szituáció ismerős, volt részem hasonlóban.
- Csak pár percet, azt is azért, mert nem tudtuk hova jöjjünk! - feleltem.
- Ennek súlyos következményei lesznek, Eric! - csóválta a fejét. - Kérem a CD-t! - nyújtotta a kezét.
- A hangot nem tudtam rá felvenni, de elénekelem bármikor! - adtam át a lemezt.
- Újabb mínusz pont... - nyitotta ki a tokot. - Halljuk! - rakta a magnóba, amit eközben álruhás segédje hozott. Ami a legjobban fáj, hogy felismertem cinkostársát. Maja...
El is indította, majdnem elfelejtettem elkezdeni a dalt. Csak az a helyzet, hogy nem ugyanolyan annak énekelni, akit szeretsz, mint egy vadidegennek, aki zsarol. Ezért nem sikerült úgy, ahogy képzeltem.
- Ez borzasztó volt... - közölte.
- Ne haragudj, csak nem vagyok valami jó passzban. - suttogtam zavartan.
- Oké, ennyi elég volt. Így is nagyot csalódtam benned. - vágta a fejemhez. - Menjünk srácok. - intett a társainak.
- Mollyval mi lesz? - szólalt meg hirtelen Sam. A lány megtorpant, és utoljára visszanézett.
- Még gondolkodom rajta... - mondta, aztán otthagyott minket.
Egy kicsit most összetörtem. Nem megy ez már nekem. De hiszen reggel még olyan jó volt! Wandával énekeltem, élveztem az egészet, pont úgy, mint régen. Ez a mostani pedig katasztrófa volt, ahogy Miss Ismeretlen is mondta. Hamis volt, tévesztettem szöveget, néha dallamot is. Mi történt?
- Eric... - tette a vállamra kezét Sam. - Megoldjuk, oké? Ez csak egy kis megingás volt.
- Nem értem, hogy akkor otthon még miért tudtam jól. - húztam el a számat.
- Volt inspirációd, akinek énekeld a dalt. Ő nem a te embered. - vonta meg a vállát. - Ne foglalkozz most ezzel! Menj haza pihenni. Mi pedig figyeljük merre császkálnak a nyomkövetőn keresztül, amit az egyik emberke zsebébe rejtettem. - mosolyodott el.
Profi. Tényleg az...
- Vele mi lesz? - kérdeztem, majd az éppen pantomimező Danny felé böktem.
- Megbeszélem vele. Ha kialudtad magad, holnap gyere be a központba, és kidolgozunk valamit. - mondta.
Egy aprót bólintottam. Felvettem a földről a ledobott CD-t, aztán zsebre raktam. Egyszer még hasznát vehetem. Intettem barátomnak is, aki nem értette mi folyik idekint, ezért csak a fejét kapkodta. Sam megpróbálta kiszabadítani, én meg hazaindultam. Nem sokat gondolkodtam út közben, üres fejjel száguldottam végig a főúton. Csodálkozom, hogy nem ütköztek neki senkinek. Nagyon rossz előérzetem van, mostanában pedig tényleg történik valami, ha ezt a különös bizsergést érzem a gyomromban. Úgy gondoltam lefekszem barátnőm mellé, alszunk egy jó nagyot, holnap pedig újult erővel kezdünk bele a munkába... de ez nem jött össze.
- Megjöttem! - kiabáltam, majd ledobtam a kulcsokat.
Lehet, most ezzel felébresztettem a lányt, de szükségem van rá, beszélnünk kell. Felbaktattam a lépcsőn, elvégeztem szokásos dolgaimat: megfürödtem, átöltöztem, fogat mostam. Aztán bementem a sötét hálóba, és végigfeküdtem az ágyon. Elfáradtam, nagyon...
- Wanda! - nyúltam át a másik térfélre, hogy felébresszem barátnőmet. Majd ijedtem kapcsoltam fel a kis lámpát.
- Wanda!!! - kiáltottam, miközben az üres ágyra meredtem...

Falling...

Sziasztok drága olvasóim...

Már akik olvasnak egyáltalán.

Nem ezzel van a probléma.

Rengeteget fenyegetőztem már azzal, hogy bezárom a blogot, mert senki nem olvassa, amit írok.

Olvassátok, tudom. Látom. Csak már unjátok a történetet...

Négy évad, ez nagyon sok! Sehol nem láttam még eddig ilyet.

Bevallom nektek, hogy már én is unom.

Ezért is fogom végleg bezárni a blogot.

Még van két részem. Ezeket publikálni fogom még, hogy azért valamennyire kerek legyen a történet, de én itt befejeztem Wanda és Eric történetét.

Sok szép emlék fűz hozzájuk, már több, mint egy éve hogy írom a történetet és mint látjátok közel a 40 ezer, sőt szerintem mire ezt néhányan olvassák már meg is lesz ez a szép kerek szám.

Amikor tavaly publikáltam az első részt, rengeteget álmodoztam, hogy egyszer én is látok majd egy ilyen számot. És nagyon köszönöm nektek!

A helyzet az, hogy tanácstalan vagyok.

Tudjátok nem szeretném abbahagyni az írást.

De egy ilyen után a nulláról kell újrakezdeni. (hogy egy barátom szokta mondani)

Titeket érdekelne egy új történet?

Egy történet egy rosszfiúról és két testvérről.

Egy akciótörténet, egy kis fantasyval és szerelemmel megspékelve.

Mert magabiztosabban állnék hozzá, ha valaki olvasná.

És nem számít semmit a komment!

Nem! Nem szabad megfelelni, én pedig mindig erre törekedtem, hogy megfeleljek nektek.

De magamnak szeretnék megfelelni, és ha elkezdeném, én csakis azt írnám, amit én akarok. És arra vágyom, hogy legyenek olvasók, aki akár kritizálni is képesek, mert én abból tanulok!

Érdekelne ez valakit? Nem tudom... de én akkoris elkezdem.

Mint szoktam mondani: új név, új történet, új olvasók.

Akit igazán érdekelek. Az meg fog találni, hamarosan...

És köszönöm a figyelmeteket, az elkövetkezendő két hétben publikálom a maradék két részt, aztán belevágok valami újba.

Sziasztok!

Anna Love

12.rész - A nemhalloween parti

Sziasztok! :)

Most egy kicsit érdekesebb fejezettel érkeztem, ami remélem tetszeni fog.
Jó olvasást! :)

Pusz: Anna Love ♥

~ mirror face ~

- Na, légy szíves! - kérlelt Wanda, de eltakartam az arcomat.
- Nem, nem fogsz kifesteni, értetted? - hadonásztam, mert folyamatosan a béna alapozóival meg szemfestékeivel kergetett.
- De már olyan sokszor voltál kisminkelve! Én pedig még soha nem próbáltam! - mondta.
- Éppen ezért nem rajtam fogod! - ellenkeztem. - Amúgy a fellépéseken is utáltam, hogy mindent az arcomra kentek! Egyszer konkrétan valami ablaktisztítót fújtak rám, amitől egész koncert alatt csillogott a fejem!
Barátnőm feladta, ezen viszont olyan jót nevetett, hogy még rám is borult.
Nem vicceltem! Még a legelső turnémon összecserélhették a cuccaimat egy takarítóbrigádéval, vagy mit tudom én. Nagyon gusztustalan volt, fúj!
A csengő hangjára kaptuk fel a fejünket. Mivel Wanda rajtam ült, neki kellett ajtót nyitnia. Így megúsztam a mázolást.
- Szia! - hallottam, ahogy a vendéget köszönti. Kilestem a kanapé támlája felett. - Jó jelmez... - bólogatott.
- Köszi! - hallottam Danny hangját, aztán bejöttek a nappaliba.
- Helló! - ráztam kezet egy csontvázzal. Erre egész egyszerűen rájöttem, hiszen a srác fekete ruhájára csontok voltak ragasztva papírból. Szerintem nem sokat foglalkozott a jelmezzel. Bár előbb is közölhettem volna velük, hogy ma nemhalloween buliba megyünk.
Danny engem méregetett. Azt hiszem, azt próbálta kitalálni, én minek öltöztem...
- Egy diliházból szökött őrült, akit útközben megtéptek a farkasok. - világosítottam fel, mire elröhögte magát. Nem értem ezen mi olyan vicces.
- És Wanda minek öltözik? - érdeklődött a srác, mert közben a lány eltűnt valahol az emeleten.
- Nem tudom. - vontam meg a vállam. - De siethetne, mert elkésünk. - kopogtattam meg a karórámat.
Amíg barátnőm készülődött, bementem a dolgozószobámba a maradék cuccomért. Kivettem a fiókból a lemezt, meg egy fülhallgatót. A fülembe helyeztem az apró tartozékot, majd megnyomtam a hívógombot.
- Kész vagytok? - mindenféle köszönés, puszi, pacsi nélkül jött a kérdés.
- Mindjárt. - feleltem. - Találkozzunk az erkélyen, rendben?
- Vettem, vége! - jelentette ki, és a vonal megszakadt.
A nadrágomba csúsztattam mindent, aztán elindultam kifelé.
- Szent Saade! - hátráltam meg hirtelen két lépést. Emiatt átestem a mögöttem lévő kis széken, így a földön landoltam.
Wanda és Danny jól kinevetett.
- Ez nagyon nem volt vicces! - ültem fel. - Tudod, hogy mennyire félek ettől a csajtól! - mutattam barátnőmre, aki volt olyan kedves, hogy beöltözött a leges-legijesztőbb alaknak, akit valaha láttam. - Frászt kapok tőle, főleg amióta egyszer valaki megtámadott a tengerben! Pontosan így nézett ki! Megdobált iszappal... - húztam össze a szemeimet, mire Wanda kisöpörte arcából a haját.
- Mi? Az te voltál? - nézett rám döbbenten.
Nagy pislogások közepette futtattam végig az agyamon azt a jelenetet. A hosszú fekete hajú lány, aki rákokat kapott a fürdőruhájába....
- Basszus! - szólaltunk meg tök egyszerre.
- Rákot raktál a gatyámba! - csaptam a fejemre.
- Ne haragudj, a csínytevő korszakomat éltem! - szabadkozott. - Te meg visszaadtad!
- Utána jól megdobáltál, Evelin! - hangsúlyoztam a nevet.
- E.K.S., jobb nevet nem is találhattál volna ki. - fojtotta vissza nevetést Wanda.
Ciki, ha három éve együtt vagy a barátnőddel, amikor derül ki, hogy találkoztatok már régebben? Ez mégis hogy lehet? Hogy nem ismertük fel egymást?
- Most mi van? - törte meg a hirtelen beállt csendet Danny, aki értetlenül kapkodta kettőnk közt tekintetét.
- A drága Eric Khaled Saade fél Samara Morgantól, mert jó pár éve egy titokzatos alak a tengerben megtámadta, és pontosan ugyanúgy nézett ki, mint a lány. - magyarázta Wanda a vállamra támaszkodva.
- Igen, egyébként ő volt az a valaki. - biccentettem fejemmel barátnőm felé. - Előtte pedig rákot rakott a gatyámba. Ne kérdezd, miért én voltam az áldozat...
- Csak szexi pasikat kerestem a strandon. - vigyorgott a lány. – Találtam is. - túrt bele a hajamba.
Elmosolyodtam kijelentésén. Kicsit haragudtam rá, de minden haragom elszállt. Tudja, mit kell mondani, ahhoz, hogy kiengeszteljen.
- Ha befejeztétek a Szívek szállodája jelentét, elindulhatnátok, mert el fogtok késni! - mondta unott hangon a fülemre Sam.
- Na, menjünk! - csaptam össze a tenyeremet. Még beletelt jó 10 percbe, mire lejutottunk az autómhoz. Az egyetlen autómhoz, mert a másikat tönkrevágta a titokzatos valaki. Nagyon dühös vagyok! Wandának azt hazudtam, hogy szerelőnél van. Ez mondjuk igaz is, csak mivel az egész kocsit rendbe kell hozniuk, szóval jó sokáig lesz ott.
- Örülök, hogy magaddal viszel. - bújt hozzám barátnőm, miközben próbáltam bekötni magam. Danny is beszállt, így röpke 20 perc után sikerült elindulnunk.
- Már miért ne hoztalak volna? - adtam egy puszit fejére. - Ha már a romantikus vacsorának lőttek.
- Most szívesebben megyek farsangra, mint vacsizok. - vonta meg vállát.
Ez kedves volt. Én mondjuk, egyáltalán nem örülök ennek. Folyton azon kattog az agyam, hogy minek kell ez a demo annak a valakinek. Mi köze van Majához és Peterhez? Talán este már okosabbak leszünk.
Amikor leállítottam a motort, csipogni kezdett az órám. Fél nyolc. 30 percünk van a találkozóig. Addig meg kell keresnem Samet, és valahogy Wandát meg Dannyt leráznom.
- Hű... - ámuldozott barátnőm. - Azt hittem, hogy a mi házunk nagy. - mondta, mire felnéztem az épületre.
A miénk ehhez képest egy rongyos viskó. Ez egy palota! Te jó ég, mibe keveredtem...
A bejárathoz mentünk, ahol két férfi ácsorgott.
- Neve? - kérdezte unottan.
- Eric Saade. - nyeltem egy nagyot. Nem is kerestek meg a listán, csak beengedtek minket. Legalább tudom, hogy már várnak rám...
Elképesztő ez a hely! Megállapíthatom, hogy tévedtem a tini bulit illetően. Rengeteg idős embert láttam, de vannak fiatalabbak, olyan Wanda korabeliek.
- Jézus! - bújtam barátnőm háta mögé.
- Eric... - nézett rám értetlenül. - Ez egy lufi bohóc!
- Egy nagyon ijesztő lufi bohóc! - közöltem.
A piros orra meg a fura kalapja. Gonoszak, mind gonosz, átok rájuk!
Kikerültük őket. Wanda nem értette mi bajom van velük, de inkább nem magyarázkodom, mert hülyének tartana.
A nagyteremben mindenki táncolt. Egész halloween hangulata volt az egésznek, ahhoz képest, hogy ez nem az. Néhány ember pedig az asztaloknál beszélgetett, sütizgetett.
- Az egy csoki szökőkút? - csillant fel Danny szeme, és rögtön letámadta az említett tárgyat.
Mi csak néztük, ahogy félrelöki az embereket, hogy odaférjen.
- Elintézem! - sóhajtott Wanda, aztán a srác után ment.
Itt az én időm. Meg kell keresnem az erkélyt, Sam már biztosan vár.
Felmentem az egyik lépcsőn, olyan ügyes voltam, hogy az emeleten egyből bele is ütköztem egy múmiába.
- Elnézést! - kértem bocsánatot.
- Most ne sajnálkozz, menjünk! - mondta az emberke a WC papír köteg mögül, aki azt hiszem Sam lehetett. Bólintottam, majd követtem. Egy kihalt folyósón sétáltunk végig, aminek a végén egy üvegajtó volt. Megtaláltuk az erkélyt. Éppen készültem ugrálni egy sort örömömben, mikor leütöttek, és minden elsötétült...


- Kelj már fel! - ütött vállba valaki, mire kinyitottam a szemem.
Egy szobában voltunk, székekhez kötözve. Nagyon megszorították a kötelet rajtam, mert vágta a nyakam. Sam hasonlóan ücsörgött mellettem, miközben a kínlódásomat figyelte.
- Nem fog sikerülni... - hallottunk egy ismeretlen hangot.
Mindketten felnéztünk. Egy álarcos hercegnő állt előttünk, két oldalán egy-egy beöltözött valakivel. Hosszú szőke haja lazán omlott vállára, kék ruhájához illő maszk takarta arcát.
- Ki vagy te? - kérdezte bajtársam.
- Személyem nem fontos. - felelte bájosan. - A lemezt akarom! - nyújtotta ki a kezét.
Nem tudom, mikor esik le neki, hogy a székhez kötözve nem tudom odaadni.
- Oldozzatok el, és megkapod! - közöltem. Erre a két testőr gyilkos pillantása volt a válasz, de a lány is belátta, hogy tényleg el kéne engednie. Pár pillanat alatt szabad voltam.
- A lemezt! - lépett elém a királylány.
Unottan kivettem a zsebemből, majd a kezébe nyomtam. Miközben csillogó szemekkel nézte szerzeményét, az embereire parancsolt, hogy fogjanak le. Ez mind olyan gyorsan történt, hogy nem volt időm reagálni.
Eközben a lány egy magnóba helyezte a CD-t, aztán elindította. Végig az arcát fürkésztem, próbáltam rájönni, minek is kell ez neki. Meghallgattuk a számot. Ez már egy másik verzió volt, mint amit Wandától kaptam, kicsit átírtam tegnap, összességében jónak éreztem.
- Tetszik... - szólalt meg végül. - Kifejezetten tetszik.
- Akkor elárulod, miért is kell ez neked? - kérdeztem.
- Srácok, tegyétek le. - mondta két testőrének, akik odalöktek hozzá.
Sokkal alacsonyabb volt nálam, így kényszerzubbonyom nyakánál kapott el.
- Úgy táncolsz, ahogy én mondom, különben nem leszünk jóban... - sziszegte, amitől kicsit megijedtem. - Mindig tudni fogom, mit csinálsz, ne merj átverni!
- De ki vagy? - tettem a kérdést.
- Személyen még mindig nem fontos. - közölte. - Kapsz két napot. Addigra írj nekem egy másik számot!
- Micsoda? - kerekedett el a szemem.
- Jól hallottad, Eric! - bólintott. - Írj nekem egy számot! Különben Mollyt soha többé nem látjátok!
- Mit műveltél vele? - kérdeztem dühösen. Senki ne merje bántani a barátaimat!
- Kérdezd meg tőle te! - felelte, aztán az egyik embere a fülemhez tartott egy mobilt.
Hirtelen nem tudtam mit mondjak. A fülemben éreztem, ahogy a szívem dobog, így alig hallottam valamit.
- Eric, kérlek segíts! - Molly hangja ijedt és rekedt volt.
- Hol vagy?
- Nem tudom... - válaszolt. - Ne, kérem ne! - ezeket a szavak már nem nekem szánta, egy sikítás után pedig megszakadt a vonal.
- Mit műveltél vele? - ordítottam rá a lányra.
- Velem te neki kiabálj, Eric Saade! - rázta a fejét. - Csak tedd, amit mondok.
Hatalmasat sóhajtottam. Ki lehet ez a törpe, aki irányítani akar? Egyet biztosan állítok, hogy nem Maja! Ez tuti! De mindent a kezében tart, hiába gondolkodom, sehogy sem tudok belekötni. Bólintottam, mire elégedetten elmosolyodott.
- Holnapután találkozzunk az állatkertben. Hozd el nekem a számot... - húzta végig ujját ajkaimon. - Értetted?
Nyeltem egy nagyot, majd bólintottam.
- Akkor ott találkozunk. - suttogta fülembe, aztán ellökött magától. A falhoz csapódtam, és bevertem a fejemet. Lassan falnak támasztott háttal csúsztam le a földre. Eközben elhagyták a szobát.
Hiába töröm a fejem, nem jövök rá miért kell ez neki. Sam szinte ugyanezen gondolkodott, miközben kioldoztam. Ő profi, de mégse tudja a választ. Nem tudunk mást tenni, engedelmeskedünk neki, meglátjuk mi lesz.
Leültem a padlóra, a srác pedig mellém, mellé pedig Danny. Hogy mi???
- Úristen! - néztem barátomra.
- Nem, én Danny vagyok, de azért köszi. - legyintett.
Összenéztem Sammel, aki szintén meglepődött azon, hogy itt van. Te jó ég, akkor most...
- Mennyit hallottál? - kérdeztem.
- Mindent. - felelt. - Igazából a mosdót kerestem, de ide tévedtem.
- Figyelj! Kérlek, ne mondd el Wandának, hogy visszatértem! - fordultam felé. - Nem szeretné, ha izgulna...
- Nem fogom elmondani. - rázta meg fejét, mire felsóhajtottam. - Csak egy valamit kérek!
- Bármit! - vágtam rá gondolkodás nélkül, viszont erre a válaszra nem számítottam:
- Be akarok szállni!
- Mi? - reagáltunk egyszerre Sammel, aki szerintem még jobban ledöbbent, mint én.
- Tudod, hogy ez milyen veszélyes! - mondta. - Az életeddel játszol! Ez nem vicc, Danny!
- Egyszer ki kell próbálni... - vonta meg vállát. - Nekem is van szerepem ebben az egészben, végül is az én barátnőmet rabolták el. Különben is, én vagyok itt a legidősebb!
Na, ebbe semelyikünk sem tudott belekötni. Sam 26, én 23, Danny pedig 28. Sokkal több tapasztalata van, mint bármelyikünknek. Én sem tudtam, hogy jó kém vagyok, amíg ki nem próbáltam. Nincs mit vesztenünk.
- Sam? - néztem a srácra.
- Még egy képzés? - sápadt le. - Felejtsd el, képezd ki te!
- Nekem dalt kell írnom. - forgattam unottan a szemeimet. Nem hittem volna, hogy ezt valaha megunom az írást.
Bajtársam felsóhajtott, végül bólintott.
Szerintem jó döntés volt, Danny még a segítségünkre lehet, és megértem, hogy meg akarja menteni a barátnőjét. Én is csak azért vágtam bele régen, mert Wandát védelmeztem.
- Na jó, összeszedem Wandát. - álltam fel. - Neki állok a dalnak, addig ti tegyétek a dolgotokat, még beszélünk. - mondtam, aztán ott hagytam őket.

~ fire in the hole ~

Barátnőmet nem volt nehéz megtalálni. Körbeállták és tapsoltak neki, ahogy táncolt. Tök érdekes volt, mert még soha nem láttam ilyen dalra táncolni. Kicsit átvette Peter stílusát, de nem tagadom, jól áll neki...
Miután befejezte, a hatalmas ováció után mosolyogva öleltem át.
- Gyere táncoskám, otthon vár a romantikus vacsi. - suttogtam a fülébe.
- Máris megyünk? - csodálkozott, mire bólintottam. - És Danny?
Basszus...
- Összevesztünk. - hazudtam. Utálom, sőt gyűlölöm a hazugságokat. - De nem szeretném részletezni, jó? Csak menjünk!
Wanda kicsit elszomorodva biccentett. Kapott egy puszit a fejére, majd hazamentünk. Nekem elég volt ebből a napból. Barátnőm is visszautasította a vacsorát, amint beléptünk a házba, felment aludni.
Remélem nem bántottam meg. Szerettem volna utánamenni, és megkérdezni mi a baj, de akkor nagy valószínűséggel ott ragadtam volna. Muszáj nekiállnom a számnak, két napom van...
Bementem a dolgozószobámba, kényelmesen elhelyezkedtem, majd elővettem a noteszemet. Máskor órákig agyaltam a dal címeken. Általában a szöveget írom meg előbb, csak utána adok neki címet. Most viszont csak annyit írtam fel: Miss Unknown. A szavak pedig maguktól jöttek...

11.rész - Ki lehet a cinkostárs?

Sziasztok! :)

El sem tudom mondani milyen boldog vagyok.

Köszönöm a kommenteket, meg több "tetszik" pipát kaptam, mint eddig, szóval nagyon örülök, a változás ezek szerint jót tett.
Kicsit előbb hoztam a részt, mert minek várjak ennyi... :D

A mostani rész nem valami "hűűű de izgalmas" de vannak benne fontos részek, amik később nyernek értelmet. Úgyhogy én nem is húznám tovább az időtöket, jó olvasást! :)

Pusz: Anna Love ♥

~ masquerade ~

Wanda és Danny érdeklődő pillantásokat lövelltek felém. Próbáltam higgadt maradni, szóval úgy csináltam, mintha nem történt volna semmi. Unottan rugdostam az üvegszilánkokat, miközben a Marchingot dúdolgattam.
- Eric, minden rendben? - kérdezte, most már aggódva barátnőm.
- Persze! - feleltem halál nyugodtan.
- Ez nem igaz, mert Molly eltűnt! - rázta fejét a srác kétségbeesetten. - A telefonja is ki van kapcsolva!
Láttam rajta, hogy nagyon aggódik. Muszáj tennem valamit.
- Körülnézek, hátha itt van valahol! - nyugtattam. - Olyan nagy ez a ház, hogy simán elveszik benne valaki. - magyaráztam.
Danny kicsit lehiggadt, Wanda meg kedvesen visszament vele a többiekhez. Egy pillanatra még visszanézett rám: "Este beszélnünk kell!" - tátogta, aztán ott hagytak a gondolataimmal.
Sam tudta... vagyis ő azt mondta, hogy Wanda fog eltűnni, de nem. Hová vitték Mollyt, és miért pont őt? Igen, ezért kellek én, hogy erre rájöjjek.
Úgy néz ki holnap mégis meg kell látogatnom ezt a helyet, amit felírtak nekem. Honnan tudhatta Sam, hogy ez fog történni, én pedig meggondolom magam? Túl okos ez a srác...
Tudtam, hogy volt barátnőmet itt kell keresnem, hiszen elrablója nagy valószínűséggel itt van köztünk. A bulin.
Ki lehet az? Maját nem hívtam meg, több mint egy éve nem láttam. Nem hiszem, hogy itt lenne. Csak is a társára tudok gondolni. A legutóbb is én jöttem rá, ki a besúgó, Eric gondolkozz!
Megálltam a kert végében, majd onnan mértem fel a terepet. Ki lehet az, akinek köze lehet ehhez az egészhez? Hiába nézelődtem, senkit sem tudok(tudtam) meggyanúsítani az ittlévők közül.
Barátnőm kizárva, Danny szintén, Szabina és Wanda barátai is kiesnek. J-Son, meg a régebbi zenetársaim sem rabolhatták el Molly-t. Szerintem azt sem tudják, ki ő! Nem hagy nyugodni ez az egész...
- Jaj, ne haragudj! - rohant belém valaki, aki el is ejtette azt, amit éppen cipelt.
Ekkor találkozott tekintetünk. Ökölbe szorítottam kezeimet, közben pedig a zacskót néztem, ami a földre esett.
- Abban meg mi van? - érdeklődtem visszafojtott dühvel.
- Semmi... - felelte mezei egyszerűséggel. Felkapta, majd indult volna tovább, de elkaptam kapucniját.
- Hova-hova? - vettem el tőle a szatyrot. - Várjunk csak, te hogy kerülsz ide?
- Alap dolog, hogy itt vagyok, ha már a barátnőmet meghívod. - húzta össze szemeit Peter. - Add vissza! - nyúlt a zacsiért, én viszont nem adtam oda.
- Attól még hogy Szabinát meghívtam, neked nem kötelező eljönni.
- Ezért is távozom! - emelte meg sapkáját, aztán kitépte kezemből a fekete nejlonszatyrot, majd rohanni kezdett.
- Állj meg Peter! - szaladtam utána. Futás közben vettem észre, hogy sok volt ez a két év kihagyás, mert megtettem két métert, és elfáradtam.
Ha megérzéseim nem csalnak), ő lesz az én emberem. Miért is nem jutott előbb az eszembe! Persze, hogy Peter! Amióta Wanda felmondott a tánciskolában, mindig az orrunk alá dörgöli, hogy ő nyert. Pedig senki sem nyert vagy vesztett, egyszerűen megkapta az állást, amit akart. Bosszút akar rajtam állni, amiért bezárt a tánciskolájuk. Ez lehet az oka, hogy most segít Majának! Ha egyáltalán a lány keze benne van a dologban.
Igazad van Sam, nekem tényleg vajból van a szívem, csak már 15 éves korom óta nem dőlök be semmiféle lányos bájnak...
Elmegyek holnap a találkozóra, addig pihentetem ezt a témát. Viszont Dannyt meg kéne nyugtatni. Vajon megvan még a hangátalakítóm?
Felszaladtam a szobánkba, és keresni kezdtem. Minek nekünk ennyi hülyeség? Gumicsirke, ugráló kötél, egy befőttes üveg poloska... Fúj! Ezek még Wanda csínytevős cuccai! Hol vannak az én dolgaim?
- Eric, mit keresel? - szólalt meg mögöttem valaki, amitől úgy megijedtem, hogy majdnem eldobtam az üveget. Wanda csípőre tett kezekkel nézte a nagy kupit, amit csináltam. Kihajigáltam mindent a szekrényből, az egész padlót beterítették.
- Semmit... - feleltem nyugtalanul.
- Nagyon úgy néz ki. - mondta gúnyosan. - Eric, áruld már el mi folyik itt?
Ha most azt mondom neki, hogy megőrültem, elhiszi? Az igazságot nem vallhatom be, Sam nem kérte külön, de szerintem ő is jobbnak tartaná, ha erről barátnőm nem tudna.
- Csak ideges vagyok Molly miatt... - vakartam meg zavartan a fejem.
- Nem hiszem, hogy a szekrénybe bújt. - rázta a fejét Wanda, mire elnevettem magam.
- Danny? - kérdeztem aggódva.
- Lefektettem a vendégszobában. Ja, meg elvettem a mobilját, mert folyamatosan hívogatta Mollyt, viszont hiába, ki van kapcsolva, ettől pedig én is ideges lettem. - dobta le a srác telefonját az ágyra. - Elméletileg alszik. Mást nem tud csinálni, mert rázártam az ajtót.
Sóhajtottam egy nagyot. Ha megtudná, hogy két őrült elrabolta a barátnőjét, szerintem eléggé kiakadna. Jobb is, ha erről senki nem tud!
- Észrevetted... - szólalt meg ismét Wanda. Az ágyon ült, és szomorúan pásztázta a falat.
- Hogy nem sikerül semelyik buli, amit szervezel, amióta itt vagyok? - nézett rám.
- Ne viccelj már! - tápászkodtam fel. - Csodálatosak voltak azok az esték! Az elsőn megismertelek. - fogtam meg a kezét. - A következőn összejöttünk. - simogattam meg a fejét. - Most is csináljuk valamit. - mosolyogtam, a lány pedig vette a lapot. Különleges éjszaka volt...

Az ébresztő óra csörgésére ébredtem. Le is csaptam, nehogy Wanda felkeljen. Én is visszafeküdtem, mire újra megszólalt. Álmosan néztem fel: 5 óra. - ismét lefejeltem a párnát. Erre a vekker megint rákezdett.
- Elég volt! - ültem fel dühösen, majd a papucsommal kezdtem csapkodni, amíg el nem hallgatott. Utána a fejemre húztam a takarót, és folytattam a szunyókálást.
Egy pillanat! Nekünk nincs is ébresztő óránk...
Kipattantak a szemeim. A digitális számláló átváltott 5:01-re, aztán már nem csörgött tovább.
Hallottam, ahogy Wanda mozgolódik az ágyban, jól le is rúgta az egyik vesémet, majd felkelt.
- Hány óra? - kérdezte álmosan.
- Öt... - feleltem, miközben előtúrtam a papírlapot a farmerem zsebéből. Fél hét, remek. - Feküdj vissza még, azt hiszem, körülnézek egy kicsit, hogy mi a helyzet odalent. - mondtam, de mire a végére értem vissza is aludt.
Nyomtam egy puszit a fejére, utána nagyjából összeszedtem magam. Ezért jó, ha az ember utcai ruhában alszik. Felvettem a pulcsimat, és letámolyogtam a nappaliba. Mindenki szépen csendben aludt a földön, a kanapén, a polcokon (?). Kíváncsiságból belestem a vendégszobába is, ahol Danny volt. Még ő is békésen szundikált. Jó lenne minél hamarabb megtalálni Mollyt...
Előkerestem a kocsi kulcsokat, aztán lementem a garázsba. Miután beültem, babrálni kezdtem az üléssel, meg a tükrökkel.
- Uramisten! - fordultam hátra a visszapillantó tükör megigazítása után. - Mit keresel itt?
- Nem mehetünk együtt? - kérdezte ártatlanul Sam.
- Úgy értem, mit keresel a kocsimban? - a frász jött rám, mikor megláttam, hogy itt ül.
- Rád vártam. Egész gyorsan itt voltál. 10 perc, szép idő. - nyomkodta stopperét.
Elgondolkodtam azon, hogy most álmodom-e? Elképzelhető, hogy alszom, és ez meg sem történt?
- Ha már itt vagy, vezess légy szíves, mert mindjárt elájulok a fáradtságtól. - mondtam. Sam beleegyezett, gondolom nem akarta, hogy rögtön az első fának neki menjek. Helyet cseréltünk,én pedig végig feküdtem a hátsó üléssoron, miközben a srác beindította a motort, és kitolatott a garázsból.
- Azt hiszem, tudom ki a besúgó. - közöltem félálomban. - Peter Summer. Lehet, nem ismered, de tényleg egy féreg, szóval simán kinézem belőle.
- Tudom ki ő. - felelt Sam. - Eric, én mindent tudok! - világosított fel. – Te honnan veszed?
- Összefutottam vele tegnap este, nagyon sietett valahová. Meg elvitt valamit, amit még most sem tudok micsoda. Nem akarta, hogy lássam. - meséltem.
- Nagyszerű... - szólt Sam. - Mollyt még mindig nem találjuk.
Ez nem hangzik valami jól. Fogalmam sincs, mit kéne most csinálni. Várni egy újabb nyomra? Akár be is öltözhetek lánynak, akkor talán engem rabolnak el. Ezt inkább nem vetem fel Samnek, mert még komolyan veszi.
- Amúgy hova megyünk? - dörzsöltem a szemeimet.
- Az ügynökségre akartam menni, de mint kiderül a barátunk 20 percen belül fejezi be táncóráját, szóval őt fogjuk meglátogatni. - magyarázta.
- Én nem megyek be hozzá. - ültem fel. - Ha meglátom, biztos képen törlöm.
- Uralkodj az érzéseiden, Saade! - kanyarodott be a parkolóba a srác. - Beszélünk a fejével...
- Mi lenne, ha te beszélnél a fejével, én meg szundikálnék egy kicsit? - ajánlottam fel eme csodálatos lehetőséget, amire sajnos nemleges választ kaptam. Sam kiráncigált a kocsiból. Végig fogta a kapucnimat, nehogy véletlen megszökjek.
Igaz, hogy Wanda itt dolgozott, én viszont egyszer sem voltam bent. Elkezdtem rángatni az ajtót, de az csak nem akart kinyílni.
- Eric, befelé nyílik! - lökte be lazán Sam.
- Reggel van, ne várd el tőlem, hogy ilyenkor jó felé menjek! - ráztam a fejem, aztán bementünk.
Középen rögtön kiszúrtam a recepciós pultot, ahol egy szőke lány lázasan gépelt valamit.
- Elnézést! - mentünk oda hozzá. - Peter Summert keressük. - mondtam, mire felnézett.
- Sajnos nincs bent. Tegnap kérte, hogy keressünk valakit a helyére az elkövetkezendő két hétre, mert nem lesz ideje órát tartani. Állítólag valami nagyszerű lehetőséget kapott. - felelt kicsit elszomorodva. - Így itt hagyott bennünket, azok után, hogy annyit kampányolt az órákért. Ennyi erővel Wanda Lovenak is adhattuk volna a termet... Ön Eric Saade, a barátja, ugye? Nem kérdezné meg, hogy érdekli-e?
- Nem hiszem, hogy most el tudná vállalni. - húztam el a szám, a lány meg szomorúan ingatta fejét. - Azért megemlítem neki. - mosolyodtam el bátorítóan. - Köszönjük a segítséget! - biccentettem, majd távoztunk.
- Peter felmondott. - jegyezte meg Sam. - Egyre gyanúsabb.
- Ő lesz a mi emberünk, ebben már biztos vagyok! - jelentettem ki, miközben az autó felé sétáltunk. Aztán megláttam mi történt, és majdnem kiszaladt pár csúnya szó a számon...
- Mi a franc? - kerekedett el a szemem, amint megláttam a kocsimat.
A motorháztető összezúzva, a szélvédő kitörve, az egész feltúrva.
- Valaki követ minket! - kapkodta a fejét Sam.
- Nem mondod? - kérdeztem cinikusan. - De mit csinált a kocsimmal, ne már! - fogtam a fejemet kétségbeesetten. - Most mi a fenét fogunk csinálni?
- Mondjuk elolvassuk a levelet, amit hagyott... - szedett ki a srác egy darab papírt az ablaktörlő alól, majd a kezembe nyomta.
- Akarom azt a CD-t, amit Wandától kaptál. Hozd el nekem holnap! Ha nem leszel ott vele, Mollynak annyi! - olvastam fel hangosan.
- Milyen CD? - érdeklődött Sam.
- Csak egy demo szám van rajta... - feleltem. - Wanda csinált nekem egy alapot az egyik dalszövegemhez. Minek kell ez neki?
- Nem tudom, de úgy néz ki halloween buliba megyünk! - nézett fel rám.
- Halloween buliba tavasszal? - vontam fel a szemöldököm, mire kezembe nyomta a fecnihez csatolt szórólapot.
Én inkább farsangnak nevezném, hiszen a tájékoztatóban ez állt: "A horror éjszakája - Ijesszük el a telet, öltözz félelmetesen, és nyerd meg a legrémisztőbb jelmez díját!"
- Ez érdekes lesz... - bólogattam. - Egy: ez nekem amolyan tini partinak tűnik, ami 23 évesen gáz. Kettő: hogy megyek el, ha holnapra Wandának romantikus vacsorát ígértem?
- Hozd el magaddal! - ajánlotta fel Sam.
- Megvesztél? - kérdeztem felháborodottan. - Mit akarsz, hogy őt is elrabolják?
- Szerintem melletted van a legnagyobb biztonságban! - mondta. - A helyedben egy nyomkövetőt is raknék rá, mert nem tudhatod, mikor akarják elrabolni...
- Honnan veszed, hogy el akarják egyáltalán? - kérdeztem értetlenül.
- Melyik piti bűnöző hagyná ki az áldozat barátnőjét?
Igaza van.
Tényleg magammal kéne vinnem. Nemcsak őt, azt hiszem Dannyt is elviszem. Ő vigyáz rá, amíg lerendezzük a dolgokat.
Bár tudnám, mi van abban a hülye lemezben, ami annyira kell neki...

10.rész - Az álomház

Sziasztok drága olvasóim! :)

2011.november 3. éjjel 0:51.

Egy évvel, 34 rendszeres olvasóval, majdnem 40 ezer látogatással és több mint 650 kommenttel ezelőtt nyílt meg blogom kapuja.

Ha belegondolok ez nagyon durva. Mindig is akartam egy történetet, amit én találok ki és én írok bele, amit akarok, de valahogy soha nem sikerült. Tavaly megtört az átok (hű de szépen fogalmaztam :D), és mi lett belőle. :')

Mint látjátok történt egy kis változás.

Arra jutottam, hogy az elmúlt időszakban nem igazán olvastátok a történetet (a statisztikákból láttam) meg kommenteket se nagyon kaptam, jó tudom, aki nem ér rá meg iskola, tanulás, stb. azt megértem, én is tanulok. Csak néha rossz látni, hogy van, aki nekem szokott írni, de most nem írt, más blogra viszont igen...

Szerintem ez azért volt, mert unalmas voltam az utóbbi időben. Ez a negyedik évad nem úgy sikerült mint gondoltam. De kaptam egy kis (vagyis nagyon-nagy) segítséget Vanity-tól.

Jöhetnek a kérdések:

- Marching in the name of love? ~ igen, a 4.évad második részének címe. Mint azt az évadoknál is láthatjátok...

- mi fog változni? ~ azt észrevehetitek a fejezetben is, hiszen ugrunk az időben és stílusban is. ;)

- milyen hosszú lesz ez az egész? ~ eredetileg a negyedik évadot 26 részesnek terveztem, meg utána egy ötödik évadot. Nem lesz ötödik évad, viszont egy hosszabb 4.-re számíthattok! ;)

- mi a célom a változtatással? ~ hogy visszanyerjem a figyelmeteket, mert kicsit hiányoznak a kedves szavak minden egyes fejezet után, és nemcsak akkor szeretnék visszajelzéseket kapni, mikor azzal fenyegetőzöm, hogy bezárom a blogot.
Elnézést a fejléc mérete miatt, de nem igazán sikerült beállítanom, mert egyszer kicsi, aztán nagy és... inkább feladtam. :/ :D

Nem szeretném továbbhúzni az időtöket, köszönöm ha ezt végig olvastátok, remélem ezzel elérek valamit.

Jó olvasást!

Pusz: Anna Love ♥

~ on a mission ~

/Eric - 1 évvel később/

- Levehetem? - tapogatta Wanda izgatottan a kendőt, amivel a szemét takartam el.
- Nem, még nem vagyunk ott! - feleltem titokzatosan, majd lekanyarodtam a következő utcán. Küldtem egy gyors SMS-t Mollynak, hogy mindjárt ott vagyunk.
Hogy hol? Barátnőmnek is biztos ez jár a fejében. Akármennyire szeretném, nem mondhatom el. Lassan egy éve magamban tartottam.
Hogy mit? Egy újabb kérdés...
Ma ünnepeljük a harmadik évfordulónkat, és különleges meglepetéssel készültem az én Wandámnak. Amióta kijöttem a börtönből, életem kissé nyugodtabb lett. A rajongók, az újságírók, riporterek beletörődtek visszavonulásomba, így élhetem megszokott kis életem. Emellett rengeteget tanultam, sikeresen befejeztem első évemet az egyetemen, közben dolgozni kezdtem.
Egyébként ez volt a legszebb évünk Wandával. A mai napon pedig végleg új szintre lép kapcsolatunk. Én kész vagyok ott hagyni a régi emlékeket, amik nemcsak vadóc barátnőmhöz, hanem Mollyhoz is kötődtek. Szeretnék egy helyet, ami csak a miénk...
- Nem lesel, ugye? - igazgattam meg a lány fején a kendőt, mikor kiszálltunk a kocsiból.
- Eric, úgy rám kötözted ezt a cuccot, hogy esélyem sincs! - hadonászott.
Elmosolyodtam, majd a vállánál fogva vezettem előre. Megálltunk a hatalmas épület előtt, én meg a kulcsokkal kezdtem szórakozni. Tizenhét kulcs közül pont a tizenhatodik volt az, amelyikkel bejutottunk. Ilyen az én szerencsém.
Sötét volt odabent. Bezártam az ajtót, aztán óvatosan leszedtem Wanda fejéről a kendőt.
- Hol vagyunk? - kérdezte, miközben kapálózni kezdett. Kétszer szájba vert, egyszer meg a lábamra lépett, de megbocsátok neki. A villanykapcsolóhoz nyúltam, és egy pillanat alatt fényt varázsoltam a szobába. Ezzel egy időben hangos "MEGLEPETÉS!" harsant fel, a barátnőm szinte sokkot kapott, úgy megijedt a tömegtől, akik a bejárattal szemben lévő nappaliban ácsorogtak.
- Úristen! - kapta szája elé kezét a lány.
Mindenki itt volt: Molly, Danny, az összes táncosom, Szabina, Omar, Jason, Ulrik, rengeteg régi és új barátunk.
- Boldog évfordulót! - kiabálta Molly, mire a többiek is lelkesen kívántak sok boldogságot.
Szegény Wanda nem tudott szóhoz jutni a meglepettségtől. Átkaroltam a nyakát, és a fülébe suttogtam:
- Boldog évfordulót! - aztán kapott egy puszit az arcára.
Könnyes szemekkel fordult meg, majd borult a nyakamba. Éreztem, ahogy kapkodja a levegőt, könnyei pedig már az én pulcsimat áztatták.
- Nézz körbe! - invitáltam be a házba.
Amint belépett a nappaliba felcsillant a szeme.
- Na, ne! - rázta a fejét.
- Na, de... - vigyorogtam.
- Úristen! - sikított egy nagyot. - Ez az álomház! - mondta, mire bólogatni kezdtem. - Hol a paintball terem? - kérdezte.
- Eggyel lejjebb... - feleltem. -A benti medence mellett jobbra.
Nem kellett több, el is tűnt. Se a vendégek nem érdekelték, se a ház többi része. Ez van, ha a barátnőd mániákusan szeret másokat szívatni. Van egy olyan érzésem, hogy amint belépek a helységbe két festékgolyót kapok a nyakamba.
- Ennyi volt, ezért jöttünk? - tárta szét a karját J-Son haverom.
- Mindjárt csinálok zenét, addig kaja az étkezőben, valamint egyéb szolgáltatások: fürdés lehetősége a pincében, paintball, amit nem ajánlok, táncolni lehet a kinti színpadon, valamint a teraszon asztalok, székek, beszélgessetek... - soroltam fel a lehetséges elfoglaltságokat, a kancsi rapper már a kaja szó hallatán elhúzta a csíkot, szóval...
Elindítottam pár régebbi számot (Justin Timberlake természetesen), aztán hagytam a vendégeket. Lementem az alsó szintre, és belebújtam a védő felszerelésbe. Ismerem már Wandát, készültem! Alighogy beléptem a helységbe, már kaptam is az első adagot a fejemre.
- Há! - nevetett ki a lány.
- Ne nevess kislány, ne nevess! - indultam meg felé, ő pedig szaladni kezdett előlem.
A munkások meg feleslegesnek tartották ezt a helyet. Látnának most minket, mint két óvodás. Végül is el leszünk itt. Elképesztő; pár hónapja még úgy tűnt, ebből nem lesz semmi, és tessék! Tökéletes lett a ház! Nem mondom, hogy olcsó volt, de nagyszerű ajánlatot tett a tanárom, mikor beadtam a munkát. Ha megépítem ezt a házat, odaadja a diplomámat! Persze csak viccből mondta, de mivel én komolyan gondoltam, van egy diplomám...
- Béna vagy! - kiabálta Wanda, amikor fáradtan rogytam a földre csupa festékesen. Bezzeg rajta egy folt nem volt!
- Kijöttem a formámból... - lihegtem.
- Vagy szimplán jobb vagyok nálad, fogadd el Eric! Fegyverszünet? - nyújtotta felém kezét vigyorogva. Nagyon vicces...
Lerántottam magam mellé, aztán mindketten elnevettük magunkat.
- Szeretlek. - mosolygott.
- Én is. - hajoltam közelebb hozzá azzal a szándékkal, hogy megcsókolom, de összekoccant a fejünk a hülye maszk miatt.
- Ne már! - szitkozódtam magamban, Wanda meg leszedte a fejéről a sisakot, majd az enyémről is, és kaptam tőle egy szájra puszit. Életemben először pirultam el...
- Ez nem igazság! - ült fel. - Én megkaptam a világ leges-legszuperebb ajándékát, de az enyém nagyon béna!
- Biztos nem az! - legyintettem. - Na, muti!
- Ahhoz fel kéne jönnöd. - mondta, miközben felsegített a földről.
Wanda gyorsan végzett, nem csoda, neki nem kellett megmosakodnia. Nem tudom, hogyan, de még az alsógatyám is kék festékes... Jól kikaptam az biztos. Visszavágót követelek, hol vagy Wanda, gyere csak ide!
Nevetve rohantam fel a földszintre, ahol senkit nem találtam. Még jó, hogy ilyen nagy ez a ház...
- Feels like i'm caught in a time, yeah... where showing love is a crime, yeah... - hallottam az ismerős szöveget a hátam mögül, mire megfordultam. - Yeah, yeah... - mosolygott barátnőm, kezében egy lemezzel.
- Hol találtad meg? - kérdeztem meglepetten, de nem válaszolt, csak tovább énekelt.
- I must be out of my mind, yeah... i put my heart on a line, yeah... - mosolygott.
- Nem hiszem el. - ráztam a fejem.
Megmagyarázom: miután megírtam az Imagine-t szerettem volna még egy dalt összehozni, csak nem akart sikerülni. A szöveget megírtam, az alapot viszont nem tudtam kitalálni, hiába ültem órákat a gép előtt mindenféle zenekeverő programmal, semmi. De Wanda készített hozzá...
- I walk for miles, i have a dream, i heard the crowd, calling out for me, so many smiles, so many screams, so side by side, let's take a walk! - ezt már én énekeltem, vagyis nem is énekeltem, csak mondtam és valahogy annyira beleillett a számba.
- Látod meg lesz ez! - vonta meg a vállát. - Tudom, hogy visszavonultál. De ha szereted csinálni, akkor csináld!- adta kezembe a CD-t. - Van rajta egy alap, szabad variálni rajta, rád bízom, hiszen a te számod. - mondta.
- Köszönöm... - tátogtam, majd megöleltem. - Béna ajándék, na persze!- mondtam nevetve. - A világ leges-legszebb ajándéka!- pusziltam meg fejét.
- Tudom. - sóhajtott az én szerény barátnőm. - Na, gyerünk, parti van!- tapsolt kettőt, mire elnevettem magam. - Mindenki ránk vár a kertben siess!- hagyott ott egyedül. Kedves, de ez van.
Felvittem még a lemezt, ez mind 8 percembe került, mert eltévedtem a házban. Túl nagy...
- I'm marching in the name of love. - dúdolgattam, miközben kerestem a földszintre vezető lépcsőt.
- Szia! - köszönt valaki hirtelen, amitől úgy megijedtem, hogy majdnem megállt a szívem.
- Jesszus! - fogtam a fejem. - Szia Sam! - intettem a srácnak, majd leesett ki is áll velem szemben... - Jesszus, te mit keresel itt?
- Én is örülök neked. - bólogatott.
- Bocs, csak... a frász jött rám. - mondtam. - Mindig megijedek, ha felbukkansz, bár mikor is találkoztunk utoljára, már lassan két éve! - szörnyülködtem azon, milyen gyorsan telik az idő.
- Nem sokat változtál, pont ugyanolyan hülye vagy, mint eddig. - jelentette ki kedvesen.
- Köszönöm a bókot. - olyan érzésem van, hogy most nem csevegni jött...
- Muszáj beszélnem veled, egy olyan helyen, ahol senki sem hallhat illetve láthat minket. - lopva körbenézett, hátha van erre valaki. Ezt mondjuk elég kizártnak tartom, de mindegy, legyen ahogy akarja. Bekísértem a hálószobánkba, aztán kulcsra zártam az ajtót. Közben mindvégig azon törtem a fejem, hogy miért jött ide? Honnan tudta, hogy itt vagyunk? Ciki, de elfelejtettem meghívni a partira, úgyhogy tuti nem amiatt jött...
- Wanda rengeteget változott. - közölte, miközben kinézett az ablakon. Pont az udvart látni innen. A barátnőm pedig vidáman ugrált odalent valamelyik barátjával.
- Csak felnőtt. - vettem én is komolyabbra a dolgot.
Sam meg sem fordult, úgy kezdett bele mondandójába:
- Szerintem sejted, hogy nem a buli miatt jöttem, amire mellesleg nem hívtál meg...
- Ne haragudj. - húztam el a számat.
- Nem fontos. - nézett végre rám. - Gáz van, elég nagy gáz.
- És én hogy jövök képbe? - érdeklődtem.
- Úgyhogy te okoztad az egészet Saade! - kicsit mogorvának tűnt, én viszont azt hittem csak viccel. De mint kiderült, nem... - Alaposan átvertek téged. Te pedig szépen bedőltél. Jó kém vagy, csak vajból van a szíved.
- Miről beszélsz? - értetlenkedtem.
- Majáról van szó! - nyögte ki végül, én meg elfelejtettem levegőt venni. - Eric, tudom mit csináltál! Szabadon engedtél egy bűnözőt! Egy bűnözőt, aki kétszer is átvágott téged! Csak te nem tudsz róla!
- Mi? Nem verhetett át! Hiszen tök őszinte volt, láttam rajta! Nemcsak én, Wanda is! - magyarázkodtam.
- Ugyan már a barátnőd végig nem hitt annak a gonosz nőszemélynek. - rázta a fejét. - Te viszont igen, ami érthető, nem vagy profi, még bedőlsz ennek a lányos bájnak. - szerettem volna közbe szólni, de nem hagyott szóhoz jutni. - Mindegy, nem hibáztatlak.
- Oké, akkor elárulod miért jöttél? Azon kívül, hogy a fejemhez vágtad ezeket?
- Mint említettem Eric... jó kém vagy. - lépett közelebb, és egyből leesett, mit akar.
- Nem, fejtsd el! - tiltakoztam. - Nem fogok visszamenni! Nem is lehetek annyira jó, ha szabadon engedtem egy bűnözőt, aki szerintem még mindig ártatlan. Nem én vagyok az embered, bocs! - vontam meg a vállam.
- Rejtélyes eltűnések... - hagyta figyelmen kívül, amit mondtam. - Miután Maja kiszabadult a börtönből, minden nap eltűnik egy-egy lány. Pár napja az egyik kollégám látta, hogy Maja nem egyedül dolgozik. Nem tudjuk, mi a szándékuk ezzel, vagy mi alapján válogatják, hogy kit rabolnak el, de vigyáznunk kell, mert ki tudja? Lehet, hogy Wanda lesz a következő! - magyarázta.
- Na jó elég, ne is folytasd! - szóltam közbe. - Sam, értsd meg! Felmondtam! A karrieremet feladtam, az ügynökösködést Wanda miatt vállaltam el! De ez nekem nem menne...
A srác sóhajtott egyet, majd a kezembe nyomott egy darab papírt.
- További jó bulizást! - veregetett vállba, aztán faképnél hagyott.
A fecnin egy cím volt és egy időpont. Holnap... komolyan azt gondolja, hogy holnapig megváltozik a véleményem? Hát nem fog!
Kellően ideges lettem. Lefelé menet töltöttem magamnak egy pohár bort, majd kimentem az udvarra, ahol már javában folyt a buli. Kerestem egy szimpatikus helyet magamnak, a kinti medence melletti napágyon helyezkedtem el. Időközben besötétedett. A csillagokat néztem, miközben gondolkodtam. Miért vert volna át Maja? Hiszen segítettem neki, kétszer is! Nem hinném, hogy hátsó szándékai lennének. Honnan veszi Sam, hogy kiszabadulása előtt nem voltak eltűnések? Csak mondjuk nem tudtak róluk? Nekem azaz érzésem, Majának ehhez semmi köze. Viszont van egy cinkostárs, elméletileg. Személye ismeretlen, de úgy érzem, mégis ismerem őt...
Lehunytam a szemem, közben arra jutottam, hogy ez az egész körém épül. Rossz érzés kerített hatalmába, valami történik most...
- Egyszemélyes buli? - kaptam egy csókot, mire kinyitottam a szemem. Wanda mosolyogva állt felettem. - Minden rendben? - fogta meg a kezemet.
- Persze, persze... - ültem fel.
- Ez nem volt valami meggyőző. - túrt bele a hajamba. - Mi a baj?
Jó ötlet beavatni a történtekbe? Nem hiszem, nem akarom, hogy felizgassa magát. Próbáltam valami hihetőt kitalálni, de nem igazán jutott most semmi jó az eszembe.
- Eric, Wanda! - hallottam zilált hangot hátunk mögül. Megfordultunk, és láttuk, hogy Danny siet felénk. - Nem láttátok Mollyt? A buli eleje óta nem találom, egyszerűen eltűnt! - mondta.
- Oh, basszus... - ejtettem ki a poharat a kezemből.
Utolért a végzet...

Kedves mindenki... :D

Szóval...

Van számotokra egy meglepetésem a blog szülinapja alkalmából... ;)

De nem árulok el semmit, majd november harmadikán megtudjátok. :D

Kire számíthatok aznap? :)))

Pusz: Anna Love